27. rész - Felborult hormonrendszer

Aurora Moore

-Anyaaa! Mikor eszünk már? -kérdezi Sally vagy huszadjára. 

-Ez még vidd ki. -adok neki egy merőkanalat. Utána megyek és leülök a helyemre, Harry mellé. A leves hamar elfogy. A másodikból ami jelen esetben rántott husi és rizs -nem valami nagy cucc de most csak erre volt energiám- mindenki mer én pedig visszamegyek a hűtőhöz és egy üveg szilvalekvárral foglalom el újra a helyem. Enni kezdek, de Harry furcsa arckifejezését látva megáll a kezemben a villa. 

-Mi az?

-Ennyire felborult a hormonrendszered bébi? 

-Most miért tök finom együtt. Megkóstolod?

-Inkább nem. De kérlek ne egyél össze mindenfélét jó? Nem akarom hogy rosszul legyél. 

-Rendben. Nem fogok. -miután végeztünk lepakolom az asztalt, majd hívást indítok. 

-Dr. Wilson rendelője, tessék. 

-Jónapot! Aurora vagyok és kérdezni szeretnék. Mennyit mozoghatok? Csak mert táncolni szeretnék.

-Rendben, de ne erőltesd meg magad! Abból bajok is lehetnek. És tegezz kérlek, már megbeszéltük. 

-Értettem, köszönöm. 

-Nincs mit. -ezzel lerakja. Úgy látszik összejön a tervem. Gyorsan újabb négy hívást indítok, majd egy óra múlva már a táncteremben kezdem magyarázni a lányoknak mit is szándékozom tenni. Persze Gem nélkül hiszen ők még Holmes Chapelben vannak és csak holnap után jönnek a bulira. Kicsit győzködni kellett de végül belement. 

-Össze kéne állítanunk egy koreót az esküvőre. Meglepi lenne mind az ötüknek. 

-Ez nagyon jó ötlet! 

-Ror ugye beszéltél az orvossal? -kérdezi aggódva El. 

-Igen. Nem erőltethetem túl magam. 

-Először válasszunk zenét. -turkál a táskájában Perrie majd a telefonján kezd keresgélni. Lejátszik pár számot, de egyik se nagyon nyeri el a tetszésünket. 

-Valami olyan kell amire úgy lehet táncolni, hogy ne tudják magukat összekaparni. 

-Nézzünk régebbieket! -szólok. 

-Megvan! -kiált Sophia és elindít egy számot. Mindenki azonnal felismeri. 

-Ne már. 

-Ez komoly?

-Miért? Nem ilyet keresünk? 

-Hát... végül is de. 

-Legyen ez! -nevet fel Pezz. 

-Na akkor kezdjük el. -állok fel. -De hogyan akarunk táncolni? Mármint nem fognak előttünk állni csak úgy. 

-Ja majd ülnek. -vágja rá El. 

-Hátra kötött kézzel. -meredek magam elé. 

-Hogy mi? -törnek ki röhögésben ami átragad rám is. 

-Amúgy... lehet hogy ez nem is annyira rossz ötlet. -ráncolja a szemöldökét Soph. 

-Na jó ezt még átbeszéljük. Inkább álljunk neki táncolni. 

•••

Hazaérve egy gyors fürdőt veszek, majd ágyban Harryhez bújva lustálkodom, ő pedig a tévét nézi. 

-Maci én izgulok. -emelem fel a fejem hogy ránézhessek.

-Miért?

-A holnap után miatt. Meg szeretném már tudni, hogy mi a nemük. 

-Én is bébi. 

-Annyira szeretnék fiút adni neked. 

-Miért? Mármint persze én is szeretném. 

-Azért, mert akkor lesz valaki aki tovább viszi a neved. 

-És akkor nem csak nőkkel lennék körülvéve. 

-Persze. -kuncogok miközben a nyakába fúrom az arcom. 

-Választottál már ruhát bébi? 

-Jaj ne, most még jobban izgulok..! Holnap megyünk. Mi lesz ha nem találok?

-Nyugi. Találni fogsz. Ez egészen biztos. 

-Honnan tudod? 

-Egy csomó nő egy ruhákkal teli boltban. -mondja én pedig felnevetek. 

-Ez nem ilyen egyszerű. Valószínűleg egész nap ott leszünk és még koszorúslány ruhát is kéne találni. 

-Megoldjátok. -csókol meg. 

-Sallyt is elviszem. 

-Rendben. Akkor holnapra pasis programot szervezek. 

-Azért lesz veletek lány is. 

-Ki? 

-Amelia és Chloe. -mondom mire csak a szemét forgatja. 

•••

Az éjjel alig aludtam és ez meg is látszik rajtam, de próbálom minden erőmmel nem kimutatni, hogy itt helyben el tudnék aludni. A ruhaszalon egyik nagy tükre előtt állok és az első ruhát nézem amit felpróbáltam. 

-Nem az igazi. -mondja anya. -Túl... habos- babos. 

