2015. július 27., hétfő

33.rész - Hihetetlen vagy

Képtalálat a következőre: „bethany mota we heart it”
Aurora Moore

Megetetem a két picúromat, akiket nagy bánatomra nem tarthatok sokáig a karjaim között mert még meg kell vizsgálniuk őket az orvosoknak. Utána szólok a nővérnek hogy küldje be Harryt. Már azzal is eléggé felidegesített, hogy szoptatáshoz nem engedte be. Nyílik az ajtó és először Sallyt pillantom meg. Odarohan az ágyamhoz és felmászik mellém.
-Anya! Olyan aranyosak! Láttam őket! De miért nem adják oda nekem?
-Nem tudom. De holnap talán már foghatod őket.
-Tényleg?
-Igen.
-Bibinek nagyon aranyos haja van. -csak elmosolyodom ezen a beceneven ami egyből meg is tetszik. Harry is leül az ágy szélére és kapok egy csókot is.
-Van még erőd arra, hogy behívjam a többieket?
-Nem sok. De maradj itt kérlek. Még tudnak várni egy picit. -de amint ezt kimondom Gem vágja ki az ajtót és jön oda hozzám és megölel, majd sorban mindenki. Beszélgetni kezdünk, persze a vicceket sem hagyják ki a fiúk, én pedig egy nagy mosollyal az arcomon alszok el. Boldogan, mert megszületett a két pici babám, épen és egészégesen. Boldogan, mert itt van mellettem a férjem. Boldogan, mert itt vannak a barátaink. Még régen a suliban, azt gondoltam, hogy nekem sosem lesz ennyi barátom. A pasikon pedig nem is járt az eszem. De ők itt vannak nekem. És ettől vagyok mérhetetlenül boldog.

•••

Reggel mire felébredek nem találok senkit a szobámban. Bár reggeli van az éjjeliszekérnyen és ahogy ránézek az órára rájövök, hogy annyira nincs is reggel. Tizenegy óra van. A reggelit megenni nem tart sokáig és nem is elég. Felhívom Harryt, aki megígéri hogy hoz nekem még. Boldogan lép be a szobába, mert ma már ő is foghatja a két pindúrt. Ahogy beér rögtön egy nővért is hoz magával aki elviszi a tálcát és egy orvost aki elmondja hogy minden rendben és ha ez így lesz mindhármunkkal akkor hamar hazamehetünk. Az orvos megy és két nővér jön be egy egy babánkkal. Harry Eatont veszi át én Blairt. Újra etetés következik, mindketten mohón nyelnek.
-Kialudtad magad?
-Nagyjából. Ugye hoztál nekem enni?
-Akartam, de anya közölte hogy majd ő. És nem hagyott szóhoz jutni.
-Oh. Oké. Sally?
-Anyuékkal jön. Náluk aludt mert még elintéztem pár dolgot. -nem telik el sok idő ők is megérkeznek. Sally az ágyra mászik.
-Megfoghatom?
-Persze. -átadom neki Blairt. Anne pedig tényleg hozott nekem enni és nem is keveset. Bejön egy nővér és megkérdezi hogy minden rendben van-e és hogy hozzon-e valamit. Nem kérek tőle semmit. Nemsokára a nővérem is megérkezik és azonnal elkéri Harrytől Eatont.
-Az én kicsi húgom első kicsi babája. Meg a második. –cserélnek Sallyvel. Hamar elalszanak mindketten. Két nővér jön be és viszi el őket.
-Harry, kimegyünk?
-Igen. –elindulunk a folyosókon, hárman. Kint leülünk egy padra.
-Anya megyünk valahova nyaralni? –kérdezi Sal. A nyár eleje óta két dolog érdekli csak. Az ikrek és a nyaralás, mert imád fürdeni. Igazi vizigyerek.
-Igen, megyünk. Csak előbb engedjenek ki minket a kórházból, utána megszervezzük jó?
-Jó. De azt kitaláljuk, hogy hova megyünk?
-Hova szeretnél?
-Olyan helyre ahol van tengerpart és sok csúszda.
-Ez egy jó ötlet. Tengerpartra nagyon szívesen mennék.
-Én is.
-Maci el is felejtettem mondani, hogy a nővérek azt mondták, hogy Blair kel fel többször, de mindketten jól alszanak.
-Mert két édes kis poronyty. És mert tudják hogy aludni jó. –felnevetek.
-Igaz.


•••

Két nap múlva el hagyhattuk a kórházat az én legnagyobb örömömre. Az épület előtt, mint eddig mindegyik One Direction baba születésénél most is fotósok és rajongók állnak. Testőrök és kordonok tartják távol az embereket tőlünk. Sietős léptekkel megyünk el a kisbuszig. Bekötjük a két hordozót a benne lévő két alvó babával és elindulunk haza. Amint beérünk a házba, a két kis törpét az ágyukba fektetem. Elmegyek fürdeni ahova Harry is csatlakozik hozzám. Beülök a kádba, ő átölel én pedig úgy érzem, hogy így rögtön el is tudnék aludni.
-Úgy érzem tényleg jó lesz ha elmegyünk egy kicsit. Ez lesz a nászutunk bébi.
-Aha. Mondjuk lehet hogy a legtöbb részét átalszom de majd igyekszem ébren maradni.
-Könnyen fáradsz. De ez érthető. Mellesleg személyi edző vagy és tudom, hogy úgyis elkezdesz majd te is csinálni valamit.
-Ezt tényleg tervezem.
-De ugye nem érzed magad daginak?
-Nem. Csak öt hónapja nem csináltam semmit sem rendesen.
-Jól van dagim.
-Mindig dagi leszek?
-Igen. Én is mindig maci vagyok. Pedig nincs is rajtam felesleges kiló.
-Igaz. De rajtam sincs felesleg.
-Ami rajtad volt az soha nem is volt felesleges.
-Tudom. És valamelyikük már is hiányol. -mondom ahogy meghallom a sírást. Kimászok a kádból és magam köré tekerek egy törölközőt. Mire átérek a szobába Sally már kivette Blairt az ágyából és leült vele a fotelba. Sal nem vesz észre ezért megállok az ajtóban és onnan nézem őket. Harry lép mögém, mire rámosolygok. Sally észrevesz minket. Hazz odamegy hozzá és az ölébe veszi őket. Gyorsan felhúzom magamra a pizsim és Eatonnal a kezemben leülök melléjük. Blair már nem sír, csak nézelődik.
-Nagyon édesek amikor alszanak. Apa?
-Mondd Sal.
-Miért kék a szemük? Anyának sem az, meg neked sem és nekem sem.
-Azért mert a legtöbb babának születéskor kék a szeme és csak kis idő elteltével lesz olyan amilyen örökre marad. Nekik valószínűleg zöld lesz.
-Miért? Nem lehet barna?
-De lehetne. De barna szeműek úgy is születnek.
-Szóval amikor én születtem nekem barna volt a szemem?
-Igen.
-Hűha, szivi neked aztán vannak meglepetéseid! –állok fel, hogy kicseréljem a kisfiam pelusát. Aki közben csak nagyokat pislog.  –Sal szeretnél segíteni megfürdetni?
-Igen!! -Sally érdeklődését az iránt, hogy foglalkozzon velük, hihetetlenül sokat számít. Mindkét babucot megfürdetjük, majd elaltatjuk. Ezután Salt is elküldjük aludni és végül mi is az ágyban kötünk ki.
-Szerinted hova menjünk? -nézek fel rá.
-Mi lenne ha hanyagolnád ezt a kérdést? Majd én elintézem. Ne foglalkozz vele. Megszervezem.
-Tényleg?
-Persze.
-Köszönöm. -mondom és a nyakát puszilom végig és néhol meg is szívom a bőrét.
-Ugyan. Bébi tudod hogy nem kell köszönni.
-Nem úgy... mindent. Mindent amit értem teszel.
-Én is köszönöm dagim. -ráfekszem de nem hagyom abba a nyakának a puszilgatását. -Hmmm...
-Tudom hogy tetszik.
-Persze hogy tetszik. Mert tudod hogy hogyan csináld, ahhoz hogy elgyengíts. De én is tudom. -mondja majd egy hirtelen mozdulattal átfordít. Most ő tapad az én nyakamra.
-Tudom, hogy tudod. És azt is hogy előszeretettel használod.
-Pontosan. És mi lenne ha ezt... -gyűri fel a pólóm alját.
-Kicsit sem vagy perverz. De nem veszed le rólam.
-Dehogynem. -egy rántással kettészakítja a felsőt és ledobja az ágy mellé.
-Ugye tudod hogy a tiéd volt?
-Van másik.
-Hihetetlen vagy.
-De bírod nem? -dől mellém és húz magára.
-Bírom hát. -bújok hozzá.

