20.rész - Vénember

Harry Styles 

5 évvel később, 2024.
- Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot, Apa! - huppant le az ölembe Sally, míg Aurora a tortámat hozta. Mosolyogva tette le elém az általa készített süteményt, majd felém hajolva apró csókot adott.
- Boldog szülinapot, Hazz - kuncogott, mikor elhúzódott tőlem - Te vénember, már 30 vagy! - ült le mellém, s dőlt az oldalamnak. Megforgattam a szemeimet. Imádta hangoztatni, hogy már rég nem vagyok olyan fiatal, mint mikor megismerkedtünk - De, nyugi. Még így ráncosan is hihetetlenül jó pasi vagy.
- Köszönöm, bébi - nevettem fel - Akkor a te hihetetlenül jó pasid, most felvágja a tortát, utána meg várom az ajándékokat - csaptam össze a tenyereimet, majd a késért nyúltam, hogy tényleg felszeljem a tortát.
Miután mindenki megette a neki megfelelő adagot, életem két legfontosabb nője egy- egy borítékot nyújtott felém. Először a rózsaszín borítékot nyitottam ki, amin Sally kacskaringós, cifrázott betűivel megtaláltam az apa szót. Fülig érő vigyorral bontottam ki. Nem számítottam nagy dologra, igazából kértem is Sally-t, hogy inkább ő csináljon valamit, minthogy bármit is vegyen. A borítékban egy gyűrött lap volt, ahogy szétnyitottam egyből felismertem Sally egyik rajzát, amit még akkor rajzolt, mikor először hívta Sally-t Anyucnak. Mellette egy másik lap is volt, de ezen ugyanazok a kacskaringós betük sorakoztak, amik a boríték elején is.
"Apuc,
De rég hívtalak így! Szerencsére már leszoktam erről. A lényeg, hogy nem vagyok még nagy, sem túl okos, de azt tudom, hogy téged nagyon szeretlek, apa. Anya szerint csak ez a lényeg. Igen, nekem nem számít, hogy megveszel- e bármit, amit csak kiejtek a számon. Nem, csak az a fontos, hogy itt legyél velem, amikor nekem arra szükségem van.
Nagyon szeretlek, Apa!"
- Ó, édes kincsem! - szorítottam magamhoz törékeny testét - Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban - nyomtam egy csókot a homlokára, majd kezembe vettem Aurora ajándékát. Neki egyenesen megmondtam, hogy nem kérek tőle ajándékot, de úgy látszik makacssága ismét nyert. Reméltem, hogy legalább valami kisdolog, ami nem került sok pénzbe, de mikor megláttam a két repjegyet, és a szállodai foglaló papírját Marokkó-ba, elvesztettem a hitem.
- Au... - sóhajtottam - Nem kellett volna, sőt megmondtam, hogy ne vegyél semmit - ráztam a fejemet lemondóan. Sally kikászálódott az ölemből, s felment a szobájába kettesben hagyva minket. Helyét barátnőm foglalta el, aki ma is lenyűgözően nézett ki. Egy szürke felsőt, és egy virágos blézert viselt, lábait pedig egy fekete csőfarmerrel fedte el. Combjai közre fogták az enyémeket, karjait a nyakam körül kulcsolta össze.
- Haragszol, Maci? - bújt közelebb hozzám, s dörgölte az orrát az enyémhez. Mindig ezzel érte el, hogy ne haragudjak rá. Valamint újabban - az előző másfél évben - elkezdett Macinak hívni, mert akkoriban volt rajtam egy kis súlyfelesleg, amit mára már sikeresen leadtam, egy szuper személyi edző segítségével. Na jó, az is Aurora volt. Miután már nem fogadott el pénzt azért, hogy Sally-re vigyáz - oké, belátom, gáz lett volna, ha ezért fizetek a barátnőmnek - eldöntötte, hogy felhagy a bébiszitteléssel, és személyi edzőnek kezdett tanulni.
- Nem, csak - sóhajtottam, mert nem igazán tudtam, hogy mit is mondjak. Haragudni nem haragudtam - Tudod, hogy utálom, ha rám költesz - csúsztattam a tenyeremet a derekára, be a felsője alá.
- Akkor vedd úgy, hogy nem rád, hanem ránk költöttem - simított végig az arcomon, s egyre közelebb hajolt. Hajszálnyira az ajkaimról megállt, s folyamatosan vigyorogva folytatta - Olyan rég voltunk kettesben. Imádom Sally-t, de ő még azt is utálja, ha előtte adok neked puszit - kuncogott, egy apró csókot hagyva számon.
