12.rész - Rosszcsontok

Aurora Moore 

Vannak dolgok amiket mindennél jobban szeretnénk. Nekem is van ilyen. Jelen pillanatban az hogy bemondják, felszállhatunk. Ugyanis London felett egy nagy viharfelhő van, ami nem akar elmenni. Már három órája várok, de semmi sem történik. Persze, mindezt az éjszaka közepén. Bárcsak már ott lehetnék velük! Már lassan kezdek hisztis lenni, mint Sally amikor nem akarta, hogy eljöjjek. Mindenesetre ki lett mondva, hogy folytathatom a munkám úgy hogy csak a visszaút maradt. Nagyon szeretném már látni őket nagyon hiányoznak már. Még így is hogy csak pár napról van szó. Drew folyamatosan próbál infót szerezni arról, hogy mikor mehetünk, de nem jár sok sikerrel. Már jó párszor hívtam Harryt, de nem vette fel egyszer sem. A reptér várójában ülök és csak nézek kifelé az ablakon a viharra, közben reménykedem hogy a rajongóknak nem tűnik fel hogy itt vagyok. Rengeteg ember van itt és ha végignézek a tömegen, akkor kb minden lányon van valami ami jelzi, hogy ő igenis directioner. Hiába, különvárótermet azért nekem nem építenek. Harry hív én pedig azonnal felveszem.
-Szia. Bocs hogy nem vettem fel nagyon húzós napunk van.
-Szia. Semmi baj.
-De... hogy hogy hívtál? A repülőn vagy nem?
-Nem sajnos. Vihar van, nem egnednek felszállni egy repülőt sem. Ma már nem érek oda.
-Ez komoly? -akad ki.
-Teljesen. Sally hogy bírja?
-Már attól is teljesen pörgött, hogy reggel mondam, hogy ma jössz vissza.
-Akkor nehéz lesz lenyugtatni.
-Nagyon. Mióta vártok?
-Több mint három órája.
-Nem tudtok valamit esetleg arról, hogy mikor jöhettek?
-Nem. Csak annyit hogy nem mostanában. És a rajongók egyre jobban kezdenek kiszúrni. -nézek körbe.
-Majd szólj ha jöhettek.
-Rendben. De nem mindig van térerő.
-Akkor az már nem kis vihar.
-Hát nem.
-Na megyek, mert Sally már éhes.
-Jól van. Szia.
-Szia.

•••

Két óra. Ennyi telt el azóta. Idegileg kikészítettek vagy kikészítettem magam, nem tudom. Az nyugtat meg hogy Harry nevét látom a kijelzőmön, így rögtön fel is veszem.
-Szia.
-Szia. Nem bírok Sallyvel. Egy órája csak sír és azt kiabálja hogy téged akar.
-Ott van melletted?
-Igen
-Akkor hangosíts ki kérlek.
-Oké.
-Sally!
-Anyuuuuu!! Hol vagy?
-Még Londonban picúr. Nem engednek repülőre ülni.
-De megígérted hogy ma jössz!
-Tudom szivem, de estére tuti ott leszek.
-Nem anyaaaa, mooost!
-Szivem...figyelj. Bújj oda apuhoz és nyugodj meg. Ott leszek.
-Mikor?
-Nemsokára, ígérem.
-De ha elalszok és akkor jössz ugye felkeltesz? -kérdezi Sally, miközben Drew mutogatni kezd nekem.
-Persze picúr. Harry?
-Igen?
-Drew most szólt. Indulunk.
-Én nem alszok addig amíg ide nem érsz.
-Harry alszol. És erről nem nyitok vitát. Nehéz napod volt eddig és még nincs vége. A holnapi sem lesz könnyebb.
-Jó, jó. -mondja, de tudom hogy ez nem így lesz. -Na de menj a repülőre. Várunk.
-Sietek. Sziasztok.
-Szia.

•••

Futva teszem meg a kocsi és a hotel közti utat miközben a bőröndömet húzom magam után, Drew pedig az kiabálja hogy melyik szobába menjek. Benyomom a lift hívóját és kinyílik előttem az ajtó. Beszállok és megnyomom a 18-as emeletet jelző gombját. Felérve rohanok az ajtóhoz és nyitom ki a kezemben lévő kis kártyával. Halk kattanás és már bent is vagyok. Az ajtó mellé állítom a bőröndöt és halkan igyekszem a szoba felé. Mélyen alszanak mind a ketten. Harryhez megyek és nyomok egy puszit az arcára. Sallyvel ugyanezt teszem, de érzem, hogy forró a bőre. A fejére teszem a kezem. Lázas. Gyorsan keltegetni kezdem, mire fáradtan nyitja ki a szemeit amik most vörösek és puffadtak a sírástól.
-Anyuc!?
-Itt vagyok szivem. -takarom ki. Majd felveszem és bemegyek vele a fürdőbe. Előveszem a lázmérőt és berakom a hónyalja alá.
-Anyuc, nagyon hiányoztál.
-Te is nekem picúr. -a lázmérő 38.5-öt mutat ami egyáltalán nem kedvező.
-Fázok.
-Lázas vagy. Gyere hűtőfürdőzünk egyet. -veszem le róla a pizsijét.
-Ne! Nem akarok!
-És ha én is bejövök? Úgy jó?
-Igen. -mondja így beültetem a kádba és ledobálom magamról a ruhákat. Fehérneműben szállok be mellé, majd engedem meg a langyos vizet.
-Anyuc ez nagyon hideg!
-Tudom, de ki kell bírnod mert így le tudom nyomni a lázad. -hidegebbre állítom és a kis testre irányítom ami hozzám bújik.
-Hajtsd le a fejed. -a tarkójára irányítom a vizet, mire sírni kezd. A hűtőfürdőt mindenki utálja. Nem csak a kicsik, de a tinik is sírnak néha.
-Sssh... Mindjárt vége. -mosom át mégegyszer. Harry lép be ijedt arccal, majd amikor meglát megnyugszik.
-Baj van? -kérdezi azonnal.
-Lázas. -mondom és elzárom a vizet. -Hoznál neki egy tiszta pizsit, kérlek?
-Persze. -kiszállok a kádból, majd kiveszem Sallyt és egy törölközőbe csavarom. Újra megmérem a lázát és már csak 37.6. Harry vissza jön a pizsivel amit ráadok és elviszem a másik szobába lerakom az ágyra és kiveszem a takarót a huzatból és a huzattal takarom be.
-Anyuc maradj itt velem. Nem akarom hogy megint elmenj.
-Nem megyek sehová picúr. -adok puszit az arcára amit viszonoz. Harry befekszik mellé.
-Szeretlek anyuc.
-Én is szeretlek Sally. Apu itt marad veled amíg átöltözok oké? Egy perc az egész. -sietek ki a szobából a bőröndhöz, majd vissza, de addigra már elaludt. Harry kel fel és jön oda hozzám. Megölel és nem engedjük el egymást hosszú percekig míg ő a derekamat simogatja én pedig a nyakába fúrom az arcom. Élvezem, ahogy ölel izmos karjaival és szinte elveszek a karjai között.
-Hiányoztál. Nagyon. -szólalok meg.
-Te is hiányoztál. -ad egy puszit.