2015. július 21., kedd

32. rész - Maga szerint ki csinálta azt a kisfiút?

Harry Styles 

Fáradtan rogytunk le az ágyunkba, miután hazaértünk az esküvőről. Aurora, könnyebb ruhájaban dőlt el az ágyon, fejét a combjaimra hajtva, lábait, a lehetőségekhez képest maga alá gyűrte. Álmosan pislogott felnézve rám, mire halványan elmosolyodta, s végig simítottam az arcán.
Annyira hihetetlen volt, hogy ő már teljesen az enyém, senki másé. Élete végéig mellettem marad, minden reggel mellettem kel fel, csak mellém fekszik be, csak rám vár majd a reptéren, amikor visszatérek egy turnéról.
Csak néztem a fáradt, mégis gyönyörűen ragyogó arcát, s tudtam, hogy ennél már csak akkor lehetek boldogabb, ha már az ikrek is velünk lesznek.
- Köszönöm, bébi - suttogtam lehajolva hozzá, s csókot nyomtam ajkaira. Kérdőn felvonta a szemöldökét, ereje már nem volt megszólalni - Mindent. Felnevelted velem Sally-t, szerettél, szeretsz, hozzám jöttél, megszülöd az ikreket, egyszerűen csak köszönöm, szeretlek - nyomtam még egy csókot a homlokára, mielőtt rendesen lefektettem volna.

✖✖✖

3 hónappal később
Nagy nehézségek árán, de rávettem Aurora-t, hogy az ágyban maradjon addig, amíg a kicsik meg nem születnek, és most mindent én csinalok a lakás körül.
Feleségemnél bármelyik percben beindulhat a szülés, így Sally-t az ikrek érkezéséig anyáékhoz költöztettük.
Lassan, ráérősen cammogtam el a szobánkig, hogy megnézzem, hogy van Aurora, mielőtt elkezdenék pakolni az ikrek szobájába.
A lány az ágyon ült, hátát a támlának dötnve, tenyerét a hasához szorítva.
Ijedten rohantam oda hozzá, s vettem kezeim közé kipirult arcát.
- Bébi, hé, minden oké? - kérdeztem kétségbe esve, mikor görcsbe rándult a teste.
- I-igen. Azt hiszem, m- megindult a szülés - lihegte. Összeszorította a szemeit, majd egy újabbat nyögött, mikor újabb fájásai voltak.
- O-oké, akkor ugye összeszedted a cuccaidat? - egyenesedtem fel és keresni kezdtem a táskája után. Bólintott, és az ágy végébe mutatott, én pedig egyből felkaptam azt - Maradj itt, egy pillanat és visszajövök! - rohantam ki a szobából, hogy berakjam a cuccot a kocsiba, hogy utána akadályok nélkül segíthessek neki a beülésben.
Fejvesztve, folyamatosan a hajamat túrva tettem meg a távolságot a garázs és a háló között. Remegő kezekkel nyúltam felé, segítve a fellását. Lassan, teljesen rám támaszkodva kezdett sétálni a kocsiig, míg mélyeket lélegezve magát nyugtatta. Amint az autóban ült, átkocogtam a másik oldalra, s bepattanva gázt adtam.
Előkaptam a telefonomat, hogy értesítsem a szüleimet, miszerint nemsokára megérkeznek a legkisebb unokák. Annyira remegett a kezem, hogy sehogy sem tudtam megírni nekik az üzenetet, így kénytelen voltam felhívni anyát.
- Baj van, fiam? - kérdezte köszönés nélkül, aggodalommal teli hangon.
- N-nem - a kezemmel együtt a hangom is remegett, a szívem pedig hihetetlen tempóban dobogott, s csak az járt a fejemben, hogy tényleg minden oké legyen - Ú-úton vagyunk a kórházba. Megindult a szülés - anya felkiáltott, mellőle még hallatszottak a lányom izgatott sikolyai - Majd hívlak, h-ha megszülettek. Addig felhívnád a többieket? Mi megérkeztünk.

✖✖✖

Miután kiküldtek a szobából, hogy Aurora-t átvigyék egy másikba, s megfürdessék, kiültem a folyosóra várva a lányomra, a szüleimre és a barátaimra. Nem sokáig láttam a kicsiket, épphogy két pillantást vethettem rájuk, de el kellett vinni őket megmosni.
- Apa - Sally hangjára kaptam fel a fejemet. A lányom a folyosó végéről futott felém. Felpattantam és kitártam a karjaimat várva, hogy az ölembe bújjon. Nyakánál öleltem magamhoz, millió puszit szórtam a hajába - Mindenki jól van? - némán, letörölhetetlen vigyorral bólintottam - Milyenek?
- Gyönyörűek - suttogtam kábultan, magam elé meredve - Nem sokáig láttam őket. De, azt hiszem a folyosó másik végén vannak a többi újszülöttel.
- Akkor te mit keresel még itt, kistestvérem? - érkezett meg Gemma is, aki szinte a szuszt is kiszorította belőlem - Jajj, ez majdnem olyan, mint 8 éve volt - sóhajtotta, ahogyan Sally-re nézett. Elmosolyodva bólintottam, hiszen azt a napot is a legszebbek közé sorolhattam, mikor először láthattam, a most előttem álló, kezemet rángató szőkésbarna hajú, szeleburdi tündért. Újra magamhoz szorítottam a Sally-t, aki először értetlenül állt a dolgok előtt, de utána nagyot sóhajtva, a pólómba markolva visszaölelt.
- Szeretlek, kicsi kincsem - motyogtam a hajába, s újra csókot nyomtam a homlokára - Annyira örülök, hogy te vagy nekem!
- Én is nagyon- nagyon szeretleik, Apa! - kuncogott fel, s fejét jobban a vállamba fúrta, mielőtt átadta a helyét anyának, aki szinte zokogva szorongatott meg.
- Annyira büszke vagyok rád, fiam - suttogta - Jobbat nem is kívánhatnék.
- Köszönöm, Anya - mosolyodtam el halványan, s miután Robin is gratulált, elindultunk a szobához, ahol üvegen keresztül láthathjuk a kicsiket.
Lefékezve az üveg előtt, egyből a fiamat és a lányomat kezdtem el keresni.
- Apa, ők azok? - mutatott Sally két egymás mellett álló tolható ágyra. Az elejükön a Blair Zoe Styles és az Eaton Cole Styles nevek szerepeltek, én pedig hatalmasat bólintottam - Istenem, de édesek! - motyogta Sally maga elé, tenyerét az üvegre nyomva. Kábán vigyorogva figyeltem újra a kicsikre, egyenként alaposan végig mérve őket.
Blair-nak sötét barna, apró baba haja volt, kisebb göndör tincsekben. Szemeit békésen lehunyta, ajkain alig látható, apró mosoly pihent. Kis testét egy rózsaszín rugdalózóba bújtatták, lábait felhúzta a mellkasához, kezei a feje két oldalán pihentek.
Nyugodt lányommal ellentétben a kisfiam hangja zavarta meg a nyugodt csendet. Szemeit szintén összeszorítva, hangosan sírt, megmutatva fogatlan száját. Ő a nővéréhez hasonló, kék ruhában volt.
Hamarosan érkezett mellé egy fiatal nővér, aki halvány mosollyal csitítani kezdte a fiamat, egészen addig, amíg ki nem érkeztek a folyosóra.
Sally és én versenyt futottunk hozzájuk, hogy kicsit közelebbről is megcsodálhassuk Eaton-t, aki már csak halkan tátogott, akár egy hal.
- Szabad lenne, esetleg megfognom? - kérdeztem a lányt, előre nyújtva a kezeimet, készen, hogy a karjaimban tarthassam a babát.
- Sajnálom, Mr. Styles, de a mai napon biztosan nem lehet még közelebbről látni őket, holnap is csak magának és az anyukánk - húzta el a száját, mire csalódottan felsóhajtottam, s leeresztettem magam mellé a kezemeimet, amit Sally el is kapott, így belém kapaszkodva hajtogatta, hogy látta Eaton-t.
- Akkor a feleségemet láthatnám?
- Persze, csak várja meg, amíg szoptat. - Miért nem mehetek be addig? - kérdeztem vissza türelmetelnül, folyamatosan mellette haladva, addig amíg el nem értük Aurora szobáját.
- Na, de Mr. Styles! - háborodott fel kérdésemen, mire csak a fejemet ráztam.
- Maga szerint, ki csinálta azt a kisfiút? - vontam fel a szemöldökömet, míg komoly tekintettel meredtem rá, megjegyzésemmel utalva arra, hogy semmi szükség nincs a szégyenlősködésre.
Válaszul csak megforgatta a szemeit, majd az orrom előtt behúzva az ajtót, eltűnt a szobában.


