15. rész - Ő a barátnőm.

Harry Styles 

Gemma az alacsony, 160 centijével rohant nekem, mint a távolugró a homokos gödörnek. Széles mosollyal az arcomon tártam ki a karjaimat, s felkészültem arra, hogy elkaphassam. Szinte sikított, míg végig rohant a forgalmas, luxus hotel, emberekkel teli előcsarnokán. Ahogyan elétrt hozzám, a nyakamnál fogva ölelt magához, míg lábait a derekam köré fonta, s úgy lógott rajtam, mint egy majom. Hangosan, s alig érthetően visongott a fülembe, arról, mennyire hiányoztam neki és, hogy milyen régen látott. Miután lecsillapodott, abbahagyta a sikítást, lekászálódott rólam, és átadta a helyét anyának, aki már egy fokkal normálisabban közelített meg; könnyes szemekkel, és remegő kezekkel szorított magához.
- Annyira hiányoztál, kicsim! - suttogta, míg meghatódva végig simított az arcomon. Sóhajtva hajtottam bele fejemet, tenyerébe.
- Te is, anyu - nyomtam egy puszit az arcára - Nos, azt hiszem ideje, hogy bemutassak nektek valakit - húztam magam mellé Aurora-t, aki zavartan mosolygott életem másik két nőjére - Anyu, Gemm, Ő itt Aurora, Sally bébiszittere, és Sally ummm, azt hiszem most Denise-ékkel van - vakartam meg a tarkómat - Aurora, ő itt az egyetlen, és imádnivaló nővérem, a totál dilis, Gemma - testvérem a vállamba bokszolt, majd egy csontropogtató ölelésre húzta a megszeppent lányt - És, ő az én nagyszerű anyukám, aki felnevelt egy olyan legendát, mint én - húztam ki magam nevetve, mire csak három lesújtó pillantást kaptam. Anya ugyanúgy megölelte, mint Gemma, Aurora, pedig meglepetésében még mozogni is alig tudott.
- Várjunk csak! - töprengett Gemma hangosan, mikor már a szobánk kanapéján ültünk. Mivel nem akartunk külön szobát kérni nekik, így anya és Gemma alszanak, Aurora eddigi helyén, míg  a lány átjön mellém, Sally-nek pedig felhozattunk egy kiságyat - Téged már láttalak valahol... - mutatott Aurora-ra, aki csak zavartan próbált a hátam mögé rejtőzni - Igen! Megvan! A tegnapi újságban, mikor Theo lehúzta a felsőd!
- Ne már! - nyafogott, a fejét fogva - Azt komolyan belerakták az újságba? - szörnyedt el, majd az órájára nézett, s hirtelen felpattant - El kell mennünk Sally-ért - nézett rám, én pedig elnézést kérve anyáéktól követtem őt a folyosóra.

