10.rész - Ne haragudj rám

Aurora Moore

Egy kis kezet érzek az arcomon mire azonnal kipattannak a szemeim.
-Anyuci.
-Sally, baj van? Rosszat álmodtál?
-Igen. -épp mondtam volna hogy bújjon be mellém, amikor rájöttem, hogy a kanapén ülök, és a fejem Harry vállán pihen. Úgy látszik elaludtunk a film közben.
-Rendben, gyere. -keltem fel óvatosan Harry mellől és a Sally kezét fogva átmentünk a szobába és befektettem az ágyba. -Várj egy kicsit és jön apu is jó? -bólintott, én pedig visszaindultam, hogy felkeltsem Hazzt.  -Harry! Ébredj!
-Miért?
-Mert a kanapén vagy és nem hiszem, hogy annyira kényelmes és Sally rosszat álmodott. -erre már fel is kelt és megindult befelé. Mire odaértem ő már mellé bújt, ezért én is
bemásztam.
-Anyuci, apuci! Énekeljetek nekem!
-Oké. -halkan kezdünk dúdolni, de ez is elég volt ahhoz, hogy visszaaludjon. Ezután én alszok el Harry hangjára.

 ~~~

Reggelit készítek amikor megcsörren a telefonom. Ismerős a szám.
-Tessék.
-Aurora Mooret keresem.
-Én vagyok.
-Rendben. Tudom, hogy most épp dolgozik, de vissza kéne jönnie pár napra, pontosan háromra, Londonba. Tudja az éves elleneőrzés miatt. Ez a jövő héten lenne esedékes. -mondja a nő.
-Rendben. Köszönöm hogy szólt. -rakom le. Nem akarok visszamenni. Velük akarok maradni. Semmi kedvem hozzá, de muszáj különben ha nem megyek akkor vissza se jöhetek. És az senkinek sem lesz jó. Főleg Sallynek.
-Ror! -kiabál ki Harry a szobából, miközben öltözik.
-Igen?-Niallel elmegyünk golfozni! Jössz? A fiúk vigyáznak Sallyre.
-Öhm...nem tudok golfozni!
-Majd megtanítalak. -jön ki.
-Nekem lesz a legjobb tanárom. -nevetek fel.
-Abban biztos lehetsz. -Niall nyit be azzal, hogy ő készen áll, mikor indulunk.
-Egy perc, felöltözök. -indulok a szoba felé.
-Én addig átviszem Sallyt Louishoz.
-Ror! -szól utánam Niall. -Itt lesz pár napig az unokaöcsém, tudnál vigyázni rá is?
-Persze. -mosolygok rá.
-Köszi. -mikor odaérünk megkapjuk a golfcuccokat és egy golfkocsit amivel kimegyünk az első lyukhoz. Harry kezd, utána jön Niall. Mindketten nagyon jól játszanak.
-Gyere Ror, te jössz. -fogja meg a kezem Harry és odavisz a kezdőhelyhez. -Na. Így fogd az ütőt, állj kicsit hátrébb. Dőlj kicsit előrébb és told kijebb a feneked. -mondja miközben beáll mögém.
-Az neked, úgy gondolom nagyon is tetszene.
-Hát persze. Na gyerünk. -nyúl elém és segít elütni a labdát. -Ez egész jó volt.
-Ha minden lyuknál segítesz akkor tuti én nyerek.
-Biztosan. -tovább megyünk a következő lyukhoz. A végére már egész jól belejövök és Hazz segítsége nélkül is megy. Mikor végeztünk az összes lyukkal, beülünk egy kávézóba. Niallel lefoglalunk egy boxot Harry pedig a mosdót veszi célba. Leadjuk a rendelést, majd beszélgetni kezdünk.
-És...bocs ha nem tartozik rám és nem akarsz válaszolni azt is megértem, de neked hogy-hogy nincs barátnőd?
-Hát...nem is tudom. Valahogy sose voltam az a nagy csajozós, de azért voltak barátnőim. Elég rossz érzés néha, hogy a fiúk boldogok valakivel, nekem pedig még csak esélyesem sincs aki a csajom lehetne. Vagy több.
-Na jó. Most nagyon figyelj rám, mert gyors leszek. A pultnál a bárszéken egy szőke csaj, a természetes és nem a hidrogénezett. Világoskék trikó, fehér rövid golfos szoknya. Pár perce csak téged néz. Majd szólok mikor fordulj meg, amikor nem néz ide. Oké?
-Oké. -Harry visszaér a mosdóból és beleiszik a sörébe.
