25.rész - Kiscsillag

Aurora Moore

Izgatottan és vidáman indulok el Dr. Wilsonhoz hogy újra megvizsgáljon. Mivel ikrek és nagyobb az esélye a veszélyeztetett terhességnek, így többször kell bejárnom hozzá, de nem bánom. Inkább bemegyek többször, mint hogy baj legyen. Nagyon vigyázok rájuk és minden olyan helyzetet kerülök amitől bajom lehetne. Harry is nagyon óv, hiszen amikor hazaértem a szatyrokat, amik nem is voltak nehezek, azonnal elvette tőlem. Néha túl aggódónak is tűnhet, de tudom hogy csak félt engem és a kicsiket. Az érkezésüket, bár még messze van, már nagyon várjuk. Az egyik volt vendégszobát elkezdtük átalakítani számukra, persze később nem egy szobában lesznek, de amíg kicsik sokkal egyszerűbb így. A hasam egy picit már elkezdett gömbölyödni, aminek Harry iszonyatosan örült. Na meg persze hogy a hasammal együtt a melleim is nőnek. Megérkezve az orvoshoz, körülbelül fél órát várok és közben remélem, hogy Harper nem baszakodik Sallyvel. Biztosan megpróbálja majd maradásra bírni, de bízom bennünk. Végülis megértem Salt, hogy látni és megismerni szeretné az igazi anyukáját. Én is ezt tenném a helyében. Végre én következek. Felfekszem az ágyra és felhúzom a pólóm. Újra rámkerül a hideg zselé, majd hamarosan megjelenik a kép is a monitoron. 

-Azt lehet tudni hogy milyen neműek lesznek? -kérdezem. 

-Megnézzem neked? -tudom hogy Harry nem szeretné még megtudni hogy lányok-e vagy fiúk-e. Én viszont eddig szerettem volna, de most elbizonytalanodtam. Így már nem lesz akkora meglepetés ha megszületnek. 

-Nem. Tudja Harry nem akarja megtudni. 

-És te szeretnéd? 

-Hát akartam, de úgy nem akkora meglepi. 

-Igen, valóban. -törli le rólam a zselét, majd elvégzi a többi vizsgálatot is. -A picik egészségesek, találkozunk két hét múlva. 

-Nagyon köszönöm. 

-Nincs mit. 

-Viszlát. -koöszönök és becsukom magam mögött a rendelő ajtaját. Boldogan távozom a magánklinikáról. Az autóm felé megyek, közben próbálom hívni Harryt, hogy elmondjam minden rendben, de nem veszi fel. Elrakom a telefont, majd hazafelé indulok, de meggondolom magam, mert egyedül lennék az úgy pedig unalmas. Bár le tudnám foglalni magam egyedül is, most jobban szeretnék társaságban lenni. Ahogy Harry mondaná hormonok. Lehet hogy igaza van, de mindent nem lehet erre fogni. Na de... Liam ott maradt nálunk. Basszus hogy felejkezhettem el róla? Bár aludt... és nem hiszem hogy most valami egészen mást csinálna. Igazam lett, még mindig aludt egy párnát ölelve. Úgy döntök felhívom Sophiát.

-Szia Ror. 

-Szia. Nem hívlak rosszkor? 

-Nem, Chloe pont most kelt fel.  

-Oké. Csak azt akartam hogy Liam itt van nálunk, ha kell akkor hazaküldöm.

-Az jó lenne. El kéne intéznem pár dologot. Már hívtam is de nem vette fel. Amúgy miért van nálatok?

-Nem voltam itthon amikor jött, de most alszik. Akkor felkeltem. Szia. 

-Köszi. Szia. -bárhogy próbálom felkelteni Leyumot nem akar felkelni, így már gondolkozom egy pohár hideg vizen, de sikerül anélkül ébreszteni. 

-Szia Liam. Soph vár haza. El kell intéznie pár dolgot és addig a tiéd Chloe. Most kelt fel és jól is aludt. 

-Oké. Amúgy miért van az hogy sokszor sírva kelnek?

-Mert egyedül érzik magukat. Gondolj bele. 9 hónapig a szívverésedet halják aztán ez egyeszer csak megszűnik. Te nem hiányolnád? 

