33.rész - Hihetetlen vagy

Aurora Moore

Megetetem a két picúromat, akiket nagy bánatomra nem tarthatok sokáig a karjaim között mert még meg kell vizsgálniuk őket az orvosoknak. Utána szólok a nővérnek hogy küldje be Harryt. Már azzal is eléggé felidegesített, hogy szoptatáshoz nem engedte be. Nyílik az ajtó és először Sallyt pillantom meg. Odarohan az ágyamhoz és felmászik mellém.

-Anya! Olyan aranyosak! Láttam őket! De miért nem adják oda nekem?

-Nem tudom. De holnap talán már foghatod őket.

-Tényleg?

-Igen.

-Bibinek nagyon aranyos haja van. -csak elmosolyodom ezen a beceneven ami egyből meg is tetszik. Harry is leül az ágy szélére és kapok egy csókot is.

-Van még erőd arra, hogy behívjam a többieket?

-Nem sok. De maradj itt kérlek. Még tudnak várni egy picit. -de amint ezt kimondom Gem vágja ki az ajtót és jön oda hozzám és megölel, majd sorban mindenki. Beszélgetni kezdünk, persze a vicceket sem hagyják ki a fiúk, én pedig egy nagy mosollyal az arcomon alszok el. Boldogan, mert megszületett a két pici babám, épen és egészégesen. Boldogan, mert itt van mellettem a férjem. Boldogan, mert itt vannak a barátaink. Még régen a suliban, azt gondoltam, hogy nekem sosem lesz ennyi barátom. A pasikon pedig nem is járt az eszem. De ők itt vannak nekem. És ettől vagyok mérhetetlenül boldog.

•••

Reggel mire felébredek nem találok senkit a szobámban. Bár reggeli van az éjjeliszekérnyen és ahogy ránézek az órára rájövök, hogy annyira nincs is reggel. Tizenegy óra van. A reggelit megenni nem tart sokáig és nem is elég. Felhívom Harryt, aki megígéri hogy hoz nekem még. Boldogan lép be a szobába, mert ma már ő is foghatja a két pindúrt. Ahogy beér rögtön egy nővért is hoz magával aki elviszi a tálcát és egy orvost aki elmondja hogy minden rendben és ha ez így lesz mindhármunkkal akkor hamar hazamehetünk. Az orvos megy és két nővér jön be egy egy babánkkal. Harry Eatont veszi át én Blairt. Újra etetés következik, mindketten mohón nyelnek.

-Kialudtad magad?

-Nagyjából. Ugye hoztál nekem enni?

-Akartam, de anya közölte hogy majd ő. És nem hagyott szóhoz jutni.

-Oh. Oké. Sally?

-Anyuékkal jön. Náluk aludt mert még elintéztem pár dolgot. -nem telik el sok idő ők is megérkeznek. Sally az ágyra mászik.

-Megfoghatom?

-Persze. -átadom neki Blairt. Anne pedig tényleg hozott nekem enni és nem is keveset. Bejön egy nővér és megkérdezi hogy minden rendben van-e és hogy hozzon-e valamit. Nem kérek tőle semmit. Nemsokára a nővérem is megérkezik és azonnal elkéri Harrytől Eatont.

-Az én kicsi húgom első kicsi babája. Meg a második. –cserélnek Sallyvel. Hamar elalszanak mindketten. Két nővér jön be és viszi el őket.

-Harry, kimegyünk?

-Igen. –elindulunk a folyosókon, hárman. Kint leülünk egy padra.

-Anya megyünk valahova nyaralni? –kérdezi Sal. A nyár eleje óta két dolog érdekli csak. Az ikrek és a nyaralás, mert imád fürdeni. Igazi vizigyerek.

-Igen, megyünk. Csak előbb engedjenek ki minket a kórházból, utána megszervezzük jó?

-Jó. De azt kitaláljuk, hogy hova megyünk?

-Hova szeretnél?

-Olyan helyre ahol van tengerpart és sok csúszda.

-Ez egy jó ötlet. Tengerpartra nagyon szívesen mennék.

-Én is.

-Maci el is felejtettem mondani, hogy a nővérek azt mondták, hogy Blair kel fel többször, de mindketten jól alszanak.

-Mert két édes kis poronyty. És mert tudják hogy aludni jó. –felnevetek.

-Igaz.

