9. rész - Mindazt, amit csinálsz

Harry Styles 

- Apuci, miért jött ez a néni? - Sally továbbra is Aurora ölében ült, ám a lány, nem igazán vette ezt észre. Csendben meredt maga elé, miközben ajkait harapdálta. Oda sétáltam hozzá, s kivettem az öléből, a még pizsamában lévő lányomat. A kicsi halkan kuncogott, míg a derekamra ültetve, tarottam őt. Aurora ijedten pillantott fel, mikor észre vette, hogy Sally már nem az ölében van.
- Elviszem felöltözni - kezdtem halkan - azán, elmehetnénk vele egy állatkertbe, vagy valami. Szabadnapunk van, és amúgy is régen voltunk valamerre Sally-vel. Menj öltözz fel! - mosolyogtam rá - De, huh, így is jó leszel - motyogtam, amikor lopva végig néztem rajta. Egy fehér alapú viragmintás atlétát viselt, amihez egy rövid farmert és egy fehér cipőt választott. Nem volt nagy szám, de még ez  is remekül állt neki.
- Köszönöm - suttogta halkan, miközben zavartan elmosolyodik - Elmegyek, megmosom az arcom - intett a fürdő felé, majd el is tűnt.
- Ez gáz volt, apuc - kuncogott Sally - Így akarsz te udvarolni, hm? - kérdezte, miközben egy hosszabb tincsemet tekerte apró ujjai köré. Eltátottam a számat, s felvont szemöldökkel néztem alig 3 éves lányomra.
- Mit mondtál, kishölgy? - kérdeztem hangosan, hitetlenül nevetve - Honnan tudsz ilyen szavakat? - előre hajolok vele, lefelé tartom őt, mintha bármelyik pillanatban elejthetném. Amikor megszületett, már akkor tudtam, hogy a világ legnagyobb kincset tartom a kezeimben. Azonnal beleszerettem, mikor kinyitotta a szemeit, és apró ujjai rászorítottak egy ujjamra. Olyan apró, és törékeny volt. Soha nem hittem volna, hogy egy valamiért hálás lehetek Harper-nek. Mármint, az egyetlen dolog, amit annak a boszorkának köszönhetek, az a karjaimban hangosan kacarászó kislány, akiért az életemet adnám.
Emlékszem, az első nap miután megszületett és bementem dolgozni, mindenki körém gyűlt, én pedig büszkén mutogattam az apró csodáról a képeket.
- Apuc, ne, apuc, tegyél le! - kiáltozott nevetve Sally, miközben az alkaromba markolva kapaszkodott.
- Na, nyomás öltözni Sally! - tettem le, ő pedig a szobájába rohant.
- Apuuuc - kiabált ki a szobából, én pedig egy pillanat alatt ott termettem - segíts bekötni - ült le a földre, s nyújtitta felém lábait, amit egy Air Max cipőbe bújtatott. Leguggoltam elé, majd elkezdtem neki magyarázni, hogyan kell cipőt kötni.

✖✖

- Menjünk a majmokhoz! - kiáltott fel Sally, amint meglátta a kedvenc állataival tömött ketrecet. Lux- al egymás kezét szorongatva rohantak előre, míg Aurora és én gyors léptekkel rohantunk utánuk, nehogy elvesszenek. Amikor utolértük ők már az elkerítő üvegre tapadva figyelték, ahogy az állatok egymást tetvészik.
- Bocsánat - lépett mellénk egy barna hajú, alacsony lány - készíthetnénk egy képet? - kérdezte félve, s felmutatta a telefonját.
- Ummm, persze - mosolyogtam rá - De, megkérnélek rá, hogy még ma ne nagyon posztold sehová, itt vannak a kicsik is, és nem szeretném, ha megtalálnának - hevesen bólogatott, miközben láthatóan remegett - Aurora, elkészíti, rendben? - kérdeztem. Aprót bólintott és a barna hajú lány kezébe nyújtotta a telefont. Látszott rajta, hogy nem tudja mit kezdjen magával, ami megmosolyogtatott - Na, gyere ide, és adj egy ölelést! - tártam ki a karjaimat, idiótán vigyorogva, mire Aurora halkan felnevetett, a lány pedig könnyes szemekkel bújt hozzám - Mondd csak, mi a neved? - érdeklődtem, miután elkészült a kép, és Aurora-hoz sétáltunk. A vállánál magamhoz öleltem a bébiszittert, miközben mindhárman a készülék képernyőjére meredtünk.
- Be- Bethany Blake - motyogta.
- Nos, Bethany, remélem örömet szereztem neked.
- I-igen, Harry, az egész életemet feldobtad.
✖✖
Ölemben Sally-vel sétáltam a szállodai szobánk felé, míg Aurora Lux-ot vitte vissza Lou-nak, aki egyébként felajánlotta, hogy valamelyik nap vigyáz a lányomra. A kicsi halkan motyogott értelmetlen szavakat, míg letettem az ágyra, s egy puszit nyomtam a homlokára. Amikor kiértem a nappaliba, Aurora pont akkor lépett be a lakosztályba, egy fáradt mosollyal az arcán.
- Elég furcsa nap volt - motyogtam, leginkább a reggelünkre célozva. Fejét oldalra döntve bólintott egyet, s leült a kanapéra - Figyelj, én sajnálom. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe sodorni, és tényleg soha nem gondoltam volna, hogy az a nő még egyszer felbukkan az életemben, főleg nem azt, hogy Sally-t követeli. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy a kicsi valaha is fog valakit, anyucinak hívni. Nem terveztem, hogy közel kerül bárkihez is, hiszen amióta csak beszélni tud, nagyon zárkózott volt, szinte csak akkor beszélt, ha fájt valamilye, de azóta mióta te vele vagy, teljesen megváltozott. A jó irányba. Nagyon- nagyon köszönöm azt, amit a lányomért teszel. Nem is tudom, mi lenne velem, velünk, ha te nem lennél itt. Akkor nem jöhetett volna a turnéra, s talán úgy nőne fel, hogy nem is ismeri igazán az apját. A gondolattól pedig még így is rosszul vagyok, és egyben rettegek is, hogy egyszerre két életet rontok el. A tiédet és a kicsiét.
- Nem, Harry, nem rontod el az életem, ilyet ne is gondolj! Sally pedig nem is akarhatna jobb apukát nálad. Oké, hogy nem vagy vele minden nap, de ez kit érdekel?! Boldog vagy? - bólintottam, ő pedig folytatta: - Sally boldog? Igen, ezt én is tudom. Nagyon szeret téged, el sem hiszed mennyire. Ha nem vagy velünk, csak rólad beszél, azt kérdezgeti mikor láthat megint. Tudod, sok családnál voltam már bébiszitter, de olyan kapcsolatot, mint a tiéd és a Sally-é, soha nem láttam. Egy apa sem foglalkozik ennyire a lányával, mint te. Csodálom benned mindazt, amit csinálsz. Francokat, én téged csodállak, mert egy nagyszerű ember vagy, Harry Styles!



Azta! Nos, már 35 feliratkozónál járunk, és kecsesen átléptük a 6000 megtekintést! Köszönjük!:) Nincs sok mondanivalóm a részhez, csak annyi, hogy imádtam ezt a részt írni, annak ellenére, hogy az elején elkezdeni se tudtam. 
Jó olvasást, 
Xxx. Lacy