-Tényleg nem az. -mondom majd felpróbálom a következőt. Túl szűk, túl virágos, túl csipkés, kényelmetlen, túlságosan csillog, nem érzem magam jól benne, senkinek sem tetszik, szép de nincs meg benne a plusz. Így követik egymást a ruhák és a végére már teljesen összezavarodom. A kanapéra anya és Anne közé ülök le és már a sírás határán állok.  

-Figyelj, addig nem megyünk innen amíg meg nem lesz a tökéletes ruha. -szögezi le Pezz. 

-Mi lenne ha együtt elmennénk és keresnénk ruhát? Megnézheti bármelyiket. -jön oda a kedves eladó hölgy aki eddig is a segítségemre szolgált. 

-Rendben. -leveszem a jelenleg rajtam lévő fehér anyagtömeget és egy köntösben indulok meg Sallyvel kézenfogva az eladó után, nyomukban a többiekkel. A sorok közt járkálunk amik tömve vannak. A többiektől kicsit leszakadva, az egyik sor végén az eladónő újra megkérdezi, hogy mi is az elképzelésem. 

-Hát nem szeretnék szűk ruhát és.. 

-Anyaa! -kiabál Sally. 

-Várj egy kicsit kérlek! 

-De anyaa! 

-Sal, egy pillanat és megyek oké?

-Nem anya ezt látnod kell most! 

-Elnézést. -fordulok a nő felé.

-Semmi baj. -átvágok a sorokon.

-Mi az Sally? 

-Nézd mit találtam! -húz elő egyet a sorból. 

-Úristen Sally ez... ez... hű! -csak ennyit tudok kinyögni, Sal arcán pedig egy győztes mosoly díszeleg. Az egész kis csapatunk gyorsan lerohan és mindenki ámuldozni kezd. 

-Ror, ezt muszály felpróbálnod. -leakasztom és elindulunk vele, de feltűnik egy kis cetli, amin az ára látható. 

-Jézusom...

-Mi az? 

-Láttad az árát?

-Harry megmondta hogy ne foglalkozz az árával. -lép mellém Anne. -És mivel tudta hogy úgy is nézni fogod, azért vagyok itt hogy megmondjam hogy ne tedd. Ki tudjátok fizetni bőven. Ne idegeskedj emiatt. -bólintok, majd belépek a fülkébe és segítséggel fel veszem a ruhát. Kisétálok a tükör elé újra. 

-Ez... gyönyörű. 

-Azt hiszem, nem kell tovább keresnünk. 

-Ez az igazi. -szólok, és már most nem akarom levenni a ruhát. Gyorsan fizetünk, majd átmegyünk a boltnak a koszorúslány ruhákkal teli részébe.

-Három lány kéne aki próbál majd. A kislány mindenképp legyen benne. -mondja a nő, akinek azóta sem tudom a nevét. Perrie és El azonnal lefoglalják a két helyet. Először a fogasokat nézzük át és kiválasztunk pár ruhát, majd Sallyvel kezdem átnézni a kisebb méretűeket. Aztán a három lány elmegy felpróbálni egy egy ruhát. Az első kör nem tartott sokáig, mindegyikben volt valami kifogásolható. Majdnem egy óra elteltével viszont rátalálunk újra az igazira. A lányokról felírják a méreteket, mert ezek csak nekik készülnek majd. Gyorsan Gem méreteit is felíratom nehogy elmaradjon és a ruhámmal együtt elindulunk a boltból kifelé. 

-Azt a rohadt.... -a bolt előtt ezernyi fotós valamint rajongó van. Ha valaki azt hinné hogy az öt év alatt az összes rajongójuk eltűnt az nagyot téved. A létszám egyáltalán nem csökkent. Nem tudom hogyan jöttek rá hogy itt vagyunk, de megtaláltak. Azért pedig még nagyobb felhajtás hogy itt vagyunk. És szerencse hogy az épület biztonságisai kint tartják őket, de nem fogunk tudni hazajutni.  Már hívom is Harryt. 

-Szia.

-Szia bébi. Hogy álltok? 

-Jól, indulnánk haza, de egy csomó fotós és rajongó van itt. Kéne pár ember kivinni minket innen.

-Hátsó kijárat?

-Kérdeztük, de nincs. 

-Jól van, küldöm őket. 

-Köszi. -rakom le. 

-Ror kértünk egy ilyen sötét anyagot a ruhádra, mert nem akarjuk hogy meglássák. 

-Nagyon köszönöm. -öt perc múlva megjelenik tíz feketébe öltözött nagydarab pasi és egy rést csinálnak nekünk a kocsihoz. Az egyikük odajön hozzám, a vállamra teszi a kezét és így megyek át gyorsan a kocsiig. Beülök majd megvárom a többieket is. Kisbusszal jöttünk hogy mind elférjünk. Ami mellesleg az én kocsim mert az előzőt becseréltettem erre mert úgy éreztem nem lesz elég a hely az ötszemélyesben. Anne ül be utoljára, majd elindítja a kocsit és már száguldunk haza felé. A ruhámat anya viszi haza, mert nem akarom hogy Hazz meglássa. Nem azért mert nem bízom benne hogy nem nézi meg, de így lesz a legjobb.