31.rész - Sötét éjszaka

Aurora Moore

Állok az oltár előtt mellettem életem pasijával és a pap lassan kifogy a szövegből. Ami nem mondom hogy unalmas, de a figyelmemet nem köti le. Az már sokkal inkább, hogy Harry azóta is a kezemet simogatja és én az övét. Egyszerre önt el a forróság és fut végig a hátamon a hideg. Persze most elgondolkozhatnék azon is hogy miért nem figyelek oda életem nagy napján amikor mindjárt kimondom azt a bizonyos boldogító igent? Nem tudom. 

-Harry Styles feleségül kívánja venni... -tovább nem is hallom csak Harry egyértelmű igenje jut el az agyamig. 

-Aurora Rosalie Moore... 

-Ne folytassa. Igen. -vágok a szavába, mire Harry arcán csak egy nagy mosoly terül szét. 

-Megcsókolhatja a menyasszonyt. -azonnal magához ránt és az ajkai már az enyémen vannak. Hevesen csókol én pedig ugyanúgy vissza. Hiányzott már, hiszen ezt az egy hetet külön töltöttük és amikor még is együtt lehettünk, akkor is csak pár percig. A hangzavar ami kialakult körülöttünk csak akkor tűnik fel amikor el válik tőlem. Sally mászik ki az első sorból és siet oda hozzánk. Megölel mindkettőnket, majd elindulunk kifelé. A templom előtt már vár ránk pár barát és odajönnek gratulálni. Nagy tömeg gyűlik körénk ahogy mindenki elhagyja a templomot és minket céloz meg. Ezen kívül az idő is borzasztóan meleg én meg lassan kezdem rosszul viselni. Érzem hogy a bőröm szinte forr. Tűröm ameddig lehet, aztán Harry karjába kapaszkodok.

-Maci, menjünk árnyékba. Nagyon meleg van.

-Baj van? -teszi a kezét az arcomra. -Forró vagy.

-Tudom. 

-Gyere. -átkarol és elindul egy pad felé ami szerencsére árnyékban van. Leültet rá és így fogadjuk a többi gratulációt. Utolsónak maradnak a szüleink. Apám persze intéz pár jó szót Harryhez.

-Apa hagyd. 30 éves, tudja mi a dolga. 

-Tudom. 

-Ne vedd komolyan, te is tudod semmit nem szúrsz el. -súgom Hazz fülébe. 

-Persze. Na de elfogytak az emberek. Menjünk kajálni, mert éhen halok.

-Mióta nEem ettél? 

-Reggel óta. De az sem volt sok.

-Én is éhes vagyok, bár anyukád etetett velem kisebb dolgokat, mert magamtól nem ettem volna. De előbb még táncolnunk kell egyet. 

-Francba, tényleg. 

-Inkább együnk. Az jobb. 

-Szóval a kaja jobb mint én?

-A kajához nem megyek feleségül. Különben is. Már foglalt vagyok. -nyomok puszit az arcára. 

-Egy hét után ugye nem hiszed hogy ennyivel megelégszem? 

-Reméltem. -szokásomhoz híven megint a hajában turkálok, ő pedig az egyik kezét a csípőmre a másikat az arcomra helyezi. Amikor levegő hiányában elválunk észre veszem a sebesen felénk tartó Lout és Zaynt. 

-Ne álljatok meg smárolni, tudom szép az élet meg minden, de rajtatok kívül már mindenki ott van! 

-Megyünk. 

-Ror gyere már! 

-Louis majd akkor próbálj sietni ha gyereket vársz és egy tonnás ruhában vagy! Nem örülnél neki hidd el. 

-Jó, bocs. -mondja miközben mellém lép majd felkap és velem kezd rohanni. 

-HARRY!! -sikítom. 

-Itt vagyok nyugi! -kiált de csak sietős léptekkel jön Zayn mellett és egyre csak távolodik az alakjuk. Beérünk a terembe így Lou végre lerak. Az emberek egy kört alkotva várnak, a zene halkan szól. Besétálok középre és várok amíg Hazz oda nem ér hozzám. A nyakát átölelem ő pedig a derekam és így kezdünk lassan mozogni. Homlokát az enyémnek dönti. Fura érzés fog el és érzem ahogy az egyik babám rúg egyet. Fáj de hamar elmúlik. Megfogom Harry kezét és felhúzom addig a pontig ahol az előbb éreztem a mozgást. Nem kell sok idő és megismétlődik, újra érzem a rúgást. Harry szemei felcsillanak. 

-Rúgott. 

-Az első. Illetve már a második. 

-Ezt Sallynek is meg kell mutatni. -mondja majd int Salnek, ő pedig egy pillanat alatt mellettünk terem. -Rakd ide a kezed. -emeli fel a kezét és együtt fogják a hasam. Most nem érkezik rögtön, de nem marad el és amikor megérzi Sal könnyes szemekkel néz rám. Hozzám bújik és érzem, hogy sírni kezd. 

