29.rész - A pocaklakók neve?

Aurora Moore

Egyenként jönnek oda a barátok gratulálni, majd egy torta szelettel mennek tovább. Nekem is marad egy és ezzel el is fogy. Oda megyek a kis csapatunkhoz és befúrom magam a kötbér Harry mellé. 

-Finom? -nézek fel rá.

-Igen, bébi. -ahogy kimondja a sütim az arcán landol. 

-Ez az Ror! -kiiabál Alice. Mindenki más dől a röhögéstől. 

-Ezt hogy merted? -néz rám mérgesen Hazz. 

-Szeretnéd hogy lenyaljam rólad? Még úgy sem ettem belőle. 

-Nem, inkább  letörlöm. 

-Minek? Jól áll szarzsák. 

-Kösz majompofa. -mondja majd eltűnik a kezemből a maradék és a lány fején landol. 

-Kajacsata!!! -ordítja Lou és Zayn hajára keni a félig megevett szeletjét. 

-Ezért meghalsz! -kezdi kergetni Zayn Lout. Komolyan mintha még mindig az oviban lennének. Próbálok Elmenekülni a repülő darabok elől és sikerül is szerencsére. Megpillantok egy sértetlenül álló szeletet és megindulok érte. Megszerzem és bemegyek vele a lakásba. Leülök és enni kezdem. Nemsokára Sally jelenik meg, ő is a saját tányérját védve. Lehuppan mellém és követi a példám. 

-Ez nagyon finom anya. 

-Igen. 

-Mindig szerettem volna kistesót. -bújik hozzám. -És most kettőt is kapok. -kis kezét a hasamra teszik és simogatni kezdi. -Hol vannak? 

-Az egyikük így fekszik a másikük pedig így. -mutogatok a bőrömön. 

-És... ugye majd segíthetek őket elaltatni?

-Persze. És mit szólnál ahhoz, hogy ha már a szobákat átalakítjuk akkor a tiédet is átfesthetnénk? 

-Tényleg?!? 

-Igen. Olyan színűre amilyet csak szeretnél. 

-Juuuj! Akkor lehet sárga is? Vagy lila? Vagy zöld? 

-Hogyne. Vagy akár lehet két szín is. Csak passzolniuk kell egymáshoz. 

-Mint a fürdőben? 

-Igen úgy. Van fönt az üres szobában egy színskála. Lehozod?

-Igen. -válaszol és el is tűnik. Mostanában csak üres szobának hívja a kicsiknek kialakuló helységet, mert nincs benne semmi és a babák nevét pedig még nem találtuk ki. Sally szobája mellett van az a két szoba ami a pocaklakóké lesz. Sal visszaér és válogatni kezdünk a színek között amikor Harry jön be. 

-Mit csinálunk?

-Színt választunk a picúrok szobájába és Sally szobájába. 

-Sal-ébe?

-Igen, arra gondoltam hogy ha már átalakítunk akkor ő is örülne neki. 

-Rendben, csak ne vállald túl magad. -a vendégeink hamarosan elmentek, Sallyvel továbbra is a szobákat tervezgettük amihez Harry is csatlakozott. 

•••

Neki álltam vacsit készíteni, mert a nagy tervezgetésben mindenki megéhezett. Furcsa, mert azt hittem régen, hogy az, hogy a terhes nők képesek mindenfélét összeenni az nem igaz, pedig már magamon is észreveszem hogy de, mert én is csinálom csak nem olyanokat eszek mint például a kolbász meg a puding, mert elvileg az anyám amikor engem várt azt evett sokat. És én nem is szeretnék ilyet enni szóval figyelek rá hogy minnél inkább egészségeset egyek. Nem hiszem hogy árt a babáknak de nem szeretném kipróbálni. Az elgondolkodás nagyon összejött most, annyira hogy észre sem vettem hogy elvágtam az ujjam. De elég rendesen. Ez már az a vérmennyiség amitől rosszul leszek, mert nem bírom. 

-Harry! -kiabálok és már a hányinger kerülget. A víz alá tartom a kezem. Hangos trappolás és már mellettem is van. 

-Mi a baj? 

-Elvágtam az ujjam. Rosszul vagyok. -megfordít és felültet a pultra. Elzárja a vizet és egy zsepit szorít az ujjamra. A vállának döntöm a fejem és mélyeket lélegzem. 

-Jobban vagy? -kérdezi nehány perc múlva.

-Aha. -bekeni és be is köti az ujjam. Magamhoz ölelem. 

-Öhmm... Dagim... az nincs kész? -néz oldalra. 

-Ja. Hupszi. -szállok le a pultról és húzom le a tűzről a lábost. Kaja után fürdeni megyek, ahova Harry is jön velem. A tükörben nézem a hasam, már felöltözve. 

-Olyan szép a hasad bébi. 

-Persze, dagadtnak nézek ki. 

-Dehogyis. Tudod hogy azt csak viccből mondom. 

-Tudom. 

-Figyelj rám. Te vagy a világ leggyönyörűbb kismamája. Alice is megmondta. 

-Tényleg így gondolja?

-Tényleg. 

-Ez aranyos tőle. 

-Nem bébi ez csak az igazság. 

-Én még nem vagyok álmos. -nézek rá a számat beharapva. Majd a nyakát puszilom végig.

-Ne csináld. Tudod hogy nem lehet. 

-Nekem nem lehet. -csókot nyomok szájára és kimegyek a fürdőből. Sally szobáját veszem célba. 

-Mostál fogat Sal?

-Igen anya. 

-Akkor alvás. -mondom ő pedig bemászik az ágyba. 

-Jó éjt szívem. Álmodj szépeket. 

-Itt maradsz velem egy kicsit? 

-Persze. -befekszem mellé. Kis tenyerei a pocim simogatják. 

-Nagyon szeretném ha már megszületnének.

-Én is. Énekeljek neked? -bólint. Hamar sikerül elaltatnom, de közben én is bealszom.

•••

Arra ébredek hogy Harry alám nyúl és elindul velem. Berak a saját ágyunba. Kinyitom a szemeim.

-Felébresztettelek? Bocsi. 

-Nem baj. -hozzábújok.

-Maci?! Mi legyen a pocaklakók neve? Neked mi tetszik?

-Nem tudom. Sally mondott párat. 

-Miket? 

-Hmm... Toby, Cody, Rebecca, Lindy, Luke, Zara, Zoe, Joey... ezekre emlékszem. 

-Olyan édes hogy ennyire várja már őket. A Zoe és a Lindy tetszik. 

-Nekem csak a Zoe. És a kisfiamnak? 

-Ryan, Cole, Isaac, Dylan, Tyler, Eaton, Walter? -sorolok még neveket. 

-Nem tudok dönteni. -nevet fel. 

-Nem is kell. Csak mondd hogy melyik tetszik a legjobban. 

-Tetszik a Cody, és a Dylan is. 

-Ez csak az amit én mondtam, meg amit Sally. Te mit találtál ki?

-Hogy én? Hát... Lena, Talia, Oliver, Zack, Adam... ja és Blair. 

-Nagyon jól hangzik a Lena és a Blair. -csókolom meg. 

-Kösz dagim. 

-Holnap megbeszéljük Sallyvel is.

-Rendben. 

•••

Idegesen csapom be magam mögött az ajtót és dobom le a táskám, a cipőm, majd megyek át a konyhába. Pakolászni kezdek, hogy eltereljem a figyelmem a sok hülye emberről aki nem tud figyelni. 

-Szia anya!! -jelenik meg Sally.

-Szia Sal. -ölelem át. Lehajolok hozzá és puszit nyomok az arcára, majd ő az enyémre, végül még kettőt kapok a hasamra. 

-Apa hol van? 

-Az üres szobában. A kiságyat rakja össze. -fogja meg a kezem és felhúz az emeletre. 

-Szia Maci. 

-Szia bébi. -puszil meg. -Jó lesz?

-Persze. Te vagy az egyetlen a mai nap aki tudja is hogy mi hogyan van. 

-Miért?

