13. rész - A feleséged

Harry Styles 

Idegesen, a lábaimmal dobolva, ujjaimat tördelve meredtem Keith-re.
- Nem. Szó, sem lehet róla! - hagytam abba a dobolást a lábaimmal, majd a hatás kedvéért az asztalra csaptam - Nem szeretném, ha az emberek azért ismernék a lányomat, mert az én gyerekem. Ha az emberek megismerik, akkor az azért legyen, mert Sally letett valamit az asztalra.
- Harry, ez csak egy fotózás! - sóhajtotta fáradtan a menedzser, miközben tenyereivel megdörzsölte feszült arcát - Az egyik leghíresebb újság kért fel erre, ráadásul rengeteget fizetnek.
- Már megint a pénz - morogtam - Nem fogom eladni a lányomat, hogy te egy rakás pénzt kaphass.
- Akkor a tiéd lehet a pénz! - tárta szét a karjait tehetetlenül.
- Engem marhára nem érdekel a pénz, Keith! - kiabáltam, mire kinyílt a szobába vezető ajtó, és az értetlen tekintetű Sally bukkant fel mögüle. Hatalmasakat pislogva mászott fel mellém, majd rám meresztette barna szemeit.
- Milyen fotózáson veszekedtek, Apuc? - kérdezte halkan. Mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy nem érdekes, de persze Keith úgy gondolta, hogy most eléheti, amit akar.
- Egy olyan fotózáson, amin rólad és apukádról csinálnának képeket - hajolt közelebb bájosan vigyorogva a kicsihez, akinek felragyogtak a szemei. Gyilkos tekintettel meredtem rá, de ő csak elégedetten vigyorogva hátradőlt a kanapén.
- Apuc, menjünk már! - kérte Sally, lebigyesztett ajkakkal. Akármennyire volt fiatal, már most tudta, hogyan kell elérnie azt, amit akar, csupán csak a nézésével. Megráztam a fejemet és a hajamba túrtam. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt ehhez, de tudtam, hogy ha nem megyek bele, még sokáig hallgathatom ezt Sally-től.
- Egy, az az egy, fotózás, semmi több! - mutattam mérgesen Keith-re, aki csak vigyorogva bólogatott - Még csak három éves, senki nem tud ellenállni neki, basszus! - Keith hangosan felnevetett, majd széles mosollyal az arcán megsimogatta lányom, kócos haját - Hányra kell, hova menni?
- 30 perc múlva a hallban találkozunk, elviszlek titeket - miután jeleztem, hogy megértettem, Keith távozott, Sally pedig a szobába rohant, hogy kiválassza mit vesz fel.
- Apuc, segíííts! - kiabálta, én pedig egy másodperc alatt rontottam be hozzá - Nem tudom mit vegyek feeel! - dobálta a ruháit össze- vissza. Ijedten kaptam a fejemhez, és kezdtem dörzsölni a homlokomat. Én segíteni a lányomnak abban, hogy mit vegyen fel? Nálam a lila és a rózsaszín ugyanaz, a pink passzol a vöröshöz, és a szoknyát nadrággal is felvehetné.
- Uhh, biztos, hogy az én segítségemet kéred? - guggoltam le elé zavart mosollyal.
- Ahj, akkor hívd ide Anyát.
- Már indulok is, hogy megkeressem - pattantam fel, mielőtt kiléptem volna a szobából, még visszafordultam hozzá - Addig rakj rendet, kisasszony! - mutattam végig a szobán, szigorúan méregetve őt.
- Akkor, hogy tudunk választani? - tette csípőre kezeit, szinte már úgy viselkedett, mint egy tinédzser.
- Sally Haley Styles, ha nem lesz rend, mire visszajövök Aurora-val, nem megyünk sehova!
- Jól van, jól van! - sóhajtotta szemforgatva. Fejemet fogva, hangosan kacagva indultam a szálloda egyetlen tánctermének megtalálására.
A recepciónál egyből azután megadták az infókat, hogy végig kellett néznem, ahogy egy pár szinte ott a pultnál légyottoztak. Undorodva köszöntem meg a hasonló arckifejezéssel bíró lánynak a segítséget.
Többszöri kopogtatás után sem jeleztek, így szinte feltéptem az ajtót, hogy bejussak. A zene hangosan szólt, ezáltal érthetővé vált, hogy miért nem jeleztek vissza. Nekem háttal táncoltak, s bár Zayn menyasszonya nem kötötte le a figyelmem, a mellette mozgó bébiszitter annál inkább felkeltette az érdeklődésem. Felsőtestét csak egy fekete topp takarta, így felfedve napbarnított bőrét, és az azon csillogó izzadtság cseppeket. Csípőjét a zene ritmusának megfelelően mozgatta, csak úgy mint a fantáziámat is. A zene hirtelen megállt, két különböző pillantás vetődött rám; Perrie dühös volt, amiért miattam abba kellett hagyniuk, míg Aurora zavartan hajtotta le a fejét, és keresett egy pulóvert, amibe a lehető leghamarabb bele is bújt.
- Mit akarsz, Styles? - sziszegte Perrie csípőre tett kezekkel.
- Umm, nagy szükségem van Aurora-ra - motyogtam zavartan.