-Niall most. -mondom ő pedig lassan megfordul, Hazz pedig furán néz rám. Odahajolok hozzá.
-Niallnek próbálok csajt szerezni.
-Á, értem. Kit? -kérdezi én meg elmondom azt a leírást amit Ni-nek is.
-Na? –nézek Niallre.
-Jó csaj.
-Akkor tudod mi a dolgod. Menj oda hozzá. -mondom és ő cselekszik.
-Hát...ketten maradtunk.
-Nem megyünk el sétálni?
-De mehetünk.
-Nem kéne szólni Niallnek?
-De kéne.
-Akkor menj te.
-Miért én?
-Mert éppen csajozik. Hogy nézne ki az ha odamennék? Még azt hinné a csaj hogy a barátnője vagyok és akkor ott hagyja szegényt.
-Jó igaz. -indul feléjük.

~~~

Az emberekben néha összekeverednek érzések és van, hogy egyszerre többet is éreznek, amik nem hagyják nyugodni. Jelenleg így van ez velem is. Nem tudom, hogy melyik érzelem erősebb és hogy egyáltalán tényleg ezt érzem. Furcsa, hiszen tudom, hogy Harry iránt többet érzek mint kéne, viszont ott van az, hogy mi van ha neki nem kellek? Na és a rajongók? Nagyon parázok, mert eddig nem sok jót kaptam tőlük sem a neten se máshol. Sally egy csodás kislány, nem is értem, hogy sikerült neki a koncertezések közben összehoznia, hogy így nevelje. Persze Anne és Gemma segítettek neki ezt tudom, de gondolom amikor volt akár egy szabad napjuk is, ő repült haza csak hogy láthassa. Rossz lehetett, hogy nem vihette magával. Harry egy nagy jó ember és apa egyben. Megérdemli azt, hogy ne legyen egyedül, hogy legyen valaki mellette, aki segíti. Ez jelen pillanatban én vagyok, de neki úgy gondolom olyan kell, aki mindig mellette lesz. És fogalmam sincs arról, hogy én meddig leszek itt. Harry mellkasának ütközök és ez ránt vissza a gondolkodásból.
-Ror?
-Öhmm...bocs. Elgondolkodtam.
-Min? -szólásra nyitom a szám, de képtelen vagyok megszólalni.
-Ror, kérlek. Tudod, hogy nekem elmondhatod. -mondja én pedig bólintok.
-Reggel kaptam egy hívást. Vissza kell mennem Londonba. Egy hétre. -nyögöm ki nagy nehezen.
-Miért? -kérdezi azonnal.
-Éves ellenőrzés. Arra jó, hogy megállapítsák, hogy úgy végzem-e a munkám, ahogyan kell.
-Értem. Mikor kell menned?
-Jövő héten.
-Az.. két nap múlva lesz.
-Nem tudom, hogy hogyan mondjam el Sallynek. De öhm...hol vagyunk? -kérdezem, mert fogalmam sincs arról, hogy merről jöttünk egyáltalán.
-Hát...ez egy nagyon jó kérdés.
-Itt még térerő sincs! És vissza kéne érnünk mert Niallel jöttünk és vele is kéne mennünk.
-Na jó akkor onnan jöttünk, arra megyünk. Illetve futunk. Gyere. -ragadja meg a karom és futni kezd. A megbeszélt időpont után érkezünk meg 15 perccel kifulladva. Niall már a kocsinál vár minket.
-Na? -zihálok -Mi volt? -a zsebébe nyúl és egy cetlit vesz elő. Szétnyitja és egy számsort látok magam előtt. -Meg van a száma?
-Ahamm.
-Király vagy. -pacsizok le vele. -De most már menjünk vissza.

~~~

-Anyuciii! -rohan felém Sally tárt karokkal én pedig felkapom.
-Szia picúr. Na mit csináltatok?
-Játszottunk, és legyőztem Zaynt! -meséli boldogan.
-Nagyon ügyes vagy.
-Apuciii! -nyújtózkodik Harry felé aki rögtön át is veszi és egy nagy puszit nyom a kicsi arcára, miközben beviszi a szobába. –Éhes vagyok apuc!
-Rendben, akkor rendelünk valamit. Mit kérsz?
-Palacsintát!
-Oké. –emeli fel a telefont.
-Harry hagyd. Megcsinálom.
-Oké, de akkor segítünk. Ugye? –néz Sallyre.
-Igen! –előkészítjük a hozzávalókat és nekilátunk. –Anyuc, ugye csinálunk majd nutellásat?