Hali-és-hó!:) 
Íme, itt a 32. rész! Ezután már csak 3 rész és az epilógus van hátra!:( 
Véleményeteket továbbra is várom, ezzel a rövid résszel kapcsolatban. 

L-J-P,
Xxx. Lacy.

2015. július 20., hétfő

31.rész - Sötét éjszaka

Képtalálat a következőre: „bethany mota we heart it”
Aurora Moore
Állok az oltár előtt mellettem életem pasijával és a pap lassan kifogy a szövegből. Ami nem mondom hogy unalmas, de a figyelmemet nem köti le. Az már sokkal inkább, hogy Harry azóta is a kezemet simogatja és én az övét. Egyszerre önt el a forróság és fut végig a hátamon a hideg. Persze most elgondolkozhatnék azon is hogy miért nem figyelek oda életem nagy napján amikor mindjárt kimondom azt a bizonyos boldogító igent? Nem tudom. 
-Harry Styles feleségül kívánja venni... -tovább nem is hallom csak Harry egyértelmű igenje jut el az agyamig. 
-Aurora Rosalie Moore... 
-Ne folytassa. Igen. -vágok a szavába, mire Harry arcán csak egy nagy mosoly terül szét. 
-Megcsókolhatja a menyasszonyt. -azonnal magához ránt és az ajkai már az enyémen vannak. Hevesen csókol én pedig ugyanúgy vissza. Hiányzott már, hiszen ezt az egy hetet külön töltöttük és amikor még is együtt lehettünk, akkor is csak pár percig. A hangzavar ami kialakult körülöttünk csak akkor tűnik fel amikor el válik tőlem. Sally mászik ki az első sorból és siet oda hozzánk. Megölel mindkettőnket, majd elindulunk kifelé. A templom előtt már vár ránk pár barát és odajönnek gratulálni. Nagy tömeg gyűlik körénk ahogy mindenki elhagyja a templomot és minket céloz meg. Ezen kívül az idő is borzasztóan meleg én meg lassan kezdem rosszul viselni. Érzem hogy a bőröm szinte forr. Tűröm ameddig lehet, aztán Harry karjába kapaszkodok.
-Maci, menjünk árnyékba. Nagyon meleg van.
-Baj van? -teszi a kezét az arcomra. -Forró vagy.
-Tudom. 
-Gyere. -átkarol és elindul egy pad felé ami szerencsére árnyékban van. Leültet rá és így fogadjuk a többi gratulációt. Utolsónak maradnak a szüleink. Apám persze intéz pár jó szót Harryhez.
-Apa hagyd. 30 éves, tudja mi a dolga. 
-Tudom. 
-Ne vedd komolyan, te is tudod semmit nem szúrsz el. -súgom Hazz fülébe. 
-Persze. Na de elfogytak az emberek. Menjünk kajálni, mert éhen halok.
-Mióta nEem ettél? 
-Reggel óta. De az sem volt sok.
-Én is éhes vagyok, bár anyukád etetett velem kisebb dolgokat, mert magamtól nem ettem volna. De előbb még táncolnunk kell egyet. 
-Francba, tényleg. 
-Inkább együnk. Az jobb. 
-Szóval a kaja jobb mint én?
-A kajához nem megyek feleségül. Különben is. Már foglalt vagyok. -nyomok puszit az arcára. 
-Egy hét után ugye nem hiszed hogy ennyivel megelégszem? 
-Reméltem. -szokásomhoz híven megint a hajában turkálok, ő pedig az egyik kezét a csípőmre a másikat az arcomra helyezi. Amikor levegő hiányában elválunk észre veszem a sebesen felénk tartó Lout és Zaynt. 
-Ne álljatok meg smárolni, tudom szép az élet meg minden, de rajtatok kívül már mindenki ott van! 
-Megyünk. 
-Ror gyere már! 
-Louis majd akkor próbálj sietni ha gyereket vársz és egy tonnás ruhában vagy! Nem örülnél neki hidd el. 
-Jó, bocs. -mondja miközben mellém lép majd felkap és velem kezd rohanni. 
-HARRY!! -sikítom. 
-Itt vagyok nyugi! -kiált de csak sietős léptekkel jön Zayn mellett és egyre csak távolodik az alakjuk. Beérünk a terembe így Lou végre lerak. Az emberek egy kört alkotva várnak, a zene halkan szól. Besétálok középre és várok amíg Hazz oda nem ér hozzám. A nyakát átölelem ő pedig a derekam és így kezdünk lassan mozogni. Homlokát az enyémnek dönti. Fura érzés fog el és érzem ahogy az egyik babám rúg egyet. Fáj de hamar elmúlik. Megfogom Harry kezét és felhúzom addig a pontig ahol az előbb éreztem a mozgást. Nem kell sok idő és megismétlődik, újra érzem a rúgást. Harry szemei felcsillanak. 
-Rúgott. 
-Az első. Illetve már a második. 
-Ezt Sallynek is meg kell mutatni. -mondja majd int Salnek, ő pedig egy pillanat alatt mellettünk terem. -Rakd ide a kezed. -emeli fel a kezét és együtt fogják a hasam. Most nem érkezik rögtön, de nem marad el és amikor megérzi Sal könnyes szemekkel néz rám. Hozzám bújik és érzem, hogy sírni kezd. 
-Sal miért sírsz? 
-Csak... nagyon várom már őket. 
-Azt elhiszem. -szorítom magamhoz, majd vele együtt Harryhez bújok. Véget ér a szám és leülünk a főasztalhoz. Elkezdik felszolgálni az ételt mi pedig Harryvel azonnal nekilátunk. Elpusztítok egy hatalmas adagot, talán akkorát amekkorát Niall szokott. Elfogy az utolsó falat is, így hátradőlök a széken és a pocimat kezdem simogatni. 
-Jó sokat ettél dagim. 
-Ahamm... tudod még két hasat kell megtömnöm a sajátomon kívül. 
-Tudom. Kérsz inni? -nyújt felém egy poharat. 
-Persze. -veszem el és egyből ki is iszom. -És most megyek és átöltözök. 
-Azt nem később kéne?
-De igen. De már nem bírok megmaradni ebben a ruhában. Imádom meg minden de most már nagyon szeretném levenni. Kényelmetlen. 
-Rendben bébi. 
-Sally! 
-Igen anya?
-Szeretnéd levenni a ruhádat? Mert én most leveszem az enyém, úgy hogy ha akarsz jöhetsz.
-Jövök! -száll le a székről, majd én is felállok. -Apa! Utána táncolsz velem?
-Mindenképp Sal. -az öltözködés nem tart sokáig, így hamar visszaérünk és Sally Harryvel táncolni indul. Én apámmal táncolok, de a tekintetem végig Harryéken marad. Nem tudok elszakadni a látványtól. Olyan édesek. Sal a legjobb kislány akivel valaha is találkoztam. És azt kívánom, bárcsak a vér szerinti lányom lenne. Bár úgy tekintek rá. Nem hittem hogy amikor felszállok arra a repülőgépre abból ez lesz. De egy rossz szavam sincs rá, mert teljes boldogság önt el azért mert végre hozzámentem. Mert végre a férjemnek mondhatom. És mert két baba növekszik egyre nagyobbra a hasamban. A szám véget ér, én pedig elengedem apa kezét és Hazzhoz megyek. Sally átölel és két puszit ad a pocimra. 
-Mennyit kell még várni? 
-4 hónap. -vágja rá Harry. 
-Valószínűleg kevesebb. 
-Mi?? -néznek rám döbbenten. 
-Az ikrek mindig előbb születnek. 
-Mennyivel? 
-Nem tudom. De még 3 hónapig biztos bent maradnak a doki szerint. 
-Anya?
-Igen? 
-Mikor eszünk tortát? -kérdezi csillogó szemekkel. 
-Hamarosan. -mondom, majd kimegyek a teremből. Kint hűvös van de nem bánom. Leülök egy padra, amit kis lámpák vesznek körül. Csak nézem a sötét eget ahogy általában szoktam. Nem tudom mikor jött rám ez, de mostanában elalvás előtt mindig kimegyek az erkélyre is, ahonnan Harry szokott visszahúzni a szobánkba, mert magamtól nem biztos hogy mennék. Most sem tart sokáig mire utánam jön. Mellém telepszik és magához húz. 
-Van számodra egy meglepetésem. 
-Tényleg? Micsoda? -erre csak maga mellől felemel egy dobozt és nekem adja. Észre sem vettem, hogy azt is magával hozta. Lassan nyitom ki és amit meglátok az hihetetlen. A doboz egy ruhát rejtett, ami olyan volt mint az ég amit pár perce néztem. 
-Istenem... Maci ez... imádom!!
-Örülök hogy tetszik. És csak neked van ilyen az egész világon. -leteszem magam mellé a ruhát és megcsókolom Harryt. -Nézd meg mi van alatta. -ad még egy puszit a számra. Felemelem a ruhámat és alatta két pici kis egyberészest találok. Az egyik egy macit a másik pedig egy nyuszit formáz. 
-Ez iszonyat édes!! -mondom, aztán eszembe jut az én ajándékom. Ami lett volna. Erre hirtelen szomorodok el. Persze kitaláltam mást helyette, de az lett volna az igazi. Harry is észre vette rajta ezt a hirtelen változást és rögtön rá is kérdez.
-Baj van?
-Nem dehogy csak...
-Csak? 
-Hát... Nekem is lett volna egy ajándékom, de nem adhatom oda. 
-Miért?
-Mert... egy tánc lett volna csak neked és a fiúknak tőlünk. De nem lehet, mert az orvos azt mondta. 
-Dagim, semmi baj. Még táncolhatsz nekem. 
-Tudom. De nyugi. Ettől még nem maradsz ajándék nélkül.