•••

Reggel igen kellemes ébresztőt kapok, ugyanis hatan egyszerre ugranak rám a nevemet kiabálva.
-Fiúk! Iszonyatosan hiányoztatok! -ölelem át a rajtam fekvő embert, Liamet.
-Nekünk is hiányoztál! -túrja arrébb Liamet Zayn és megölel ő is. Ezután Niall, Perrie, majd Lou. Heten fekszünk az ágyon egymás hegyén hátán.
-Anyuc! -hallom meg Sally hangját majd a feje is megjelenik Lou válla felett.
-Szia picúr. Jól vagy?
-Igen anyuc!
-Na gyere ide. -tolom Lout arrébb és húzom magamra a még pizsiben lévő Sallyt, majd megpuszilom és érzem, hogy tényleg nem lázas. Biztosan csak a sok sírástól volt. Harry furakodik át a többieken majd Sally is és én is kapunk egy puszit.
-Na én megyek csinálok egy szendvicset. -áll fel Niall.
-Nekem is csinálj! -megy utána Zayn, Lou és Liam.
-Egyszerre adunk apunak puszit oké? -nézek a picúrra. -Pezz te meg fotózz! -adom a kezébe Harry telefonját, amit a zsebéből halásztam ki. Szólok Sallynek, majd Hazz arcára nyomom a szám, és a fotó elkészül.
-Perrie ez nagyon jó lett! -dícsérem meg.
-Hát igen. Profi vagyok. -dobja hátra a válla felett a haját.
-Persze, hogy az vagy. -nevetek fel. -Harry mi a mai programotok?
-Szabadok vagyunk, csak este van koncert.
-Oké, akkor ma velem leszel. -kacsint rám. Megreggelizünk, majd Perrie a recepcióhoz megy, amíg én próbálom leállítani Louist és Zaynt, hogy ne piszkálják a fotelban alvó néni össze-vissza díszített kalapját. Próbálom lefogni őket és elhozni onnan, de sehogy sem sikerül. Húznám el Zaynt, de neki lökődöm Louisnak, aki így leveri a néni fejéről a kalapot... és a parókáját. Próbáljuk visszatartani a röhögést, nehogy felébredjen a néni. Ez szerencsére nem történik meg, de a fejünk már rák vörös a visszatartott nevetéstől.
-Lou rakd már vissza a fejére! -szól Zayn. Louis felveszi a földről, majd óvatosan visszahelyezi a nénike fejére... fordítva.
-Louis basszus, nem látod, hogy fordítva van? -de arra nincs időnk, hogy megfordítsuk ugyanis a néni ébredezni kezd, így gyorsan a két fiút magam előtt löködve sietünk ki a hallból. Beszállunk a liftbe, ahol utolér minket Perrie. Ahogy becsukódik az ajtó, a röhögés egyszerre tör ki belőlünk.
-Hát titeket meg mi lelt?
-Louis... hall... néni... -nyögünk ki pár szót és ezeket is csak nagy nehezen. Pár perc kell, hogy lenyugodjunk és így már el tudjuk mondani a történteket Pezznek, aki szintén röhögőgörcsöt kap. A lift felér a szintünkre így kiszállunk és a szobák felé vesszük az irányt.
-Ror! Táncosba! -kiabál utánam.
-Itt is van terem?
-Az ilyen szállodákban mindig van.
-Oh... hát jó. -átöltözök, majd Perrievel együtt indulunk el lefelé.
-És mire táncolunk ma? -kérdezem.
-Egy új szám. Fifth Harmony - Worth It. Nyálcsorgatós koreó.
-Abban vagyunk a legjobbak. -mosolygok rá, ő pedig hevesen bólogatni kezd.


Rész, rész, rész!:) 
Igazából ezt Lu írta, csak nincs ideje kirakni, így jött a szuperhős, Eni, és kirakta a drága olvasóknak, akik már 41-en vannak!❤❤ 
K Ö S Z Ö N J Ü K ! ❤ ❤