21.rész - A ribanc visszatért

Aurora Moore

-Harry ne így pakolj! Hányszor elmondtam már?

-Most miért? Minden belefér!

-Igen. De a ruháid csak félig vannak összetűrve és még mást is szeretnék belerakni. 

-Jó akkor megcsinálom. -sóhajt és kiborítja a cuccait az ágyra. Felállok, odasétálok hozzá és átölelem hátulról. 

-Összepakoljak neked? Addig elintézhetnéd Sallyt. 

-Miért? Mi van vele?

-Csak mérges egy kicsit mert elmegyünk. 

-Rendben. -nyom puszit a homlokomra. Gyorsan parkolom össze minden holminkat. A repülő egy óra múlva indul így sietnünk kell. Kirakom a börőndjeinket a lépcső tetejére, majd Sally szobájába megyek. 

-Lassan indulnunk kell. 

-Oké. Sal, kérlek legyél jó, fogadj szót!

-Minden este beszélünk. Hiányozni fogsz! -ölelem magamhoz. 

-Te is nekem anyu! És te is apu! -megy át hozzá. Megvárjuk amíg Gemmáék ideérnek, aztán bepakolunk a kocsiba és elindulunk.

•••

Harry vállának döntve a fejem próbálok aludni de nem megy. A repülőút három óra és nem igazán bírok magammal. Nagyon szeretnék már odaérni és csak kettesben lenni Harryvel. Ezek a kis akcióink mindkettőnket hergelnek, de valamikor elszakad az a bizonyos cérna. Ezért is vettem a két repülőjegyet. Már egyikőnk sem nagyon bírta tartani magát. Sietős léptekkel megyek a recepciós lányhoz.

-Szia, foglalás Styles névre. 

-Egy pillanat. -mondja és a gépének monitorja felé fordul és gyorsan üti le a billentyűket. Harry ér mellém és helyezi a kezét a derekamra. 

-Maguké a 258-as szoba, legfelső emelet. -nyújt felém egy kulcsot, amit rögtön el is veszek. 

-Köszönjük. -indulok el a lift felé. 

-Hova sietsz bébi? -vigyorog Hazz, de a választ ő is nagyon jól tudja. 

-Szerintem ez nem kérdés. -csilingelő hang jelzi hogy felértünk, majd kinyílik előttünk az ajtó. Harry kezére kulcsolom az enyém és megkeressük a szobánkat. Miután körülnézünk, egy heves csók csattan el és az ágyban kötünk ki. 

•••

-Bébi ugye hoztál bikinit?

-Igen hoztam. 

-Vedd fel. Megyünk a tetőre. 

-Akkor sietek. -seperc alatt váltok ruhát.

-Ugye tudod, hogy mennyire szeretem ezt a szettet? -néz végig rajtam.

-Tudom, azért vettem fel. De Maci ugye csak mi leszünk ott?

-Igen, miért?

-Nézz rám. -mutatok a mellkasomra, amit Hazz nem is olyan rég elég szépen "elintézett". -Elég egyértelmű. 

-Jól áll. 

-Mindegy. Menjünk. -belemászok a ízbe és elengedem magam. Csak lebegek a víz felszínén. Jó érzés kicsit megszabadulni mindentől. Csobbanás jelzi mellettem, hogy Hazz megérkezett. Odaúszok hozzá, ő pedig magához von. 

-Annyira szeretem a tetkóidat. Nekem is kell egy!

-Tényleg szeretnél?

-Igen.

-Ha hazamegyünk elviszlek oké?

-Aha. Nézd milyen szépek a csillagok!

-Azok bébi.

-Olyan jó nézni őket. 

-Nem fázol? -kérdezi, nekem meg csak most tűnik fel hogy tényleg lehűlt a levegő és hideg van. 

-De. -mondom, így visszamegyünk a szobánkba. 

Lassan nyitom ki a szemeimet. Nem tudom hol vagyok. Megmozdítom a karjaimat mire csörgést hallok, ezért felemelem a fejem. Láncokon lógok. Rángatni kezdem a kezeim, de nem szabadulok, a bilincsek fogva tartanak és a bőrömbe vájnak. Nem tudom miért vagyok itt. A szürke szobában nincs más csak egy ajtó és egy koszos ablakon át szűrődik be egy kevés fény. A kilincs lenyomódik és egy kis alakot látok belépni. 

-Sally?

-Én vagyok. -jön közelebb és áll meg előttem. 

-Hol vagyunk? Hogy kerültem ide? Miért vagyok megbilincselve? -kérdezem, de félek hogy nem tudja a választ. 

-A pincében. Anya azt mondta, hogy azért rakta rád a bilincseket, mert hazudtál nekem. 