Hahihó :) Egyre közeledünk a végéhez. Nagyon köszönjük a 60ezer+ megtekintést!!
U.I.: Ror ruhája:
 

2015. július 17., péntek

30. rész - Az életemnél is jobban

Harry Styles
Harry Styles 

Hajamba túrva kocogtam végig a az arany és fehér színekben pompázó sorokon, egyenesen a menyasszonyom felé. Nem vett észre, mivel háttal állt nekem, így könnyen mögé tudtam osonni. Tenyereimmel eltakartam a szemeit, mire ijedten megugrott, s megpróbálta lefejteni az ujjaimat onnan.
- Találd ki, ki vagyok! - kuncogtam, arcomat a nyakába fúrva nyomtam egy csókot a bőrére. Egy hete nem láttam őt rendesen, mivel mind az ő, mind az én szüleim jó ötletnek tartották az esküvő előtti külön élést. Csak egyszer- kétszer futottunk össze, mikor valami fontos dolgunk volt, esetleg a kicsikkel kellett ultrahangra menni.
- Hmm, nem is tudom - hümmögött, s kezeit a csípőjére rakta. Játékosan felkuncogott, mikor belefújtam a nyakhajlatába, csiklandozva őt - Most vajon melyik pasi lehetsz? - tűnődött hangosan - A tegnapi, vagy az azelőtti?
- Aurora, kérlek!
- Engedj már, hadd forduljak meg! - kiáltotta kicsit erélyesen.
- Huh, bébi - nevettem, tenyereimet már igen gömbölyödő pocakjára simítva. Jó, az ötödik hónapban már igen feltűnő volt, főleg, hogy ikreket várt - Csak szórakoztam - ráztam meg a fejemet, felvont szemöldökkel.
- Tudom, Maci - sóhajtotta nyakm köré fonva a karjait, lábujjhegyre állva pipiskedett fel hozzám - Csak annyira hiányoztál - motyogta, mire elmosolyodtam, s végre megcsókoltam. Nyelvemmel végigsimítottam ajkain, mire megadóan felnyögött, utat engedve.
- Gyerekek, elég lesz! - kiáltotta anya, felénk loholva, nyomában  Mrs.Moore-al - Alig 3 óra múlva lesz a szertartás, Harry, kérlek, legalább addig ne a farkaddal gondolkozz - felháborodottan fordultam hátra, de anya csak hatalmas vigyorral méregetett. Ő és Mrs. Moore már teljesen felvoltak öltözve, és a maguk - öreges - módján remekül festettek.
- Én is szeretlek, Anya - morogtam, míg két puszit nyomtam az arcára, üdvözlésként.
- Menned kéne öltözni - veregette meg a hátamat, s lassan tolni kezdett a folyosó felé.
- Hé- hé - hé - torpantam meg, nem hagyva, hogy tovább kényszerítsen a távozásra - Csak elköszönök Eaton-tól és Blair-tól - vigyorogtam anyára, aki csak a szemeit forgatta, és keresztbe font karokkal biccentett. Egy lépéssel megszüntettem a távolságot köztem, és a jövendőbeli feleségem között, majd letérdeltem, hogy egy magasságban legyek a pocakjával.
- Hali, gyerekek! - húztam fel a pólóját, míg ő a hajamat simogatva nézte, hogy mit művelek már megint - Eaton, remélem minden oké, és nem piszkálod, Blair-t, mert ha igen, 4 hónap múlva idekint számolunk róla - nyomtam egy puszit a hasa bal, majd a jobb oldalára, mire halkan felkuncogott, de végül visszahúzta a felsőjét - Nagy nap ez a mai - sóhajtottam, amire anyáék is ösztönösen így tettek, de ők csak azért, mert még nem sikerült lerázniuk engem - Feleségül veszem az anyukátokat, aki a világ legszebb nője, de ezt majd ti is meglátjátok. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy a hátra maradó időben, viselkedjetek rendesen, főleg ma. Hagyjátok, hogy anya szórakozzon egy kicsit, elvégre, csak egyszer jöhet hozzám - nevettem fel a végén, s még ruhán keresztül is nyomtam egy puszit a hasára, majd felegyenesedve Aurora szájára is.
- Indulj már, fiam - csapta meg a hátamat anya, mikor továbbra sem akartam elengedni az ölelésemből a menyasszonyomat - Apádék már várnak rád - tette hozzá, mire az én szemeim felcsillantak.
- Itt van apa?
- Igen, az előbb találkoztunk vele - mosolyodott el halványan, én pedig egy pillanat alatt elengedtem Aurora-t.
Apával nagyon ritkán találkoztunk, hiszen ő a világ másik végén élt, és dolgozott. Saját céget alapított, így nagyon nehezen tudott elszabadulni, de azt megígérte, hogy ma itt lesz, bár azt mondta, hogy csak a szertartás legelejére fog ideérni.
Aurora-val már találkozott, de csak karácsonykor, mikor itthon volt, így mióta terhes nem is látta őt.
Ismét kocogva tettem meg az utat, a ceremónia helyszíne, és a szobám között, ahol készülnöm kellett. Amint beléptem, a hangosan nevető tanúmat, Liam-et pillantottam meg, aki Louis és Niall gyerekes civakodásán szórakozott. Zayn persze még nem ért ide, de nem is csodálom, hiszen sem Perrie-t, sem a lányukat nem könnyű kirángatni a szobájukból.
Sally arany, tüllös, hercegnős koszorúslány ruhájában, csimpaszkodott rég nem látott nagypapája nyakába, őket pedig Robin fényképezte.
Fura volt ezt nézni, ahogy az apám és a nevelőapám jóban vannak, hiszen rengetegszer van olyan, hogy a két fél fenyegeti a másikat, vagy csak utálkoznak. De szerencsére apa és Robin nem ilyenek voltak, ami hihetetlenül megnyugtatott, hogy nem kell még az esküvőmön is azon aggódnom, hogy ezek ketten esetleg kinyírják egymást, ha közel kerülnek a másikhoz.
Letörölhetetlen vigyorral sétáltam hozzájuk, s először a hercegnőmet szorítottam magamhoz.
- Helló, kincsem - nyomtam egy puszit a hajába.
- Apa, nézd mit hozott nekem a papi - nyomta az arcomba, a hatalmas miniont, amikért Sally őrülten rajongott. Bólintottam, majd kicsit arrébb toltam a plüsst, hogy köszönthessem apát.
- Harry, istenem - szorított magához, és a srácok nevetésétől is simán lehetett hallani, ahogyva csontjaim roppannak - El sem hiszem, hogy most tényleg olyan nőt veszel el, aki szeret téged és te is őt. Büszke vagyok rád, fiam- veregette meg a hátamat.
- Köszönöm, apa - suttogtam.
- Na, és mi lesz az ikrek neve?
- Blair és Eaton - válaszoltam mosolyogva. A kicsik nevét teljes mértékben Sally választotta, nekem és Aurora-val csak rá kellett bólintanunk - Jelentésük nincsen, de Sal ragaszkodott hozzá, hogy ő válasszon - néztem a Liam ölében boldogan vihogó kislányra - Hé, kicsim, miért nem mész át a lányokhoz? Nekünk lassan már öltöznünk kell.
- Mindjárt megyek, csak még Louis bácsinál van Dave - utalt a nagyapjától kapott játékra.
- Lou, haver add már oda neki, haladnunk kell! - tártam szét a karjaimat, kicsit idegesebben.
- Hazz, nyugodj meg! Tök mindegy te hogy nézel ki, vagy akár mi, itt az a lényeg, hogy a menyasszony gyönyörű legyen. Hidd el, tesó, Aurora akkor is hozzád megy, ha csak egy boxerben állsz ki oda - lépett be Zayn vigyorogva, már teljesen felöltözve. Gyors öleléssel köszöntöttük egymást, majd kiengengedtük Sally-t, aki átsprintelt a szemben lévő szobába, ezzel elárúlva, hol vannak a lányok - Akárhogy próbálkoznál, nem engednek be. Tapasztalat - veregette meg a vállamat Zayn, majd becsukta előttem az ajtót.