-Hmm... de. 

-Próbáld ki hogy úgy alszol vele hogy a mellkasodra fekteted. Hidd el jobban fog aludni. 

-Rendben, kösz. -ölel meg. -Harry? 

-Harpernél. 

-Mi? 

-Sally akart vele találkozni. Megtudni, hogy miért hagyta el. 

-Értem. 

-Na siess, Soph már vár. 

-Rohanok. -ezzel elhagyja a házat. Bekapcsolom a tévét és végig kapcsolhatom az összes csatornát minimum kétszer, de nem találok semmi de tényleg semmi érdekeset. Odamegyek a könyvespolchoz és nekikezdek egy könyvnek, amit eddig már sokszor olvastam és mindig lekötött és el tudtam benne merülni, de most képtelenségnek érzem, hogy ez sikerüljön. Csinálok magamnak egy szendvicset és lassan megeszegetem miközben az órára nézek percenként. Várom hogy haladjanak a mutatók de nem teszik. Zenét kezdek hallgatni de arra is hamar ráunok. Újból a tévéhez vonulok és berakok egy DVD-t. A srácok régi filmjét a This Is Us-t. Bárki bármit mond, nekem mindig is ez lesz a kedvencem. A film felénél járok, amikor kezdem rosszul érezni magam. Rámtör a hányinger, a fejfájás és iszonyatosan gyengének érzem magam. A hátamra fekszem és így próbálom lenyugtatni a testem. Nem igazán akar összejönni így felülök, de csak még rosszabb lesz. Felállok és elindulok a fürdő felé, mert most már biztos vagyok benne, hogy kidobom a taccsot. Takarítani meg nem szeretnék.  Alig érek be, már nyitom fel az ülőkét és letérdelve jön ki belőlem minden. Lehúzom a wc-t, majd fogat mosok és ha már itt vagyok úgy döntök veszel egy fürdőt is. Tele engedem a kádat meleg vízzel, majd leveszem ruhám is és bemászok a kádba. Kezdem jobban érezni magam, persze akkor lenne minden tökéletes, ha Harry és Sally itthon lennének. Remélem hamarosan haza érnek. Csak fekszem a kádban és próbálok arra gondolni, hogy tényleg nem lesz semmi baj, és mindjárt itthon lesznek. Egy idő után már nehéznek érzem a szemeim és mielőtt elaludnék kiszállok a vízből. Újra a nappalit veszem célba és a pólómat felhúzva nézni kezdem a hasam a tükörben. Nem nőtt sokat, de észrevehető a változás. A gondolataim elkalandoznak. Mi lesz ha két fiú lesz? Ha két lány? Persze örülök annak is ha két kislány van a pocakomba, de nagyon szeretnénk ha fiú lenne legalább az egyikük. Tovább vándorol a képzeletem és már a nevükön gondolkozom. Mindkét névből kell legalább kettő. Sam, David, Katy, Daniel, Sara, Lucy, Andy? Nevek tömkelege tódul a fejembe, de a legtöbb csak átlag vagy szimplán csak hülyén hangzik a Styles-szal. Nem tudok mit kezdeni magammal, de arra esély sincs hogy elaludjak. Nem menne. Az ágyban heverve a plafont bámulom. Még nem sötétedett be teljesen és ilyenkor még senki nem szokott aludni. Én sem, de most mivel semmit nem tudok kezdeni magammal ezért csak bambulok és henyélek. Elég érdekes időtöltés. A körmeimet kezdem piszkálni, majd a csuklómon lévő tetkómat nézegetem. Nem igazán lehet észrevenni ugyanis fehér tintával varrták rám. Három csillag van a karomon, egy nagy, egy kisebb és egy annál is kisebb. A két kisebb üres, csak a körvonaluk van meg. Kevesebb mint hat hónap és újabb két apró csillaggal növekszik majd a létszám.

Sziasztok!  Remélem nem öltök meg a rész miatt :D Egy kis önreklám remélem az Eni sem öl meg :) Új blogot nyitok akit érdekel nézzen be -> Through Dark Secrets