-Sal miért sírsz? 

-Csak... nagyon várom már őket. 

-Azt elhiszem. -szorítom magamhoz, majd vele együtt Harryhez bújok. Véget ér a szám és leülünk a főasztalhoz. Elkezdik felszolgálni az ételt mi pedig Harryvel azonnal nekilátunk. Elpusztítok egy hatalmas adagot, talán akkorát amekkorát Niall szokott. Elfogy az utolsó falat is, így hátradőlök a széken és a pocimat kezdem simogatni. 

-Jó sokat ettél dagim. 

-Ahamm... tudod még két hasat kell megtömnöm a sajátomon kívül. 

-Tudom. Kérsz inni? -nyújt felém egy poharat. 

-Persze. -veszem el és egyből ki is iszom. -És most megyek és átöltözök. 

-Azt nem később kéne?

-De igen. De már nem bírok megmaradni ebben a ruhában. Imádom meg minden de most már nagyon szeretném levenni. Kényelmetlen. 

-Rendben bébi. 

-Sally! 

-Igen anya?

-Szeretnéd levenni a ruhádat? Mert én most leveszem az enyém, úgy hogy ha akarsz jöhetsz.

-Jövök! -száll le a székről, majd én is felállok. -Apa! Utána táncolsz velem?

-Mindenképp Sal. -az öltözködés nem tart sokáig, így hamar visszaérünk és Sally Harryvel táncolni indul. Én apámmal táncolok, de a tekintetem végig Harryéken marad. Nem tudok elszakadni a látványtól. Olyan édesek. Sal a legjobb kislány akivel valaha is találkoztam. És azt kívánom, bárcsak a vér szerinti lányom lenne. Bár úgy tekintek rá. Nem hittem hogy amikor felszállok arra a repülőgépre abból ez lesz. De egy rossz szavam sincs rá, mert teljes boldogság önt el azért mert végre hozzámentem. Mert végre a férjemnek mondhatom. És mert két baba növekszik egyre nagyobbra a hasamban. A szám véget ér, én pedig elengedem apa kezét és Hazzhoz megyek. Sally átölel és két puszit ad a pocimra. 

-Mennyit kell még várni? 

-4 hónap. -vágja rá Harry. 

-Valószínűleg kevesebb. 

-Mi?? -néznek rám döbbenten. 

-Az ikrek mindig előbb születnek. 

-Mennyivel? 

-Nem tudom. De még 3 hónapig biztos bent maradnak a doki szerint. 

-Anya?

-Igen? 

-Mikor eszünk tortát? -kérdezi csillogó szemekkel. 

-Hamarosan. -mondom, majd kimegyek a teremből. Kint hűvös van de nem bánom. Leülök egy padra, amit kis lámpák vesznek körül. Csak nézem a sötét eget ahogy általában szoktam. Nem tudom mikor jött rám ez, de mostanában elalvás előtt mindig kimegyek az erkélyre is, ahonnan Harry szokott visszahúzni a szobánkba, mert magamtól nem biztos hogy mennék. Most sem tart sokáig mire utánam jön. Mellém telepszik és magához húz. 

-Van számodra egy meglepetésem. 

-Tényleg? Micsoda? -erre csak maga mellől felemel egy dobozt és nekem adja. Észre sem vettem, hogy azt is magával hozta. Lassan nyitom ki és amit meglátok az hihetetlen. A doboz egy ruhát rejtett, ami olyan volt mint az ég amit pár perce néztem. 

-Istenem... Maci ez... imádom!!

-Örülök hogy tetszik. És csak neked van ilyen az egész világon. -leteszem magam mellé a ruhát és megcsókolom Harryt. -Nézd meg mi van alatta. -ad még egy puszit a számra. Felemelem a ruhámat és alatta két pici kis egyberészest találok. Az egyik egy macit a másik pedig egy nyuszit formáz. 

-Ez iszonyat édes!! -mondom, aztán eszembe jut az én ajándékom. Ami lett volna. Erre hirtelen szomorodok el. Persze kitaláltam mást helyette, de az lett volna az igazi. Harry is észre vette rajta ezt a hirtelen változást és rögtön rá is kérdez.

-Baj van?

-Nem dehogy csak...

-Csak? 

-Hát... Nekem is lett volna egy ajándékom, de nem adhatom oda. 

-Miért?

-Mert... egy tánc lett volna csak neked és a fiúknak tőlünk. De nem lehet, mert az orvos azt mondta. 

-Dagim, semmi baj. Még táncolhatsz nekem. 

-Tudom. De nyugi. Ettől még nem maradsz ajándék nélkül.

Hahihó :) Egyre közeledünk a végéhez. Nagyon köszönjük a 60ezer+ megtekintést!!
U.I.: Ror ruhája: