16. rész - Becsúszott gyerek

Harry Styles 

- Nagyon virulsz - lépett mellém Niall vigyorogva, mikor Aurora-t, Sally-t és Gemma-t figyeltem, akik még mindig a csúzdánál játszottak. Felé fordítottam a fejem, s szélesen rávigyorogtam. Talán azért nem jártam öröm táncot, mert nyilván mindenki hülyének nézett volna, másrészt, mert még fel sem fogtam, hogy Aurora csak az enyém - Haver, ez ijesztő - nevetett fel hangosan, mégis ijedten - Ne, nézz így! - kérlelt.
- Jajj, de Niall, olyan boldog vagyok - ugrottam rá, és össze- vissza ölelgettem a megszeppent szőkét.
- Na, jó, Harry - sóhajtott, miközben lelökött magáról, így hangos csobbanással értem a vízbe - Mit műveltél? - tette csípőre kezeit, s próbált szigorúan nézni rám, de szemében ott villogott a szórakozottság is. Na, meg hogyan lehetne szigorú Niall Horan?
- Én? Semmit! - védekeztem egyből - Látod, ott azt a lányt? - mutattam a lányok irányába.
- Aurora-t? Haver, mi van veled? Agyrázkódás, vagy mi?
- Neeeem, na. Ő az én barátnőm. Vágod? - ugráltam, mint egy kislány, míg Niall hangosan felnevetett, s gratulált.
- Tudtam én, hogy csak idő kérdése és együtt lesztek.
- Annyira  szeretem őt, Niall - sóhajtottam, és abbahagytam az ugrálást.
- Megérdelmed, haver - veregette meg a vállam - Tudod, miután elváltál Harper-től, és egyedül maradtál, azt hittük, hogy kilépsz a bandából. De, nem tetted, hanem felálltál, és mosolyogva csináltad végig a koncerteket, nem ittad le magad minden nap, ahogy más tette volna. Igen, megérdelmed, hogy boldog légy egy olyan lánnyal, mint Aurora.
- Kösz, tesó, tényleg - öleltem meg szorosan - Mi a helyzet veled? Semmi egyéjszakás kaland, eltitkolt, becsúszott gyerek?
- Vicces vagy - morogta - Amúgy most van egy lány. Ummm. Aimee-nak hívják, és színésznő.
- Húha, és komoly a dolog? Mikor ismerhetjük meg? Hol találkoztatok?
- Itt él Amerikában, szóval nem lesz komoly. Nem akarok távkapcsolatot, de amíg itt vagyunk, addig miért ne?!  - vont vállat, de valami volt a tekintetében, ami elárulta, hogy nem csak a távkapcsolatról van szó.
- Van egy másik lány is - nem kérdeztem, kijelentettem. Ha lassan 9 éve ismered az embert, minden nap vele vagy, az ilyen apró dolgok hamar feltűnnek.
- Honnan veszed? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.
- Ismerlek - vontam vállat vigyorogva - Na, meg Aimee Carrero-ról van szó, nem? - bólintott, így folytattam - Lássuk be, állati jó csaj, ki ne akarna komoly kapcsolatot? - tártam szét a karjaimat, ugyanúgy mosolyogva.
- Ugye tudod, hogy barátnőd van?
- Persze. De, az én barátnőm lélegzet elállítóan szexi. Azért a kettőt ne hasonlítsuk össze - fontam keresztbe a karjaimat, a mellkasom előtt - Szóval, ki a másik?
- Ne akadj ki - nézett rám kérlelve. Hülyeség, ha az embertől azt kérik ne csináljon valamit, mert úgy is azt fogja tenni, ha kérik, ha nem - Gemma az - elkerekedett szemekkel, kissé dühösen meredtem rá - Fi-figyelj haver, na-nagyon régóta ismerem őt is, és tudom, hogy tudod, de csodálatos lány. Okos, kedves, lenyűgöző személyiségű, humoros, és eszméletlen gyönyörű - magyarázkodott.
- Mióta? Mikor? Miért nem szóltál? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Csalódott voltam. Nem, nem azért, mert szereti a testvérem, hiszen ezt nem akadályozhatom meg, csak azért, mert nem mondta el, bármennyi ideje is tartson.
- 2-3 éve, egy buliban csak mi nem ittunk sokat, és mi vigyáztunk a többiekre, közben beszélgettünk. É- és nem tudom, hogy de az ágyban kötöttünk ki. Tudom, hogy örülnél, ha azt mondanám, bánom, de a fenébe is, élveztem, nagyon is! Utána sokszor beszélgettünk éjszakákon át, és, bummm, már azt vettem észre, hogy csak rá gondolok. Kérlek, Harry, ne haragudj! - nem szólaltam meg, csupán meredtem magam elé, míg a hallottakat próbáltam feldolgozni. Azonban, még az elején, egy mondatnál, teljesen leragadtam.
- TE MEGFEKTETTED A TESTVÉREMET? - kiáltottam el magam, mire a medence térben lévő emberek, mind felénk néztek.
- Elmondtad neki? - sipította Gemma, míg Sally-vel és Aurora-val az oldalán felénk közeledtek - Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki!
- Szóval, te még titkoltad is volna előlem? - meredtem nővéremre, dühösen. Csalódott, s egyben dühös is voltam. A legjobb barátom a hátam mögött kufircolt a testvéremmel, ki tudja mikor, hányszor, és nem mondták el.
- Harry - sóhajtotta Aurora, miközben kicsit felpipiskedett hozzám, így elérve, hogy a figyelmem nagy részét rá fordítsam - Gyere, hagyjuk őket, beszéljék meg. Ez most nem a te dolgod - simított végig az arcomon.
- De...
- Nem, semmi de.
✖✖✖
Arcomat a nyakába fúrva, karjaimat erősen tartva szorítottam magamhoz. Ujjai a tarkómnál lévő hajjal játszadoztak, apró csókokat hagyott az arcom minden pontján. Ujjaim erősen csípőjébe martak, ahogy meghallottam ír barátom különleges akcentusát, majd nevetését. Felmordultam, mikor a szállodai szobánk ajtaján kopogtak, nem szándékoztam elengedni barátnőmet.
- Majd elmennek - motyogtam, mikor Aurora próbált elhúzódni tőlem. Egy határozott mozdulattal rántottam vissza magamhoz, s nyomtam ajkai ellen az enyémeket - Fenébe már, nem értik, hogy nem érdekel? - morogtam. A kopogások egyre sűrűbbek lettek, ráadásul már a telefonom is csörögni kezdett.
- Hé - simította tenyerét az arcomra, halvány mosollyal az arcán - Gemma a testvéred, Niall pedig a barátod, ne haragudj rájuk, biztos van valami okuk, amiért nem mondták el. Csak hallgasd meg őket, oké? - nyomott egy csókot az arcomra. Elégedetlenül dünnyögtem, mire halkan felkuncogott.
- Meg akarom, nagyon is. De, jelenleg úgy érzem, hogy két szó után leszedném Niall fejét - sóhajtottam - Különben is, alig egy- két órája tudhatlak a barátnőmnek, most nem fogok a testvérem kapcsolatával foglalkozni. Menjünk el valahova - kértem, míg most én simogattam az ő arcát. Mosolya kiszélesedett, gödröcskéi megmutatkoztak.
- Mi lesz Sally- vel?
- Jön velünk, esetleg elmehetnénk moziba, vagy vidámparkba, itt mindig van valami - ötleteltem.
- Holnap beszélsz Gemma- val? - lépett el tőlem, s tette csípőre kezeit. Felvont szemöldökkel, nyertes mosollyal nézett rám. Felsóhajtottam, majd bólintottam - Nem hallom - nézett rám tettett szigorral, amit a szeme környékén fellépő nevető ráncok fedtek fel.
- Holnap beszélek Gemma-val - mormoltam enyhe gúnnyal a hangomban, mire az előttem álló lány felnevetett, majd engem kikerülve elindult öltözni.
✖✖✖
Sally- t nem sikerült kikönyörögni Lux és Lou szobájából, így Aurora-val ketten indultunk el, felfedezni Seattle-t. Napszemüveggel takarva szemeinket, némileg elfedve a személyéjünket. Ujjainkat összekulcsolva lökdöstük egymást a járdán sétálva. Aurora hangosan kacagott, miközben az egyik pocsoja felett elkaptam, és pörögni kezdtem vele.
- Tegyél le! - visította hangosan, ezzel felhívta a figyelmet ránk. Hiába volt a napszemüveg, az eltökélt szemfüles rajongók, akik már végeztek az iskolában hamar kiszúrtak és oda jöttek hozzánk. Nem akartam elengedni Aurora-t, sem egyedül hagyni, így nem akartam, hogy a lányok most megzavarjanak. Lépteimet meggyorsítva, a lányt magam után húzva siettem a közeli kávézó felé, amikor Aurora megtorpant, és nem jött tovább. Ijedten fordultam hátra, félve, hogy a rajongók megtámadták, de csak makacsan meredt rám - Menj oda hozzájuk!
- De, nem akarlak itt hagyni - öleltem át a derekánál, míg a válla fölött átnézve láttam, ahogy a rajongók egyre közelebb érnek - Bébi, én veled akarok lenni - néztem rá kölyök kutya szemekkel, és egyre közelebb húztam magamhoz.
- Harry, én mindig itt leszek - nevetett fel - De, ők egész életükben egyszer láthatnak. Menj, és tedd szebbé a napjukat, az én kedvemért - nyomott egy csókot az ajkaimra. Elmosolyodtam, és ujjaimmal végig szántottam a haján.
- Annyira szeretlek - suttogtam, míg ajkaimat a homlokára nyomtam - Gyere velem!
- Nem, dehogy - rázta a fejét, s kibújt az ölelésemből. Lebiggyesztett ajkakkal néztem rá, míg közelebb lépdeltem hozzá.
- Csak akkor megyek oda, ha te velem jössz. Aurora, a barátnőm vagy, hozzám tartozol, veled együtt kell elfogadniuk engem.
- Rosszabb vagy, mint egy gyerek - sóhajtotta, majd a minket bámuló lányokhoz indult.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, míg fél karral átöleltem Aurora-t - Hogy vagytok? - érdeklődtem, miközben aláírtam a lapokat, telefonokat, pólókat, esetleg karokat - Bébi, csinálsz képeket? - fordultam Aurora felé, aki egyesével vette el a lányoktól a telefonokat, hogy elkészíthesse a fotókat.
- Ti együtt vagytok? Mármint, ő a barátnőd? - kérdezte egy alacsony, vörös hajú, szeplős lány.
Széles vigyorral, fogaimat mutogatva bólogattam, s büszkén meredtem a fejét rázó barátnőmre - Végre! - kiáltotta - Erre vártam már azóta, hogy Aurora Sally bébiszittere - nevetett - Örülök nektek! - bújt hozzám újra, majd amint elkészült a kép, a lányhoz lépett.
- Mikor jöttetek össze? Várj, hogy kért meg, hogy a barátnője legyél? - zúdította Aurora-ra a kérdéseket, aki hangosan felnevetett, majd széles, boldog mosollyal kereste a tekintetem.
- Szeretlek - tátogta, mielőtt válaszolt volna a lánynak.