- Nem volt még szerelmes - egészítettem ki. Nem bírtam tovább, így teljesen megszüntetve köztünk minden távolsagot, hosszasan megcsókoltam. Azt hinné az ember, hogy öt év alatt eltűnnek a pillangók, a furcsa bizsergéssel együtt - főleg egy 30 éves férfi esetében - de mindig rájön, hogy téved. Ahogy ajkai újra találkoztak az enyémmel, a forróság ugyanúgy szétáradt bennem, mint eddig mindig. Mikor ujjaival beletúrt, immár sokkal rövidebb fürtjeim közé, halkan felmordultam, s megfordítva a helyzetünket, a kanapé háttámlájába paszíroztam. Jobb kezemmel továbbra is a derekát markoltam, míg a ballal, végig simítottam lábán, s felhúztam a csípőmre. Elszakadt ajkaimtól, és az állkapcsom vonalán végig haladva, elérte a nyakamat. Halkan nyöszörögtem, miközben nedves csókokat hagyott ott, majd egy- két helyen meg is szívta - Sally bármikor lejöhet - motyogtam, ezzel megtörve a varázst. Lihegve elhúzódott tőlem, kimászott az ölemből, és lehuppant mellém a kanapéra.
- Ezért megyünk Marokkóba - szólalt meg pár perc múlva kicsit rekedten. Felnevettem, s feltápászkodtam a kanapéról. Feléhajoltam és egy apró csókot nyomtam a homlokára.
- Menjünk le, sétálni a partra - vetettem fel, mire azonnal rábólintott - Szólok Sally - nek.
Kettessével szedtem a lépcsőfokokat, majd nagy, elnyújtott lépésekkel értem el a lányom szobájáig. Kopogás nélkül nyitottam be, aminek a gyerek nem kifejezetten örült, mert éppen megzavartam egy beszélgetésben, amit az Írországban lévő Theo- val folytatott, webkamerán.
- Oh, szia, Theo - intettem gyorsan a szőke kisfiúnak, aki széles mosollyal az arcán intett vissza.
- Szia, Harry bácsi - megforgattam a szemeimet. Akárhányszor kértem, hogy hívjon Harry-nek, soha nem hagyott fel a bácsizással - Boldog szülinapot!
- Kösz, kishaver - biccentettem felé mosolyogva, majd a lányomra néztem, akinek az arca enyhén piros volt - Hé, Sal, Aurora és én arra gondoltunk, hogy elmegyünk sétálni a partra. Gondoltuk, umm, velünk tartasz, de mint látom programod van, szóval hagylak is, kicsim - nyomtam egy puszit a hajába.
- Na, de apa! - sziszegte pironkodva.
- Légy jó! - csuktam be magam mögött az ajtót.
Hitetlenkedve, szórakozott vigyorral toppantam be ismét a nappaliba, ahol Aurora egy vékony dzsekiben várt rám.
- Téged meg mi lelt? - nevetett fel, ahogy meglátta az arckifejezésemet. Karomat átdobtam a vállán, s magamhoz húztam. Így hagytuk el a lakást.
- Sally Theo-val beszélgetett webkamerán - motyogtam felvont szemöldökkel - És rámszólt, mikor puszit adtam neki - hitetlenkedtem.
- Akkor mégis csak szerelmes a lányod - bölcselkedett továbbra is nevetve.
- Hiszen még csak 8 éves! - háborodtam fel - Az én kicsi lányom nem lehet szerelmes.
- Dehogynem! Maci, ne hülyéskedj már - kuncogott szórakozottan - Hé, figyelj! - torpant meg hirtelen, s fordult szembe velem - Nem lesz semmi baja, ismered Theo-t - próbált meg lenyugtatni.
- Rendben - sóhajtottam egy féloldalas mosoly kíséretében - Na adj egy puszikát - csücsörítettem, mint valami hülye. Nevetve tolta el az arcomat magától, s inkább visszalépett mellém, ujjainkat összekulcsolva indultunk tovább - Most megsértődtem.
- Majd kiengesztellek - vont vállat szórakozottan, mint akit egyáltalán nem is érdekel.
- Nem tudsz.
- Fogadjunk? - állt meg megint, s nem hagyva lehetőséget a válaszadásra rámvetette magát és ajkait az enyémek ellen nyomta. Karjaimat szorosan a dereka köré fontam, míg ő a sajátjait a nyakam köré.
- Oké, ha fogadtunk volna, akkor most nyertél volna - lihegtem, mikor elváltam tőle, hogy levegőhöz jussak. Felnevetett, s még egy puszit nyomott az arcomra, majd újra a saját lábaira állt, tovább folytatva sétánkat.


Kicsit ugrottunk az időben, Sally már 8 éves, míg Aurora 28, Harry pedig 30. 
Mostanában tényleg nem megy úgy az írás, ahogyan én akarom, de igyekszem!:) 
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után.❤💕
Xxx.Lacy.