17.rész - Utolsó állomás

Aurora Moore

Karon ragadom Harryt és kihúzom a szobánkból. Nem érdekel az, hogy nem akar beszélni Gemmaval és Niallel. Attól még fog és meg is ígérte. Még nincs egy teljes napja sem hogy összejöttünk, nem fogok vele veszekedni főleg nem erről. Megértem hogy szarul esik neki hogy nem mondták el, de okuk biztosan van rá. Niall szobájának ajtaját nyitom és lököm be rajta, majd becsapom azt. Visszamegyek a szobába ahol Sally már ébredezik. 

-Anyuc!

-Mondjad picúr.

-Hol van apuc?

-Beszélget Niallel meg Gemmaval. Addig elmegyünk reggelizni jó?

-Igen anyuc. Éhes vagyok. 

-Akkor öltözz és megyünk. -elszalad a bőröndjéhez és a ruháit szedi ki belőle, majd felöltözve felém fordul. 

-Anyuc szép vagyok?

-A legszebb. -puszilom meg. Mindketten müzlit eszünk. Csatlakozik közben hozzánk mindenki kivéve Geméket. Louis, Liam és Zayn nem igazán bírnak magukkal. Nekem sem megy nagyon a leállításuk, de szerencsére megérkezik Keith, aki azonnal rájuk szól.

-Bírjatok már magatokkal, három nap és megyünk haza! -erre azonnal rákapják a tekintetüket és elhallgatnak.

-Tényleg? -kérdezem.

-Igen.

-EZ AZ!!! -kiáltanak fel egyszerre és elrohannak. 

-Hova mentek? -szólal meg Anne.

-Gondolom végigkürtölik az egész szállodán is, de Niallhez és Harryhez. 

-Anyuc? Tényleg hazamegyünk?

-Igen picúr, tényleg.

-De jó!!! Elmondjuk apucnak?

-Igen, de előbb fejezd be a reggelid. -gyorsan eszi meg a már amúgy is kevés müzlijét, majd leugrik a székről és a fiúk után fut. 

-Sally várj meg! -kiáltok utána de nem áll meg, így elindulok én is. A hotelben lévők elég hülyének nézhetnek minket, de ez ebben a pillanatban egyikünk ez sem érdekelte. Mindenki csak arra tud gondolni, hogy végre hazamegyünk. Benyitok a szobánkba és szerencsére megtalálom Sallyt, Harryt, Niallt és Gemmát. 

-Apuc! Megyünk haza!

-Ezt hogy érted aprótalp?

-Keith mondta.

-Tényleg?

-Igen.

-Akkor megyünk haza. -nyom puszit Sally arcára, majd lerakja és engem húz magához. 

-Mikor megyünk?

-Három nap múlva. Én már nagyon várom. 

-Nem csak te bébi. 

-Harry, ha hazamegyünk akkor én... hozzád költözök? 

-Aha. 

-Minden rendben Niallékkal?

-Igen. 

-Akkor jó. -csókolom meg. 

-Niall, Harry! Indulás! -ront be Keith. 

-Hova? 

-Dalt írni, a parkba. 

-Ugye jöhet Sally is? Meg Ror? 

-Igen, mindenki jöhet. -a fűben heverészve hallgatjuk a fiúkat, amint alkotnak. A parknak egy eldugott részében vagyunk, hogy a rajongók ne találjanak ránk, bár velünk jött Keith és pár testőr is. Sallyvel labdázok, amikor egy kis kutyus bújik elő a bokrok közül. 

-Anyuc nézd! -mutogat Sally, mire a kutyus felemeli a fejét és Sally felé kezd rohanni. Felugrik rá mire a picúr hátra esik. Megijedek, hogy beverte a fejét, de  csak a nevetését hallom. 

-Anyuc! Ez nagyon csikál! -kiált. Leszedem róla az állatkát.

-Összenyalt? 

-Igen. Anyuc ugye játszhatok vele? 

-Játszhatsz. -mondom majd átvágok a bokrokon és megkeresem Keitht. 

-Bejött egy kutyus, nem tudom honnan és kié. Sally játszik vele, de ha keresné valaki itt van. 

-Oké, köszi hogy szóltál. -a picúr nagyon sokáig játszik a kutyussal mire Keith kíséretében megjelenik egy tizen egy-két éves lány. 

-Szia, tiéd a kutyus? -kérdezem, de ő csak tátott szájjal néz rám. Segítség kérően nézek Keithre, aki csak annyit mond hogy 'Directioner'. 

-Szóval, a tiéd? -kérdezem újra.

-I-igen. 

-Mindjárt viheted, oké? -bólint én meg odamegyek Sallyhez. 

-Figyelj picúr a kutyusnak el kell mennie. 

-Hova? 

-Haza. Itt a gazdia.

-De én nem akarom hogy elmenjen! 

-Megértem, de most engedd el kérlek. -nyúlok a keze felé amiben a kutyust fogja. 

-Nem! -kiált, de addigra már lefejtettem a kezét és a kutya elfutott a lányhoz. -Nem! Anya, nem! -tör ki sírásban, mire felemelem és elindulok Harry felé, mert tudom hogy most haragszik rám és hogy csak nála fog megnyugodni. 

