18. rész - 50 első randi

Harry Styles

Harry Styles 

Annyi kedvem volt ehhez a beszélgetéshez, mint egy foghúzáshoz, vagy egy mandula műtéthez. De, amint az ajtó becsukódott mögöttem, rá kellett jönnöm, hogy Aurora- nak igaza van. Nem csinálhatom azt, mint egy három éves kisgyerek, akitől elvettek egy játékot. Gemma a testvérem, míg Niall az egyik legjobb haverom, így joguk van arra, hogy elmondják, miért titkolóztak eddig. Sőt, be kell látnom, hogy az előző eseménykhez - mármint a kiboruláshoz a medencéknél - nekem nem volt jogom. Hiszen, ki vagyok én, hogy megmondjam két felnőtt embernek mit tegyen? Ráadásul mindketten idősebbek. Így, hát egy mosolyt kifacsarva magamból a fotelhez sétáltam, amit szabadon hagytak nekem.
- Sajnálom, hogy kiabáltam - motyogtam, míg leültem velük szembe - Nem kellett volna, csak nagyon rosszul esett, hogy a nővérem és a legjobb barátom titkolózik.
- Ugyan, Harry - sóhajtotta Niall - mi sajnáljuk, hogy nem mondtuk el. De, egyrészt féltünk a reakciódtól, másrészt, nem tudtuk, hogyan érzünk a másik iránt. Most viszont, már tudom, hogy tényleg mindennél jobban szeretem őt. Tudod, a beszélgetésünkig még magamnak se mertem bevallani, konkrétan annyira fostam a saját érzéseimtől, hogy inkább maradtam volna örök életemre egyedül, minthogy be kelljen vallanom Gemma- nak, hogy szeretem. Mert szeretem - halvány mosollyal az arcomon biccentettem Niall felé. Megszólalni nem szólaltam meg, egyrészt, mert nem tudtam mit mondani, másrészt, mert Gemma is beszélni kezdett.
- Öcsi, ismersz - sóhajtott, míg Niall mellől, átfészkelte magát az én oldalamra - Lassan 30 éves leszek, se férjem, se gyerekem. Sőt mostanáig barátom se volt. Mert erre a töketlenre vártam. Mármint, léphettem volna, tudom. De, féltem. A te reakciódtól, a rajongókétól, de legfőképp az övétől - bökött a szőke felé, aki elbűvölve figyelte őt - Igen, tisztában vagyok vele, hogy éveket vesztegettem el. De, mostmár itt van, és nekem csak ez számít.
Ugyanolyan halvány mosollyal az arcomon, szorítottam magamhoz, alacsony termetét, míg arcomat a hajába temettem. Egyszerre sóhajtottunk, s fújtuk ki a levegőt.
- Szeretlek, Gemm. - motyogtam a hajába, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Én is, Harry. Nagyon - válaszolta halkan.
Hirtelen egy harmadik test csapódott nekünk, és passzírozott bele a kanapé háttámlájába.
- Ne, Niall összenyomsz! - kiabáltam, de ő egyre csak az hajtogatta, hogy mennyire nagyon szeret minket.