✖✖✖

Idegesen ropogtattam az ujjaimat, halkan megköszörülve a torkomat. Próbáltam mélyeket lélegezni, ahogy Liam is mondta. Már egyszer végig csináltam ezt, de ez most merőben más. Most egy olyan nőt veszek el, akit teljes szívemből szeretek, és aki reményeim szerint viszont szeret.
A mai napon már sokadjára a hajamba túrtam, ajkaimat rágcsálva vártam, hogy végre megláthassam a csodát, amire már órák óta várok.
Hátra néztem a mögöttem álló társaságra, Liam mögül Louis küldött bíztató mosolyt, Zayn és Niall pedig sejtelmesen mosolyogtak, hiszen ők pár perce rányitottak a lányokra, s természetesen látták őt.
A szívem ezerrel dobogott, félő volt, hogy perceken belül a pap karjaiban köt ki. Arról a pillanatról nem is beszélve, mikor megláttam.
Levert a víz, hangosan fújtam ki a levegőt, míg remegő kezeimmel letöröltem az izzadtság cseppeket.
Hajába virágkoszorút tűztek, míg továbbra is göndören keretezte ragyogó arcát.
Azt hiszem az ájulás szélén lehettem, mikor a tekintetemet végig vezettem a testén. A ruha tökéletesen simult rá, kiemelve a pocakját.
Lassú, kínzóan lassú léptekkel közeledtek felénk, az öltönyöm ujjába kapaszkodtam, mintha meg tudna tartani a lábaimon.
Mr. Moore csókot nyomott kipirult arcára, majd kezett rázott velem, kishíján kirántva a karomat a helyéről.
- Vigyázz a lányomra - morogta, rejtett mosollyal az arcán, mire bőszen bólogatni kezdtem.
- Az életemnél is jobban, Mr. Moore.
Megengedte magának azt a mosolyt, majd elengedve a lánya kezeit az enyémekbe adta.
Hüvelykujjammal egyből a kézfejét kezdtem simogatni, ezzel őt is, és engem is megnyugtatva. Ragyogó tekintettel néztem végig rajta újra és újra, teljesen figyelmen kívül hagyva a pap szavait.


Oh- huh - ouh. 
Így a vége felé, kezdenek elfogyni a szavaim, fogalmam sincs mit is fogok írni a búcsúhoz, ami csekély 5 résznyire van tőlünk. :( 
Jó olvasást, ha tetszett hagyj nyomot magad után, hiszen már nem sok lehetőséged van rá. 
L-J-P 
Xxx.Lacy. 

2015. július 16., csütörtök

29.rész - A pocaklakók neve?

Aurora Moore
Egyenként jönnek oda a barátok gratulálni, majd egy torta szelettel mennek tovább. Nekem is marad egy és ezzel el is fogy. Oda megyek a kis csapatunkhoz és befúrom magam a kötbér Harry mellé. 
-Finom? -nézek fel rá.
-Igen, bébi. -ahogy kimondja a sütim az arcán landol. 
-Ez az Ror! -kiiabál Alice. Mindenki más dől a röhögéstől. 
-Ezt hogy merted? -néz rám mérgesen Hazz. 
-Szeretnéd hogy lenyaljam rólad? Még úgy sem ettem belőle. 
-Nem, inkább  letörlöm. 
-Minek? Jól áll szarzsák. 
-Kösz majompofa. -mondja majd eltűnik a kezemből a maradék és a lány fején landol. 
-Kajacsata!!! -ordítja Lou és Zayn hajára keni a félig megevett szeletjét. 
-Ezért meghalsz! -kezdi kergetni Zayn Lout. Komolyan mintha még mindig az oviban lennének. Próbálok Elmenekülni a repülő darabok elől és sikerül is szerencsére. Megpillantok egy sértetlenül álló szeletet és megindulok érte. Megszerzem és bemegyek vele a lakásba. Leülök és enni kezdem. Nemsokára Sally jelenik meg, ő is a saját tányérját védve. Lehuppan mellém és követi a példám. 
-Ez nagyon finom anya. 
-Igen. 
-Mindig szerettem volna kistesót. -bújik hozzám. -És most kettőt is kapok. -kis kezét a hasamra teszik és simogatni kezdi. -Hol vannak? 
-Az egyikük így fekszik a másikük pedig így. -mutogatok a bőrömön. 
-És... ugye majd segíthetek őket elaltatni?
-Persze. És mit szólnál ahhoz, hogy ha már a szobákat átalakítjuk akkor a tiédet is átfesthetnénk? 
-Tényleg?!? 
-Igen. Olyan színűre amilyet csak szeretnél. 
-Juuuj! Akkor lehet sárga is? Vagy lila? Vagy zöld? 
-Hogyne. Vagy akár lehet két szín is. Csak passzolniuk kell egymáshoz. 
-Mint a fürdőben? 
-Igen úgy. Van fönt az üres szobában egy színskála. Lehozod?
-Igen. -válaszol és el is tűnik. Mostanában csak üres szobának hívja a kicsiknek kialakuló helységet, mert nincs benne semmi és a babák nevét pedig még nem találtuk ki. Sally szobája mellett van az a két szoba ami a pocaklakóké lesz. Sal visszaér és válogatni kezdünk a színek között amikor Harry jön be. 
-Mit csinálunk?
-Színt választunk a picúrok szobájába és Sally szobájába. 
-Sal-ébe?
-Igen, arra gondoltam hogy ha már átalakítunk akkor ő is örülne neki. 
-Rendben, csak ne vállald túl magad. -a vendégeink hamarosan elmentek, Sallyvel továbbra is a szobákat tervezgettük amihez Harry is csatlakozott. 