•••

Két nap múlva el hagyhattuk a kórházat az én legnagyobb örömömre. Az épület előtt, mint eddig mindegyik One Direction baba születésénél most is fotósok és rajongók állnak. Testőrök és kordonok tartják távol az embereket tőlünk. Sietős léptekkel megyünk el a kisbuszig. Bekötjük a két hordozót a benne lévő két alvó babával és elindulunk haza. Amint beérünk a házba, a két kis törpét az ágyukba fektetem. Elmegyek fürdeni ahova Harry is csatlakozik hozzám. Beülök a kádba, ő átölel én pedig úgy érzem, hogy így rögtön el is tudnék aludni.

-Úgy érzem tényleg jó lesz ha elmegyünk egy kicsit. Ez lesz a nászutunk bébi.

-Aha. Mondjuk lehet hogy a legtöbb részét átalszom de majd igyekszem ébren maradni.

-Könnyen fáradsz. De ez érthető. Mellesleg személyi edző vagy és tudom, hogy úgyis elkezdesz majd te is csinálni valamit.

-Ezt tényleg tervezem.

-De ugye nem érzed magad daginak?

-Nem. Csak öt hónapja nem csináltam semmit sem rendesen.

-Jól van dagim.

-Mindig dagi leszek?

-Igen. Én is mindig maci vagyok. Pedig nincs is rajtam felesleges kiló.

-Igaz. De rajtam sincs felesleg.

-Ami rajtad volt az soha nem is volt felesleges.

-Tudom. És valamelyikük már is hiányol. -mondom ahogy meghallom a sírást. Kimászok a kádból és magam köré tekerek egy törölközőt. Mire átérek a szobába Sally már kivette Blairt az ágyából és leült vele a fotelba. Sal nem vesz észre ezért megállok az ajtóban és onnan nézem őket. Harry lép mögém, mire rámosolygok. Sally észrevesz minket. Hazz odamegy hozzá és az ölébe veszi őket. Gyorsan felhúzom magamra a pizsim és Eatonnal a kezemben leülök melléjük. Blair már nem sír, csak nézelődik.

-Nagyon édesek amikor alszanak. Apa?

-Mondd Sal.

-Miért kék a szemük? Anyának sem az, meg neked sem és nekem sem.

-Azért mert a legtöbb babának születéskor kék a szeme és csak kis idő elteltével lesz olyan amilyen örökre marad. Nekik valószínűleg zöld lesz.

-Miért? Nem lehet barna?

-De lehetne. De barna szeműek úgy is születnek.

-Szóval amikor én születtem nekem barna volt a szemem?

-Igen.

-Hűha, szivi neked aztán vannak meglepetéseid! –állok fel, hogy kicseréljem a kisfiam pelusát. Aki közben csak nagyokat pislog.  –Sal szeretnél segíteni megfürdetni?

-Igen!! -Sally érdeklődését az iránt, hogy foglalkozzon velük, hihetetlenül sokat számít. Mindkét babucot megfürdetjük, majd elaltatjuk. Ezután Salt is elküldjük aludni és végül mi is az ágyban kötünk ki.

-Szerinted hova menjünk? -nézek fel rá.

-Mi lenne ha hanyagolnád ezt a kérdést? Majd én elintézem. Ne foglalkozz vele. Megszervezem.

-Tényleg?

-Persze.

-Köszönöm. -mondom és a nyakát puszilom végig és néhol meg is szívom a bőrét.

-Ugyan. Bébi tudod hogy nem kell köszönni.

-Nem úgy... mindent. Mindent amit értem teszel.

-Én is köszönöm dagim. -ráfekszem de nem hagyom abba a nyakának a puszilgatását. -Hmmm...

-Tudom hogy tetszik.

-Persze hogy tetszik. Mert tudod hogy hogyan csináld, ahhoz hogy elgyengíts. De én is tudom. -mondja majd egy hirtelen mozdulattal átfordít. Most ő tapad az én nyakamra.

-Tudom, hogy tudod. És azt is hogy előszeretettel használod.

-Pontosan. És mi lenne ha ezt... -gyűri fel a pólóm alját.

-Kicsit sem vagy perverz. De nem veszed le rólam.

-Dehogynem. -egy rántással kettészakítja a felsőt és ledobja az ágy mellé.

-Ugye tudod hogy a tiéd volt?

-Van másik.

-Hihetetlen vagy.

-De bírod nem? -dől mellém és húz magára.
-Bírom hát. -bújok hozzá.