✖✖✖

3 nappal később.
Derekánál szorítottam magamhoz, míg ölében a lányom aludt, én pedig a feltétlen fontos cuccainkat cipeltem. Amint beléptünk, a hatalmas lakásba, egyből elvettem tőle Sally-t.
- Elviszem a szobájába. Jössz velem? - kérdeztem, míg végig néztem, ahogy megszabadul a cipőjétől. Bólintott egyet, majd a karomba kapaszkodva figyelte minden lépésemet, ami Sally szobájáig vezetett. A szoba főszíne természetesen rózsaszín volt, így mind a fal, mind a játékok és bútorok ebben a színben pompáztak. Letettem Sally-t, puszit nyomtam a homlokára, ahogyan Aurora is. Később, miután kicsodálkoztuk magunkat Sally-ben, kézen fogva hagytuk el a szobát, hogy valamennyire körbevezessem itt.
Az utolsó állomás a hálószobám. Az egész helyiségben sötét van, a sötételőknek köszönhetően, na meg a fekete bútorok is erősen dominálnak. A középső falon, pontosan az ágy felett lévő kép keltette fel Aurora figyelmét.
- Sally 6 hónapos volt, mikor felkértek erre. Az volt, hogy egy boldog családról készítenek képeket. Harper-ről, Sally-ről és rólam. Hihetetlenül boldog voltam akkor, hiszen megszületett a lányom, azt hittem, hogy van egy szerető feleségem. A fotózás előtt egy nappal, költöztettem ki Harper-t, innen. Aztán teljesen átalakítattam a szobákat, a vendégszobából lett a háló. Egyszerűen nem bírtam abban az ágyban aludni, ahol ki tudja hány férfivel hempergett. A fotózásról, egyből a bíróságra, mentem, hihetetlen gyors ügyintézéssel, egy héttel később újra a szinglik táborát erősítettem - elém állt, ajkai mosolyogtak, csak úgy, mint a szemei. Karjait a nyakam köré fonta, lábujjhegyre állt, hogy jobban felérjen hozzám. Ujjaival a tarkómnál lévő hajamat csavargatta.
- Nem érdemelted ezt. De, nem mondhatod azt, hogy minden rossz volt, hiábavaló. Van egy csodálatos lányod, aki mindennél jobban szeret téged - apró, inkább puszinak nevezhető csókot nyomott ajkaimra.
- És, megismertelek téged. Az egészet újra végig csinálnám, ha tudom, hogy te vársz a szenvedések végén - suttogtam, majd ajkaimat az övéi ellen nyomtam, ám igen hamar, kuncogva elvált tőlem.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek, de szépen kérlek, hogy állj le ezzel a nyálas szöveggel. Már a tiéd vagyok, és az is leszek, amíg el nem zavarsz magad mellől - tenyeremet derekára simotottam, majd le egészen a combjaiig. Felkaptam az ölembe, így már felém magasodott.
- Soha nem zavarnálak el magam mellől - vigyorogtam rá.
- Tudom - suttogta, elégedett vigyorral telt ajkain. Azonnal lecsaptam rájuk, s addig csókoltam, amíg egy halk kopogás után, ki nem nyílt az ajtó. Aurora lovagló ülésben ült az ölemben, kezeim a hajában voltak, mikor Sally is felbukkant. Szinte egy másodperc töredéke alatt rebbentünk széjjel, a kócos barna egyből az ölébe kapta a kicsit, majd vele együtt visszaült az ölembe. Felnyögtem a súlyuk alatt, hiszen külön- külön még okésak voltak, de együtt, jobb lett volna, ha mellém ülnek.
- Mi a helyzet, Aprótalp? - simogattam meg az arcát. Aurora puszit nyomott a hajába, míg a kicsi a szemeit nyitogatta. - Nem voltam már álmos - motyogta, megdörzsölve fáradt szemeit - És, éhes is vagyok.
- Akkor mi lenne, ha csinálnék valami finomat? - kérdezte Aurora, és kitette az öléből, s az én karjaimba adta.
- Patahintát kérek! - kiáltotta Sally boldogan. Aurora furcsán nézett rá, nem értette, hogy honnan jött a szó.
- Látta az 50 első randit. Azóta nem etetsz vele palacsintát - vontam meg a vállam vigyorogva, mire ő felnevetett - Megyünk veled mi is - pattantam fel.
- Apa - sóhajtotta Sally - Van lábam - nézett rám jelentősség teljesen. Aurora már hangosan kacarászott, míg én apró talpaira állítottam lányomat - Előveszem a tányéromat! - kiabált ismét a kicsi, majd előre szaladt, hogy előttünk érjen be a konyhába. Boldog mosollyal az arcunkon figyeltük egymást, míg a nappaliból nyíló ajtónál néztük, ahogy Sally pakolászik.
- Tudod, nagyon szeretem őt - sóhajtotta - De, attól félek, hogy egyszer leesik neki, hogy nem én vagyok az anyja. Megutál, és nem engedi, hogy segítsek neki bármiben is. Elzavar innen, és utána veled se lehetek - neki dőlt a vállamnak, így a sajátomat az ő fejére hajtottam.
- Soha, soha nem hagyom, hogy elmenj - suttogtam, míg úgy forgolódtam, hogy szembe legyen velem. Karjaimat újra a dereka köré fontam, úgy öleltem magamhoz, vékony törékeny testét.
- Köszönöm, Harry - válaszolta halkan, majd megcsókolt. Ujjai ismét a hajammal játszottak, az enyémek a csípőjébe martak.
Halkan sóhajtott, mikor elváltam tőle - Valamelyik nap elvisszük Sally-t anyáékhoz, és eltöltünk pár napot kettesben - csókoltam meg újra.

Most, hogy így nézem, na meg, hogy olvastam is, olyan rövidnek tűnik, pedig ugyanolyan hosszú, mint az előzőek. Amit még mondani akartam, az az, hogy mostanába nem tudok nyálas részeket írni. De, igyekszem!:)
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után.❤ 
Xxx. Lacy