•••

Neki álltam vacsit készíteni, mert a nagy tervezgetésben mindenki megéhezett. Furcsa, mert azt hittem régen, hogy az, hogy a terhes nők képesek mindenfélét összeenni az nem igaz, pedig már magamon is észreveszem hogy de, mert én is csinálom csak nem olyanokat eszek mint például a kolbász meg a puding, mert elvileg az anyám amikor engem várt azt evett sokat. És én nem is szeretnék ilyet enni szóval figyelek rá hogy minnél inkább egészségeset egyek. Nem hiszem hogy árt a babáknak de nem szeretném kipróbálni. Az elgondolkodás nagyon összejött most, annyira hogy észre sem vettem hogy elvágtam az ujjam. De elég rendesen. Ez már az a vérmennyiség amitől rosszul leszek, mert nem bírom. 
-Harry! -kiabálok és már a hányinger kerülget. A víz alá tartom a kezem. Hangos trappolás és már mellettem is van. 
-Mi a baj? 
-Elvágtam az ujjam. Rosszul vagyok. -megfordít és felültet a pultra. Elzárja a vizet és egy zsepit szorít az ujjamra. A vállának döntöm a fejem és mélyeket lélegzem. 
-Jobban vagy? -kérdezi nehány perc múlva.
-Aha. -bekeni és be is köti az ujjam. Magamhoz ölelem. 
-Öhmm... Dagim... az nincs kész? -néz oldalra. 
-Ja. Hupszi. -szállok le a pultról és húzom le a tűzről a lábost. Kaja után fürdeni megyek, ahova Harry is jön velem. A tükörben nézem a hasam, már felöltözve. 
-Olyan szép a hasad bébi. 
-Persze, dagadtnak nézek ki. 
-Dehogyis. Tudod hogy azt csak viccből mondom. 
-Tudom. 
-Figyelj rám. Te vagy a világ leggyönyörűbb kismamája. Alice is megmondta. 
-Tényleg így gondolja?
-Tényleg. 
-Ez aranyos tőle. 
-Nem bébi ez csak az igazság. 
-Én még nem vagyok álmos. -nézek rá a számat beharapva. Majd a nyakát puszilom végig.
-Ne csináld. Tudod hogy nem lehet. 
-Nekem nem lehet. -csókot nyomok szájára és kimegyek a fürdőből. Sally szobáját veszem célba. 
-Mostál fogat Sal?
-Igen anya. 
-Akkor alvás. -mondom ő pedig bemászik az ágyba. 
-Jó éjt szívem. Álmodj szépeket. 
-Itt maradsz velem egy kicsit? 
-Persze. -befekszem mellé. Kis tenyerei a pocim simogatják. 
-Nagyon szeretném ha már megszületnének.
-Én is. Énekeljek neked? -bólint. Hamar sikerül elaltatnom, de közben én is bealszom.

•••

Arra ébredek hogy Harry alám nyúl és elindul velem. Berak a saját ágyunba. Kinyitom a szemeim.
-Felébresztettelek? Bocsi. 
-Nem baj. -hozzábújok.
-Maci?! Mi legyen a pocaklakók neve? Neked mi tetszik?
-Nem tudom. Sally mondott párat. 
-Miket? 
-Hmm... Toby, Cody, Rebecca, Lindy, Luke, Zara, Zoe, Joey... ezekre emlékszem. 
-Olyan édes hogy ennyire várja már őket. A Zoe és a Lindy tetszik. 
-Nekem csak a Zoe. És a kisfiamnak? 
-Ryan, Cole, Isaac, Dylan, Tyler, Eaton, Walter? -sorolok még neveket. 
-Nem tudok dönteni. -nevet fel. 
-Nem is kell. Csak mondd hogy melyik tetszik a legjobban. 
-Tetszik a Cody, és a Dylan is. 
-Ez csak az amit én mondtam, meg amit Sally. Te mit találtál ki?
-Hogy én? Hát... Lena, Talia, Oliver, Zack, Adam... ja és Blair. 
-Nagyon jól hangzik a Lena és a Blair. -csókolom meg. 
-Kösz dagim. 
-Holnap megbeszéljük Sallyvel is.
-Rendben. 

•••

Idegesen csapom be magam mögött az ajtót és dobom le a táskám, a cipőm, majd megyek át a konyhába. Pakolászni kezdek, hogy eltereljem a figyelmem a sok hülye emberről aki nem tud figyelni. 
-Szia anya!! -jelenik meg Sally.
-Szia Sal. -ölelem át. Lehajolok hozzá és puszit nyomok az arcára, majd ő az enyémre, végül még kettőt kapok a hasamra. 
-Apa hol van? 
-Az üres szobában. A kiságyat rakja össze. -fogja meg a kezem és felhúz az emeletre. 
-Szia Maci. 
-Szia bébi. -puszil meg. -Jó lesz?
-Persze. Te vagy az egyetlen a mai nap aki tudja is hogy mi hogyan van. 
-Miért?
-Hát egy csomóan nekem jöttek nem olyan kis erővel, aztán a könyvesboltban is összevesztem az eladóval és egy gördeszkás csávó majdnem fellökött. 
-Mondtam hogy elmegyek veled. Legközelebb nem engedlek egyedül. Nem akarom hogy bajod legyen.
-Tudom. Szeretlek. -úgy éreztem ezt most muszáj kimondanom.
-Én is szeretlek dagi. Nem csinálnál valami kaját? Éhes vagyok. 
-Én is!
-Nincs kedvem. Inkább menjünk el étterembe vagy rendeljünk pizzát. 
-Sal, pizza vagy étterem? 
-Étterem! 
-Akkor keresnem kell valami ruhát. 
-Nem húzok öltönyt. 
-Nem is kell. 
-Anya segítesz nekem? És én is akarok neked! 

-Persze. Na menjünk. 

2015. július 13., hétfő

28. rész - Hiányoztál, szarzsák!




Harry Styles 

Anya erősen szorított magához, miután beengedtem őt és Robint a lakásba.
- Hiányoztál, fiam - nyomott egy puszit az arcomra.
- Anya - nevettem fel - tegnap találkoztunk.
- És, akkor nem hiányozhatott az egyetlen, pici fiam? - csipkedte meg az arcomat. Elfintordotam, majd inkábba anyát hátrahagyva köszöntöttem Robint egy férfias öleléssel.
- Hol van az én gyönyörű menyem? - csapta össze tenyereit, tekintetével Aurora-t kutatatta. Letettem az ajándékot, amit hoztak, és intettem a fejemmel, hogy kövessenek. Kivezettem őket a kertbe, ahol a menyasszonyom éppen az asztalt terítette Sally társaságában. Egy kék nyári ruha volt rajta, ami már - már láttatni engedte gömbölyödő pocakját. Barna haja göndör tincsekben omlott a vállára.
Miután köszönt anyáéknak, a derekánál húztam magamhoz, tenyereimet a hasára simítva suttogtam a fülébe.
- El kell mennem a tortáért. Kibírod anyáékkal? - kérdésem után egy apró csókot nyomtam a füle mögé, amitől szokásosan megborzongott.
- Annyira hülye vagy, Harry - csapott a kezemre, amivel még mindig a hasát simogattam - Persze, hogy kibírom Anne- ékkel, ne beszélj ekkora baromságot! - mormogta, szembefordulva velem. Karjait a nyakam köré fonta, arcát a vállamba fúrva lélegzett mélyeket - Hiányozni fogsz, Maci.
- Bébi, csak a cukrászdába megyek, maximum 30 perc! - nevettem fel. Egy ideje nagyon ragaszkodóvá vált, s bár nem bántam, azért mégis aggasztott, hogy néha egy - egy bevásárlás ideje alatt többször is felhívott - De, persze te is hiányozni fogsz nekem, dagi - kuncogtam és megpusziltam a sértődötten felhúzott orrát. Nem szerette, ha daginak hívtam, mert túl kövérnek érezte magát, így hogy egy hatalmas dinnye volt a hasa helyén, de én nem győztem elégszer hangoztatni, hogy mennyire gyönyörű így is - Jaj, bébi, ne duzzogj - fúrtam az arcomat a nyakába, és apró puszikat hagytam a bőrén, amitől lassan a karjaimba omlott - Tudod, hogy tökéletes tested van.
- Annyira megható, és aranyos, amit műveltek, tényleg, mindjárt elbőgöm magam, de ha nem bírjátok elengedni egymást, soha nem lesz itt a torta, és soha a büdös életben nem tudjuk meg a nemüket - szólalt meg mögülünk egy vékonyka hang, amelyről lerítt, hogy szélesen mosolyog. Elengedtem Aurora-t, és egy csontropogtató ölelésben részesítettem a legjobb barátomat, Alice-t - Hiányoztál, szarzsák - makogta levegőért kapkodva, és megveregette a hátamat, jelezve, hogy "eleget szorongattál már pöcsfej, engedj."
- Te is nekem, balfék - nyomtam egy puszit a homlokára, majd útjára engedtem, hogy megcsodálhassa a menyasszonyom.
Alice Washington-ban tanult, így nagyon ritkán láttuk egymást élőben. Legtöbbször csak FaceTime-olni tudtunk, vagy Skype-olni. Így ismerte meg Aurora-t is, akit élőben most lát először.
- Hé, majompofa - szóltam rá, mikor már nagyon rápörgött szegény lányra - Jössz velem a tortáért? Addig dumálunk - ajánlottam fel neki, egy széles vigyor kíséretében, és elindultam az ajtó felé, de még időben visszafordultam, hogy egy csókot nyomhassak Aurora homlokára.
- Micsoda kihagyhatatlan ajánlat! Harry Styles-sal fogok tortát cipelni, emberek ezt fel kell írnom a naptáramba - gúnyolódott, egy kicsit talán túl is dramatizálva a dolgot.