-Hát egy csomóan nekem jöttek nem olyan kis erővel, aztán a könyvesboltban is összevesztem az eladóval és egy gördeszkás csávó majdnem fellökött. 

-Mondtam hogy elmegyek veled. Legközelebb nem engedlek egyedül. Nem akarom hogy bajod legyen.

-Tudom. Szeretlek. -úgy éreztem ezt most muszáj kimondanom.

-Én is szeretlek dagi. Nem csinálnál valami kaját? Éhes vagyok. 

-Én is!

-Nincs kedvem. Inkább menjünk el étterembe vagy rendeljünk pizzát. 

-Sal, pizza vagy étterem? 

-Étterem! 

-Akkor keresnem kell valami ruhát. 

-Nem húzok öltönyt. 

-Nem is kell. 

-Anya segítesz nekem? És én is akarok neked! 

-Persze. Na menjünk. 

28. rész - Hiányoztál, szarzsák!

Harry Styles 

Anya erősen szorított magához, miután beengedtem őt és Robint a lakásba.
- Hiányoztál, fiam - nyomott egy puszit az arcomra.
- Anya - nevettem fel - tegnap találkoztunk.
- És, akkor nem hiányozhatott az egyetlen, pici fiam? - csipkedte meg az arcomat. Elfintordotam, majd inkábba anyát hátrahagyva köszöntöttem Robint egy férfias öleléssel.
- Hol van az én gyönyörű menyem? - csapta össze tenyereit, tekintetével Aurora-t kutatatta. Letettem az ajándékot, amit hoztak, és intettem a fejemmel, hogy kövessenek. Kivezettem őket a kertbe, ahol a menyasszonyom éppen az asztalt terítette Sally társaságában. Egy kék nyári ruha volt rajta, ami már - már láttatni engedte gömbölyödő pocakját. Barna haja göndör tincsekben omlott a vállára.
Miután köszönt anyáéknak, a derekánál húztam magamhoz, tenyereimet a hasára simítva suttogtam a fülébe.
- El kell mennem a tortáért. Kibírod anyáékkal? - kérdésem után egy apró csókot nyomtam a füle mögé, amitől szokásosan megborzongott.
- Annyira hülye vagy, Harry - csapott a kezemre, amivel még mindig a hasát simogattam - Persze, hogy kibírom Anne- ékkel, ne beszélj ekkora baromságot! - mormogta, szembefordulva velem. Karjait a nyakam köré fonta, arcát a vállamba fúrva lélegzett mélyeket - Hiányozni fogsz, Maci.
- Bébi, csak a cukrászdába megyek, maximum 30 perc! - nevettem fel. Egy ideje nagyon ragaszkodóvá vált, s bár nem bántam, azért mégis aggasztott, hogy néha egy - egy bevásárlás ideje alatt többször is felhívott - De, persze te is hiányozni fogsz nekem, dagi - kuncogtam és megpusziltam a sértődötten felhúzott orrát. Nem szerette, ha daginak hívtam, mert túl kövérnek érezte magát, így hogy egy hatalmas dinnye volt a hasa helyén, de én nem győztem elégszer hangoztatni, hogy mennyire gyönyörű így is - Jaj, bébi, ne duzzogj - fúrtam az arcomat a nyakába, és apró puszikat hagytam a bőrén, amitől lassan a karjaimba omlott - Tudod, hogy tökéletes tested van.
- Annyira megható, és aranyos, amit műveltek, tényleg, mindjárt elbőgöm magam, de ha nem bírjátok elengedni egymást, soha nem lesz itt a torta, és soha a büdös életben nem tudjuk meg a nemüket - szólalt meg mögülünk egy vékonyka hang, amelyről lerítt, hogy szélesen mosolyog. Elengedtem Aurora-t, és egy csontropogtató ölelésben részesítettem a legjobb barátomat, Alice-t - Hiányoztál, szarzsák - makogta levegőért kapkodva, és megveregette a hátamat, jelezve, hogy "eleget szorongattál már pöcsfej, engedj."
- Te is nekem, balfék - nyomtam egy puszit a homlokára, majd útjára engedtem, hogy megcsodálhassa a menyasszonyom.
Alice Washington-ban tanult, így nagyon ritkán láttuk egymást élőben. Legtöbbször csak FaceTime-olni tudtunk, vagy Skype-olni. Így ismerte meg Aurora-t is, akit élőben most lát először.
- Hé, majompofa - szóltam rá, mikor már nagyon rápörgött szegény lányra - Jössz velem a tortáért? Addig dumálunk - ajánlottam fel neki, egy széles vigyor kíséretében, és elindultam az ajtó felé, de még időben visszafordultam, hogy egy csókot nyomhassak Aurora homlokára.
- Micsoda kihagyhatatlan ajánlat! Harry Styles-sal fogok tortát cipelni, emberek ezt fel kell írnom a naptáramba - gúnyolódott, egy kicsit talán túl is dramatizálva a dolgot.

- Meddig maradsz? - kérdeztem, miközben a tekintetemet az útra szegeztem. Hangosan felsóhajtott, és a szemem sarkából láttam, hogy a fejét neki dönti a háttámlának, égnek emelve a tekintetét.
- Visszaköltözöm - motyogta, hirtelen érdekesebb lett a tenyere. Valami furcsa volt rajta. Hangja szomorúan csengett, az arcán mégis fültől - fülig érő vigyor díszelgett - El sem hiszed, szarzsák, de eljegyeztek! - visította boldogan, míg a bal kezével hadonászott össze- vissza - Tudod, volt egy csoport társam, Aiden, huh és neki van egy öccse, Travis - magyarázta lelkesen, míg én próbáltam megjegyezni a neveket - Féléve vagyunk együtt, ami tényleg nem sok idő a ti 5 évetekhez képest, de menthetetlenül beleestem a srácba, annyira...annyira figyelmes, kedves, humoros, okos, és huh olyan helyes pasit te még nem láttál! - áradozott, én pedig csak széles mosollyal figyeltem, ahogy az apró termetű, szőke hajú lány boldogan ugrándozik az ülésen.
- Ugyan már, elég csak tükörbe néznem - túrtam bele a hajamba, öntelt vigyorral az arcomon, amire a reakciója egy szemforgatás és egy grimasz volt - Egyébként örülök, hogy boldog vagy majompofa, gratulálok - néztem rá egy félpillanatra, mielőtt leparkoltam volna a cukrászda előtt.
- Hát, azt hiszem köszönöm - motyogta, és ezúttal ő túrt a hajába - Ugye tudod, hogy te meg egy baromi szerencsés szarházi vagy? Basszus, a menyasszonyod modelleket megszégyenítően gyönyörű, így terhesen, wow! Gratulálok! Tudod, amikor a szaros homokozóban játszottunk nem gondoltam, hogy ez lesz belőlünk, hogy ilyen lesz az életünk.
- Köszönöm, Alice - húztam magamhoz egy gyors ölelésre, mielőtt udvariasan előre engedtem a cukrászda bejáratánál - Hello, ummm, Harry Styles vagyok, és lesz egy tortám - motyogtam zavartan, mire a srác a pultnál halkan felnevetett.
- Oh, igen, a babatorta - bólintott, és hátra szaladt, hogy előre hozza a marcipánnal borított csodát - Hát, haver sok sikert, és gratulálok! - vigyorgott rám, mikor fizettem, és kifelé indultunk.
- Umm, kösz. Figyelj, én mindennek örülök, de kérlek mondd azt, hogy fiúk!
- Sajnálom, de a barátnőd...
- Menyasszonyom - vágtam közbe, javítva rajta.
- Igen, ugh a menyasszonyod szigorúan a lelkemre kötötte, hogy semmit ne áruljak el.

