23.rész - Baby Direction

Aurora Moore

A mellkasába fúrom az arcom és mélyen szívom be az illatát. Nem tudom elhinni hogy ez tényleg megtörténik. Ikreket várok tőle. Megkérte a kezem. Persze ehhez köze volt Dr. Wilsonnak, de úgy érzem ennél jobb helyzet nem is adódhatott volna hozzá. És nem is volt nyálas. Oké, bevallom ezzel szoktam idegesíteni Harryt, mert néha tényleg túlzásba viszi, de azért szeretem ezeket a kis vallomásait arról hogy szeret. Sokszor eszembe jut és félek attól hogy talán én nem mondom elégszer, de ha túl sokszor mondom akkor meg már értelmét vesztheti. 

-Mikor érnek ide? -kérdezem felemelve a fejem, így már az államat támasztom rajta ő pedig a párnák közül néz le rám. 

-Nemsokára. -legördülök róla és felülök mire ő is így tesz. Beleülök az ölébe és megkérdezem.

-Mit szeretnél? Fiút vagy lányt? -döntöm hátra a fejem a vállára ő pedig a hasamat simogatja. 

-Fiút. 

-Maci, ketten vannak.

-Tudom. Még mindig hihetetlen. 

-Nekem is. 

-Hmmm... akkor is szeretnék egy fiút. Vagy kettőt. De egyet mindenképp. És te bébi? 

-Én is szeretnék fiút. Ugye tudod hogy Kelly meg fog ölni? 

-Miért? 

-Mert szerintem azt akarja majd hogy ő segítsen nekem világra hozni őket. 

-És te is őt szeretnéd? 

-Nem tudom. De ezen még ráérek gondolkodni. -adok puszit az arcára. 

-Mikor mondjuk el a többieknek?

-Hát hamarosan el kéne. De ahhoz inkább szervezzünk egy kis összejövetelt. 

-Ez jó ötlet. 

-Apaaa! Anyaaa! -hallatszik Sally kiáltása lentről, majd a lépcsőn kezd felszaladni. Az ajtó kivágódik, majd az ágyhoz rohan felmászik és ugrálni kezd rajta. 

-Tényleg lesz kistesóm, ugye tényleg?

-Igen lesz. 

-De jóóó! -kiált fel. Leáll az ugrálással és a combjaimra mászik. -És fiú lesz? Vagy lány? És mi lesz a neve? -zúdítja ránk a kérdéseket. 

-Még nem tudjuk hogy lány lesz-e vagy fiú és a nevét is ráérünk még kitalálni. De ikrek lesznek. 

-Micsoda?!? Ikrek??

-Igen. -ahogy kimondom hozzám bújik és szorosan ölel. -Menjünk le Gemékhez oké? -elengedem és felállok, de ő még előbb Harry nyakába veti magát. A lépcsőről leérve Gem ugyanezt a jelenetet játssza el velem. 

-Annyira hiányoztatok már. 

-Nekem is hiányoztatok! Na hadd nézzem meg Nolant. -megyek Niallhez őt is megölelem majd átadja nekem a kezében tartott fiát. Harry jön le az emeletről a hátán cipelve Sallyt. 

-Hol van Theo? -kérdezi rögtön. 

-Mosdóban. Mindjárt jön. 

-Húha bébi rád is férne egy peluscsere. -nézek le Nolanre, aki csak elmosolyodik és tovább kalimpál a kis lábacskáival. 

-Add csak. -venné el tőlem Gem, de feltűnik hogy a szeme karikás, akárhogy is próbálta eltakarni sminkkel. 

-Hagyjd majd én. Te pedig inkább pihenj le. 

-Ennyire feltűnő? -kérdezi.

-Nem, csak jó a szemem hozzá. Na de tényleg. Tudom hogy most szükséged van rá. És ma már úgyse engedünk vissza titeket. Na?

-Köszönöm. Ni, elmegyek aludni jó? 

