19. rész - Újra látlak

Aurora Moore

A rádióból szóló dalokat énekelve tartunk Harryvel a házam felé, hogy összepakoljuk a cuccaim és így hozzá költözhessek. 

-Itt fordulj jobbra. -szólok. Leparkol a ház előtt. Kiszállok, a kulcsot a zárba rakom, elfordítom és bent is vagyunk. Gyorsan körbevezetem Harryt. 

-Hol kezdjük? 

-A hálóban jó lesz? -nevetek fel.

-Persze. -kap fel és futni kezd felfelé. Benyit a hálóba és az ágyra dob. Mindketten nevetünk. A hajába túrok és lehúzom magamhoz egy hosszú csókra. 

-Sok holmid van?  

-Nem. Leginkább ruhák. 

-Akkor kezdjük. -áll fel és nyitja ki a szekrényem. Kihúzok egy sporttáskát az ágyam alól. 

-Ez tetszik! -fordul felém a szemöldökét húzogatva, egy vörös csipkés melltartóval a kezében. 

-Nekem is. 

-Felveszed nekem? 

-Fel, de majd otthon. Keresd még hogy mi tetszik. -ülök le a földre. Harry adja nekem a ruhákat én pedig összehajtva elrakom őket. A táskát becipzározom és a könyvespolcomhoz lépek. 

-Nagyon sok könyved van bébi.

-És az összeset el is akarom vinni. 

-Akkor majd csinálunk neki helyet. -nyom puszit az arcomra. -Hozok dobozokat. -megy ki. Nem sokkal később kivágódik az ajtóm és megjelenik a szobámban a nővérem. Sikítozva ugrunk egymás nyakába. 

-Annyira örülök hogy itt vagy. 

-Én is. De... honnan tudtad, hogy itt vagyok?  

-Egyszer felhívtalak és Harry vette fel. Ugye együtt vagytok?

-Igen! -ölelem meg újra. 

-De hogy hogy itt van és miért van... -néz a táskára. -Aaaa na ne! Te hozzá költözöl!

-Igen! El sem hiszed mennyire örülök! 

-Látom rajtad. 

-De te is nagyon mosolyogsz. Pasi?

-Van. 

-Komoly? 

-Igen, egy hete járunk. 

-Be kell mutatnod. 

-Be fogom. Mellesleg anya hívott. Azt akarja hogy elmenjünk hozzájuk a hétvégére. 

-Oké. 

-És azt mondta, hogy ha van pasink mindenképp vigyük. 

-Miért?

-Nem tudom, biztosan csak meg akar róla győződni hogy nem maradunk egész életünkre magunkra. 

-Értem. 

-Sally hol van?

-Annéknél pár napig. 

-Pedig úgy megismertem volna. 

-Meg is fogod. -Harry ér fel a dobozokkal, így folytattuk a pakolást. Két óra alatt mindennel végzünk és bepakolunk a kocsi csomagtartójába. Kelly szorosan megölel mindkettőnket és elmegy, majd mi is elindulunk. 

-Harry?

-Igen bébi? -teszi a combomra a kezét.

-Kelly mondta, hogy anyámék látni akarnak hétvégén. 

-Tényleg?

-Igen és azt is mondta hogy téged is kell vigyelek. És a picúrt is szeretném. 

-Rendben bébi, akkor megyünk. 

-Szerencsére nem kell messzire mennünk csak London másik felére. Egy időre elég volt az utazásból. 

-Egyet értek. -parkol le. Behordjuk a dobozokat, majd nekiállok ebédet csinálni. 

•••

Egy pokrócot térítek le a fűbe és ráfekszem. Pár perc múlva Harry csatlakozik hozzám egy üveg borral és két pohárral. Az egyiket a kezembe adja és tölt. Lassan az egész elfogy. Rajta fekszem, ő pedig a hajamat csavargatja.

-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek?

-Tudom bébi. Én is szeretlek.

-Olyan furcsa hogy sokan azt hiszik, hogy a lányok már az első csóknál az esküvőt tervezik.  