- Nagyiiiii - Sally olyan erővel rontott be a lakosztályba, hogy szinte vitte magával az ajtót is. Anya leguggolt elé, s kitárta karjait, várta, hogy az unokája az ölelésébe férkőzzön - Nagyon hiányoztál - nyomott egy puszit az arcára, majd nővéremhez ment. Egyből a nyakába csimpaszkodott, és kiskutya szemekkel kérlelte Gemma-t, hogy menjenek le a medencékhez.
- Hazz, levihetem? - fordult felém Gemma, továbbra is az ölében tartva Sally-t. Némán bólintottam, lányom pedig boldogan tapsolni kezdett, és kiugrott Gemma öléből, hogy felvehesse a fürdőruháját.
- Anyuc, segítesz? - lépett Aurora elé. Anya és nővérem furcsán meredtek rá, hiszen ők még nem hallották, hogy a kicsi így szólítja a bébiszittert. Aurora látszólag nyugodtan igazította meg a kicsi vállán a pántokat, de szemein látszott, hogy igen kényelmetlenül érzi magát, a család tagjaim pillantásai alatt.
- Erm, fiam, beszélhetnénk négyszemközt? - anya fejével az erkély felé bökött jelezve, hogy menjünk ki oda.
- Persze - motyogtam - Menjetek le, megyünk mi is nemsokára - néztem a többiekre. Bólintottak és elmentek, hogy ők is felöltözzenek. Anya várakozóan nézett rám az erkély ajtónál, én pedig fülem, farkam behúzva slisszantam ki mellette, és ültem le az egyik székre.
- Mióta hívja, anyucnak? - anya sosem volt olyan ember, aki nagy feneket kerített a dolognak, nem tartott nagy bevezető beszédeket, nem kertelt, csak rátért a lényegre - Egyáltalán, miért hívja így?
- Nem tudom, lassan már két hónapja - sóhajtottam - Aurora rengeteget van vele, nagyon szeretik egymást, talán azért, mert senki nem volt vele ennyi ideig. Mármint úgy, hogy nem te, vagy Gemma. Vagyis, erm. Anya, ugye érted mit akarok mondani? - makogtam, mire anya kissé feszült arcára mosoly kúszott.
- Persze, hogy értem - bólogatott - De, nem lehet, hogy ő, így 3 évesen észrevette azt, amit te közel 25 évesen nem?
- Miről beszélsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Anya hangosan felnevetett, majd előre dőlve válaszolt.
- Odavagy azért a lányért. Soha nem láttalak még ilyennek, szinte sugárzol, Harry. Nem vagyok itt régóta, de újságot olvasni én is tudok. Nem tudom, mikor nézted utoljára, de a cikkek negyede mindig rólad és Aurora- ról szól. Temérdeknyi olyan kép van, amikor a testőrökkel együtt védet őt, ezt úgy értem, hogy úgy öleled őt magadhoz, mint Hapert soha.  Emlékszem, mikor először bemutattad nekem azt a nőt, nem húztad magadhoz , csak ráböktél, hogy "Ő, a barátnőm". Viszont Aurora-t szorosan ölelted egészen, addig, amíg Gemma, ki nem rángatta a karjaidból. Rémlik, hogy mikor készültél elvenni Harper-t, ugyanígy beszélgettünk, csak akkor nem támogattalak azzal a nővel kapcsolatban, nagyon össze is vesztünk, mert az a nő teljesen elvakított téged. Tudom, hogy Aurora, és te nem vagytok együtt, de kérlek most hallgass rám. Ez a lány boldoggá tehet téged, mivel a lányodat már azzá tette, valamint annyi szeretettel néz rád, hogy csodálom, nem veszed észre. Ennyire bamba lennél fiam? - nem is hagyta, hogy megvédjem magam, tovább folytatta - Ő az a lány, aki annyira, sőt még jobban szerethet téged, mint kell. Akivel Sally megbékél, elfogadja, pontosan úgy, mint az anyukáját. Szerezd meg ezt a lányt, és soha, de soha ne engedd el. Tudom, hogy te valami végtelenül romantikus, és hányinger keltő dologra gondoltál, amivel elnyerhetnéd a szívéd, de fiam, ezt már rég megtetted, most csak arra van szükség, hogy ha lemegyünk hozzájuk a medencékhez, akkor odamész hozzá, és elmondod neki, hogy szereted. El sem hinnéd, de hatásosabb, mint holmi flancos vacsorát szervezni, vagy egy puccos étterembe elvinni. Ha viszont szeret, akkor egy szálloda medencéjénél is meg lehet oldani - halvány mosollyal állt fel a székből, s tárta ki a karjait egy ölelésre. Szorosan húztam magamhoz, hagytam, hogy összeborzolja a hajam. Néha, nagyon hiányzik. Sőt, mindig. Hiányoznak a jó tanácsai, az anyai szeretete. A rajongóktól is rengeteg szeretet kapunk, de az nem ugyanaz, amit a szüleink, a családunk biztosít - Na, menjük le hozzájuk, és hódítsd meg azt a lányt! - lökött rajtam egyet nevetve.