-Oké. -mosolyog rá majd folytatja a beszélgetést Harryvel. Már Theo is visszaért és Sallyvel kimentek az udvarra játszani. Gyorsan kicseréltem Nol pelusát majd sikerült elaltatnom így lefektettem az ágyunkba, majd csatlakoztam a két meccset néző férfihez. Mindkettejük felé nyújtok egy sört. 

-Imádlak. -nyom puszit az arcomra Harry. 

-Ez nekem nem elég. -mondom és visszahúzom egy csókra. 

-Mi lesz a bejelentésünkkel? -súgja a fülembe. -Addig kéne amíg itt vannak. Nem akarom hogy ennyit kelljen utazniuk miattunk. 

-Megértem. Intézkedem. -állok fel és konyhába megyek. Először körbetelefonlálok és szerencsémre senki nem tervezett semmit a holnapi napra. Kinyitom a hűtőajtót, de nem találok benne sok mindent. 

-Sally, elmegyek a boltba, akartok jönni? Vagy maradtok? 

-Maradunk. 

-Oké. Apuék vigyáznak rátok. -puszilom meg őt és Theot, majd a nappaliba megyek. 

-El kell menjek vásárolni, Sal-ék kint vannak és kérlek figyeljetek Noahra, nem akarom hogy Gem keljen fel, jó?

-Persze.  

•••

Nagy sürgés forgásban vagyok már korán reggel. El kell készítenem még a sütiknek a nagy részét. Harry toppan be álmos fejjel. 

-Bébi. -jön oda és húz magához. Mostanában reggelenként nagyon bújós  kedvében van. 

-Jó reggelt. -csókolom meg. 

-Még nagyon korán van. Miért nem alszol még? 

-Maci, tudod te mennyi kaját kell csinálnom nektek? 

-Hmmm... sokat?

-Igen és az is fél perc alatt elfogy. 

-Jó, akkor hozok segítséget. -fordul meg és hagyja el a konyhát. Pár perc múlva Sallyvel, Theoval és Niallel tér vissza. 

-Anya milyen sütit sütünk?

-Sokfélét, de először csokisat. 

-A kedvencemet?

-Azt bizony. -egy ilyen ügyes kis csapattal hamar végeztem a sok ennivalóval, mire megérkeztek az első vendégeink, Louisék. Ezután elég gyorsan megérkeztek a többiek is és egyre jobban izgultam. A szemeimmel az emberek között Harryt kutattam és nem volt nehéz megtalálni, mert az ővéké volt a leghangosabb társaság. Hátulról öleltem át, mire megfordult a kezeim között. 

-Minden oké?

-Aha. Csak egy kicsit izgulok.

-Nem kell. Mindenki örülni fog nekik. 

-Nem azért. Nem tudom hogy mit mondjak.

-Azt hogy terhes vagy.

-De ez nem ilyen egyszerű. 

-Ne ellenkezz. Csak ennyit kell mondani. 

-Jó. Kapok bátorítást?

-Mire gondolsz? -ráncolja össze a homlokát, de közben levakarhatatlan mosoly ül az arcán. 

-Megcsókolhatnál. 

-És ha nem teszem? 

-De úgy is megteszed. -kacsintok rá és hátat fordítok neki, de visszaránt és ajkaink találkoznak. -Én megmondtam. -nevetek fel, mire ő megforgatja a szemeit. 

-Inkább menjünk bejelenteni. Fiúk gyertek! -kiált hátra. Beállunk a többiek elé a fiúk pedig rajtuk áttörve foglalják el a helyeket. Minden tekintet ránk szegeződik, de megnyugtat Harry simogatása az oldalamon. 

-Szóval... az a helyzet, hogy babákat várok. Ikreket. -erre a mondatra mindenki ledöbbent tekintettel néz, kivéve Sallyt. Ő csak nagy mosollyal az arcán fordul körbe. 

-És megkértem a kezét. -mindenki feleszmél és egyenként jönnek oda hozzánk gratulálni. 