Unalmas, lapos, olyan fúj. Ez csak egy időhúzó, kitöltő rész, remélem lesz jobb is!:) 
Köszönjük a 60(!) feliratkozót, és a 20000+ megtekintést.❤💕 
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után:) 
Xxx. Lacy. 

15. rész - Ő a barátnőm.

Harry Styles 

Gemma az alacsony, 160 centijével rohant nekem, mint a távolugró a homokos gödörnek. Széles mosollyal az arcomon tártam ki a karjaimat, s felkészültem arra, hogy elkaphassam. Szinte sikított, míg végig rohant a forgalmas, luxus hotel, emberekkel teli előcsarnokán. Ahogyan elétrt hozzám, a nyakamnál fogva ölelt magához, míg lábait a derekam köré fonta, s úgy lógott rajtam, mint egy majom. Hangosan, s alig érthetően visongott a fülembe, arról, mennyire hiányoztam neki és, hogy milyen régen látott. Miután lecsillapodott, abbahagyta a sikítást, lekászálódott rólam, és átadta a helyét anyának, aki már egy fokkal normálisabban közelített meg; könnyes szemekkel, és remegő kezekkel szorított magához.
- Annyira hiányoztál, kicsim! - suttogta, míg meghatódva végig simított az arcomon. Sóhajtva hajtottam bele fejemet, tenyerébe.
- Te is, anyu - nyomtam egy puszit az arcára - Nos, azt hiszem ideje, hogy bemutassak nektek valakit - húztam magam mellé Aurora-t, aki zavartan mosolygott életem másik két nőjére - Anyu, Gemm, Ő itt Aurora, Sally bébiszittere, és Sally ummm, azt hiszem most Denise-ékkel van - vakartam meg a tarkómat - Aurora, ő itt az egyetlen, és imádnivaló nővérem, a totál dilis, Gemma - testvérem a vállamba bokszolt, majd egy csontropogtató ölelésre húzta a megszeppent lányt - És, ő az én nagyszerű anyukám, aki felnevelt egy olyan legendát, mint én - húztam ki magam nevetve, mire csak három lesújtó pillantást kaptam. Anya ugyanúgy megölelte, mint Gemma, Aurora, pedig meglepetésében még mozogni is alig tudott.
- Várjunk csak! - töprengett Gemma hangosan, mikor már a szobánk kanapéján ültünk. Mivel nem akartunk külön szobát kérni nekik, így anya és Gemma alszanak, Aurora eddigi helyén, míg  a lány átjön mellém, Sally-nek pedig felhozattunk egy kiságyat - Téged már láttalak valahol... - mutatott Aurora-ra, aki csak zavartan próbált a hátam mögé rejtőzni - Igen! Megvan! A tegnapi újságban, mikor Theo lehúzta a felsőd!
- Ne már! - nyafogott, a fejét fogva - Azt komolyan belerakták az újságba? - szörnyedt el, majd az órájára nézett, s hirtelen felpattant - El kell mennünk Sally-ért - nézett rám, én pedig elnézést kérve anyáéktól követtem őt a folyosóra.

- Nagyiiiii - Sally olyan erővel rontott be a lakosztályba, hogy szinte vitte magával az ajtót is. Anya leguggolt elé, s kitárta karjait, várta, hogy az unokája az ölelésébe férkőzzön - Nagyon hiányoztál - nyomott egy puszit az arcára, majd nővéremhez ment. Egyből a nyakába csimpaszkodott, és kiskutya szemekkel kérlelte Gemma-t, hogy menjenek le a medencékhez.
- Hazz, levihetem? - fordult felém Gemma, továbbra is az ölében tartva Sally-t. Némán bólintottam, lányom pedig boldogan tapsolni kezdett, és kiugrott Gemma öléből, hogy felvehesse a fürdőruháját.
- Anyuc, segítesz? - lépett Aurora elé. Anya és nővérem furcsán meredtek rá, hiszen ők még nem hallották, hogy a kicsi így szólítja a bébiszittert. Aurora látszólag nyugodtan igazította meg a kicsi vállán a pántokat, de szemein látszott, hogy igen kényelmetlenül érzi magát, a család tagjaim pillantásai alatt.
- Erm, fiam, beszélhetnénk négyszemközt? - anya fejével az erkély felé bökött jelezve, hogy menjünk ki oda.
- Persze - motyogtam - Menjetek le, megyünk mi is nemsokára - néztem a többiekre. Bólintottak és elmentek, hogy ők is felöltözzenek. Anya várakozóan nézett rám az erkély ajtónál, én pedig fülem, farkam behúzva slisszantam ki mellette, és ültem le az egyik székre.
- Mióta hívja, anyucnak? - anya sosem volt olyan ember, aki nagy feneket kerített a dolognak, nem tartott nagy bevezető beszédeket, nem kertelt, csak rátért a lényegre - Egyáltalán, miért hívja így?
- Nem tudom, lassan már két hónapja - sóhajtottam - Aurora rengeteget van vele, nagyon szeretik egymást, talán azért, mert senki nem volt vele ennyi ideig. Mármint úgy, hogy nem te, vagy Gemma. Vagyis, erm. Anya, ugye érted mit akarok mondani? - makogtam, mire anya kissé feszült arcára mosoly kúszott.
- Persze, hogy értem - bólogatott - De, nem lehet, hogy ő, így 3 évesen észrevette azt, amit te közel 25 évesen nem?
- Miről beszélsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Anya hangosan felnevetett, majd előre dőlve válaszolt.
- Odavagy azért a lányért. Soha nem láttalak még ilyennek, szinte sugárzol, Harry. Nem vagyok itt régóta, de újságot olvasni én is tudok. Nem tudom, mikor nézted utoljára, de a cikkek negyede mindig rólad és Aurora- ról szól. Temérdeknyi olyan kép van, amikor a testőrökkel együtt védet őt, ezt úgy értem, hogy úgy öleled őt magadhoz, mint Hapert soha.  Emlékszem, mikor először bemutattad nekem azt a nőt, nem húztad magadhoz , csak ráböktél, hogy "Ő, a barátnőm". Viszont Aurora-t szorosan ölelted egészen, addig, amíg Gemma, ki nem rángatta a karjaidból. Rémlik, hogy mikor készültél elvenni Harper-t, ugyanígy beszélgettünk, csak akkor nem támogattalak azzal a nővel kapcsolatban, nagyon össze is vesztünk, mert az a nő teljesen elvakított téged. Tudom, hogy Aurora, és te nem vagytok együtt, de kérlek most hallgass rám. Ez a lány boldoggá tehet téged, mivel a lányodat már azzá tette, valamint annyi szeretettel néz rád, hogy csodálom, nem veszed észre. Ennyire bamba lennél fiam? - nem is hagyta, hogy megvédjem magam, tovább folytatta - Ő az a lány, aki annyira, sőt még jobban szerethet téged, mint kell. Akivel Sally megbékél, elfogadja, pontosan úgy, mint az anyukáját. Szerezd meg ezt a lányt, és soha, de soha ne engedd el. Tudom, hogy te valami végtelenül romantikus, és hányinger keltő dologra gondoltál, amivel elnyerhetnéd a szívéd, de fiam, ezt már rég megtetted, most csak arra van szükség, hogy ha lemegyünk hozzájuk a medencékhez, akkor odamész hozzá, és elmondod neki, hogy szereted. El sem hinnéd, de hatásosabb, mint holmi flancos vacsorát szervezni, vagy egy puccos étterembe elvinni. Ha viszont szeret, akkor egy szálloda medencéjénél is meg lehet oldani - halvány mosollyal állt fel a székből, s tárta ki a karjait egy ölelésre. Szorosan húztam magamhoz, hagytam, hogy összeborzolja a hajam. Néha, nagyon hiányzik. Sőt, mindig. Hiányoznak a jó tanácsai, az anyai szeretete. A rajongóktól is rengeteg szeretet kapunk, de az nem ugyanaz, amit a szüleink, a családunk biztosít - Na, menjük le hozzájuk, és hódítsd meg azt a lányt! - lökött rajtam egyet nevetve.