- Meddig maradsz? - kérdeztem, miközben a tekintetemet az útra szegeztem. Hangosan felsóhajtott, és a szemem sarkából láttam, hogy a fejét neki dönti a háttámlának, égnek emelve a tekintetét.
- Visszaköltözöm - motyogta, hirtelen érdekesebb lett a tenyere. Valami furcsa volt rajta. Hangja szomorúan csengett, az arcán mégis fültől - fülig érő vigyor díszelgett - El sem hiszed, szarzsák, de eljegyeztek! - visította boldogan, míg a bal kezével hadonászott össze- vissza - Tudod, volt egy csoport társam, Aiden, huh és neki van egy öccse, Travis - magyarázta lelkesen, míg én próbáltam megjegyezni a neveket - Féléve vagyunk együtt, ami tényleg nem sok idő a ti 5 évetekhez képest, de menthetetlenül beleestem a srácba, annyira...annyira figyelmes, kedves, humoros, okos, és huh olyan helyes pasit te még nem láttál! - áradozott, én pedig csak széles mosollyal figyeltem, ahogy az apró termetű, szőke hajú lány boldogan ugrándozik az ülésen.
- Ugyan már, elég csak tükörbe néznem - túrtam bele a hajamba, öntelt vigyorral az arcomon, amire a reakciója egy szemforgatás és egy grimasz volt - Egyébként örülök, hogy boldog vagy majompofa, gratulálok - néztem rá egy félpillanatra, mielőtt leparkoltam volna a cukrászda előtt.
- Hát, azt hiszem köszönöm - motyogta, és ezúttal ő túrt a hajába - Ugye tudod, hogy te meg egy baromi szerencsés szarházi vagy? Basszus, a menyasszonyod modelleket megszégyenítően gyönyörű, így terhesen, wow! Gratulálok! Tudod, amikor a szaros homokozóban játszottunk nem gondoltam, hogy ez lesz belőlünk, hogy ilyen lesz az életünk.
- Köszönöm, Alice - húztam magamhoz egy gyors ölelésre, mielőtt udvariasan előre engedtem a cukrászda bejáratánál - Hello, ummm, Harry Styles vagyok, és lesz egy tortám - motyogtam zavartan, mire a srác a pultnál halkan felnevetett.
- Oh, igen, a babatorta - bólintott, és hátra szaladt, hogy előre hozza a marcipánnal borított csodát - Hát, haver sok sikert, és gratulálok! - vigyorgott rám, mikor fizettem, és kifelé indultunk.
- Umm, kösz. Figyelj, én mindennek örülök, de kérlek mondd azt, hogy fiúk!
- Sajnálom, de a barátnőd...
- Menyasszonyom - vágtam közbe, javítva rajta.
- Igen, ugh a menyasszonyod szigorúan a lelkemre kötötte, hogy semmit ne áruljak el.

✖✖✖

- Mindenkinek köszönöm, aki eljött, köszönjük az ajándékokat, és a jókívánságokat is! - végig néztem a társaságon, ami most egészen nagy számot ütött. Halványan elmosolyodtam, a nadrágom farzsebébe próbáltam bele törölni az izzadtságomat, ami az idegességtől jött ki - Azt hiszem elértünk a buli azon részére, amit már mindenki nagyon várt. Szeretném elmondani, hogy nekem teljesen mindegy, hogy mi a nemük a kicsiknek, csak az számít, hogy egészségesek legyenek. Na, meg hasonlítsanak a gyönyörű anyjukra - húztam magamhoz Aurora-t, aki a karamba kapaszkodott, hogy ne essen össze az izgalomtól - Szeretném most is megnyugtatni az én csodálatos kislányomat, Sally-t, hogy akárhány gyerek érkezhet még a családba, mindig is ő lesz apuci kicsi hercegnője, igen, még 30 évesen is- bólogattam bőszen, tekintetemmel Sally-t keresve, aki mellettünk állt, Aurora ruháját gyűrögetve.
- Oh, szarzság, ne légy töketlen, vágd fel a tortát! - kiabálta be Alice, mire mindenki felnevetett, Sally pedig egy határozott igent hallatott.
- Hát, jó - sóhajtottam, míg fél kézzel a kést fogtam, fél kézzel pedig a menyasszonyom derekába kapaszkodtam - Hajrá, bébi - nyomtam egy csókot az ajkaira, mire hangos tapsvihar tört ki a "nézőtéren". Aurora vörös arccal, zavart mosollyal vált el tőlem, és szúrta egy határozott mozdulattal a tortába a kést. Összeszorítottam a szemeimet, nem mertem oda nézni, egészen addig, amíg Aurora zokogva át nem ölelt az egész testével.
A piskóta két rétegű volt, s míg a felső rész kék ételszínezéket kapott, az alsó rózsaszín.
Leplezhetetlenül boldog mosollyal az arcomon emeltem fel az állánál fogva, Aurora fejét, s nyomtam egy hosszú, érzelmekkel teli csókot az ajkaira.
- Köszönöm, bébi, köszönöm. Alig várom, hogy megszülessen a csodás kisfiúnk, és kislányunk.
Sally a derekamnál szorított magához, én pedig Aurora-t elengedve guggoltam le hozzá, s öleltem magamhoz.
- Apa, ugye segíthetek nevet választani?



Sziasztok!:) Egy hét kihagyás után, meghoztam a legújabb részt, amiben már kiderült az ikrek neme is. Remélem tetszik a rész, és nem felejtetek el kommentelni. 
A történetből már csak 7 rész, és egy Epilógus maradt :( 
Jó olvasást, csajszibarackok!xxx. 
Ui: Lépjetek be a saját Facebook-os csoportomba, ami közelben induló saját blogjaimmal kapcsolatos. 

2015. július 1., szerda

27. rész - Felborult hormonrendszer

Képtalálat a következőre: „bethany mota we heart it”
Aurora Moore
-Anyaaa! Mikor eszünk már? -kérdezi Sally vagy huszadjára. 
-Ez még vidd ki. -adok neki egy merőkanalat. Utána megyek és leülök a helyemre, Harry mellé. A leves hamar elfogy. A másodikból ami jelen esetben rántott husi és rizs -nem valami nagy cucc de most csak erre volt energiám- mindenki mer én pedig visszamegyek a hűtőhöz és egy üveg szilvalekvárral foglalom el újra a helyem. Enni kezdek, de Harry furcsa arckifejezését látva megáll a kezemben a villa. 
-Mi az?
-Ennyire felborult a hormonrendszered bébi? 
-Most miért tök finom együtt. Megkóstolod?
-Inkább nem. De kérlek ne egyél össze mindenfélét jó? Nem akarom hogy rosszul legyél. 
-Rendben. Nem fogok. -miután végeztünk lepakolom az asztalt, majd hívást indítok. 
-Dr. Wilson rendelője, tessék. 
-Jónapot! Aurora vagyok és kérdezni szeretnék. Mennyit mozoghatok? Csak mert táncolni szeretnék.
-Rendben, de ne erőltesd meg magad! Abból bajok is lehetnek. És tegezz kérlek, már megbeszéltük. 
-Értettem, köszönöm. 
-Nincs mit. -ezzel lerakja. Úgy látszik összejön a tervem. Gyorsan újabb négy hívást indítok, majd egy óra múlva már a táncteremben kezdem magyarázni a lányoknak mit is szándékozom tenni. Persze Gem nélkül hiszen ők még Holmes Chapelben vannak és csak holnap után jönnek a bulira. Kicsit győzködni kellett de végül belement. 
-Össze kéne állítanunk egy koreót az esküvőre. Meglepi lenne mind az ötüknek. 
-Ez nagyon jó ötlet! 
-Ror ugye beszéltél az orvossal? -kérdezi aggódva El. 
-Igen. Nem erőltethetem túl magam. 
-Először válasszunk zenét. -turkál a táskájában Perrie majd a telefonján kezd keresgélni. Lejátszik pár számot, de egyik se nagyon nyeri el a tetszésünket. 
-Valami olyan kell amire úgy lehet táncolni, hogy ne tudják magukat összekaparni. 
-Nézzünk régebbieket! -szólok. 
-Megvan! -kiált Sophia és elindít egy számot. Mindenki azonnal felismeri. 
-Ne már. 
-Ez komoly?
-Miért? Nem ilyet keresünk? 
-Hát... végül is de. 
-Legyen ez! -nevet fel Pezz. 
-Na akkor kezdjük el. -állok fel. -De hogyan akarunk táncolni? Mármint nem fognak előttünk állni csak úgy. 
-Ja majd ülnek. -vágja rá El. 
-Hátra kötött kézzel. -meredek magam elé. 
-Hogy mi? -törnek ki röhögésben ami átragad rám is. 
-Amúgy... lehet hogy ez nem is annyira rossz ötlet. -ráncolja a szemöldökét Soph. 
-Na jó ezt még átbeszéljük. Inkább álljunk neki táncolni. 