✖✖✖

Hangos gyerek kacaj töltötte be az amúgy nagynak nem mondható fotóstúdiót. Sally és én is felszabadultak voltunk a kamera előtt, mintha csak otthon bohóckodnánk. Rengeteg kép készült, volt olyan, amikor csak az ölemben tartottam, volt, hogy a hátamra mászott, s onnan grimaszolt a fotósra. Viszont a kedvenceim közé tartoztak azok a képek, amiken a magasba emelem a kicsit, ő pedig apró tenyerét az arcomra helyezve mosolygott le rám.
Messze nem vagyok tökéletes, pontosan úgy ahogyan senki sem. Sok rosszat tettem, ahogyan mások is. Nem különbözöm tőlük, ugyanolyan vagyok, mint ők, csak többen ismerik a nevemet, valamint engem, de ugyanolyan átlagos férfi vagyok. S, bár nem volt teljes családom, feleségem, vagy éppen barátnőm, és egyedül neveltem a lányom, akkor abban a pillanatban azt éreztem, hogy csak akkor lehetnék boldogabb,  ha a fotós mellett álló, ragyogó mosollyal, minket figyelő Aurora az enyém lenne, csak az enyém. Azok után, ami lassan 3 éve történt, úgy éreztem, hogy soha nem fogok megbízni már a nőkben, anyát, Gemma-t, és Louise-t kivéve. Aztán jött ez a csillogó szemű, kedves mosolyú, elbűvölő, okos lány, és teljesen rombadöntötte az elképzelésem.
- Ezek nagyszerűek! - kiáltotta Valery, a fotós - De, akkor lenne még jobb, ha a feleséged is odamenne! - lökte meg Aurora- t, aki a pillanatnyi zavar miatt, ellenkezni sem tudott a felvetés ellen.
- Még nem az! - kiabáltam vissza mosolyogva a lánynak, aki csak vigyorogva megvonta a vállát.
- Az nekem mindegy, legyen rajta a képen.
Aurora zavart mosollyal az arcán értb oda hozzánk, Sally egyből az ő ölébe kéreszkedett, míg én összefont karokkal a mellkasom előtt néztem rá megsértődve, amiért ilyen hamar lepasszolt.
- Remek ötletem támadt, ide figyelni! - Valery már az órák óta tartó munka ellenére is folyamatosan pörgött - Szóval, a kicsi a te öledben lesz - mutatott Aurora- ra - te pedig, Harry öleld át hátulról! - mutogatott az ujjaival össze-vissza. Fejemet rázva tettem, amit kért. Megfontolt, hosszú lépésekkel sétáltam Aurora mögé, aki csak fojtott mosollyal várta, hogy a karjaimat keskeny csípője köré fonjam. Óvatosan, igyekeztem, minél feltünés mentesebben a lenge pólója alá simítani tenyerem, annak reményében, hogy ellazuljon, hiszen érezhető volt testtartásán, hogy feszült, s kényelmetlenül érzi magát.
- Mosolyogj - suttogtam a fülébe, és egy észrevehetetlen puszit nyomtam mögé. Megremegett, én pedig leplezett elégedettséggel vigyorogtam a kamerába.

- Remek volt, nagyon köszönöm - ölelt meg minket egyesével Valery, miután segítettünk összepakolni a cuccait, és kikísértük a parkolóba - Amint megszerkesztem őket, küldöm nektek - simogatta meg utoljára Sally haját, majd távozott.
- Menjünk vissza a szállodába, mielőtt még többen lennének - morogtam, mikor megláttam, hogy már egy - két rajongót. Aurora beleegyezően bólintott, majd  kitárt karjaim közé bújt, hogy valemennyire megvédjem őt és Sally-t a bátrabb lányoktól.
Keith öt perccel később fékezett le előttünk, mi pedig szinte azonnal bepattantunk hozzá, hiszen - nem meglepő módon -  a rajongók egyre többen és többen lettek.

Személyes kedvenc!:) Oké, tudom, minden rész után ezt mondom, de akkor is, na:') 
A közepéért bocsánat, de este fél 11-kor írtam, és nem akartam már átvariálni. 
Kommenteket várjuk, valamint a jelentkezőket a csoportba. 
Xxx.Lacy