Remegő végtagokkal léptem be a szálloda wellnes részlegére, ahol már rendesen hallatszottak lányom hangos kacajai. Lassan, idegesen közelítettem meg a medencéket, ám mikor oda értem a lábaim földbe gyökereztek. Nem hittem el, hogy tényleg ezt akarom csinálni, s hogy nem kell-e egy gyertyafényes vacsora, vagy valami. Különben is, mi van, ha anya tévedett, és Aurora nem is szeret, vagy nem érez irántam semmit?  Mi van akkor, ha a vallomásom után képen röhög és otthagy?
- Ne idegeskedj már, fiam! - suttogta anya közelebb hajolva - Mióta beléptél ide, le se vette rólad a szemét. Szóval, mész magadtól, vagy lökjelek én? -  kérdezte, s tenyerét a hátamra nyomva, felkészülve a lökésre.
- Adj egy percet, míg összeszedem a gondolataim - motyogtam, oldalra fordítva a fejem, hogy lássam az arcát. Bólintott egyet, s hátrált egy lépésnyit, még mindig felkészülve arra, hogy belelökjön a vízbe.
Hey, Aurora. Csak annyit akarok mondani, hogy bejössz nekem, ja. - mintha, egy hülye tini lennék. Komolyabbnak kellene lennem.
Anya egy perccel később újra mellém lépett, pont mikor kidolgoztam egy tökéletes szerelmi vallomást.
- Megyek én magamtól is - morogtam, és hangos csobbanással a vízbe ugrottam.
Sally, Aurora segítségével úszott hozzám, én pedig vigyorogva tártam ki karjaimat - Na, mi a helyzet, aprótalp? - kérdeztem kisimítva egy tincset az arcából.
- Megengeded, hogy Gemma-val lecsússzak a csúzdán?
- Persze - nyomtam egy puszit az arcára, s átadtam a nővéremnek. Aurora is elindult velük a játék felé, de utána szóltam. Még bátornak éreztem magam - Hé, Aurora, maradj! - kértem, míg közelebb sétáltam hozzá. Időközben anya is elment, vagy csak elbújt, de nem láttam sehol. Visszafordult hozzám, barna, csillogó szemeit az enyémekbe fúrta. Ahogy egyre közelebb értem hozzá, úgy éreztem, magam egyre biztosabbnak. Ám, amikor pontosan előttem állt, centikre attól, hogy teljesen összesimúljunk, lefagytam. Nem voltak szavak, nem volt semmi. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam rá. Hiába írtam rengeteg szerelmes dalt, hiába hisznek nagyszájúnak, szívtiprónak, ha nem tudok megszólalni, mikor egy ilyen lány áll előttem, csupán egy bikiniben.
- Mit szeretnél, Harry? - kérdezte, oly' közel hozzám. Lehellete megcsapta az arcomat, mély levegőt vettem.
- Csak.... - kezdtem, de a szavak a torkomon akadtak, a lány pedig egyre furcsábban meredt rám - A francba is! - morogtam, miután megelégeltem, hogy nem tudok neki mondani semmit. Elkaptam a derekát, tenyeremet az arcára simítottam, ajkaimat pedig az övéire nyomtam. Próbáltam a lehető legtöbbet belesűríteni, ebbe az egy csókba, de persze, ez lehetetlen volt. Csak egy szó kellett, egyetlen kilenc betűs, sokat jelentő szó, ami mégis mindent elmond - Szeretlek, Aurora. Igen, nagyon szeretlek. Menthetetlenül, reménytelenül és undorítóan nyálas módon beléd estem. Nem akarom, hogy mással légy, hogy más öleljen, csókoljon. Én akarok lenni az a szerencsés ember, aki mindig melletted ébred, az egyetlen, aki megcsókolhat, megvédhet bármitől, és bárkitől - suttogtam ajkaira, immáron teljesen felbátorodva. Ujjaimmal fedetlen derekát simogattam, tekintetemmel az arcát fürkésztem. Halkan zihált, arca kipirult, vizes, barna tincsei arcába lógtak, de így is tökéletesen láttam könnyes szemeit.
- Harry - suttogta, hangja elcsuklott, míg kinyögte ezt az egy szót - É- én...
- Te, nem érzel így - vágtam közbe. Nem kérdeztem, kijelentettem. Valahol, mélyen tudtam, hogy ez lesz, már csak az hiányozna, hogy ki is nevessen - Sajnálom, hiba volt - motyogtam, s elhúzódtam tőle, és a part felé indultam.
- Állj már meg, Harry - sietett utánam, már amennyire a vízben lehetséges volt. Furcsállva, reménykedve néztem, amikor szinte rám vetette magát, lábait a derekam köré fonta, karjaival a nyakamba kapaszkodott - Egy szóval sem mondtam, hogy nem érzek így - korholt, szemeiben szórakozottságot, és félelmet láttam egyszerre - De, te hogy reagálnál, ha életed szerelme, azt mondaná, hogy ő is szerelmes beléd? Basszus, azóta oda meg vissza vagyok érted, mióta először megcsókoltál! - nevetett fel zavartan. El sem hittem, hogy ezt mondta. Talán azt hittem, hogy nem szerethetném jobban. Hatalmasat tévedtem.
Igen, halálosan szerelmes vagyok, Aurora Moore-ba. 


Igen, ide is elérkeztünk. Jaj, olyan jó, hogy már együtt vannak:') 
Gondolom feltűnt nektek, hogy Anne - Harry anyukája - 25 évesnek mondta a fiát. Nos, igen a kis részlet kimaradt. A történet 2019 környékén játszódik, így Hazz 22 volt, mikor Sally született. Megértéseteket köszönöm.!:) Hat, tetszett kommentelj, iratkozz fel, csatlakozz a csoporthoz! 

14.rész - Kínzás

Aurora Moore

Bátor és vad. Ez az ami én nem vagyok. Az voltam, de Harry előtt még attól is zavarba jövök hogy csak egy top van rajtam. Pedig sohasem voltam szégyenlős sem. Néha elgondolkozom azon, hogy miért van ez, de sosem akadok értelmes válaszra. De azt tudom, hogy a jelenléte megváltoztat. Ez biztos. Régen még az apám tanított verekedni. Én szerettem, anya utálta hogy apa erre tanít és nem arra hogy hogyan rázzam le magamról a fiúkat. De hát mit csináljon egy olyan apával aki mindig is fiút akart, Kelly meg nem volt vehető az ilyenekre. Meg persze állandóan jártam edzésekre is. Bennem volt, mégis mintha ő ezt eltűntetné belőlem. Gondolkodtam azon amíg Londonban voltam, hogy újra elkezdhetnék csinálni valamit, mert láttam a régi barátaim és azt, hogy ők továbbra is folytatják. Én abbahagytam, mert akkor a munkám fontosabb volt. Megbántam, de most már nem mehetek vissza. A cuccaim azóta is a garázsban vannak egy zsákban és nem szándékozom kidobni (mert nem is tudnám) és eladni sem akarom. Az enyém és mindig is az lesz. A tánc a csajokkal mindig egy szabadabb érzést kelt bennem.

-Gyerünk srácok öltözzetek! –ront be Keith. Mindenki a mi szobánkba jött át, mert egyedül unatkoztak, de itt se csinálnak sokkal többet.
-Miért? Hova megyünk? –kérdezik.
-Edzeni, mert elpuhultok. –jelenti ki, mire mindegyikük felpattan és elindul átöltözni.
-Ömm… Keith?
-Igen?
-Én is mehetek?
-Persze, Perrie is jön.
-De Sally…? –kezdeném, de közbe vág.
-Niall bátyja mindjárt itt lesz Theoval, majd ő addig vigyáz rá.
-Köszönöm. –mosolygok rá, majd átöltözök én is. Elhatároztam magam. Csak azért is rövid és feszülős ruhákat veszek fel. A fiúk már a szobaajtónk előtt várakoznak és nagyon várják már hogy menjünk. Ez nemsokára meg is történik, amikor megérkezik a személyi edzőjük Damien. A csapatból csak én nem találkoztam még vele így nekem külön bemutatkozik, majd elindulunk a lift felé.
-Csak azt ne mondjátok, hogy itt még konditerem is van.
-De, van.
-Az ilyen hotelekben minden van?
-Igen. De ez miért meglepő?
-Nem az, csak nem vagyok hozzászokva. –Dam kinyitja az ajtót és mind bemegyünk a helyiségbe.
-Melegítsetek. –szól, mi pedig elkezdjük, Dam pedig súlyokat kezdi pakolászni. -Fiúk csináljatok pár húzódzkodást, addig beszélek a lányokkal. -jön oda hozzánk. -Perrie, mit szeretnél csinálni?
-Lábazni meg hasazni.
-Rendben. Ror, te mit sportoltál?
-Triatlonoztam.
-Oké. Mit szeretnél csinálni?
-Maradnék a fiúkkal.
-Biztos? Meghajtom ma őket rendesen.
-Nem baj, rám fér.
-Oké. Fiúk fekvenyomó pad! -kiált. -Csinálj párat te is bemelegítésképp. -int a fejével a bordásfal felé. -Perrie neked guggolás, vádli, kitörés. Ezeket súllyal aztán felülés elforgással, hasprés. Ezeken menj végig sorba mindegyikből 20 ezt ötször, ha végeztél szólj. -bólintunk. Louis fekszik be először a 40 kilós rúd alá, a többiek pedig őt nézik. Dam a fejük mögött áll, hogy ha esetleg történne valami segíteni tudjon. Felmászok a bordásfalra és rámarkolok a vasra, majd a lábaimmal elengedem a bordákat, így már lógok. Kifújom a levegőt, majd felhúzom magam. Nem csinálok sokat, de ez is jó érzést vált ki belőlem. Leugrok és odasétálok a srácok mellé. Épp Harry nyomja én pedig nem bírom ki és a karjaira tapad a tekintetem. Minden egyes izma kirajzolódik, ahogy hajlítja a karját majd nyújtja ki újra. Bejön. Nem is kicsit. Fel sem tűnik, hogy a légzésem is felgyorsult, csak amikor a rudat nagy zajjal rakja le, majd felül és átadja a helyet Zaynnek. El se hiszem hogy ennyire oda meg vissza vagyok tőle. De ha akarnám se tudom titkolni hogy mennyire tetszik, mert Lou egy 'mindent tudok' mosollyal néz rám és kacsint. Mikor végzett Liam és Niall is, Dam levesz 10 kilót és én fekszek fel a padra.

