14.rész - Kínzás

Aurora Moore

Bátor és vad. Ez az ami én nem vagyok. Az voltam, de Harry előtt még attól is zavarba jövök hogy csak egy top van rajtam. Pedig sohasem voltam szégyenlős sem. Néha elgondolkozom azon, hogy miért van ez, de sosem akadok értelmes válaszra. De azt tudom, hogy a jelenléte megváltoztat. Ez biztos. Régen még az apám tanított verekedni. Én szerettem, anya utálta hogy apa erre tanít és nem arra hogy hogyan rázzam le magamról a fiúkat. De hát mit csináljon egy olyan apával aki mindig is fiút akart, Kelly meg nem volt vehető az ilyenekre. Meg persze állandóan jártam edzésekre is. Bennem volt, mégis mintha ő ezt eltűntetné belőlem. Gondolkodtam azon amíg Londonban voltam, hogy újra elkezdhetnék csinálni valamit, mert láttam a régi barátaim és azt, hogy ők továbbra is folytatják. Én abbahagytam, mert akkor a munkám fontosabb volt. Megbántam, de most már nem mehetek vissza. A cuccaim azóta is a garázsban vannak egy zsákban és nem szándékozom kidobni (mert nem is tudnám) és eladni sem akarom. Az enyém és mindig is az lesz. A tánc a csajokkal mindig egy szabadabb érzést kelt bennem.

-Gyerünk srácok öltözzetek! –ront be Keith. Mindenki a mi szobánkba jött át, mert egyedül unatkoztak, de itt se csinálnak sokkal többet.
-Miért? Hova megyünk? –kérdezik.
-Edzeni, mert elpuhultok. –jelenti ki, mire mindegyikük felpattan és elindul átöltözni.
-Ömm… Keith?
-Igen?
-Én is mehetek?
-Persze, Perrie is jön.
-De Sally…? –kezdeném, de közbe vág.
-Niall bátyja mindjárt itt lesz Theoval, majd ő addig vigyáz rá.
-Köszönöm. –mosolygok rá, majd átöltözök én is. Elhatároztam magam. Csak azért is rövid és feszülős ruhákat veszek fel. A fiúk már a szobaajtónk előtt várakoznak és nagyon várják már hogy menjünk. Ez nemsokára meg is történik, amikor megérkezik a személyi edzőjük Damien. A csapatból csak én nem találkoztam még vele így nekem külön bemutatkozik, majd elindulunk a lift felé.
-Csak azt ne mondjátok, hogy itt még konditerem is van.
-De, van.
-Az ilyen hotelekben minden van?
-Igen. De ez miért meglepő?
-Nem az, csak nem vagyok hozzászokva. –Dam kinyitja az ajtót és mind bemegyünk a helyiségbe.
-Melegítsetek. –szól, mi pedig elkezdjük, Dam pedig súlyokat kezdi pakolászni. -Fiúk csináljatok pár húzódzkodást, addig beszélek a lányokkal. -jön oda hozzánk. -Perrie, mit szeretnél csinálni?
-Lábazni meg hasazni.
-Rendben. Ror, te mit sportoltál?
-Triatlonoztam.
-Oké. Mit szeretnél csinálni?
-Maradnék a fiúkkal.
-Biztos? Meghajtom ma őket rendesen.
-Nem baj, rám fér.
-Oké. Fiúk fekvenyomó pad! -kiált. -Csinálj párat te is bemelegítésképp. -int a fejével a bordásfal felé. -Perrie neked guggolás, vádli, kitörés. Ezeket súllyal aztán felülés elforgással, hasprés. Ezeken menj végig sorba mindegyikből 20 ezt ötször, ha végeztél szólj. -bólintunk. Louis fekszik be először a 40 kilós rúd alá, a többiek pedig őt nézik. Dam a fejük mögött áll, hogy ha esetleg történne valami segíteni tudjon. Felmászok a bordásfalra és rámarkolok a vasra, majd a lábaimmal elengedem a bordákat, így már lógok. Kifújom a levegőt, majd felhúzom magam. Nem csinálok sokat, de ez is jó érzést vált ki belőlem. Leugrok és odasétálok a srácok mellé. Épp Harry nyomja én pedig nem bírom ki és a karjaira tapad a tekintetem. Minden egyes izma kirajzolódik, ahogy hajlítja a karját majd nyújtja ki újra. Bejön. Nem is kicsit. Fel sem tűnik, hogy a légzésem is felgyorsult, csak amikor a rudat nagy zajjal rakja le, majd felül és átadja a helyet Zaynnek. El se hiszem hogy ennyire oda meg vissza vagyok tőle. De ha akarnám se tudom titkolni hogy mennyire tetszik, mert Lou egy 'mindent tudok' mosollyal néz rám és kacsint. Mikor végzett Liam és Niall is, Dam levesz 10 kilót és én fekszek fel a padra.