✖✖✖

- Mindenkinek köszönöm, aki eljött, köszönjük az ajándékokat, és a jókívánságokat is! - végig néztem a társaságon, ami most egészen nagy számot ütött. Halványan elmosolyodtam, a nadrágom farzsebébe próbáltam bele törölni az izzadtságomat, ami az idegességtől jött ki - Azt hiszem elértünk a buli azon részére, amit már mindenki nagyon várt. Szeretném elmondani, hogy nekem teljesen mindegy, hogy mi a nemük a kicsiknek, csak az számít, hogy egészségesek legyenek. Na, meg hasonlítsanak a gyönyörű anyjukra - húztam magamhoz Aurora-t, aki a karamba kapaszkodott, hogy ne essen össze az izgalomtól - Szeretném most is megnyugtatni az én csodálatos kislányomat, Sally-t, hogy akárhány gyerek érkezhet még a családba, mindig is ő lesz apuci kicsi hercegnője, igen, még 30 évesen is- bólogattam bőszen, tekintetemmel Sally-t keresve, aki mellettünk állt, Aurora ruháját gyűrögetve.
- Oh, szarzság, ne légy töketlen, vágd fel a tortát! - kiabálta be Alice, mire mindenki felnevetett, Sally pedig egy határozott igent hallatott.
- Hát, jó - sóhajtottam, míg fél kézzel a kést fogtam, fél kézzel pedig a menyasszonyom derekába kapaszkodtam - Hajrá, bébi - nyomtam egy csókot az ajkaira, mire hangos tapsvihar tört ki a "nézőtéren". Aurora vörös arccal, zavart mosollyal vált el tőlem, és szúrta egy határozott mozdulattal a tortába a kést. Összeszorítottam a szemeimet, nem mertem oda nézni, egészen addig, amíg Aurora zokogva át nem ölelt az egész testével.
A piskóta két rétegű volt, s míg a felső rész kék ételszínezéket kapott, az alsó rózsaszín.
Leplezhetetlenül boldog mosollyal az arcomon emeltem fel az állánál fogva, Aurora fejét, s nyomtam egy hosszú, érzelmekkel teli csókot az ajkaira.
- Köszönöm, bébi, köszönöm. Alig várom, hogy megszülessen a csodás kisfiúnk, és kislányunk.
Sally a derekamnál szorított magához, én pedig Aurora-t elengedve guggoltam le hozzá, s öleltem magamhoz.
- Apa, ugye segíthetek nevet választani?



Sziasztok!:) Egy hét kihagyás után, meghoztam a legújabb részt, amiben már kiderült az ikrek neme is. Remélem tetszik a rész, és nem felejtetek el kommentelni. 
A történetből már csak 7 rész, és egy Epilógus maradt :( 
Jó olvasást, csajszibarackok!xxx. 
Ui: Lépjetek be a saját Facebook-os csoportomba, ami közelben induló saját blogjaimmal kapcsolatos. 

27. rész - Felborult hormonrendszer

Aurora Moore

-Anyaaa! Mikor eszünk már? -kérdezi Sally vagy huszadjára. 

-Ez még vidd ki. -adok neki egy merőkanalat. Utána megyek és leülök a helyemre, Harry mellé. A leves hamar elfogy. A másodikból ami jelen esetben rántott husi és rizs -nem valami nagy cucc de most csak erre volt energiám- mindenki mer én pedig visszamegyek a hűtőhöz és egy üveg szilvalekvárral foglalom el újra a helyem. Enni kezdek, de Harry furcsa arckifejezését látva megáll a kezemben a villa. 

-Mi az?

-Ennyire felborult a hormonrendszered bébi? 

-Most miért tök finom együtt. Megkóstolod?

-Inkább nem. De kérlek ne egyél össze mindenfélét jó? Nem akarom hogy rosszul legyél. 

-Rendben. Nem fogok. -miután végeztünk lepakolom az asztalt, majd hívást indítok. 

-Dr. Wilson rendelője, tessék. 

-Jónapot! Aurora vagyok és kérdezni szeretnék. Mennyit mozoghatok? Csak mert táncolni szeretnék.

-Rendben, de ne erőltesd meg magad! Abból bajok is lehetnek. És tegezz kérlek, már megbeszéltük. 

-Értettem, köszönöm. 

-Nincs mit. -ezzel lerakja. Úgy látszik összejön a tervem. Gyorsan újabb négy hívást indítok, majd egy óra múlva már a táncteremben kezdem magyarázni a lányoknak mit is szándékozom tenni. Persze Gem nélkül hiszen ők még Holmes Chapelben vannak és csak holnap után jönnek a bulira. Kicsit győzködni kellett de végül belement. 

-Össze kéne állítanunk egy koreót az esküvőre. Meglepi lenne mind az ötüknek. 

-Ez nagyon jó ötlet! 

-Ror ugye beszéltél az orvossal? -kérdezi aggódva El. 

-Igen. Nem erőltethetem túl magam. 

-Először válasszunk zenét. -turkál a táskájában Perrie majd a telefonján kezd keresgélni. Lejátszik pár számot, de egyik se nagyon nyeri el a tetszésünket. 

-Valami olyan kell amire úgy lehet táncolni, hogy ne tudják magukat összekaparni. 

-Nézzünk régebbieket! -szólok. 

-Megvan! -kiált Sophia és elindít egy számot. Mindenki azonnal felismeri. 

-Ne már. 

-Ez komoly?

-Miért? Nem ilyet keresünk? 

-Hát... végül is de. 

-Legyen ez! -nevet fel Pezz. 

-Na akkor kezdjük el. -állok fel. -De hogyan akarunk táncolni? Mármint nem fognak előttünk állni csak úgy. 

-Ja majd ülnek. -vágja rá El. 

-Hátra kötött kézzel. -meredek magam elé. 

-Hogy mi? -törnek ki röhögésben ami átragad rám is. 

-Amúgy... lehet hogy ez nem is annyira rossz ötlet. -ráncolja a szemöldökét Soph. 

-Na jó ezt még átbeszéljük. Inkább álljunk neki táncolni. 

•••

Hazaérve egy gyors fürdőt veszek, majd ágyban Harryhez bújva lustálkodom, ő pedig a tévét nézi. 

-Maci én izgulok. -emelem fel a fejem hogy ránézhessek.

-Miért?

-A holnap után miatt. Meg szeretném már tudni, hogy mi a nemük. 

-Én is bébi. 

-Annyira szeretnék fiút adni neked. 

-Miért? Mármint persze én is szeretném. 

-Azért, mert akkor lesz valaki aki tovább viszi a neved. 

-És akkor nem csak nőkkel lennék körülvéve. 

-Persze. -kuncogok miközben a nyakába fúrom az arcom. 

-Választottál már ruhát bébi? 

-Jaj ne, most még jobban izgulok..! Holnap megyünk. Mi lesz ha nem találok?

-Nyugi. Találni fogsz. Ez egészen biztos. 

-Honnan tudod? 

-Egy csomó nő egy ruhákkal teli boltban. -mondja én pedig felnevetek. 

-Ez nem ilyen egyszerű. Valószínűleg egész nap ott leszünk és még koszorúslány ruhát is kéne találni. 

-Megoldjátok. -csókol meg. 

-Sallyt is elviszem. 

-Rendben. Akkor holnapra pasis programot szervezek. 

-Azért lesz veletek lány is. 

-Ki? 

-Amelia és Chloe. -mondom mire csak a szemét forgatja. 

•••

Az éjjel alig aludtam és ez meg is látszik rajtam, de próbálom minden erőmmel nem kimutatni, hogy itt helyben el tudnék aludni. A ruhaszalon egyik nagy tükre előtt állok és az első ruhát nézem amit felpróbáltam. 

-Nem az igazi. -mondja anya. -Túl... habos- babos. 

-Tényleg nem az. -mondom majd felpróbálom a következőt. Túl szűk, túl virágos, túl csipkés, kényelmetlen, túlságosan csillog, nem érzem magam jól benne, senkinek sem tetszik, szép de nincs meg benne a plusz. Így követik egymást a ruhák és a végére már teljesen összezavarodom. A kanapéra anya és Anne közé ülök le és már a sírás határán állok.  

-Figyelj, addig nem megyünk innen amíg meg nem lesz a tökéletes ruha. -szögezi le Pezz. 

-Mi lenne ha együtt elmennénk és keresnénk ruhát? Megnézheti bármelyiket. -jön oda a kedves eladó hölgy aki eddig is a segítségemre szolgált. 

