28. rész - Hiányoztál, szarzsák!

Harry Styles 

Anya erősen szorított magához, miután beengedtem őt és Robint a lakásba.
- Hiányoztál, fiam - nyomott egy puszit az arcomra.
- Anya - nevettem fel - tegnap találkoztunk.
- És, akkor nem hiányozhatott az egyetlen, pici fiam? - csipkedte meg az arcomat. Elfintordotam, majd inkábba anyát hátrahagyva köszöntöttem Robint egy férfias öleléssel.
- Hol van az én gyönyörű menyem? - csapta össze tenyereit, tekintetével Aurora-t kutatatta. Letettem az ajándékot, amit hoztak, és intettem a fejemmel, hogy kövessenek. Kivezettem őket a kertbe, ahol a menyasszonyom éppen az asztalt terítette Sally társaságában. Egy kék nyári ruha volt rajta, ami már - már láttatni engedte gömbölyödő pocakját. Barna haja göndör tincsekben omlott a vállára.
Miután köszönt anyáéknak, a derekánál húztam magamhoz, tenyereimet a hasára simítva suttogtam a fülébe.
- El kell mennem a tortáért. Kibírod anyáékkal? - kérdésem után egy apró csókot nyomtam a füle mögé, amitől szokásosan megborzongott.
- Annyira hülye vagy, Harry - csapott a kezemre, amivel még mindig a hasát simogattam - Persze, hogy kibírom Anne- ékkel, ne beszélj ekkora baromságot! - mormogta, szembefordulva velem. Karjait a nyakam köré fonta, arcát a vállamba fúrva lélegzett mélyeket - Hiányozni fogsz, Maci.
- Bébi, csak a cukrászdába megyek, maximum 30 perc! - nevettem fel. Egy ideje nagyon ragaszkodóvá vált, s bár nem bántam, azért mégis aggasztott, hogy néha egy - egy bevásárlás ideje alatt többször is felhívott - De, persze te is hiányozni fogsz nekem, dagi - kuncogtam és megpusziltam a sértődötten felhúzott orrát. Nem szerette, ha daginak hívtam, mert túl kövérnek érezte magát, így hogy egy hatalmas dinnye volt a hasa helyén, de én nem győztem elégszer hangoztatni, hogy mennyire gyönyörű így is - Jaj, bébi, ne duzzogj - fúrtam az arcomat a nyakába, és apró puszikat hagytam a bőrén, amitől lassan a karjaimba omlott - Tudod, hogy tökéletes tested van.
- Annyira megható, és aranyos, amit műveltek, tényleg, mindjárt elbőgöm magam, de ha nem bírjátok elengedni egymást, soha nem lesz itt a torta, és soha a büdös életben nem tudjuk meg a nemüket - szólalt meg mögülünk egy vékonyka hang, amelyről lerítt, hogy szélesen mosolyog. Elengedtem Aurora-t, és egy csontropogtató ölelésben részesítettem a legjobb barátomat, Alice-t - Hiányoztál, szarzsák - makogta levegőért kapkodva, és megveregette a hátamat, jelezve, hogy "eleget szorongattál már pöcsfej, engedj."
- Te is nekem, balfék - nyomtam egy puszit a homlokára, majd útjára engedtem, hogy megcsodálhassa a menyasszonyom.
Alice Washington-ban tanult, így nagyon ritkán láttuk egymást élőben. Legtöbbször csak FaceTime-olni tudtunk, vagy Skype-olni. Így ismerte meg Aurora-t is, akit élőben most lát először.
- Hé, majompofa - szóltam rá, mikor már nagyon rápörgött szegény lányra - Jössz velem a tortáért? Addig dumálunk - ajánlottam fel neki, egy széles vigyor kíséretében, és elindultam az ajtó felé, de még időben visszafordultam, hogy egy csókot nyomhassak Aurora homlokára.
- Micsoda kihagyhatatlan ajánlat! Harry Styles-sal fogok tortát cipelni, emberek ezt fel kell írnom a naptáramba - gúnyolódott, egy kicsit talán túl is dramatizálva a dolgot.