Remegő végtagokkal léptem be a szálloda wellnes részlegére, ahol már rendesen hallatszottak lányom hangos kacajai. Lassan, idegesen közelítettem meg a medencéket, ám mikor oda értem a lábaim földbe gyökereztek. Nem hittem el, hogy tényleg ezt akarom csinálni, s hogy nem kell-e egy gyertyafényes vacsora, vagy valami. Különben is, mi van, ha anya tévedett, és Aurora nem is szeret, vagy nem érez irántam semmit?  Mi van akkor, ha a vallomásom után képen röhög és otthagy?
- Ne idegeskedj már, fiam! - suttogta anya közelebb hajolva - Mióta beléptél ide, le se vette rólad a szemét. Szóval, mész magadtól, vagy lökjelek én? -  kérdezte, s tenyerét a hátamra nyomva, felkészülve a lökésre.
- Adj egy percet, míg összeszedem a gondolataim - motyogtam, oldalra fordítva a fejem, hogy lássam az arcát. Bólintott egyet, s hátrált egy lépésnyit, még mindig felkészülve arra, hogy belelökjön a vízbe.
Hey, Aurora. Csak annyit akarok mondani, hogy bejössz nekem, ja. - mintha, egy hülye tini lennék. Komolyabbnak kellene lennem.
Anya egy perccel később újra mellém lépett, pont mikor kidolgoztam egy tökéletes szerelmi vallomást.
- Megyek én magamtól is - morogtam, és hangos csobbanással a vízbe ugrottam.
Sally, Aurora segítségével úszott hozzám, én pedig vigyorogva tártam ki karjaimat - Na, mi a helyzet, aprótalp? - kérdeztem kisimítva egy tincset az arcából.
- Megengeded, hogy Gemma-val lecsússzak a csúzdán?
- Persze - nyomtam egy puszit az arcára, s átadtam a nővéremnek. Aurora is elindult velük a játék felé, de utána szóltam. Még bátornak éreztem magam - Hé, Aurora, maradj! - kértem, míg közelebb sétáltam hozzá. Időközben anya is elment, vagy csak elbújt, de nem láttam sehol. Visszafordult hozzám, barna, csillogó szemeit az enyémekbe fúrta. Ahogy egyre közelebb értem hozzá, úgy éreztem, magam egyre biztosabbnak. Ám, amikor pontosan előttem állt, centikre attól, hogy teljesen összesimúljunk, lefagytam. Nem voltak szavak, nem volt semmi. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam rá. Hiába írtam rengeteg szerelmes dalt, hiába hisznek nagyszájúnak, szívtiprónak, ha nem tudok megszólalni, mikor egy ilyen lány áll előttem, csupán egy bikiniben.
- Mit szeretnél, Harry? - kérdezte, oly' közel hozzám. Lehellete megcsapta az arcomat, mély levegőt vettem.
- Csak.... - kezdtem, de a szavak a torkomon akadtak, a lány pedig egyre furcsábban meredt rám - A francba is! - morogtam, miután megelégeltem, hogy nem tudok neki mondani semmit. Elkaptam a derekát, tenyeremet az arcára simítottam, ajkaimat pedig az övéire nyomtam. Próbáltam a lehető legtöbbet belesűríteni, ebbe az egy csókba, de persze, ez lehetetlen volt. Csak egy szó kellett, egyetlen kilenc betűs, sokat jelentő szó, ami mégis mindent elmond - Szeretlek, Aurora. Igen, nagyon szeretlek. Menthetetlenül, reménytelenül és undorítóan nyálas módon beléd estem. Nem akarom, hogy mással légy, hogy más öleljen, csókoljon. Én akarok lenni az a szerencsés ember, aki mindig melletted ébred, az egyetlen, aki megcsókolhat, megvédhet bármitől, és bárkitől - suttogtam ajkaira, immáron teljesen felbátorodva. Ujjaimmal fedetlen derekát simogattam, tekintetemmel az arcát fürkésztem. Halkan zihált, arca kipirult, vizes, barna tincsei arcába lógtak, de így is tökéletesen láttam könnyes szemeit.
- Harry - suttogta, hangja elcsuklott, míg kinyögte ezt az egy szót - É- én...
- Te, nem érzel így - vágtam közbe. Nem kérdeztem, kijelentettem. Valahol, mélyen tudtam, hogy ez lesz, már csak az hiányozna, hogy ki is nevessen - Sajnálom, hiba volt - motyogtam, s elhúzódtam tőle, és a part felé indultam.
- Állj már meg, Harry - sietett utánam, már amennyire a vízben lehetséges volt. Furcsállva, reménykedve néztem, amikor szinte rám vetette magát, lábait a derekam köré fonta, karjaival a nyakamba kapaszkodott - Egy szóval sem mondtam, hogy nem érzek így - korholt, szemeiben szórakozottságot, és félelmet láttam egyszerre - De, te hogy reagálnál, ha életed szerelme, azt mondaná, hogy ő is szerelmes beléd? Basszus, azóta oda meg vissza vagyok érted, mióta először megcsókoltál! - nevetett fel zavartan. El sem hittem, hogy ezt mondta. Talán azt hittem, hogy nem szerethetném jobban. Hatalmasat tévedtem.
Igen, halálosan szerelmes vagyok, Aurora Moore-ba. 


Igen, ide is elérkeztünk. Jaj, olyan jó, hogy már együtt vannak:') 
Gondolom feltűnt nektek, hogy Anne - Harry anyukája - 25 évesnek mondta a fiát. Nos, igen a kis részlet kimaradt. A történet 2019 környékén játszódik, így Hazz 22 volt, mikor Sally született. Megértéseteket köszönöm.!:) Hat, tetszett kommentelj, iratkozz fel, csatlakozz a csoporthoz!