-Rendben. -leveszem a jelenleg rajtam lévő fehér anyagtömeget és egy köntösben indulok meg Sallyvel kézenfogva az eladó után, nyomukban a többiekkel. A sorok közt járkálunk amik tömve vannak. A többiektől kicsit leszakadva, az egyik sor végén az eladónő újra megkérdezi, hogy mi is az elképzelésem. 

-Hát nem szeretnék szűk ruhát és.. 

-Anyaa! -kiabál Sally. 

-Várj egy kicsit kérlek! 

-De anyaa! 

-Sal, egy pillanat és megyek oké?

-Nem anya ezt látnod kell most! 

-Elnézést. -fordulok a nő felé.

-Semmi baj. -átvágok a sorokon.

-Mi az Sally? 

-Nézd mit találtam! -húz elő egyet a sorból. 

-Úristen Sally ez... ez... hű! -csak ennyit tudok kinyögni, Sal arcán pedig egy győztes mosoly díszeleg. Az egész kis csapatunk gyorsan lerohan és mindenki ámuldozni kezd. 

-Ror, ezt muszály felpróbálnod. -leakasztom és elindulunk vele, de feltűnik egy kis cetli, amin az ára látható. 

-Jézusom...

-Mi az? 

-Láttad az árát?

-Harry megmondta hogy ne foglalkozz az árával. -lép mellém Anne. -És mivel tudta hogy úgy is nézni fogod, azért vagyok itt hogy megmondjam hogy ne tedd. Ki tudjátok fizetni bőven. Ne idegeskedj emiatt. -bólintok, majd belépek a fülkébe és segítséggel fel veszem a ruhát. Kisétálok a tükör elé újra. 

-Ez... gyönyörű. 

-Azt hiszem, nem kell tovább keresnünk. 

-Ez az igazi. -szólok, és már most nem akarom levenni a ruhát. Gyorsan fizetünk, majd átmegyünk a boltnak a koszorúslány ruhákkal teli részébe.

-Három lány kéne aki próbál majd. A kislány mindenképp legyen benne. -mondja a nő, akinek azóta sem tudom a nevét. Perrie és El azonnal lefoglalják a két helyet. Először a fogasokat nézzük át és kiválasztunk pár ruhát, majd Sallyvel kezdem átnézni a kisebb méretűeket. Aztán a három lány elmegy felpróbálni egy egy ruhát. Az első kör nem tartott sokáig, mindegyikben volt valami kifogásolható. Majdnem egy óra elteltével viszont rátalálunk újra az igazira. A lányokról felírják a méreteket, mert ezek csak nekik készülnek majd. Gyorsan Gem méreteit is felíratom nehogy elmaradjon és a ruhámmal együtt elindulunk a boltból kifelé. 

-Azt a rohadt.... -a bolt előtt ezernyi fotós valamint rajongó van. Ha valaki azt hinné hogy az öt év alatt az összes rajongójuk eltűnt az nagyot téved. A létszám egyáltalán nem csökkent. Nem tudom hogyan jöttek rá hogy itt vagyunk, de megtaláltak. Azért pedig még nagyobb felhajtás hogy itt vagyunk. És szerencse hogy az épület biztonságisai kint tartják őket, de nem fogunk tudni hazajutni.  Már hívom is Harryt. 

-Szia.

-Szia bébi. Hogy álltok? 

-Jól, indulnánk haza, de egy csomó fotós és rajongó van itt. Kéne pár ember kivinni minket innen.

-Hátsó kijárat?

-Kérdeztük, de nincs. 

-Jól van, küldöm őket. 

-Köszi. -rakom le. 

-Ror kértünk egy ilyen sötét anyagot a ruhádra, mert nem akarjuk hogy meglássák. 

-Nagyon köszönöm. -öt perc múlva megjelenik tíz feketébe öltözött nagydarab pasi és egy rést csinálnak nekünk a kocsihoz. Az egyikük odajön hozzám, a vállamra teszi a kezét és így megyek át gyorsan a kocsiig. Beülök majd megvárom a többieket is. Kisbusszal jöttünk hogy mind elférjünk. Ami mellesleg az én kocsim mert az előzőt becseréltettem erre mert úgy éreztem nem lesz elég a hely az ötszemélyesben. Anne ül be utoljára, majd elindítja a kocsit és már száguldunk haza felé. A ruhámat anya viszi haza, mert nem akarom hogy Hazz meglássa. Nem azért mert nem bízom benne hogy nem nézi meg, de így lesz a legjobb. 

26. rész- Szüksége van arra, hogy megismerje az igazi anyját

Harry Styles

Teljesen egyértelmű volt, hogy átverve éreztem magam. Kihagytam egy vizsgálatot a menyasszonyommal, ahol akár a gyermekeim nemét is megtudhattam volna. Ehelyett a volt feleségem lakásánál vártam, oldalamon a lányommal, hogy végre ajtót nyisson és beszélhessünk.
- Harper, mi a francért nem tudod ki nyitni ezt a gedvás ajtót?! - emeltem meg a hangomat, míg egy kicsit erősebben csaptam az ajtóra. Sally vállon ütött, amikor a csúnya szavak elhagyták a számat, és fenyegető tekintettel meredt rám.
- Ha, nekem pénzt kell bedobnom az üvegbe csúnya beszédért, akkor neked is - morogta, mire felnevettem és puszit nyomtam a homlokára.
- Rendben, amint hazaérünk, bedobom a pénzt - vigyorogtam rá.
Nem tudom, milyen csoda folytán, de az ajtó kinyílt, megjelent mögötte Harper is.
Most jönne az a rész, hogy meglátom és Aurora- t elfelejtve újra beleszeretek, és térden állva könyörgök, hogy kezdjük újra, mint egy család?
Talán ennek kellett volna történnie, de ahogy rávezettem a tekintetem, megfordult a fejemben, hogy karon ragadom Sally-t és hazáig meg sem állok.
Továbbra is természetellenes, és visszataszító volt. Szőke - persze, pót - haja egyenesen omlott a vállara és lufi méretűre fújt melleire. Duzzadt, műanyaggal teli ajkaira győztes mosoly kúszott, míg beljebb invitált minket.
- De szép nagy lány lettél, Sarah! - nézett végig tettetett csodálattal a kicsin.
- A neve Sally - sziszegtem, kicsit jobban megszorítva lányom kezét, aki ugyanúgy kapaszkodott belém. Kuncogva a szája elé kapta a tenyerét, ezzel jelezve, hogy mennyire meglepődött azon, hogy elhibázta.
- Pedig megmertem esküdni, hogy az a neved, kicsikém - guggolt le, hogy nagyjából egy magas legyen a kicsivel. Már épp megszólaltam volna, mikor Sally engem is megelőzve, szikrákat szóró szemekkel, a fogain keresztűl szűrte a szavakat.
- Ne hívj kicsikémnek.
- Oh, milyen kis morci valaki - kuncogta játékosan megcsípve Sally orrát. A lány elkapta a fejét, és szinte elbújt mögöttem. Hirtelen már nem tűnt jó ötletnek, hogy idejöttünk. Jobb lett volna, ha várunk még pár évet. Vagy egyáltalán nem is jövünk.
- És, ne is érj hozzám - motyogta. Harper felegyenesedett, csípőre téve a kezét, felvont szemöldökkel dühösen meredt rám. Mosolyomat elnyomva bámultam vissza rá, várva azt, hogy talán felajánlja a kanapét, hogy leülhessünk. Mondjuk, ha belegondolok hányan dughatták meg ott, akkor se ülnék rá arra, ha előttem fertőtlenítené le.
- Mit mondtál te neki, hogy ennyire utál engem?
- Ha az alapból nem lenne elég, hogy elhagytad - morogtam a hangomba enyhe gúnyt csempészve - De, csak hogy megnyugodj, Sally-nek csak az igazságot mondtam - vontam meg a vállam. Leguggoltam a lányom elé, és figyelmen kívül hagyva az anyját kérdeztem meg tőle:
- Akarsz még itt maradni, Sal? Anya már biztosan nagyon vár minket otthon - simítok ki egy tincset az arcából - Majd pár év múlva visszajövünk, ha már idősebb leszel, oké? - könnyes szemekkel bólintott, és pedig értetlenül és ijedten húztam magamhoz - Miért sírsz, kicsim?
- Mert egy ilyen nő szült engem - suttogta. A lehető legnagyobb önfegyelem kellett ahhoz, hogy ne nevessem el magam lányom komolyan gondolt szavait - Apa, kérlek menjünk! - nyüszítette, elég hangosan ahhoz, hogy Harper is meghallja, bár a nézéséből simán kivehető volt, hogy szinte az egész beszélgetést végighallgatta.
- Még mindig anyának hívja a lányt? - soha nem hallottam még ilyennek a hangját. Komolynak és szomorúnak. Valamilyen szinten megértettem, hiszen az én szívem is ketté hasadna, ha a saját gyerekem más nevezne apjának, de Harper pontosan ezt érdemelte. Talán, ha nem lépett volna ki teljesen Sally életéből, akkor most nem tartanánk itt, hogy a lakásán a karjaimba sír a közös lányunk.
- Nem is fogja máshogy - válaszoltam, és az ölembe kapva Sally-t - megjegyzem, hogy a gyerekek nyolc éves korukra már nem olyan könnyűek - az ajtó felé sétáltam - Pár év múlva találkozunk, Harper! - köszöntem, mielőtt kiléptem az ajtón.