•••

A medencénk szélén fekszünk, lábunkat a vízbe lógatva. Mindenki elment csak a banda maradt itt velünk. Sally és Theo a vízben játszanak, Nol a hordozójában alszik, Toby botokkal játszik és viszi oda őket Zaynnek, Amelia pedig Louis és El körül csúszkál négykézláb. Sophia hasa pedig erősen gömbölyödik. Már közel van a szüléshez, egy hét múlvára van kiírva. 

-Aurora Rosalie Moore! -hallok egy ideges hangot a ház felől mire felülök. Az ajtóban a nővéremet pillantom meg. -Miért anyától kell megtudnom, hogy terhes vagy?

-Kelly Jane Moore! -kiáltok vissza. -Miért anyától kell megtudnom hogy egy hete nem vagy az országban? -kérdezek vissza a válasz helyett. Elindul felém és amikor már a medence felénél jár felugrok és futásnak eredek. A többiek röhögnek, mi meg kergetőzünk. Érett felnőtt viselkedés. De a szórakozás nekünk is kijár. Megállok és hátranézek. Még mindig fut felém és amikor utolér egy egyszerű lökéssel betaszítom a medencébe. 

-Olyan gonosz vagy!

-Dehogy vagyok! -lökés hátulról és Kelly mellett landolok. Amikor feljövök a víz alól készülök hogy kérdőre vonjam az illetőt, de Pötit látom magam előtt. Mindenki szakad a röhögéstől. Odaúszok Harryhez megfogom a lábát és berántom a vízbe. 

-Kellynek igaza van. Gonosz vagy. -mondja mire karba tett kézzel durcásan meredek rá. 

-Nem vagyok.

-Na ne durcizz bébi. -húz magához egy csókra. 

-Hoppá! -szól Sophia.

-Mi az? -kérdezi rögtön Liam. 

-Elfolyt a magzatvíz. -a nővérem felé fordulok, de ő már megindult Soph felé. 

-Ror, a telefonom! -kiált rám. 

-Hozom! -szállok ki a vízből. 

-Úgy volt hogy otthon szülök... -mondja Sophia, miközben Kelly már felállította és a ház felé vezeti Liammel. Átnyújtom neki a telefont és a medencénél lévő társasághoz megyek. 

-Anya, ugye nem lesz baj? -kérdezi Sally. 

-Nem lesz szívem Kelly itt van és segít. Ti menjetek be és szárítkozzatok meg. De ne legyetek útban! -lassan mindenki bevonul a nappaliba. Kelly, Sophia és Liam a vendégszobába vonultak el. Pár perc telik el, amikor a nővérem megjelenik.

-Ugye nem baj ha itt születik meg? Nem akar kórházban.

-Nem. -mondjuk egyszerre Hazzal. -Nem gond. 

-Jó. Felhívtam az asszisztensem mindjárt itt lesz. 

-Oké. Harry?

-Igen bébi? 

-El kéne vinnetek a gyerekeket valahova. Nem maradhatnak itt. És nagyon késő lesz már mire megszületik. 

-Rendben. Akkor átviszem Salt Louékhoz. Én maradok. 

-Jó. Na srácok! A kicsiket el kéne vinni ha nem gond. Nem hiszem hogy nagyon szeretnék hallani és aludni sem tudnak majd tőle. -egyetértően bólintanak majd elindulnak. Ha már a kicsiket viszik ők is mennek. Főleg Niallék, mert előttük még hosszú út áll. 

-Louis! Aludhatna nálatok Sally? 

-Persze. 

-Összepakolok neki. 

-Hagyd Ror! Majd én. Te már sokat rohangáltál. 

•••

Hajnali kettő körül Soph hangjai után gyereksírás hallatszik ki a szobából. Tíz perc elteltével Liam lép ki a szobából a karján a picivel. 

-Istenem de aranyos!

-Kislány. -néz fel csillogó szemekkel.

-És mi a neve?

-Chloe Payne.