•••

Fáradtan esünk be a a szobánkba. Dam tényleg elég rendesen megdolgoztatott minket. Bemegyek a fürdőbe és engedni kezdem bele a meleg vizet. Ebben hotelben a fürdő baromi szép, két kád van benne a faluk közös és a két ember egymással szemben tud feküdni. Kimegyek és összeszedem a pizsim. Mire visszaérek Harry is a fürdőben van, a másik kádba engedi a vizet.
-Ugye nem bánod?
-Nem, dehogy. -lerakom a ruháim, majd elzárom a vizet és belerakom a habot.
-Neked is kell?
-Aha. -veszi el tőlem a flakont.
-Apuc! Anyuc! -kiált Sally.

-Picúr! Gyere ide! –tárom ki a karjaim ő pedig boldogan fut felém. Átölelem, majd egy nagy puszit nyomok az arcára. –Na mit csináltatok?

-Játszottunk Theoval! Olyan aranyos! Ugye nekem is lehet kistesóm anyuc? –a kérdése igazán meglep.

-Ööhm… erről jobb ha aput kérdezed, de biztos vagyok benne, hogy lehet. Fürdesz velünk?

-Igen! -odaszalad Harryhez. Amíg beszélnek hozok Harrynek egy boxert Sallynek meg a pizsiét. Mire visszaérek Harry már a kádban ül és Sallyt emeli be maga mellé.

-Ne nézz! –szólok Harryre, majd elfordulva leveszem a felsőm. Hátranézek mert érzem magamon a tekintetét.

-Sally, takard el apu szemét jó?

-Nem!

-Mi? –fordulok vissza. Harry arcán egy baromi nagy mosoly terül szét.

-Nem. -mondja újra.

-Harry kérlek.

-Jó, jó. –fordul nekem háttal. Gyorsan vetkőzök le és rejtem a testem a habok alá.

-Megvagyok. –mondom mire megfordul, de  ugyanúgy mosolyog.

•••

-Picúr indulunk!

-Jövök anyuc! –fut ki a szobából és fogja meg a szabad kezem, ugyanis a másikkal Theot tartom. Elindulunk sétálni.

-Anyuc, eszünk fagyit? –néz rám Sally miközben az előttünk lévő fagyizóra mutogat.

-Igen. –mondom és elengedve a kezét kinyitom az ajtót és beterelem a két kicsit magam előtt. A pult elé megyünk és felemelem hogy lássa a fagyikat.

-Milyet kérsz?

-Az milyen? –mutat a rózsaszínre.

-Erdeigyümis. Olyat szeretnél?

-Igen.

-Oké. –mondom, majd felemelem Theot.

-Te milyet kérsz?

-Csokiii!

-Rendben.

-Sziasztok. Segíthetek? –kérdezi egy húsz év körüli srác.

-Szia, igen. Egy csokisat meg egy erdeigyümiset kérünk.

-Máris adom. –vesz a kezébe két tölcsért, majd megkapjuk a két fagyit. Sally kezébe adom mindkettőt amíg fizetek. Nyújtom át a pénz amikor Theo –akit még mindig tartogatok- fogja a pólóm és meghúzza lefelé, a fagyis srác meg nagyra nyílt szemekkel néz. Gyorsan húzom vissza a felsőm. A srác csak megrázza a fejét és elrakja a pénzt majd adja a visszajárót. Leülünk egy asztalhoz.

-Theo ezt még egyszer ne csináld. –szólok rá, de ő csak eszi a fagyiját.

-Anyuc te nem kérsz? –nyújtja felém az övét Sally.

-Nem picúr.

-De anyuc tegnap se ettél.

-Nem vagyok éhes.

•••

-Apuc! –rohan Sally Harry felé.

-El ne ess! –kiáltok utána.

-Képzeld apuc kaptam fagyit!

-Jó kislány voltál?

-Én mindig az vagyok! És nem vagyok kicsi!!

-Persze, persze. –odaérek hoozzájuk.

-Niall mindjárt jön Theoért.

-Rendben. –Theo újra lerántja a felsőm, mire én csak megforgatom a szemem, mert a fagyizás óta folyton ezt csinálja, de Harry tekintete rajtam marad. Kiszedem a kis tenyérből a ruhám anyagát és visszahúzom az eredeti helyére. Harry nagyot nyelve néz újra szemembe. A csend köztünk kezd zavaró lenni. Niall ér oda mellénk és veszi el tőlem Theot.

-Jó volt? –kérdezi.

-Há… ne csodálkozz, ha holnap címlapon leszünk.

-Miért?

-Egész végig azt játszotta, hogy lehuzogatja a pólóm, ezzel mindenkinek megmutatva, hogy milyen melltartó van rajtam.

-Az tuti címlapra megy. Főleg hogy a tegnapi képek után azt hiszik, hogy Harry barátnője vagy.

-De nem vagyok az.
-Ezt a rajongókkal már nem tudod elhitetni. –mondja majd közelebb hajol és a fülembe súgja. –És mi is tudjuk, hogy bejöttök egymásnak. 


És igeeen, újabb rész érkezett :D Imádás van xLucus

13. rész - A feleséged

Harry Styles 

Idegesen, a lábaimmal dobolva, ujjaimat tördelve meredtem Keith-re.
- Nem. Szó, sem lehet róla! - hagytam abba a dobolást a lábaimmal, majd a hatás kedvéért az asztalra csaptam - Nem szeretném, ha az emberek azért ismernék a lányomat, mert az én gyerekem. Ha az emberek megismerik, akkor az azért legyen, mert Sally letett valamit az asztalra.
- Harry, ez csak egy fotózás! - sóhajtotta fáradtan a menedzser, miközben tenyereivel megdörzsölte feszült arcát - Az egyik leghíresebb újság kért fel erre, ráadásul rengeteget fizetnek.
- Már megint a pénz - morogtam - Nem fogom eladni a lányomat, hogy te egy rakás pénzt kaphass.
- Akkor a tiéd lehet a pénz! - tárta szét a karjait tehetetlenül.
- Engem marhára nem érdekel a pénz, Keith! - kiabáltam, mire kinyílt a szobába vezető ajtó, és az értetlen tekintetű Sally bukkant fel mögüle. Hatalmasakat pislogva mászott fel mellém, majd rám meresztette barna szemeit.
- Milyen fotózáson veszekedtek, Apuc? - kérdezte halkan. Mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy nem érdekes, de persze Keith úgy gondolta, hogy most eléheti, amit akar.
- Egy olyan fotózáson, amin rólad és apukádról csinálnának képeket - hajolt közelebb bájosan vigyorogva a kicsihez, akinek felragyogtak a szemei. Gyilkos tekintettel meredtem rá, de ő csak elégedetten vigyorogva hátradőlt a kanapén.
- Apuc, menjünk már! - kérte Sally, lebigyesztett ajkakkal. Akármennyire volt fiatal, már most tudta, hogyan kell elérnie azt, amit akar, csupán csak a nézésével. Megráztam a fejemet és a hajamba túrtam. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt ehhez, de tudtam, hogy ha nem megyek bele, még sokáig hallgathatom ezt Sally-től.
- Egy, az az egy, fotózás, semmi több! - mutattam mérgesen Keith-re, aki csak vigyorogva bólogatott - Még csak három éves, senki nem tud ellenállni neki, basszus! - Keith hangosan felnevetett, majd széles mosollyal az arcán megsimogatta lányom, kócos haját - Hányra kell, hova menni?
- 30 perc múlva a hallban találkozunk, elviszlek titeket - miután jeleztem, hogy megértettem, Keith távozott, Sally pedig a szobába rohant, hogy kiválassza mit vesz fel.
- Apuc, segíííts! - kiabálta, én pedig egy másodperc alatt rontottam be hozzá - Nem tudom mit vegyek feeel! - dobálta a ruháit össze- vissza. Ijedten kaptam a fejemhez, és kezdtem dörzsölni a homlokomat. Én segíteni a lányomnak abban, hogy mit vegyen fel? Nálam a lila és a rózsaszín ugyanaz, a pink passzol a vöröshöz, és a szoknyát nadrággal is felvehetné.
- Uhh, biztos, hogy az én segítségemet kéred? - guggoltam le elé zavart mosollyal.
- Ahj, akkor hívd ide Anyát.
- Már indulok is, hogy megkeressem - pattantam fel, mielőtt kiléptem volna a szobából, még visszafordultam hozzá - Addig rakj rendet, kisasszony! - mutattam végig a szobán, szigorúan méregetve őt.
- Akkor, hogy tudunk választani? - tette csípőre kezeit, szinte már úgy viselkedett, mint egy tinédzser.
- Sally Haley Styles, ha nem lesz rend, mire visszajövök Aurora-val, nem megyünk sehova!
- Jól van, jól van! - sóhajtotta szemforgatva. Fejemet fogva, hangosan kacagva indultam a szálloda egyetlen tánctermének megtalálására.
A recepciónál egyből azután megadták az infókat, hogy végig kellett néznem, ahogy egy pár szinte ott a pultnál légyottoztak. Undorodva köszöntem meg a hasonló arckifejezéssel bíró lánynak a segítséget.
Többszöri kopogtatás után sem jeleztek, így szinte feltéptem az ajtót, hogy bejussak. A zene hangosan szólt, ezáltal érthetővé vált, hogy miért nem jeleztek vissza. Nekem háttal táncoltak, s bár Zayn menyasszonya nem kötötte le a figyelmem, a mellette mozgó bébiszitter annál inkább felkeltette az érdeklődésem. Felsőtestét csak egy fekete topp takarta, így felfedve napbarnított bőrét, és az azon csillogó izzadtság cseppeket. Csípőjét a zene ritmusának megfelelően mozgatta, csak úgy mint a fantáziámat is. A zene hirtelen megállt, két különböző pillantás vetődött rám; Perrie dühös volt, amiért miattam abba kellett hagyniuk, míg Aurora zavartan hajtotta le a fejét, és keresett egy pulóvert, amibe a lehető leghamarabb bele is bújt.
- Mit akarsz, Styles? - sziszegte Perrie csípőre tett kezekkel.
- Umm, nagy szükségem van Aurora-ra - motyogtam zavartan.