✖✖✖

- Irány fürdeni, aztán alvás, kisasszony! - löktem be játékosan a szobájába. Nevetve fordult vissza, mielőtt otthagytam volna. Rám ugrott, és szorosan megölelve, puszit nyomott az arcomra.
- Jó éjt, Apa! Köszönöm, hogy eljöttél velem. De, semmi értelme nem volt.
- Bármikor, kicsim, bármikor - egy utolsó csókot nyomtam a homlokára, majd a hálószobánkba mentem.
Odabent Aurora az olvasólámpa fényénél olvasta a Gyermek utónevek könyvet, egészen addig, amíg észre nem vette, hogy megérkeztem. Becsukta a könyvet, levette az olvasószemüvegét - ami megjegyzem baromi szexivé tette -, miközben fáradtan elmosolyodott. Levettem a felsőmet és a nadrágomat, és bemásztam mellé az ágyba. Felém fordult, én pedig a derekánál fogva húztam magamhoz, arcomat a nyakába fúrva mélyeket lélegeztem.
- Mi volt az ultrahangon? - kérdeztem, apró csókokat hagyva a bőrén. Hajamba túrva húzta hátra a fejemet, hogy a szemembe nézhessen, míg az én kezeim tovább kalandoztak a pólója alatt.
- Minden rendben van velük - mosolya szinte már ragyogott, ahogyan mesélni kedzett arról, hogy mekkorák már a lábaik, látta az ujjaikat, hallotta a szívük dobogását - Persze, a nemüket nem tudtam meg, de azt mondta Dr.Wilson, hogy két hét múlva, már meg tudja mondani - magyarázta, egy apró csókot nyomva az ajkaimra. Hosszú, barna tincsei közé túrva húztam vissza még egy csókra - Mi volt Harper-nél? - bújt hozzám, miután pihegve elváltunk egymástól. Fejét a mellkasomon pihentette, ujjaival a tetoválásaimon körözött.
- Másfél óra elteltével nyitott ajtót, sejtésem sincs, hogy addig mit csinált. Aztán Sarah-nak hívta Sally-t. Igazából beszélni alig beszéltünk, Sally elég hamar megelégelte, amit meg is értek, hiszen az a nő egy kész rémálom - motyogtam - Pár év múlva, mikor Sally már elég idős lesz, újra próbálkozunk. Fáj beismerni, de talán szüksége van arra, hogy ismerje az igazi anyját.

✖✖✖

- Nem értem - ráztam meg a fejem értetlenül, Aurora pedig hangosan felsóhajtott és homlokon csapta magát - Magyarázd el, megint! - kértem.
- Bennem dolgoznak a hormonok, de te nem értesz meg egy teljesen egyszerű dolgot. Aggódnom kéne, Maci? - vonta fel a szemöldökét folytott mosollyal - Az a lényeg, hogy olvastam a neten, hogy nagyon sok pár csinálja ezt, így gondoltam, hogy a mi babavárónkon is legyen ilyen. Tehát, a tegnapi vizsgálaton Dr. Wilson leírta a az ikrek nemét, és beletette ebbe a borítékba - mutatta fel a sárga papírt - Ezt most elvisszük a cukrászhoz, aki elkészíti a holnapi babaváróra a tortát, aminek a belseje a babák nemének megfelelő színű lesz.
- De, miért nem nézzük meg most? - nyúltam pimasz mosollyal az arcomon a borítékért, ám a menyasszonyom még azelőtt átnyújtotta a cukrásznak, hogy megkaparinthattam volna - Bébi, én már nem bíroooom - húztam el az "o"-t, hisztizve, mint egy három éves.
- Muszáj leszel - vont vállat csókot nyomva az ajkaimra - Rengeteg dolgunk van még, gyere! - húzott maga után, én pedig újra felvettem az értetlen tekintetemet.
- Hova megyünk?
- Egy kávézóba, ahol megbeszélünk pár részletet az esküvőről.
- Oh - döbbentem le. Eddig egyszer sem említette, azóta, hogy megkértem a kezét - Nem mintha baj lenne, bébi, de hogy jött ez?
- Gondolkoztam, és, umm, jó lenne, ha a gyerekek, már házasságba születnének.



Hey, csajszibarackok!:) 
Meghoztam a legújabb részt, amiben Sally találkozik Harper-rel. Nem tudom, ki mit várt ettől, de azért remélem tetszeni fog:) 
Hagyj nyomot magad után!:) 
Xxx. Lacy

25.rész - Kiscsillag

Aurora Moore

Izgatottan és vidáman indulok el Dr. Wilsonhoz hogy újra megvizsgáljon. Mivel ikrek és nagyobb az esélye a veszélyeztetett terhességnek, így többször kell bejárnom hozzá, de nem bánom. Inkább bemegyek többször, mint hogy baj legyen. Nagyon vigyázok rájuk és minden olyan helyzetet kerülök amitől bajom lehetne. Harry is nagyon óv, hiszen amikor hazaértem a szatyrokat, amik nem is voltak nehezek, azonnal elvette tőlem. Néha túl aggódónak is tűnhet, de tudom hogy csak félt engem és a kicsiket. Az érkezésüket, bár még messze van, már nagyon várjuk. Az egyik volt vendégszobát elkezdtük átalakítani számukra, persze később nem egy szobában lesznek, de amíg kicsik sokkal egyszerűbb így. A hasam egy picit már elkezdett gömbölyödni, aminek Harry iszonyatosan örült. Na meg persze hogy a hasammal együtt a melleim is nőnek. Megérkezve az orvoshoz, körülbelül fél órát várok és közben remélem, hogy Harper nem baszakodik Sallyvel. Biztosan megpróbálja majd maradásra bírni, de bízom bennünk. Végülis megértem Salt, hogy látni és megismerni szeretné az igazi anyukáját. Én is ezt tenném a helyében. Végre én következek. Felfekszem az ágyra és felhúzom a pólóm. Újra rámkerül a hideg zselé, majd hamarosan megjelenik a kép is a monitoron. 

-Azt lehet tudni hogy milyen neműek lesznek? -kérdezem. 

-Megnézzem neked? -tudom hogy Harry nem szeretné még megtudni hogy lányok-e vagy fiúk-e. Én viszont eddig szerettem volna, de most elbizonytalanodtam. Így már nem lesz akkora meglepetés ha megszületnek. 

-Nem. Tudja Harry nem akarja megtudni. 

-És te szeretnéd? 

-Hát akartam, de úgy nem akkora meglepi. 

-Igen, valóban. -törli le rólam a zselét, majd elvégzi a többi vizsgálatot is. -A picik egészségesek, találkozunk két hét múlva. 