•••

Hazaérve egy gyors fürdőt veszek, majd ágyban Harryhez bújva lustálkodom, ő pedig a tévét nézi. 
-Maci én izgulok. -emelem fel a fejem hogy ránézhessek.
-Miért?
-A holnap után miatt. Meg szeretném már tudni, hogy mi a nemük. 
-Én is bébi. 
-Annyira szeretnék fiút adni neked. 
-Miért? Mármint persze én is szeretném. 
-Azért, mert akkor lesz valaki aki tovább viszi a neved. 
-És akkor nem csak nőkkel lennék körülvéve. 
-Persze. -kuncogok miközben a nyakába fúrom az arcom. 
-Választottál már ruhát bébi? 
-Jaj ne, most még jobban izgulok..! Holnap megyünk. Mi lesz ha nem találok?
-Nyugi. Találni fogsz. Ez egészen biztos. 
-Honnan tudod? 
-Egy csomó nő egy ruhákkal teli boltban. -mondja én pedig felnevetek. 
-Ez nem ilyen egyszerű. Valószínűleg egész nap ott leszünk és még koszorúslány ruhát is kéne találni. 
-Megoldjátok. -csókol meg. 
-Sallyt is elviszem. 
-Rendben. Akkor holnapra pasis programot szervezek. 
-Azért lesz veletek lány is. 
-Ki? 
-Amelia és Chloe. -mondom mire csak a szemét forgatja. 

•••

Az éjjel alig aludtam és ez meg is látszik rajtam, de próbálom minden erőmmel nem kimutatni, hogy itt helyben el tudnék aludni. A ruhaszalon egyik nagy tükre előtt állok és az első ruhát nézem amit felpróbáltam. 
-Nem az igazi. -mondja anya. -Túl... habos- babos. 
-Tényleg nem az. -mondom majd felpróbálom a következőt. Túl szűk, túl virágos, túl csipkés, kényelmetlen, túlságosan csillog, nem érzem magam jól benne, senkinek sem tetszik, szép de nincs meg benne a plusz. Így követik egymást a ruhák és a végére már teljesen összezavarodom. A kanapéra anya és Anne közé ülök le és már a sírás határán állok.  
-Figyelj, addig nem megyünk innen amíg meg nem lesz a tökéletes ruha. -szögezi le Pezz. 
-Mi lenne ha együtt elmennénk és keresnénk ruhát? Megnézheti bármelyiket. -jön oda a kedves eladó hölgy aki eddig is a segítségemre szolgált. 
-Rendben. -leveszem a jelenleg rajtam lévő fehér anyagtömeget és egy köntösben indulok meg Sallyvel kézenfogva az eladó után, nyomukban a többiekkel. A sorok közt járkálunk amik tömve vannak. A többiektől kicsit leszakadva, az egyik sor végén az eladónő újra megkérdezi, hogy mi is az elképzelésem. 
-Hát nem szeretnék szűk ruhát és.. 
-Anyaa! -kiabál Sally. 
-Várj egy kicsit kérlek! 
-De anyaa! 
-Sal, egy pillanat és megyek oké?
-Nem anya ezt látnod kell most! 
-Elnézést. -fordulok a nő felé.
-Semmi baj. -átvágok a sorokon.
-Mi az Sally? 
-Nézd mit találtam! -húz elő egyet a sorból. 
-Úristen Sally ez... ez... hű! -csak ennyit tudok kinyögni, Sal arcán pedig egy győztes mosoly díszeleg. Az egész kis csapatunk gyorsan lerohan és mindenki ámuldozni kezd. 
-Ror, ezt muszály felpróbálnod. -leakasztom és elindulunk vele, de feltűnik egy kis cetli, amin az ára látható. 
-Jézusom...
-Mi az? 
-Láttad az árát?
-Harry megmondta hogy ne foglalkozz az árával. -lép mellém Anne. -És mivel tudta hogy úgy is nézni fogod, azért vagyok itt hogy megmondjam hogy ne tedd. Ki tudjátok fizetni bőven. Ne idegeskedj emiatt. -bólintok, majd belépek a fülkébe és segítséggel fel veszem a ruhát. Kisétálok a tükör elé újra. 
-Ez... gyönyörű. 
-Azt hiszem, nem kell tovább keresnünk. 
-Ez az igazi. -szólok, és már most nem akarom levenni a ruhát. Gyorsan fizetünk, majd átmegyünk a boltnak a koszorúslány ruhákkal teli részébe.
-Három lány kéne aki próbál majd. A kislány mindenképp legyen benne. -mondja a nő, akinek azóta sem tudom a nevét. Perrie és El azonnal lefoglalják a két helyet. Először a fogasokat nézzük át és kiválasztunk pár ruhát, majd Sallyvel kezdem átnézni a kisebb méretűeket. Aztán a három lány elmegy felpróbálni egy egy ruhát. Az első kör nem tartott sokáig, mindegyikben volt valami kifogásolható. Majdnem egy óra elteltével viszont rátalálunk újra az igazira. A lányokról felírják a méreteket, mert ezek csak nekik készülnek majd. Gyorsan Gem méreteit is felíratom nehogy elmaradjon és a ruhámmal együtt elindulunk a boltból kifelé. 
-Azt a rohadt.... -a bolt előtt ezernyi fotós valamint rajongó van. Ha valaki azt hinné hogy az öt év alatt az összes rajongójuk eltűnt az nagyot téved. A létszám egyáltalán nem csökkent. Nem tudom hogyan jöttek rá hogy itt vagyunk, de megtaláltak. Azért pedig még nagyobb felhajtás hogy itt vagyunk. És szerencse hogy az épület biztonságisai kint tartják őket, de nem fogunk tudni hazajutni.  Már hívom is Harryt. 
-Szia.
-Szia bébi. Hogy álltok? 
-Jól, indulnánk haza, de egy csomó fotós és rajongó van itt. Kéne pár ember kivinni minket innen.
-Hátsó kijárat?
-Kérdeztük, de nincs. 
-Jól van, küldöm őket. 
-Köszi. -rakom le. 
-Ror kértünk egy ilyen sötét anyagot a ruhádra, mert nem akarjuk hogy meglássák. 

-Nagyon köszönöm. -öt perc múlva megjelenik tíz feketébe öltözött nagydarab pasi és egy rést csinálnak nekünk a kocsihoz. Az egyikük odajön hozzám, a vállamra teszi a kezét és így megyek át gyorsan a kocsiig. Beülök majd megvárom a többieket is. Kisbusszal jöttünk hogy mind elférjünk. Ami mellesleg az én kocsim mert az előzőt becseréltettem erre mert úgy éreztem nem lesz elég a hely az ötszemélyesben. Anne ül be utoljára, majd elindítja a kocsit és már száguldunk haza felé. A ruhámat anya viszi haza, mert nem akarom hogy Hazz meglássa. Nem azért mert nem bízom benne hogy nem nézi meg, de így lesz a legjobb.