-Harry, bocs. -nézek többiekre.

-Mi történt? -veszi át Sallyt.

-Játszott egy eltévedt kutyussal és most meglett a gazdája. 

-Apuc ugye lehet kutyusom?

-Majd meglátjuk aprótalp, oké? -de nem kap választ. 

•••

A srácok délután interjúra mentek, én meg Louval, Sally és Lux karjára csináltunk csillámtetkót, mert amint Sally meglátta Luxin persze neki is azonnal kellett csinálni. A két kislányt teljes mértékben csillámpor borította, valamint virágos, szívecskés és lepkés minták. 

-Lou, csináljunk anyucnak is!

-Milyet?

-Írjuk rá hogy apuc! -nevet fel. -És szívecskét is rakjuk rá. 

-Rendben. -mosolyog Lou és elkezdi kidekorálni a jobb alkarom. Szépen készül a felirat, amikor üzenetet kapok Louistól.

"Vízibomba csata este a színpadon? Te én és Liam a többiek ellen. Benne vagy?"

"Igen." -írom a választ. 

"Király." 

-Kész vagy. 

-Ez nagyon jó lett, köszönöm. 

-Nincs mit. 

•••

A vízzel teli lufik egy nagy felfújható medencében vannak. Louistól a koncert kezdete óta másra sem tud gondolni csak erre és végig pörög a dalok alatt. Nem mintha a többiek nem ezt tennék, de Lou sokkal jobban. Eléneklik az utolsó dalt is, majd a medence felé veszik az irányt. Harry lejön és felhúz engem és Sallyt a színpadra. Hatalmas sikítozás tör ki. Sally lesz a "főnyeremény" így őt beültetik a a sok lufi közé. Nagyon élvezi hogy alig látszik ki. Az egyik csapat, ahogy Louis is írta Liam, ő és én. A másik Harry, Niall és Zayn. Aki megszerzi Sallyt az nyer. A játék elindul, a bombák röpködnek, egymásra és a közönségbe is. Nem kell egy perc sem mire teljesen vizes leszek. Louis indul a picúrért én meg Harryt kezdem támadni. Egyre közelebb jön hozzám, majd felkap. A derekára kulcsolom a lábaim. 

-Megvagy. Nem engedlek el.

-Ugye soha nem?

-Nem bébi soha. 

-Akkor jó. 

-Mi ez a karodon?

-Apuc. És Sallynek meg Luxnak csináltunk és miattuk lett nekem is. -nem törődik a tömeggel és a csatával, semmivel csak vadul megcsókol. A tüdőm összeszorul. A testem minden porcikája remeg és levegőért könyörög, de én nem akarom megadni neki. Semmiért nem válnék el tőle. Soha. Mivel én nem teszem meg, ezért Harry tol el magától. Mindketten zihálunk.

-Megfulladsz.
-Nem érdekel. -csókolom meg újra.
-Mohó vagy.
-Csak szerelmes. Az teljesen más. -mosolygok rá. 

•••

A koncert után repülőre szállunk és elindulunk az utolsó állomás felé. Gem velünk maradt, Anne pedig hazautazik. Harry vállának döntve próbáltam aludni, de nem tudtam. Mivel mindenki alszik ezért odamegyek hozzá. 

-Láttam ám. -húzogatja a szemöldökét. A mosoly ráragad az arcomra, de érzem hogy pirulok. -Na, ne legyél zavarban. 

-Ahhjjj. -temetem a kezeimbe az arcom. -Igazából, ő hozza ki belőlem.
-Ti tényleg teljesen egymásba estetek. -vigyorog. -Tudod... már az első pillanattól fogva láttam rajta, hogy jobban szeret téged, mit Harpert valaha is szerette. Csak a nő behálózta és elvakította annyira, hogy senkire nem hallgatott. De örülök nektek. Tudom, hogy te vagy neki az akit keresett és hogy nem fogsz neki csalódást okozni. 

-Honnan tudod? Mármint tényleg nem szándékozom csak... honnan tudod?

-Ror, bébiszitter vagy. Szereted őt és Sallyt. Ez bőven elég, ahhoz hogy tudjam. -válaszolnék rá, de nem tudok. Csak mosolygok, mint valami őrült. 

Mindig szerettem volna úgy igazán szerelmes lenni. Mindig szerettem volna tudni milyen érzés is az. Hogy milyen az amikor valakire számíthatsz. Aki mindig ott van melletted. Nem csak egy darabig kellesz neki. Pótléknak. Szexre. Hogy felvágjon vele a többiek előtt. Hogy elérjen vele valamit. Hanem tényleg beleszeretni úgy valakibe, hogy bármit tesz veled nem tudsz neki nem megbocsájtani. Hogyha bármit is csinál elfogadod úgy ahogy van. És amikor ő viszonozza is ezt. És most már tudom. A legjobb érzés. Bárki bármit mond, szerintem ennél nincs jobb. A szerelem olyan dolog amit szavakkal nem lehet megmagyarázni. Ez csak pár átlag dolog amit mindenki tud. Hogy ilyen. De amikor érzed is, akkor rájössz hogy ha megkérdeznének és el kéne mondanod, saját szavakkal, nem tudnád megtenni. Senki sem tudja. De lehet, hogy nem is kell.