-Nagyon köszönöm. 

-Nincs mit. 

-Viszlát. -koöszönök és becsukom magam mögött a rendelő ajtaját. Boldogan távozom a magánklinikáról. Az autóm felé megyek, közben próbálom hívni Harryt, hogy elmondjam minden rendben, de nem veszi fel. Elrakom a telefont, majd hazafelé indulok, de meggondolom magam, mert egyedül lennék az úgy pedig unalmas. Bár le tudnám foglalni magam egyedül is, most jobban szeretnék társaságban lenni. Ahogy Harry mondaná hormonok. Lehet hogy igaza van, de mindent nem lehet erre fogni. Na de... Liam ott maradt nálunk. Basszus hogy felejkezhettem el róla? Bár aludt... és nem hiszem hogy most valami egészen mást csinálna. Igazam lett, még mindig aludt egy párnát ölelve. Úgy döntök felhívom Sophiát.

-Szia Ror. 

-Szia. Nem hívlak rosszkor? 

-Nem, Chloe pont most kelt fel.  

-Oké. Csak azt akartam hogy Liam itt van nálunk, ha kell akkor hazaküldöm.

-Az jó lenne. El kéne intéznem pár dologot. Már hívtam is de nem vette fel. Amúgy miért van nálatok?

-Nem voltam itthon amikor jött, de most alszik. Akkor felkeltem. Szia. 

-Köszi. Szia. -bárhogy próbálom felkelteni Leyumot nem akar felkelni, így már gondolkozom egy pohár hideg vizen, de sikerül anélkül ébreszteni. 

-Szia Liam. Soph vár haza. El kell intéznie pár dolgot és addig a tiéd Chloe. Most kelt fel és jól is aludt. 

-Oké. Amúgy miért van az hogy sokszor sírva kelnek?

-Mert egyedül érzik magukat. Gondolj bele. 9 hónapig a szívverésedet halják aztán ez egyeszer csak megszűnik. Te nem hiányolnád? 

-Hmm... de. 

-Próbáld ki hogy úgy alszol vele hogy a mellkasodra fekteted. Hidd el jobban fog aludni. 

-Rendben, kösz. -ölel meg. -Harry? 

-Harpernél. 

-Mi? 

-Sally akart vele találkozni. Megtudni, hogy miért hagyta el. 

-Értem. 

-Na siess, Soph már vár. 

-Rohanok. -ezzel elhagyja a házat. Bekapcsolom a tévét és végig kapcsolhatom az összes csatornát minimum kétszer, de nem találok semmi de tényleg semmi érdekeset. Odamegyek a könyvespolchoz és nekikezdek egy könyvnek, amit eddig már sokszor olvastam és mindig lekötött és el tudtam benne merülni, de most képtelenségnek érzem, hogy ez sikerüljön. Csinálok magamnak egy szendvicset és lassan megeszegetem miközben az órára nézek percenként. Várom hogy haladjanak a mutatók de nem teszik. Zenét kezdek hallgatni de arra is hamar ráunok. Újból a tévéhez vonulok és berakok egy DVD-t. A srácok régi filmjét a This Is Us-t. Bárki bármit mond, nekem mindig is ez lesz a kedvencem. A film felénél járok, amikor kezdem rosszul érezni magam. Rámtör a hányinger, a fejfájás és iszonyatosan gyengének érzem magam. A hátamra fekszem és így próbálom lenyugtatni a testem. Nem igazán akar összejönni így felülök, de csak még rosszabb lesz. Felállok és elindulok a fürdő felé, mert most már biztos vagyok benne, hogy kidobom a taccsot. Takarítani meg nem szeretnék.  Alig érek be, már nyitom fel az ülőkét és letérdelve jön ki belőlem minden. Lehúzom a wc-t, majd fogat mosok és ha már itt vagyok úgy döntök veszel egy fürdőt is. Tele engedem a kádat meleg vízzel, majd leveszem ruhám is és bemászok a kádba. Kezdem jobban érezni magam, persze akkor lenne minden tökéletes, ha Harry és Sally itthon lennének. Remélem hamarosan haza érnek. Csak fekszem a kádban és próbálok arra gondolni, hogy tényleg nem lesz semmi baj, és mindjárt itthon lesznek. Egy idő után már nehéznek érzem a szemeim és mielőtt elaludnék kiszállok a vízből. Újra a nappalit veszem célba és a pólómat felhúzva nézni kezdem a hasam a tükörben. Nem nőtt sokat, de észrevehető a változás. A gondolataim elkalandoznak. Mi lesz ha két fiú lesz? Ha két lány? Persze örülök annak is ha két kislány van a pocakomba, de nagyon szeretnénk ha fiú lenne legalább az egyikük. Tovább vándorol a képzeletem és már a nevükön gondolkozom. Mindkét névből kell legalább kettő. Sam, David, Katy, Daniel, Sara, Lucy, Andy? Nevek tömkelege tódul a fejembe, de a legtöbb csak átlag vagy szimplán csak hülyén hangzik a Styles-szal. Nem tudok mit kezdeni magammal, de arra esély sincs hogy elaludjak. Nem menne. Az ágyban heverve a plafont bámulom. Még nem sötétedett be teljesen és ilyenkor még senki nem szokott aludni. Én sem, de most mivel semmit nem tudok kezdeni magammal ezért csak bambulok és henyélek. Elég érdekes időtöltés. A körmeimet kezdem piszkálni, majd a csuklómon lévő tetkómat nézegetem. Nem igazán lehet észrevenni ugyanis fehér tintával varrták rám. Három csillag van a karomon, egy nagy, egy kisebb és egy annál is kisebb. A két kisebb üres, csak a körvonaluk van meg. Kevesebb mint hat hónap és újabb két apró csillaggal növekszik majd a létszám.

Sziasztok!  Remélem nem öltök meg a rész miatt :D Egy kis önreklám remélem az Eni sem öl meg :) Új blogot nyitok akit érdekel nézzen be -> Through Dark Secrets

24. rész - Te vagy a hősöm, Apa.

Harry Styles

Harry Styles 

Liam fáradtan rogyott le a lakásom kanapéjára. Fejét a szőrös díszpárnába fúrta, fáradtan felnyögött.
- Nem bírom ezt, haver! - szorította a párnát a fejére. Lesöpörtem a lábát a kanapéról, helyet csinálva magamnak - Imádom Chloe-t, tényleg, ő a szemem fénye, a legjobb dolog az életemben Sophia-n kívül, de miért sír ennyit?  Tesó, napok óta nem aludtam rendesen! Ha nem beszélnék most, már rég aludnék. Sőt - sóhajtotta, majd egy újabb párnát magához szorítva fordult befelé. Egy perc se telt el, mikor már horkolt.

 Felnevettem, és az emeletre mentem, a hálónk melletti szobába, ahol Sally üldögélt. Annyira bele volt merülve a gondolataiba, hogy észre se vette azt, hogy leültem mellé.

- Hé, Sal bébi - löktem meg a vállánál. Felém kapta a tekintetét, fekete szemei ijedtséget tükröztek. Szőke haja copfba volt kötve - Mi a helyzet, kincsem?
- Olyan fura - motyogta - Kevesebb, mint 6 hónap múlva már lesz két testvérem, nem leszek az egyetlen kicsi lányod - dőlt neki a vállamnak. Magamhoz húztam és, a haját kezdtem simogatni.
- Egyet jegyezz meg, Sal. Mindig is te leszel az első gyermekem, az én kicsi Sally-m. Aki bearanyozta a napjaimat, és addig be is fogja, amíg itt lesz velem. Nem kell félned, hogy háttérbe szorulsz, mert itt lesznek a kicsik. Rám mindig számíthatsz akárhol leszek, soha nem foglak magadra hagyni, még akkor sem, ha te kéred. Nem fogom azt tenni, amit Harper - suttogtam, s szorosabban öleltem.
- Apa - sóhajtotta Sally, s felnézett rám. Szemei könnyesek voltak, az ajkai remegtek a sírástól - T-ta-lálkozni ak-a-akarok Harper-rel - motyogta. Leesett állal néztem rá, a szavak  torkomon akadtak. Legalább nem anyának nevezte. A szívem őrülten dobogott, ajkaim többször elnyíltak, de szavak nélkül összecsukódtak - N-nem akarok ott maradni nála, jesszus eszemben sincs itt hagyni, sem téged, sem Aurora-t. Csak szeretném megtudni, hogy miért hagyott el engem - némán bólintottam, ajkaimat a homlokára nyomtam, a szemeimet összeszorítottam - Ugye elkísérsz?