-Sally soha nem tettem ilyet! -mondom aztán leesik a teljes mondat. -Anya?

-Igen. Az anyukám. -az ajtó újra kinyílik és most Harper lép be egy babával. 

-Te?! Mit csináltál, hogy bedőljön neked? -kiáltok, de ő csak gúnyosan felnevet.

-Ugyan kérlek. Csak egy szavamba került. 

-Hogyan? Miért?

-Tudod drága -kezdi és egy hajtincsemet kezdi piszkálni mire idegesen elkapom a fejem. 

-Ne. Érj. Hozzám. 

-Csak előálltam egy remek ötlettel és hála a remek színészi képességeimnek már nem is kellett mást tennem. Az enyém volt. -simogatja Sallyt.

-Ha egyszer kiszabadulok innen megkeresem Harryt és visszajövök. De sok jóra ne számíts!

-Ahw szivi kérlek! Harry az én oldalamon áll. És nézd csak milyen gyönyörű kisfiunk van! -csak most nézem meg jobban. A szemei olyan zöldek mint Harryé és tényleg hihetetlenül aranyos. 

-Miért? -akad meg a gombóc a torkomban és könnyek szöknek a szemembe. 

-Mert Sally nem a tiéd. Sosem volt az. És nem is lesz. Harry szintén. Most pedig gyere Sally, mennünk kell. -tereli ki a picúrt. 

-Nem! -üvöltözök folyamatosan, de csak az ajtó csapódását hallom. Továbbra sem hagyom abba a kiáltozást és egyre jobban rángatom a végtagjaimat. 

Sikítva ülök fel az ágyban. 

-Bébi jól vagy? -találom magam szembe Harry aggódó tekintetével. Felzokogok és az ölébe kuporodok. 

-Csak egy álom volt. -csitít. 

-Na-nagyon rossz volt. 

-Elmondod? -bólintok, de még beletelik pár percbe amíg teljesen megnyugszom.

-Ő volt az... visszajött... elvett tőlem... téged és Sallyt -fúrom a fejem a nyakába. -És kikötözött. Meg... volt egy fiatok is. 

-Nem fog megtörténni. Ígérem. -csókol meg. -Én téged szeretlek.

-Tudom. Én is szeretlek.

-Próbálj visszaaludni. 

-Nem fog menni. Kimegyek pár percre az erkélyre. -takarom ki magam és indulok az ajtó felé. 

-Rendben, de nem maradj sokáig. Nem akarom hogy megfázz.

-Oké. -nyitom ki az üvegajtót és azonnal megcsap a hűvös levegő. Rákönyökölök a korlátra és egy régi dalt kezdek dúdolni. -The bitch came back... 

•••

Hiába mondta Harry hogy ne maradjak sokáig, egyszerűen képtelen voltam szabadulni az álmomtól és attól a gondolattól, hogy ez tényleg megtörténhet. Tudom hogy Harry szeret és nem tenné meg, de félek. Nem tudom miért vannak bennem kétségek, talán Sal miatt. Mert lehet hogy ő az igazi anyukájával szeretne lenni és nem velem. Csak bambulok, az agyam kattog, de nem tudok magammal mit kezdeni. Aludnék, de nem tudok. Kezet érzek a csípőmön, majd az állát támasztja meg a vállamon. 

-Azóta is itt vagy? 

-Igen. -sóhajtok és megfordulok a kezei között. -Nem tudtam visszamenni. 

-Remélem nem fáztál meg. Jobban vagy már?

-Igen, csak nagyon felkavart. 

-Megértem. Ami azzal a nővel kapcsolatos az sose jó. Nem vagy álmos?

-De igen. Mi lenne ha én aludnék te meg elmennél egy masszázsra? Utána meg ketten várostnézünk. 

-Benne vagyok. 

•••

Egy szökőkút szélén ülünk a lábunkat a vízbe lógatva. Harry telefonja csörögi kezd. Felveszi és kihangosítja.

-Szia Sal. Mizujs otthon?

-Szia apa! Képzeld Gem néniék Theot is elhozták! 

-Hű akkor most nagy a boldogság.

-Igen. Milyen Marokkó?

-Nagyon jó szívem. 

-Ugye hoztok nekem valamit?

-Persze hogy viszünk. 

-Hiányoztok. 

-Nekünk is te. Szia Sally örülünk hogy hívtál.

-Sziasztok! -szakad meg a vonal. 

-Sally és Theo... -kezdi Harry, de a szavába vágok. 

-Nyugi. Nem fog történni semmi. -adok puszit az arcára. -Különben is, Sal még csak 8 éves.


Halihó! El se hiszem, már 32.000 fölött járunk a megtekintésekben! Annyira jók vagytok :D várom a véleményeket. xLucus