- Meddig maradsz? - kérdeztem, miközben a tekintetemet az útra szegeztem. Hangosan felsóhajtott, és a szemem sarkából láttam, hogy a fejét neki dönti a háttámlának, égnek emelve a tekintetét.
- Visszaköltözöm - motyogta, hirtelen érdekesebb lett a tenyere. Valami furcsa volt rajta. Hangja szomorúan csengett, az arcán mégis fültől - fülig érő vigyor díszelgett - El sem hiszed, szarzsák, de eljegyeztek! - visította boldogan, míg a bal kezével hadonászott össze- vissza - Tudod, volt egy csoport társam, Aiden, huh és neki van egy öccse, Travis - magyarázta lelkesen, míg én próbáltam megjegyezni a neveket - Féléve vagyunk együtt, ami tényleg nem sok idő a ti 5 évetekhez képest, de menthetetlenül beleestem a srácba, annyira...annyira figyelmes, kedves, humoros, okos, és huh olyan helyes pasit te még nem láttál! - áradozott, én pedig csak széles mosollyal figyeltem, ahogy az apró termetű, szőke hajú lány boldogan ugrándozik az ülésen.
- Ugyan már, elég csak tükörbe néznem - túrtam bele a hajamba, öntelt vigyorral az arcomon, amire a reakciója egy szemforgatás és egy grimasz volt - Egyébként örülök, hogy boldog vagy majompofa, gratulálok - néztem rá egy félpillanatra, mielőtt leparkoltam volna a cukrászda előtt.
- Hát, azt hiszem köszönöm - motyogta, és ezúttal ő túrt a hajába - Ugye tudod, hogy te meg egy baromi szerencsés szarházi vagy? Basszus, a menyasszonyod modelleket megszégyenítően gyönyörű, így terhesen, wow! Gratulálok! Tudod, amikor a szaros homokozóban játszottunk nem gondoltam, hogy ez lesz belőlünk, hogy ilyen lesz az életünk.
- Köszönöm, Alice - húztam magamhoz egy gyors ölelésre, mielőtt udvariasan előre engedtem a cukrászda bejáratánál - Hello, ummm, Harry Styles vagyok, és lesz egy tortám - motyogtam zavartan, mire a srác a pultnál halkan felnevetett.
- Oh, igen, a babatorta - bólintott, és hátra szaladt, hogy előre hozza a marcipánnal borított csodát - Hát, haver sok sikert, és gratulálok! - vigyorgott rám, mikor fizettem, és kifelé indultunk.
- Umm, kösz. Figyelj, én mindennek örülök, de kérlek mondd azt, hogy fiúk!
- Sajnálom, de a barátnőd...
- Menyasszonyom - vágtam közbe, javítva rajta.
- Igen, ugh a menyasszonyod szigorúan a lelkemre kötötte, hogy semmit ne áruljak el.

✖✖✖

- Mindenkinek köszönöm, aki eljött, köszönjük az ajándékokat, és a jókívánságokat is! - végig néztem a társaságon, ami most egészen nagy számot ütött. Halványan elmosolyodtam, a nadrágom farzsebébe próbáltam bele törölni az izzadtságomat, ami az idegességtől jött ki - Azt hiszem elértünk a buli azon részére, amit már mindenki nagyon várt. Szeretném elmondani, hogy nekem teljesen mindegy, hogy mi a nemük a kicsiknek, csak az számít, hogy egészségesek legyenek. Na, meg hasonlítsanak a gyönyörű anyjukra - húztam magamhoz Aurora-t, aki a karamba kapaszkodott, hogy ne essen össze az izgalomtól - Szeretném most is megnyugtatni az én csodálatos kislányomat, Sally-t, hogy akárhány gyerek érkezhet még a családba, mindig is ő lesz apuci kicsi hercegnője, igen, még 30 évesen is- bólogattam bőszen, tekintetemmel Sally-t keresve, aki mellettünk állt, Aurora ruháját gyűrögetve.
- Oh, szarzság, ne légy töketlen, vágd fel a tortát! - kiabálta be Alice, mire mindenki felnevetett, Sally pedig egy határozott igent hallatott.
- Hát, jó - sóhajtottam, míg fél kézzel a kést fogtam, fél kézzel pedig a menyasszonyom derekába kapaszkodtam - Hajrá, bébi - nyomtam egy csókot az ajkaira, mire hangos tapsvihar tört ki a "nézőtéren". Aurora vörös arccal, zavart mosollyal vált el tőlem, és szúrta egy határozott mozdulattal a tortába a kést. Összeszorítottam a szemeimet, nem mertem oda nézni, egészen addig, amíg Aurora zokogva át nem ölelt az egész testével.
A piskóta két rétegű volt, s míg a felső rész kék ételszínezéket kapott, az alsó rózsaszín.
Leplezhetetlenül boldog mosollyal az arcomon emeltem fel az állánál fogva, Aurora fejét, s nyomtam egy hosszú, érzelmekkel teli csókot az ajkaira.
- Köszönöm, bébi, köszönöm. Alig várom, hogy megszülessen a csodás kisfiúnk, és kislányunk.
Sally a derekamnál szorított magához, én pedig Aurora-t elengedve guggoltam le hozzá, s öleltem magamhoz.
- Apa, ugye segíthetek nevet választani?



Sziasztok!:) Egy hét kihagyás után, meghoztam a legújabb részt, amiben már kiderült az ikrek neme is. Remélem tetszik a rész, és nem felejtetek el kommentelni. 
A történetből már csak 7 rész, és egy Epilógus maradt :( 
Jó olvasást, csajszibarackok!xxx. 
Ui: Lépjetek be a saját Facebook-os csoportomba, ami közelben induló saját blogjaimmal kapcsolatos.