- Szeretnéd, hogy ott legyek veled?

- Nagyon sokat jelentene - bólogatott és a vállamba fúrta a fejét. Nagyot sóhajtottam, és előszedtem a telefonomat. Kikerestem a számát.

- Megyek, felhívom - motyogtam, és felálltam mellőle. Lassú lépésekkel indultam az ajtó felé, hitetetlenül ráztam a fejemet.

- Várj, apa! - kiáltott utánam, miközben felállt, és szorosan megölelt - Köszönöm. Szeretlek - motyogta.

- Én is, Sal, én is.

Fel - alá járkáltam a folyosón, miközben arra vártam, hogy Harper felvegye. A homlokomat dörzsöltem idegességemben.

- Már vártam, hogy hívj - szólt bele reményteli hangon. Elhúztam a számat, mély levegőt vettem, figyelmen kívül hagyva további megjegyzéseit.

- Rövid leszek, Harper- morogtam, elhallgattatva őt - Sally beszélni akar veled. Mondj egy címet, és egy időpontot, és oda megyek vele.

- Nem mered elengedni egyedül? - nevetett fel gúnyosan.

- Hozzád? Még, ha fizetnének érte se, engedném oda hozzád, egyedül. Veled ellentétben, én nem hagyom cserben.

- Óóó, ugyan már - kacagta kárörvendően - Hamarosan születik még két gyereked, el fogod hanyagolni őt.

- Soha nem tennék vele ilyet - csattantam rá - Csak mondd a helyet, és az időt!

- Rendben, gyertek a lakásomra, a címet küldöm. Ma öttől otthon vagyok. De, nem számíts rá, hogy Sally veled megy haza.

- Hogyne, Harper - morogtam - Majd találkozunk - köszöntem el tőle, és letettem.

-Maci - rontott be a lakásba Aurora, egy csomó szatyorral a kezében. Elé siettem, egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, miközben kivettem a táskákat a kezéből.

- Te, miért cipekedsz? - dörrentem rá, de ő csak megforgatta a szemét - Mi a helyzet? - húztam magamhoz egy szoros ölelésre.

- Umm, elfelejtettem, hogy vizsgálatra kell mennem. Ma ötre, és umm, ugye eljössz velem? Ma lehet megtudjuk, mi a nemük - nézett fel rám nagy, csillogó szemeivel. Elhúztam a számat, tenyeremet már gömbölyödő pocakjára simítottam. Mélyet sóhajtottam és megráztam a fejem - Baj van, Harry? - simította tenyerét az arcomra.
- Nem, csak - nagy levegőt vettem, mielőtt kimondtam volna a fájó szavakat - Sally találkozni fog Harper- rel, ma ötre megyünk oda - motyogtam lehajtott fejjel - Annyira sajnálom, bébi! Tudod, hogy szívesen lennék ott, hogy végre megtudjam a pocaklakók nemét, de most Sally- vel kell lennem.
- Hé - kuncogott fel, két tenyere közé véve az arcomat - semmi baj nincs! Sal ugyanúgy a lányod, és muszáj vele menned - nyomott egy csókot az ajkaimra - Csak egyet igérj meg, kérlek - suttogta. Felvont szemöldökkel, kíváncsian meredtem rá - Nem hagyod, hogy az a nő elcsábítson.
- Most a hormonok beszélnek belőled? - nevettem fel hitetelnül - Miért csábulnék el egy olyan nőnek? Mikor itt van nekem a világ legszebb terhes, menyasszonya, hm? Jaj, ezek a hormonok engem is kikészítenek - sóhajtottam drámaian, mire kacagva vállon csapott - De, tényleg. Egyre nagyobb hülyeségeket beszélsz - nyomtam csókot a homlokára, majd az orrára, amit sértődötten felhúzott. Leguggoltam elé, hogy egy szinten legyek a hasával, és felhúztam a fekete pólómat, amit előszeretettel hordott, még az utcára is - Hali, bébik! - fogtam meg két oldalról a pocakját, közelebb hajolva, mintha hozzájuk beszélnék - Mi a helyzet odabent? Mindketten tökéletesen elfértek? Pocaklakó - egy, ne bántsd Pocaklakó- kettőtt! - Aurora hangosan nevetett alakításomon, időközben pedig Sally is megérkezett hozzánk, így ő is mosolyogva figyelt - Sajnos ma nem tudok elmenni anyával, a doki nénihez, ahol elvileg kiderül, hogy milyen neműek lesztek, mert a nővéretekkel kell meglátogatnunk egy bányarémet - fintorogtam, mire már a lányom is hangos nevetésben tört ki - Bár nekem mindegy, hogy lányok, vagy fiúk vagytok, ugyanúgy szeretni foglak titeket, azt szeretném kérni, hogy semmiképp ne mutassátok meg Anyának, hogy mi van, vagy mi nincs a lábatok között, oké? - puszikkal halmoztam el a felületet, Aurora a hajamba túrva rántott fel magához, és nyomott egy csókot az arcomra. Csak mert Sally ott volt.

✖✖✖

Idegesen toporogtam London egy lakóparkjában, az egyik tetőlakás előtt.
Honnan van pénze az ilyenekre?
Többször is kopogtam egymás után, kezdtem egyre türelmetlenebb lettem, ahogy nem érkezett semmilyen válasz. Sally lábujjhegyre állt és lefogta újra kopogni készülő kezemet, s erősen megszorította.
Sokkal nyugodtabb volt, mint én.
Ezúttal ő kopogott, de velem ellentétben kiabált is, hátha így hamarabb választ kaphatunk.
- Harper itt vagy? - halvány, mégis elégedett mosoly kúszott az ajkaimra, mikor leesett, hogy továbbra sem szólította az anyjának.
Kihasználtam az időt, ami még maradt egy újabb kopogás előtt, és magamfelé fordítottam a lányomat. Két közé vettem az arcát, biztosítva, hogy tényleg rám figyeljen.
- Akárhányszor engem szid, kérlek ne higyj neki! Nem én vagyok a hibás, hogy ő megcsalt, majd le is mondott rólad. Én szimplán csak kirúgtam a lakásból - könyörgően néztem rá, míg az ő ajkain halvány mosoly ült.
- Nem fogom elhinni, akármi rosszat is mond rólad - újra lábujjhegyre állt, a nyakamnál fogva lejebb húzott engem is, hogy puszit nyomjon az arcomra - Te vagy a hősöm, Apa.


Kicsit röviedebb a szokásosnál, de a következőbe akartam leírni A NAGY TALÁLKOZÁST. 
Remélem, elnyeri a tetszéseteket, és kommenteltek!:) 
Jó olvasást, csajszibarackok! 
Xxx.Lacy

23.rész - Baby Direction

Aurora Moore

A mellkasába fúrom az arcom és mélyen szívom be az illatát. Nem tudom elhinni hogy ez tényleg megtörténik. Ikreket várok tőle. Megkérte a kezem. Persze ehhez köze volt Dr. Wilsonnak, de úgy érzem ennél jobb helyzet nem is adódhatott volna hozzá. És nem is volt nyálas. Oké, bevallom ezzel szoktam idegesíteni Harryt, mert néha tényleg túlzásba viszi, de azért szeretem ezeket a kis vallomásait arról hogy szeret. Sokszor eszembe jut és félek attól hogy talán én nem mondom elégszer, de ha túl sokszor mondom akkor meg már értelmét vesztheti. 

-Mikor érnek ide? -kérdezem felemelve a fejem, így már az államat támasztom rajta ő pedig a párnák közül néz le rám. 