-De tervezik nem?

-Igen, de... nem az első csóknál. 

-De ez minden lány álma. Miért ne álmodoznának róla?

-Na azt nem mondtam, hogy nem is teszik. -nevetek fel. -Vagy... csak én nem tartoztam soha közéjük.

-Miért te miről álmodozol?

-Rólad. Sallyről. És arról hogy veletek maradok.

-Velünk maradsz. Nem engedlek el. -mondja mire a nyakába fúrom az arcom. -Sose gondoltál még arra hogy egyszer hozzá mész valakihez? -tér vissza az eredeti témához. 

-Nem igazán. De ha veled vagyok akkor az sem érdekel, hogy nem a feleséged vagyok. 

-Miért?

-Mert úgy bánsz velem mintha az lennék. -csókolom meg lágyan.

•••

-Apuc! Anyuc! Hova megyünk? -nézelődik Sally a kocsi ablakán keresztül. 

-A nagyiékhoz. -szólal meg Harry. 

-De ott most voltunk!

-A másik nagyiékhoz aprótalp.

-Másik nagyiék? De nem csak egy van?

-Nem szívem. Anne az én anyukám. Most Aurora szüleihez megyünk.

-De őket hogy hogy nem láttam eddig?

-Úgy hogy sokáig máshol éltek és most visszaköltöztek ide. -fordulok hátra. 

-És mikor érünk oda?

-Hamarosan. -a szüleim London külvárosában élnek, egy nagy telekkel meg házzal. Mikor odaérünk Kelly és a pasija akkor szállnak ki a kocsiból. A nővérem ahogy meglátja Sallyt azonnal elindul felénk. 

-Sziasztok! Ő a barátom Wyatt. -mutatja be majd rám mutat. -Ő a húgom Aurora, a barátja Harry és Harry lánya Sally. 

-Szia, örülök hogy találkoztunk.

-Én is örülök. 

-Sally! -guggolok le hozzá. -Ő a nővérem Kelly és a barátja. 

-Aurora! Kelly! -hallom meg anya hangját, mire felállok. -Gyertek be! -kiált. Megfogom Harry kezét és elindulunk befelé. 

-Már nagyon vártunk titeket! Úgy hiányoztatok! -ölel magához először engem, majd Kellyt. Aztán megjelenik apa és ő is megismétli a jelenetet. 

-Bemutatnátok kérlek a többieket is? -kéri anya és látom az arcán, hogy csak most veszi észre Sallyt. 

-Apa, anya a barátom Wyatt.

-Az én barátom Harry és a lánya Sally. -mindenkit üdvözölnek, majd a nappaliba ülünk le. Anya kihív azzal az indokkal, hogy segítsek innivalót vinni. 

-Ror, kérlek magyarázd el, hogy mi ez az egész. 

-Micsoda? Az, hogy van egy lánya?

-Azt is. Meg hogy miért Harry Styles, ő híres! És miért van tele a melleiddel az újság?

-Anya! 

-De így van! 

-Jó. A volt felesége átverte és ráhagyta Sallyt. Arról meg nem tehetek, hogy beleszerettem. És azért voltam benne az újságban mert Theo húzta le a felsőm. 

-Jól van. Tudod, hogy nem azért mondom mert ellened vagyok. 

-Tudom anya. Figyelj Sally anyának hív, kérlek ne lepődj meg rajta és foglalkozz vele. 

-Kérned sem kell. -ad nekem egy tálcát ami tele van poharakkal. Visszamegyek és kiosztom az italokat. Egy darabig beszélgetünk aztán kimegyünk a kertbe. Amint meglát minket azonnal csaholva és ugatva fut felénk a kutyánk aki már kiskorunk óta megvan nekünk. Kellyt és engem is összenyalogat.

-Szia Molly. -ezután több kis szőrpamacs kezd szaladgálni körülöttünk. 

-Anyuc! Kiskutyusok! -kiált Sally és már három kutyust egyszerre próbál simogatni. 