✖✖✖

Hangos gyerek kacaj töltötte be az amúgy nagynak nem mondható fotóstúdiót. Sally és én is felszabadultak voltunk a kamera előtt, mintha csak otthon bohóckodnánk. Rengeteg kép készült, volt olyan, amikor csak az ölemben tartottam, volt, hogy a hátamra mászott, s onnan grimaszolt a fotósra. Viszont a kedvenceim közé tartoztak azok a képek, amiken a magasba emelem a kicsit, ő pedig apró tenyerét az arcomra helyezve mosolygott le rám.
Messze nem vagyok tökéletes, pontosan úgy ahogyan senki sem. Sok rosszat tettem, ahogyan mások is. Nem különbözöm tőlük, ugyanolyan vagyok, mint ők, csak többen ismerik a nevemet, valamint engem, de ugyanolyan átlagos férfi vagyok. S, bár nem volt teljes családom, feleségem, vagy éppen barátnőm, és egyedül neveltem a lányom, akkor abban a pillanatban azt éreztem, hogy csak akkor lehetnék boldogabb,  ha a fotós mellett álló, ragyogó mosollyal, minket figyelő Aurora az enyém lenne, csak az enyém. Azok után, ami lassan 3 éve történt, úgy éreztem, hogy soha nem fogok megbízni már a nőkben, anyát, Gemma-t, és Louise-t kivéve. Aztán jött ez a csillogó szemű, kedves mosolyú, elbűvölő, okos lány, és teljesen rombadöntötte az elképzelésem.
- Ezek nagyszerűek! - kiáltotta Valery, a fotós - De, akkor lenne még jobb, ha a feleséged is odamenne! - lökte meg Aurora- t, aki a pillanatnyi zavar miatt, ellenkezni sem tudott a felvetés ellen.
- Még nem az! - kiabáltam vissza mosolyogva a lánynak, aki csak vigyorogva megvonta a vállát.
- Az nekem mindegy, legyen rajta a képen.
Aurora zavart mosollyal az arcán értb oda hozzánk, Sally egyből az ő ölébe kéreszkedett, míg én összefont karokkal a mellkasom előtt néztem rá megsértődve, amiért ilyen hamar lepasszolt.
- Remek ötletem támadt, ide figyelni! - Valery már az órák óta tartó munka ellenére is folyamatosan pörgött - Szóval, a kicsi a te öledben lesz - mutatott Aurora- ra - te pedig, Harry öleld át hátulról! - mutogatott az ujjaival össze-vissza. Fejemet rázva tettem, amit kért. Megfontolt, hosszú lépésekkel sétáltam Aurora mögé, aki csak fojtott mosollyal várta, hogy a karjaimat keskeny csípője köré fonjam. Óvatosan, igyekeztem, minél feltünés mentesebben a lenge pólója alá simítani tenyerem, annak reményében, hogy ellazuljon, hiszen érezhető volt testtartásán, hogy feszült, s kényelmetlenül érzi magát.
- Mosolyogj - suttogtam a fülébe, és egy észrevehetetlen puszit nyomtam mögé. Megremegett, én pedig leplezett elégedettséggel vigyorogtam a kamerába.

- Remek volt, nagyon köszönöm - ölelt meg minket egyesével Valery, miután segítettünk összepakolni a cuccait, és kikísértük a parkolóba - Amint megszerkesztem őket, küldöm nektek - simogatta meg utoljára Sally haját, majd távozott.
- Menjünk vissza a szállodába, mielőtt még többen lennének - morogtam, mikor megláttam, hogy már egy - két rajongót. Aurora beleegyezően bólintott, majd  kitárt karjaim közé bújt, hogy valemennyire megvédjem őt és Sally-t a bátrabb lányoktól.
Keith öt perccel később fékezett le előttünk, mi pedig szinte azonnal bepattantunk hozzá, hiszen - nem meglepő módon -  a rajongók egyre többen és többen lettek.

Személyes kedvenc!:) Oké, tudom, minden rész után ezt mondom, de akkor is, na:') 
A közepéért bocsánat, de este fél 11-kor írtam, és nem akartam már átvariálni. 
Kommenteket várjuk, valamint a jelentkezőket a csoportba. 
Xxx.Lacy

12.rész - Rosszcsontok

Aurora Moore 

Vannak dolgok amiket mindennél jobban szeretnénk. Nekem is van ilyen. Jelen pillanatban az hogy bemondják, felszállhatunk. Ugyanis London felett egy nagy viharfelhő van, ami nem akar elmenni. Már három órája várok, de semmi sem történik. Persze, mindezt az éjszaka közepén. Bárcsak már ott lehetnék velük! Már lassan kezdek hisztis lenni, mint Sally amikor nem akarta, hogy eljöjjek. Mindenesetre ki lett mondva, hogy folytathatom a munkám úgy hogy csak a visszaút maradt. Nagyon szeretném már látni őket nagyon hiányoznak már. Még így is hogy csak pár napról van szó. Drew folyamatosan próbál infót szerezni arról, hogy mikor mehetünk, de nem jár sok sikerrel. Már jó párszor hívtam Harryt, de nem vette fel egyszer sem. A reptér várójában ülök és csak nézek kifelé az ablakon a viharra, közben reménykedem hogy a rajongóknak nem tűnik fel hogy itt vagyok. Rengeteg ember van itt és ha végignézek a tömegen, akkor kb minden lányon van valami ami jelzi, hogy ő igenis directioner. Hiába, különvárótermet azért nekem nem építenek. Harry hív én pedig azonnal felveszem.
-Szia. Bocs hogy nem vettem fel nagyon húzós napunk van.
-Szia. Semmi baj.
-De... hogy hogy hívtál? A repülőn vagy nem?
-Nem sajnos. Vihar van, nem egnednek felszállni egy repülőt sem. Ma már nem érek oda.
-Ez komoly? -akad ki.
-Teljesen. Sally hogy bírja?
-Már attól is teljesen pörgött, hogy reggel mondam, hogy ma jössz vissza.
-Akkor nehéz lesz lenyugtatni.
-Nagyon. Mióta vártok?
-Több mint három órája.
-Nem tudtok valamit esetleg arról, hogy mikor jöhettek?
-Nem. Csak annyit hogy nem mostanában. És a rajongók egyre jobban kezdenek kiszúrni. -nézek körbe.
-Majd szólj ha jöhettek.
-Rendben. De nem mindig van térerő.
-Akkor az már nem kis vihar.
-Hát nem.
-Na megyek, mert Sally már éhes.
-Jól van. Szia.
-Szia.

•••

Két óra. Ennyi telt el azóta. Idegileg kikészítettek vagy kikészítettem magam, nem tudom. Az nyugtat meg hogy Harry nevét látom a kijelzőmön, így rögtön fel is veszem.
-Szia.
-Szia. Nem bírok Sallyvel. Egy órája csak sír és azt kiabálja hogy téged akar.
-Ott van melletted?
-Igen
-Akkor hangosíts ki kérlek.
-Oké.
-Sally!
-Anyuuuuu!! Hol vagy?
-Még Londonban picúr. Nem engednek repülőre ülni.
-De megígérted hogy ma jössz!
-Tudom szivem, de estére tuti ott leszek.
-Nem anyaaaa, mooost!
-Szivem...figyelj. Bújj oda apuhoz és nyugodj meg. Ott leszek.
-Mikor?
-Nemsokára, ígérem.
-De ha elalszok és akkor jössz ugye felkeltesz? -kérdezi Sally, miközben Drew mutogatni kezd nekem.
-Persze picúr. Harry?
-Igen?
-Drew most szólt. Indulunk.
-Én nem alszok addig amíg ide nem érsz.
-Harry alszol. És erről nem nyitok vitát. Nehéz napod volt eddig és még nincs vége. A holnapi sem lesz könnyebb.
-Jó, jó. -mondja, de tudom hogy ez nem így lesz. -Na de menj a repülőre. Várunk.
-Sietek. Sziasztok.
-Szia.