-Amilyet csak akarsz picúr!
-Tényleg?
-Persze.
-Akkor rakhatok rá csokiöntetet is?
-Azt mindenképp. –mondom Sally pedig ujjongani kezd. Lassan elkészülnek a palacsinták és leülünk enni. Sally már az első után tiszta csoki. Hangos trappolás, majd Zayn, Nial, Liam és Louis ront be.
-Ugye nekünk is  csináltatok?
-Igen, tessék. - nyújtok feléjük  egy nagy adag palacsintát, amit rögtön falni kezdenek. –Sally eszel még?
-Nem anyuc.
-Oké, akkor gyere lemosom az arcod. –fogom meg a kezét és behúzom a fürdőbe. Felültetem a kagyló szélére és elkezdem lemosni róla a nutellát.
-Anyuc, ugye tudod, hogy apuc nagyon szeret téged?
-Igen, tudom.
-De jobban.
-Ezt hogy érted? – nézek rá, miután elzárom a csapot.
-Hát, hogy nagyon -nagyon szeret téged.
-Tudom. –mosolygok rá és gondolom, hogy hogyan érti, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így is van. –Figyelj Sally el kell valamit mondanom.
-Te nem szereted apucit?
-Dehogy, nem Sally! Szeretem aput. Nagyon is! Figyelj –emelem le a kagylóról és lerakom,  leguggolok hogy  egy szintben legyünk.- El kell mennem pár napra, de ne ijedj meg, kettőt alszol és itt is leszek.
-Nem akarom, hogy elmenj. –néz rám könnyes szemekkel.
-Én sem szeretnék elmenni, de muszáj.
-De én nem akarom, hogy elmenj! –kiált és kifut a fürdőből. –Apuc!
-Sally, mi a baj? –kérdezi Harry. Felsóhajtok és felállok, majd kifelé indulok.
-Ne hagyd, hogy anyuc elmenjen! Nem akarom! –mindenki nagy szemekkel néz rá, majd rám. Sally már Harry ölében ül, én pedig csak állok egy helyben.
-Figyelj. Muszáj elmennie most, de nem örökre megy el. Azt nem hagynám. Csak pár nap, addig pedig amikor szeretnél akkor beszélünk vele telefonon. Oké? –Sally csak bólint és hozzábújik Harryhez, aki már engem néz.
-Miért mész el? – kérdezi egyszerre a négy eddig palacsintát zabáló srác.
-Mert ellenőrzik, hogy még mindig azt csinálom-e amit kell.
-És az mire jó?
-Arra, hogy megállapítsák, hogy nem bánok rosszul a gyerekekkel.
-És azt, hogy csinálják?
-Úgy, hogy egy hét alatt egy  rossz gyereket kell megnevelnem, vagyis látható és érzékelhető változást kell elérnem nála, persze jó irányba.
-Értem.
-Akkor… én megyek mosogatni. –szedek össze pár tányért. Harry kijön utánam.
-Én sem akarom, hogy elmenj. –dől neki a pultnak mellettem.
-Én sem szeretnék, de muszáj. Különben nem jöhetek vissza. Illetve haza parancsolnak és ha akkor sem megyek akkor a rendőrökkel vitetnek. És akkor nagy gáz van.-Szóval akkor kapsz egy rossz gyereket. –tereli a témát.
-Igen. Mondjuk szerintem nincs olyan, hogy rossz gyerek csak olyan akivel nem foglalkoznak, akit elhanyagolnak.
-És te azon leszel, hogy megjavítsd.
-Igen. Illetve azon, hogy miután elmegyek le tudja saját magát foglalni és fogadjon szót. Figyelj én… csak nem akartam az utolsó pillanatban elmondani neki, mert akkor még rosszabbul reagált volna. Tudtam, hogy mérges lesz rám, de nem tehetek róla. El sem tudom mondani mennyire szeretnék itt maradni! Te is tudod, hogy nagyon szeretem őt. És nem tudod mennyire jól esik, hogy így hív! Furcsa, de tényleg tetszik. –Harry nem szól semmit csak átölel hátulról, majd kimegy. A számra pedig akaratlanul is egy nagy mosoly húzódik.



Sziasztok! Megérkezett az újabb rész. Remélem ezt már elég hosszúnak találjátok. Hosszabbra akartam írni, de így jött össze. A következőt majd megpróbálom, de ahogy Lacy is mondta én sem akarom felesleggel tömni a részt. 
Köszönjük a sok megtekintést! Nagyon hálásak vagyunk érte. 
<3 Lucus