-Ugye milyen aranyosak? -leülök Harry mellé és mindketten egy kicsivel játszunk. 

-Apuc, kérlek hadd tartsam meg annyira szeretem! -ül az ölébe Sally. 

-Ha a nagyi megengedi akkor megtarthatod. 

-Tényleg?

-Igen. Na fuss kérdezd meg tőle. -a picúr nagy mosollyal az arcán rohan el. Észre sem vettem, hogy a kutyus akivel játszok közben már a nadrágomat szakítja szét. -Ne már! -tolom el, de visszamászik a combjaimra és újra simogatni kezdem. Harry csak nevet rajtam. 

-Aranyos vagy. -húz magához a derekamnál. 

-Azért mert nem tudok rá haragudni?

-Igen, azért. Tudom hogy nagyon szereted ezt a gatyát. 

-Rád se tudok soha haragudni. Mondjuk még nem is adtál rá okot, de nem tudnék. 

-Most egy kutyához hasonlítottál? 

-Igen. -nevetek fel. 

-Ez gonosz volt. -vág durcis arcot. 

-Naaa. -ülök rá a lábaira. -Most haragszol rám?

-Dehogy. -ölel át és hátradől. Rögtön tappancsokat érzek a hátamon. Végigmászik a hátamon, majd Hazz arcát kezdi nyalogatni. 

-Apuc megtarthatom! -jön oda Sally. -És elneveztem Pötinek. -ül le mellénk és veszi magához. 

-Húha már neve is van?

-Pötinek? Ez miből jött picúr? 

-Anyuc ő kisebb mint a többiek. Olyan kis pöttöm. 

-Mint te. És fiú vagy lány?

-Fiú. De én nem vagyok kicsi. 

-Hát persze hogy nem. 

•••

Kézen fogva megyünk fel az emeletre. Sally már alszik a mellettünk lévő szobában. 

-Elmegyek fürdeni. 

-Jöhetek? -tol a falnak és csókol meg Hazz. 

-Hááát... nem is tudom. 

-Naa kérlek. -csókolgatja a nyakam. 

-Mmm legközelebb. Még át akarok menni Kellyhez. -adok neki egy puszit, majd bemegyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzok és átadom Harrynek a helyet. Felveszem az egyik pólóját boxerét és így megyek át a nővéremékhez. Kopogok és csak utána nyitok be.  

-Szia! Jöttem beszélgetni.

-Szia. Gyere csak. 

-Wyatt?

-Fürdik. Kérdezhetek?

-Igen. 

-Nem furcsa, hogy Sally anyának hív? 

-Nem, nekem nagyon tetszik. Csak azt nem akarom, hogy megtudja, hogy nem én vagyok az igazi anyukája. 

-Nem fog. Harry sem akarja. 

-Tudom. Ti amúgy hogy jöttetek össze? 

-Hát elbűvölt. Szó szerint. 

-Ezt hogy érted? 

-Úgy hogy bűvész. 

-Ne. Na ne. Komoly?

-Teljesen. 

-Tuti megkérem hogy varázsoljon. Lefeküdtetek már?

-Ror! Dehogy! Egy hete járunk.

-Jó bocs csak érdekelt. 

-És ti? 

-Nem. 

-De ha igen elmondod. És azt is milyen volt.

-Mi? Nem. Az személyes. 

-Jó, jó. Régen hogy kibeszélted a gimis pasikat. -röhögött fel. 

-Jó de az a gimi volt basszus! És akkor még te is kidumáltad hogy milyenek az ágyban. 

-Igaz. -Harry nyit be. 

-Bébi, gyere aludni. 

-Repülök! -állok fel az ágyról, odaugrálok hozzá és rácsimpaszkodok. Megtart, becsukja az ajtót és visszavisz a szobánkba. Befekszik velem az ágyba és ránk húzza a takarót. 

-Mindig veled akarok aludni. -csókolom meg és hamar sikerül elaludnom.