•••

Fáradtan esünk be a a szobánkba. Dam tényleg elég rendesen megdolgoztatott minket. Bemegyek a fürdőbe és engedni kezdem bele a meleg vizet. Ebben hotelben a fürdő baromi szép, két kád van benne a faluk közös és a két ember egymással szemben tud feküdni. Kimegyek és összeszedem a pizsim. Mire visszaérek Harry is a fürdőben van, a másik kádba engedi a vizet.
-Ugye nem bánod?
-Nem, dehogy. -lerakom a ruháim, majd elzárom a vizet és belerakom a habot.
-Neked is kell?
-Aha. -veszi el tőlem a flakont.
-Apuc! Anyuc! -kiált Sally.

-Picúr! Gyere ide! –tárom ki a karjaim ő pedig boldogan fut felém. Átölelem, majd egy nagy puszit nyomok az arcára. –Na mit csináltatok?

-Játszottunk Theoval! Olyan aranyos! Ugye nekem is lehet kistesóm anyuc? –a kérdése igazán meglep.

-Ööhm… erről jobb ha aput kérdezed, de biztos vagyok benne, hogy lehet. Fürdesz velünk?

-Igen! -odaszalad Harryhez. Amíg beszélnek hozok Harrynek egy boxert Sallynek meg a pizsiét. Mire visszaérek Harry már a kádban ül és Sallyt emeli be maga mellé.

-Ne nézz! –szólok Harryre, majd elfordulva leveszem a felsőm. Hátranézek mert érzem magamon a tekintetét.

-Sally, takard el apu szemét jó?

-Nem!

-Mi? –fordulok vissza. Harry arcán egy baromi nagy mosoly terül szét.

-Nem. -mondja újra.

-Harry kérlek.

-Jó, jó. –fordul nekem háttal. Gyorsan vetkőzök le és rejtem a testem a habok alá.

-Megvagyok. –mondom mire megfordul, de  ugyanúgy mosolyog.

•••

-Picúr indulunk!

-Jövök anyuc! –fut ki a szobából és fogja meg a szabad kezem, ugyanis a másikkal Theot tartom. Elindulunk sétálni.

-Anyuc, eszünk fagyit? –néz rám Sally miközben az előttünk lévő fagyizóra mutogat.

-Igen. –mondom és elengedve a kezét kinyitom az ajtót és beterelem a két kicsit magam előtt. A pult elé megyünk és felemelem hogy lássa a fagyikat.

-Milyet kérsz?

-Az milyen? –mutat a rózsaszínre.

-Erdeigyümis. Olyat szeretnél?

-Igen.

-Oké. –mondom, majd felemelem Theot.

-Te milyet kérsz?

-Csokiii!

-Rendben.

-Sziasztok. Segíthetek? –kérdezi egy húsz év körüli srác.

-Szia, igen. Egy csokisat meg egy erdeigyümiset kérünk.

-Máris adom. –vesz a kezébe két tölcsért, majd megkapjuk a két fagyit. Sally kezébe adom mindkettőt amíg fizetek. Nyújtom át a pénz amikor Theo –akit még mindig tartogatok- fogja a pólóm és meghúzza lefelé, a fagyis srác meg nagyra nyílt szemekkel néz. Gyorsan húzom vissza a felsőm. A srác csak megrázza a fejét és elrakja a pénzt majd adja a visszajárót. Leülünk egy asztalhoz.

-Theo ezt még egyszer ne csináld. –szólok rá, de ő csak eszi a fagyiját.

-Anyuc te nem kérsz? –nyújtja felém az övét Sally.

-Nem picúr.

-De anyuc tegnap se ettél.

-Nem vagyok éhes.

•••

-Apuc! –rohan Sally Harry felé.

-El ne ess! –kiáltok utána.

-Képzeld apuc kaptam fagyit!

-Jó kislány voltál?

-Én mindig az vagyok! És nem vagyok kicsi!!

-Persze, persze. –odaérek hoozzájuk.

-Niall mindjárt jön Theoért.

-Rendben. –Theo újra lerántja a felsőm, mire én csak megforgatom a szemem, mert a fagyizás óta folyton ezt csinálja, de Harry tekintete rajtam marad. Kiszedem a kis tenyérből a ruhám anyagát és visszahúzom az eredeti helyére. Harry nagyot nyelve néz újra szemembe. A csend köztünk kezd zavaró lenni. Niall ér oda mellénk és veszi el tőlem Theot.

-Jó volt? –kérdezi.

-Há… ne csodálkozz, ha holnap címlapon leszünk.

-Miért?

-Egész végig azt játszotta, hogy lehuzogatja a pólóm, ezzel mindenkinek megmutatva, hogy milyen melltartó van rajtam.

-Az tuti címlapra megy. Főleg hogy a tegnapi képek után azt hiszik, hogy Harry barátnője vagy.

-De nem vagyok az.
-Ezt a rajongókkal már nem tudod elhitetni. –mondja majd közelebb hajol és a fülembe súgja. –És mi is tudjuk, hogy bejöttök egymásnak. 


És igeeen, újabb rész érkezett :D Imádás van xLucus