•••

Futva teszem meg a kocsi és a hotel közti utat miközben a bőröndömet húzom magam után, Drew pedig az kiabálja hogy melyik szobába menjek. Benyomom a lift hívóját és kinyílik előttem az ajtó. Beszállok és megnyomom a 18-as emeletet jelző gombját. Felérve rohanok az ajtóhoz és nyitom ki a kezemben lévő kis kártyával. Halk kattanás és már bent is vagyok. Az ajtó mellé állítom a bőröndöt és halkan igyekszem a szoba felé. Mélyen alszanak mind a ketten. Harryhez megyek és nyomok egy puszit az arcára. Sallyvel ugyanezt teszem, de érzem, hogy forró a bőre. A fejére teszem a kezem. Lázas. Gyorsan keltegetni kezdem, mire fáradtan nyitja ki a szemeit amik most vörösek és puffadtak a sírástól.
-Anyuc!?
-Itt vagyok szivem. -takarom ki. Majd felveszem és bemegyek vele a fürdőbe. Előveszem a lázmérőt és berakom a hónyalja alá.
-Anyuc, nagyon hiányoztál.
-Te is nekem picúr. -a lázmérő 38.5-öt mutat ami egyáltalán nem kedvező.
-Fázok.
-Lázas vagy. Gyere hűtőfürdőzünk egyet. -veszem le róla a pizsijét.
-Ne! Nem akarok!
-És ha én is bejövök? Úgy jó?
-Igen. -mondja így beültetem a kádba és ledobálom magamról a ruhákat. Fehérneműben szállok be mellé, majd engedem meg a langyos vizet.
-Anyuc ez nagyon hideg!
-Tudom, de ki kell bírnod mert így le tudom nyomni a lázad. -hidegebbre állítom és a kis testre irányítom ami hozzám bújik.
-Hajtsd le a fejed. -a tarkójára irányítom a vizet, mire sírni kezd. A hűtőfürdőt mindenki utálja. Nem csak a kicsik, de a tinik is sírnak néha.
-Sssh... Mindjárt vége. -mosom át mégegyszer. Harry lép be ijedt arccal, majd amikor meglát megnyugszik.
-Baj van? -kérdezi azonnal.
-Lázas. -mondom és elzárom a vizet. -Hoznál neki egy tiszta pizsit, kérlek?
-Persze. -kiszállok a kádból, majd kiveszem Sallyt és egy törölközőbe csavarom. Újra megmérem a lázát és már csak 37.6. Harry vissza jön a pizsivel amit ráadok és elviszem a másik szobába lerakom az ágyra és kiveszem a takarót a huzatból és a huzattal takarom be.
-Anyuc maradj itt velem. Nem akarom hogy megint elmenj.
-Nem megyek sehová picúr. -adok puszit az arcára amit viszonoz. Harry befekszik mellé.
-Szeretlek anyuc.
-Én is szeretlek Sally. Apu itt marad veled amíg átöltözok oké? Egy perc az egész. -sietek ki a szobából a bőröndhöz, majd vissza, de addigra már elaludt. Harry kel fel és jön oda hozzám. Megölel és nem engedjük el egymást hosszú percekig míg ő a derekamat simogatja én pedig a nyakába fúrom az arcom. Élvezem, ahogy ölel izmos karjaival és szinte elveszek a karjai között.
-Hiányoztál. Nagyon. -szólalok meg.
-Te is hiányoztál. -ad egy puszit.

•••

Reggel igen kellemes ébresztőt kapok, ugyanis hatan egyszerre ugranak rám a nevemet kiabálva.
-Fiúk! Iszonyatosan hiányoztatok! -ölelem át a rajtam fekvő embert, Liamet.
-Nekünk is hiányoztál! -túrja arrébb Liamet Zayn és megölel ő is. Ezután Niall, Perrie, majd Lou. Heten fekszünk az ágyon egymás hegyén hátán.
-Anyuc! -hallom meg Sally hangját majd a feje is megjelenik Lou válla felett.
-Szia picúr. Jól vagy?
-Igen anyuc!
-Na gyere ide. -tolom Lout arrébb és húzom magamra a még pizsiben lévő Sallyt, majd megpuszilom és érzem, hogy tényleg nem lázas. Biztosan csak a sok sírástól volt. Harry furakodik át a többieken majd Sally is és én is kapunk egy puszit.
-Na én megyek csinálok egy szendvicset. -áll fel Niall.
-Nekem is csinálj! -megy utána Zayn, Lou és Liam.
-Egyszerre adunk apunak puszit oké? -nézek a picúrra. -Pezz te meg fotózz! -adom a kezébe Harry telefonját, amit a zsebéből halásztam ki. Szólok Sallynek, majd Hazz arcára nyomom a szám, és a fotó elkészül.
-Perrie ez nagyon jó lett! -dícsérem meg.
-Hát igen. Profi vagyok. -dobja hátra a válla felett a haját.
-Persze, hogy az vagy. -nevetek fel. -Harry mi a mai programotok?
-Szabadok vagyunk, csak este van koncert.
-Oké, akkor ma velem leszel. -kacsint rám. Megreggelizünk, majd Perrie a recepcióhoz megy, amíg én próbálom leállítani Louist és Zaynt, hogy ne piszkálják a fotelban alvó néni össze-vissza díszített kalapját. Próbálom lefogni őket és elhozni onnan, de sehogy sem sikerül. Húznám el Zaynt, de neki lökődöm Louisnak, aki így leveri a néni fejéről a kalapot... és a parókáját. Próbáljuk visszatartani a röhögést, nehogy felébredjen a néni. Ez szerencsére nem történik meg, de a fejünk már rák vörös a visszatartott nevetéstől.
-Lou rakd már vissza a fejére! -szól Zayn. Louis felveszi a földről, majd óvatosan visszahelyezi a nénike fejére... fordítva.
-Louis basszus, nem látod, hogy fordítva van? -de arra nincs időnk, hogy megfordítsuk ugyanis a néni ébredezni kezd, így gyorsan a két fiút magam előtt löködve sietünk ki a hallból. Beszállunk a liftbe, ahol utolér minket Perrie. Ahogy becsukódik az ajtó, a röhögés egyszerre tör ki belőlünk.
-Hát titeket meg mi lelt?
-Louis... hall... néni... -nyögünk ki pár szót és ezeket is csak nagy nehezen. Pár perc kell, hogy lenyugodjunk és így már el tudjuk mondani a történteket Pezznek, aki szintén röhögőgörcsöt kap. A lift felér a szintünkre így kiszállunk és a szobák felé vesszük az irányt.
-Ror! Táncosba! -kiabál utánam.
-Itt is van terem?
-Az ilyen szállodákban mindig van.
-Oh... hát jó. -átöltözök, majd Perrievel együtt indulunk el lefelé.
-És mire táncolunk ma? -kérdezem.
-Egy új szám. Fifth Harmony - Worth It. Nyálcsorgatós koreó.
-Abban vagyunk a legjobbak. -mosolygok rá, ő pedig hevesen bólogatni kezd.


Rész, rész, rész!:) 
Igazából ezt Lu írta, csak nincs ideje kirakni, így jött a szuperhős, Eni, és kirakta a drága olvasóknak, akik már 41-en vannak!❤❤ 
K Ö S Z Ö N J Ü K ! ❤ ❤

11. rész - Büszke apa

Harry Styles 

Sally farmer ingjében, és mintás nadrágjában, keresztbe font karokkal ült a vezető ülésen, hogy véletlen se tudjak a helyemre ülni. Durcás fejet vágott, amit természetesen lehetetlen volt komolyan venni.
- Sally, kicsim, ne durcizz! - guggoltam le elé, és végig simítottam pufók arcán, míg Aurora a többiektől búcsúzott - Ülj a helyedre, hogy el tudjuk vinni Aurora-t a reptérre - mondtam neki folytott mosollyal.
- Nem! - kiáltotta - Nem akarom, hogy elmenjen! Miért hagyod elmenni, Apuc? - kérdezte, s szemei újra megteltek könnyekkel.
- Jaj, kincsem! - kaptam karjaimba, s ültettem féloldalasan a derekamra - Én se akarom, hogy elmenjen, de muszáj neki. De, képzeld még most pár napig itt lesz Lux is, majd Louise nénikéd játszik veletek egy nagy csomót! Észre se veszed, hogy Aurora nincs itt! - ahogy kiejtettem a keresztanyja nevét a számon, szemei egyből felragyogtak, már nyoma sem volt semmiféle szomorúságnak. Bár tudtam, hogy ez csak pár percig fog tartani, hiszen, ahogy beülünk az autóba és a reptér felé vesszük az irányt, újra fog kezdődni, a már napok óta folyó hiszti, amiért hagyom elmenni a lányt.
- Indulhatunk? - kérdeztem a kocsi mellett álldogáló Aurora-t, miután bekötöttem Sally-t a kisülésbe. Némán bólintott, majd egy a többiekhez intézett intés után be is ült az anyósülésre.
Sally egész úton énekelgette a rádióban szóló dalok refrénjét, én pedig büszke apaként vigyorogtam, hogy a hangját tőlem örökölte. Csak akkor kezdett el újra duzzogni - később sírni -, mikor leparkoltam a reptér előtt, és Aurora bőröndjeit a kezembe kapva sétáltunk be a megfelelő - nekünk elkülönített - terminálba.
- Harry, még mindig nem értem, hogy miért nem mehetek rendes járattal - sóhajtott Aurora, miközben, a sírástól elálmosodott Sally- t simogatta.
- Már rengetegszer megbeszéltük - válaszoltam sóhajtva - A rajongók megismernek, nem akarom, hogy bármi bajod legyen. Amint leszállsz a gépről, egy személyi testőr fog várni téged, név szerint Drew, aki mindenhova veled megy - szólásra nyitotta a száját, de a szavába vágva folytattam - Nem, Aurora, nem érdekelnek a kifogások, melletted lesz és kész!
- Argh - morogta, és egészen addig nem szólt hozzám, amíg meg nem jelent a pilóta, aki Londonig vezette a gépet - Hiányozni fogsz - ölelte magához Sally-t, aki szerencsére - vagy nem szerencsére - aludt. Apró puszit nyomott a homlokára, majd átadta nekem a kicsit, ezzel elfoszlatta a reményt, hogy esetleg én is kapjak egy ölelést. Csalódottan néztem, ahogy egyre távolabb kerül tőlem formás alakja, egészen addig, amíg el nem ért az üveg ajtóig. A bőrönd kallantyúja hangosan csattant a földön, a lány pedig futva szüntette meg a köztünk lévő távolságot. A kicsi megakadályozta abban, hogy teljesen átöleljen, de a nyakamnál fogva szorított magához - Hiányozni fogsz, Harry! - nyomott egy elhúzott puszit az arcomra. Félkézzel, a derekánál öleltem magamhoz, mélyen magamba szívva illatát. Egy utolsó puszi után, amit a homlokára adtam, kibontakozott az ölelésből, s sietve elhagyta a helyiséget.
- Na, gyere aprótalp, menjünk vissza a szállodába - suttogtam a mély álomban lévő lányomnak.

✖✖✖

*Megérkeztem, oh, igen, rengetegen voltak, el sem hiszem mit akarnak tőlem! Este beszélünk, majd hívlak.*
Rövid, lényegre törő üzenet, én pedig egy másodperc alatt megnyugodtam, hogy minden rendben van vele.
- Hé, bejöhetek? - kérdezte egy magas, nőies hang, az ajtó túl oldaláról. Pár percig gondolkoztam, míg rá nem jöttem, hogy Perrie az. Mindenki azt hiszi, hogy mi ketten csak felszínes barátságot ápolunk, azt is csak kötelességből, hiszen a bandatársam menyasszonya, de az igazat megvallva, igenis jó barátok vagyunk. Még az X - Factor idején lettünk jóban, még azelőtt, hogy Zayn-nel összejött volna. Őket is én mutattam be egymásnak.
- Persze, gyere - válaszoltam neki, épp csak annyira hangosan, hogy ő meghallja, de Sally ne keljen fel - Miujság, Edwards? - löktem meg a vállammal, mikor fújtatva lehuppant mellém.
- Ah, semmi, csak kicsit ideges vagyok - motyogta, majd szinte egyből bele is kezdett a mesélésbe - Eljöttem az amerikai turnémról, hogy egy pár napot a vőlegényemmel legyek, de mióta itt vagyok, még csak fel sem kelt.
- Hé, nyugi - nevettem fel - Nagyon fáradt, hiszen egésznap Lux-ra és Sally-re vigyáztunk, és tudod, milyen fárasztó a két kicsi.
- Persze, tudom - sóhajtotta - De, akkor te miért nem alszol? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát, az úgy van, hogy... - vakartam meg a tarkóm zavartan - Aggódtam Aurora miatt, és addig nem akartam elaludni, amíg nem üzent, hogy megérkezett.
- Jaj, igen! - kiáltott fel fojtottan, hiszen egyikőnk se örült volna, ha most felkeltjük Sally-t - Beszélni akartam róla, veled. Annyira aranyosak lennétek együtt! Tudod, hogy nem mondom ezt sokszor, még a volt feleségedre sem mondtam ezt, szóval vedd komolyan. Harry, ez a lány még úgy is boldoggá tesz téged, hogy nem vagytok együtt - magyarázta hevesen, mire felnevettem - Ne nevess, barom! Tökéletesen igazam van. Ahogy a lányoddal bánik az valami elképesztő, hiszen a megjelenése előtt, még csak nem is beszéltünk, de valamelyik nap megölelt, érted, megölelt, engem! - elmosolyodtam, ahogyan Perrie boldogan, vigyorogva meséli, hogy Aurora mekkora hatással van a lányomra.
Perrie-vel mindig órákig tudtunk beszélgetni, bármilyen dologról. Ez most is így volt, egészen addig dumáltunk, míg Zayn hangos ajtó csapással kísérve - Sally-t természetesen felébresztve - be nem jutott a szobába, és rántotta egy szoros ölelésbe menyasszonyát.
- Kösz, haver, hogy vigyáztál rá - nevetett fel a srác, majd egy férfias ölelés után, szó nélkül elhagyták a szobát.
- Apuuuc - nyöszörögte Sally, karjait felém nyújtva. Egyből felé fordultam, és az ölembe kaptam. Vigyorgova kócoltam össze a haját, amire ő hangos sikítással, és gyermekies kacajjal reagált - Sikerült eleget aludnom ahhoz, hogy már a reptérre menjünk Anya elé? - furcsállva tekintek rá, nem hittem volna, hogy ezért alszik ennyit. Tökéletesen elhittem, hogy rendesen kifárasztottuk Zayn-nel a parton. - Nem, kicsim, még nem - ráztam meg a fejemet szomorúan, lebigyesztett ajkakkal - De - kaptam elő gyorsan a telefonomat, hogy megnézzem elég késő van- e már ahhoz, hogy hívhassuk a lányt - megkérdezzük most, hogy ráér -e, oké?
- Ühüm - bólogatott hüppögve.
*Tudunk beszélni? Sally most kelt fel és nagyon hiányol.*
*Pár perc. Skype?*
*Ott várunk!*
Azonnal a kanapéra ültettem a kicsit, míg előpakoltam a gépemet. A pár perc villámsebességgel telt el, már csak arra eszméltem fel, hogy Sally visongva köszöntötte bébiszitterét.
- ...és képzeld el, Apuc, meg Zayn bácsi levittek engem, meg Lux-ot a partra, és-és labdáztunk, meg fogócskáztunk, nagyon-nagyon jó volt. Csak kár, hogy nem voltál itt. Sok idő, míg visszajöhetsz, hm? - a kicsi még csak szóhoz jutni sem engedte a lányt, aki csak széles mosollyal az arcán hallgatta, ahogyan Sally teljesen beleélve magát, mesélte a mai nap eseményeit.
- Már csak kettőt kell aludnod, és apuval jöhettek értem a reptérre - mosolygott a kamerán keresztül is. Sally ujjongva, tapsikolva veszi tudomásul, hogy nem sokára újra láthatja a lányt, míg én gondolatban hátra szaltókat ugrottam, hogy hamarosan ismét megölelhetem.
Hangos kopogtatás szakítja félbe, Sally lelkes mesélését.
- Aprótalp, ez Louise nénikéd lesz, hogy átvigyen magukhoz - simítottam meg az arcát, míg szemei újra felragyogtak.
- Huh, szia Anya, megyek játszani Lux-al - dobott egy puszit a levegőbe, majd sietve elhagyta a szobát.
- Minden rendben volt az úton? - kérdeztem, mikor már csak ketten voltunk.
- Oh, igen, nagyon kevdes volt a személyzet. Csak az volt fura, hogy annyian vártak a reptéren, pedig én csak egy bébiszitter vagyok!
- Nem, Aurora - ráztam meg a fejem mosolyogva - Te, már a családom tagja vagy.

<---- Igen, igen, mi így képzeltük el Sally-t!:) 
Köszönjük a kommenteket!❤ 
A rész lehet ismét rövid lett, de nekem most nagy a hajtás, hiszen a suli utolsó hetében már nem leszek, így le kell zárniuk mindenből, én meg tanulok, mint őrült.:')
Véleményeket várjuk!❤
FACEBOOK CSOPORT  <-- Pontosan, nem csal a szemetek, a mai napon megnyitotta kapuit a blog csoportja! Várjuk a jelentkezésket!❤
Xxx.Lacy

10.rész - Ne haragudj rám

Aurora Moore

Egy kis kezet érzek az arcomon mire azonnal kipattannak a szemeim.
-Anyuci.
-Sally, baj van? Rosszat álmodtál?
-Igen. -épp mondtam volna hogy bújjon be mellém, amikor rájöttem, hogy a kanapén ülök, és a fejem Harry vállán pihen. Úgy látszik elaludtunk a film közben.
-Rendben, gyere. -keltem fel óvatosan Harry mellől és a Sally kezét fogva átmentünk a szobába és befektettem az ágyba. -Várj egy kicsit és jön apu is jó? -bólintott, én pedig visszaindultam, hogy felkeltsem Hazzt.  -Harry! Ébredj!
-Miért?
-Mert a kanapén vagy és nem hiszem, hogy annyira kényelmes és Sally rosszat álmodott. -erre már fel is kelt és megindult befelé. Mire odaértem ő már mellé bújt, ezért én is
bemásztam.
-Anyuci, apuci! Énekeljetek nekem!
-Oké. -halkan kezdünk dúdolni, de ez is elég volt ahhoz, hogy visszaaludjon. Ezután én alszok el Harry hangjára.

 ~~~

Reggelit készítek amikor megcsörren a telefonom. Ismerős a szám.
-Tessék.
-Aurora Mooret keresem.
-Én vagyok.
-Rendben. Tudom, hogy most épp dolgozik, de vissza kéne jönnie pár napra, pontosan háromra, Londonba. Tudja az éves elleneőrzés miatt. Ez a jövő héten lenne esedékes. -mondja a nő.
-Rendben. Köszönöm hogy szólt. -rakom le. Nem akarok visszamenni. Velük akarok maradni. Semmi kedvem hozzá, de muszáj különben ha nem megyek akkor vissza se jöhetek. És az senkinek sem lesz jó. Főleg Sallynek.
-Ror! -kiabál ki Harry a szobából, miközben öltözik.
-Igen?-Niallel elmegyünk golfozni! Jössz? A fiúk vigyáznak Sallyre.
-Öhm...nem tudok golfozni!
-Majd megtanítalak. -jön ki.
-Nekem lesz a legjobb tanárom. -nevetek fel.
-Abban biztos lehetsz. -Niall nyit be azzal, hogy ő készen áll, mikor indulunk.
-Egy perc, felöltözök. -indulok a szoba felé.
-Én addig átviszem Sallyt Louishoz.
-Ror! -szól utánam Niall. -Itt lesz pár napig az unokaöcsém, tudnál vigyázni rá is?
-Persze. -mosolygok rá.
-Köszi. -mikor odaérünk megkapjuk a golfcuccokat és egy golfkocsit amivel kimegyünk az első lyukhoz. Harry kezd, utána jön Niall. Mindketten nagyon jól játszanak.
-Gyere Ror, te jössz. -fogja meg a kezem Harry és odavisz a kezdőhelyhez. -Na. Így fogd az ütőt, állj kicsit hátrébb. Dőlj kicsit előrébb és told kijebb a feneked. -mondja miközben beáll mögém.
-Az neked, úgy gondolom nagyon is tetszene.
-Hát persze. Na gyerünk. -nyúl elém és segít elütni a labdát. -Ez egész jó volt.
-Ha minden lyuknál segítesz akkor tuti én nyerek.
-Biztosan. -tovább megyünk a következő lyukhoz. A végére már egész jól belejövök és Hazz segítsége nélkül is megy. Mikor végeztünk az összes lyukkal, beülünk egy kávézóba. Niallel lefoglalunk egy boxot Harry pedig a mosdót veszi célba. Leadjuk a rendelést, majd beszélgetni kezdünk.
-És...bocs ha nem tartozik rám és nem akarsz válaszolni azt is megértem, de neked hogy-hogy nincs barátnőd?
-Hát...nem is tudom. Valahogy sose voltam az a nagy csajozós, de azért voltak barátnőim. Elég rossz érzés néha, hogy a fiúk boldogok valakivel, nekem pedig még csak esélyesem sincs aki a csajom lehetne. Vagy több.
-Na jó. Most nagyon figyelj rám, mert gyors leszek. A pultnál a bárszéken egy szőke csaj, a természetes és nem a hidrogénezett. Világoskék trikó, fehér rövid golfos szoknya. Pár perce csak téged néz. Majd szólok mikor fordulj meg, amikor nem néz ide. Oké?
-Oké. -Harry visszaér a mosdóból és beleiszik a sörébe.
-Niall most. -mondom ő pedig lassan megfordul, Hazz pedig furán néz rám. Odahajolok hozzá.
-Niallnek próbálok csajt szerezni.
-Á, értem. Kit? -kérdezi én meg elmondom azt a leírást amit Ni-nek is.
-Na? –nézek Niallre.
-Jó csaj.
-Akkor tudod mi a dolgod. Menj oda hozzá. -mondom és ő cselekszik.
-Hát...ketten maradtunk.
-Nem megyünk el sétálni?
-De mehetünk.
-Nem kéne szólni Niallnek?
-De kéne.
-Akkor menj te.
-Miért én?
-Mert éppen csajozik. Hogy nézne ki az ha odamennék? Még azt hinné a csaj hogy a barátnője vagyok és akkor ott hagyja szegényt.
-Jó igaz. -indul feléjük.

~~~

Az emberekben néha összekeverednek érzések és van, hogy egyszerre többet is éreznek, amik nem hagyják nyugodni. Jelenleg így van ez velem is. Nem tudom, hogy melyik érzelem erősebb és hogy egyáltalán tényleg ezt érzem. Furcsa, hiszen tudom, hogy Harry iránt többet érzek mint kéne, viszont ott van az, hogy mi van ha neki nem kellek? Na és a rajongók? Nagyon parázok, mert eddig nem sok jót kaptam tőlük sem a neten se máshol. Sally egy csodás kislány, nem is értem, hogy sikerült neki a koncertezések közben összehoznia, hogy így nevelje. Persze Anne és Gemma segítettek neki ezt tudom, de gondolom amikor volt akár egy szabad napjuk is, ő repült haza csak hogy láthassa. Rossz lehetett, hogy nem vihette magával. Harry egy nagy jó ember és apa egyben. Megérdemli azt, hogy ne legyen egyedül, hogy legyen valaki mellette, aki segíti. Ez jelen pillanatban én vagyok, de neki úgy gondolom olyan kell, aki mindig mellette lesz. És fogalmam sincs arról, hogy én meddig leszek itt. Harry mellkasának ütközök és ez ránt vissza a gondolkodásból.
-Ror?
-Öhmm...bocs. Elgondolkodtam.
-Min? -szólásra nyitom a szám, de képtelen vagyok megszólalni.
-Ror, kérlek. Tudod, hogy nekem elmondhatod. -mondja én pedig bólintok.
-Reggel kaptam egy hívást. Vissza kell mennem Londonba. Egy hétre. -nyögöm ki nagy nehezen.
-Miért? -kérdezi azonnal.
-Éves ellenőrzés. Arra jó, hogy megállapítsák, hogy úgy végzem-e a munkám, ahogyan kell.
-Értem. Mikor kell menned?
-Jövő héten.
-Az.. két nap múlva lesz.
-Nem tudom, hogy hogyan mondjam el Sallynek. De öhm...hol vagyunk? -kérdezem, mert fogalmam sincs arról, hogy merről jöttünk egyáltalán.
-Hát...ez egy nagyon jó kérdés.
-Itt még térerő sincs! És vissza kéne érnünk mert Niallel jöttünk és vele is kéne mennünk.
-Na jó akkor onnan jöttünk, arra megyünk. Illetve futunk. Gyere. -ragadja meg a karom és futni kezd. A megbeszélt időpont után érkezünk meg 15 perccel kifulladva. Niall már a kocsinál vár minket.
-Na? -zihálok -Mi volt? -a zsebébe nyúl és egy cetlit vesz elő. Szétnyitja és egy számsort látok magam előtt. -Meg van a száma?
-Ahamm.
-Király vagy. -pacsizok le vele. -De most már menjünk vissza.

~~~

-Anyuciii! -rohan felém Sally tárt karokkal én pedig felkapom.
-Szia picúr. Na mit csináltatok?
-Játszottunk, és legyőztem Zaynt! -meséli boldogan.
-Nagyon ügyes vagy.
-Apuciii! -nyújtózkodik Harry felé aki rögtön át is veszi és egy nagy puszit nyom a kicsi arcára, miközben beviszi a szobába. –Éhes vagyok apuc!
-Rendben, akkor rendelünk valamit. Mit kérsz?
-Palacsintát!
-Oké. –emeli fel a telefont.
-Harry hagyd. Megcsinálom.
-Oké, de akkor segítünk. Ugye? –néz Sallyre.
-Igen! –előkészítjük a hozzávalókat és nekilátunk. –Anyuc, ugye csinálunk majd nutellásat?
-Amilyet csak akarsz picúr!
-Tényleg?
-Persze.
-Akkor rakhatok rá csokiöntetet is?
-Azt mindenképp. –mondom Sally pedig ujjongani kezd. Lassan elkészülnek a palacsinták és leülünk enni. Sally már az első után tiszta csoki. Hangos trappolás, majd Zayn, Nial, Liam és Louis ront be.
-Ugye nekünk is  csináltatok?
-Igen, tessék. - nyújtok feléjük  egy nagy adag palacsintát, amit rögtön falni kezdenek. –Sally eszel még?
-Nem anyuc.
-Oké, akkor gyere lemosom az arcod. –fogom meg a kezét és behúzom a fürdőbe. Felültetem a kagyló szélére és elkezdem lemosni róla a nutellát.
-Anyuc, ugye tudod, hogy apuc nagyon szeret téged?
-Igen, tudom.
-De jobban.
-Ezt hogy érted? – nézek rá, miután elzárom a csapot.
-Hát, hogy nagyon -nagyon szeret téged.
-Tudom. –mosolygok rá és gondolom, hogy hogyan érti, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így is van. –Figyelj Sally el kell valamit mondanom.
-Te nem szereted apucit?
-Dehogy, nem Sally! Szeretem aput. Nagyon is! Figyelj –emelem le a kagylóról és lerakom,  leguggolok hogy  egy szintben legyünk.- El kell mennem pár napra, de ne ijedj meg, kettőt alszol és itt is leszek.
-Nem akarom, hogy elmenj. –néz rám könnyes szemekkel.
-Én sem szeretnék elmenni, de muszáj.
-De én nem akarom, hogy elmenj! –kiált és kifut a fürdőből. –Apuc!
-Sally, mi a baj? –kérdezi Harry. Felsóhajtok és felállok, majd kifelé indulok.
-Ne hagyd, hogy anyuc elmenjen! Nem akarom! –mindenki nagy szemekkel néz rá, majd rám. Sally már Harry ölében ül, én pedig csak állok egy helyben.
-Figyelj. Muszáj elmennie most, de nem örökre megy el. Azt nem hagynám. Csak pár nap, addig pedig amikor szeretnél akkor beszélünk vele telefonon. Oké? –Sally csak bólint és hozzábújik Harryhez, aki már engem néz.
-Miért mész el? – kérdezi egyszerre a négy eddig palacsintát zabáló srác.
-Mert ellenőrzik, hogy még mindig azt csinálom-e amit kell.
-És az mire jó?
-Arra, hogy megállapítsák, hogy nem bánok rosszul a gyerekekkel.
-És azt, hogy csinálják?
-Úgy, hogy egy hét alatt egy  rossz gyereket kell megnevelnem, vagyis látható és érzékelhető változást kell elérnem nála, persze jó irányba.
-Értem.
-Akkor… én megyek mosogatni. –szedek össze pár tányért. Harry kijön utánam.
-Én sem akarom, hogy elmenj. –dől neki a pultnak mellettem.
-Én sem szeretnék, de muszáj. Különben nem jöhetek vissza. Illetve haza parancsolnak és ha akkor sem megyek akkor a rendőrökkel vitetnek. És akkor nagy gáz van.-Szóval akkor kapsz egy rossz gyereket. –tereli a témát.
-Igen. Mondjuk szerintem nincs olyan, hogy rossz gyerek csak olyan akivel nem foglalkoznak, akit elhanyagolnak.
-És te azon leszel, hogy megjavítsd.
-Igen. Illetve azon, hogy miután elmegyek le tudja saját magát foglalni és fogadjon szót. Figyelj én… csak nem akartam az utolsó pillanatban elmondani neki, mert akkor még rosszabbul reagált volna. Tudtam, hogy mérges lesz rám, de nem tehetek róla. El sem tudom mondani mennyire szeretnék itt maradni! Te is tudod, hogy nagyon szeretem őt. És nem tudod mennyire jól esik, hogy így hív! Furcsa, de tényleg tetszik. –Harry nem szól semmit csak átölel hátulról, majd kimegy. A számra pedig akaratlanul is egy nagy mosoly húzódik.



Sziasztok! Megérkezett az újabb rész. Remélem ezt már elég hosszúnak találjátok. Hosszabbra akartam írni, de így jött össze. A következőt majd megpróbálom, de ahogy Lacy is mondta én sem akarom felesleggel tömni a részt. 
Köszönjük a sok megtekintést! Nagyon hálásak vagyunk érte. 
<3 Lucus