-Nemsokára. -legördülök róla és felülök mire ő is így tesz. Beleülök az ölébe és megkérdezem.

-Mit szeretnél? Fiút vagy lányt? -döntöm hátra a fejem a vállára ő pedig a hasamat simogatja. 

-Fiút. 

-Maci, ketten vannak.

-Tudom. Még mindig hihetetlen. 

-Nekem is. 

-Hmmm... akkor is szeretnék egy fiút. Vagy kettőt. De egyet mindenképp. És te bébi? 

-Én is szeretnék fiút. Ugye tudod hogy Kelly meg fog ölni? 

-Miért? 

-Mert szerintem azt akarja majd hogy ő segítsen nekem világra hozni őket. 

-És te is őt szeretnéd? 

-Nem tudom. De ezen még ráérek gondolkodni. -adok puszit az arcára. 

-Mikor mondjuk el a többieknek?

-Hát hamarosan el kéne. De ahhoz inkább szervezzünk egy kis összejövetelt. 

-Ez jó ötlet. 

-Apaaa! Anyaaa! -hallatszik Sally kiáltása lentről, majd a lépcsőn kezd felszaladni. Az ajtó kivágódik, majd az ágyhoz rohan felmászik és ugrálni kezd rajta. 

-Tényleg lesz kistesóm, ugye tényleg?

-Igen lesz. 

-De jóóó! -kiált fel. Leáll az ugrálással és a combjaimra mászik. -És fiú lesz? Vagy lány? És mi lesz a neve? -zúdítja ránk a kérdéseket. 

-Még nem tudjuk hogy lány lesz-e vagy fiú és a nevét is ráérünk még kitalálni. De ikrek lesznek. 

-Micsoda?!? Ikrek??

-Igen. -ahogy kimondom hozzám bújik és szorosan ölel. -Menjünk le Gemékhez oké? -elengedem és felállok, de ő még előbb Harry nyakába veti magát. A lépcsőről leérve Gem ugyanezt a jelenetet játssza el velem. 

-Annyira hiányoztatok már. 

-Nekem is hiányoztatok! Na hadd nézzem meg Nolant. -megyek Niallhez őt is megölelem majd átadja nekem a kezében tartott fiát. Harry jön le az emeletről a hátán cipelve Sallyt. 

-Hol van Theo? -kérdezi rögtön. 

-Mosdóban. Mindjárt jön. 

-Húha bébi rád is férne egy peluscsere. -nézek le Nolanre, aki csak elmosolyodik és tovább kalimpál a kis lábacskáival. 

-Add csak. -venné el tőlem Gem, de feltűnik hogy a szeme karikás, akárhogy is próbálta eltakarni sminkkel. 

-Hagyjd majd én. Te pedig inkább pihenj le. 

-Ennyire feltűnő? -kérdezi.

-Nem, csak jó a szemem hozzá. Na de tényleg. Tudom hogy most szükséged van rá. És ma már úgyse engedünk vissza titeket. Na?

-Köszönöm. Ni, elmegyek aludni jó? 

-Oké. -mosolyog rá majd folytatja a beszélgetést Harryvel. Már Theo is visszaért és Sallyvel kimentek az udvarra játszani. Gyorsan kicseréltem Nol pelusát majd sikerült elaltatnom így lefektettem az ágyunkba, majd csatlakoztam a két meccset néző férfihez. Mindkettejük felé nyújtok egy sört. 

-Imádlak. -nyom puszit az arcomra Harry. 

-Ez nekem nem elég. -mondom és visszahúzom egy csókra. 

-Mi lesz a bejelentésünkkel? -súgja a fülembe. -Addig kéne amíg itt vannak. Nem akarom hogy ennyit kelljen utazniuk miattunk. 

-Megértem. Intézkedem. -állok fel és konyhába megyek. Először körbetelefonlálok és szerencsémre senki nem tervezett semmit a holnapi napra. Kinyitom a hűtőajtót, de nem találok benne sok mindent. 

-Sally, elmegyek a boltba, akartok jönni? Vagy maradtok? 

-Maradunk. 

-Oké. Apuék vigyáznak rátok. -puszilom meg őt és Theot, majd a nappaliba megyek. 

-El kell menjek vásárolni, Sal-ék kint vannak és kérlek figyeljetek Noahra, nem akarom hogy Gem keljen fel, jó?

-Persze.  

•••

Nagy sürgés forgásban vagyok már korán reggel. El kell készítenem még a sütiknek a nagy részét. Harry toppan be álmos fejjel. 

-Bébi. -jön oda és húz magához. Mostanában reggelenként nagyon bújós  kedvében van. 

-Jó reggelt. -csókolom meg. 

-Még nagyon korán van. Miért nem alszol még? 

-Maci, tudod te mennyi kaját kell csinálnom nektek? 

-Hmmm... sokat?

-Igen és az is fél perc alatt elfogy. 

-Jó, akkor hozok segítséget. -fordul meg és hagyja el a konyhát. Pár perc múlva Sallyvel, Theoval és Niallel tér vissza. 

-Anya milyen sütit sütünk?

-Sokfélét, de először csokisat. 

-A kedvencemet?

-Azt bizony. -egy ilyen ügyes kis csapattal hamar végeztem a sok ennivalóval, mire megérkeztek az első vendégeink, Louisék. Ezután elég gyorsan megérkeztek a többiek is és egyre jobban izgultam. A szemeimmel az emberek között Harryt kutattam és nem volt nehéz megtalálni, mert az ővéké volt a leghangosabb társaság. Hátulról öleltem át, mire megfordult a kezeim között. 

-Minden oké?

-Aha. Csak egy kicsit izgulok.

-Nem kell. Mindenki örülni fog nekik. 

-Nem azért. Nem tudom hogy mit mondjak.

-Azt hogy terhes vagy.

-De ez nem ilyen egyszerű. 

-Ne ellenkezz. Csak ennyit kell mondani. 

-Jó. Kapok bátorítást?

-Mire gondolsz? -ráncolja össze a homlokát, de közben levakarhatatlan mosoly ül az arcán. 

-Megcsókolhatnál. 

-És ha nem teszem? 

-De úgy is megteszed. -kacsintok rá és hátat fordítok neki, de visszaránt és ajkaink találkoznak. -Én megmondtam. -nevetek fel, mire ő megforgatja a szemeit. 

-Inkább menjünk bejelenteni. Fiúk gyertek! -kiált hátra. Beállunk a többiek elé a fiúk pedig rajtuk áttörve foglalják el a helyeket. Minden tekintet ránk szegeződik, de megnyugtat Harry simogatása az oldalamon. 

-Szóval... az a helyzet, hogy babákat várok. Ikreket. -erre a mondatra mindenki ledöbbent tekintettel néz, kivéve Sallyt. Ő csak nagy mosollyal az arcán fordul körbe. 

-És megkértem a kezét. -mindenki feleszmél és egyenként jönnek oda hozzánk gratulálni. 

•••

A medencénk szélén fekszünk, lábunkat a vízbe lógatva. Mindenki elment csak a banda maradt itt velünk. Sally és Theo a vízben játszanak, Nol a hordozójában alszik, Toby botokkal játszik és viszi oda őket Zaynnek, Amelia pedig Louis és El körül csúszkál négykézláb. Sophia hasa pedig erősen gömbölyödik. Már közel van a szüléshez, egy hét múlvára van kiírva. 

-Aurora Rosalie Moore! -hallok egy ideges hangot a ház felől mire felülök. Az ajtóban a nővéremet pillantom meg. -Miért anyától kell megtudnom, hogy terhes vagy?

-Kelly Jane Moore! -kiáltok vissza. -Miért anyától kell megtudnom hogy egy hete nem vagy az országban? -kérdezek vissza a válasz helyett. Elindul felém és amikor már a medence felénél jár felugrok és futásnak eredek. A többiek röhögnek, mi meg kergetőzünk. Érett felnőtt viselkedés. De a szórakozás nekünk is kijár. Megállok és hátranézek. Még mindig fut felém és amikor utolér egy egyszerű lökéssel betaszítom a medencébe. 

-Olyan gonosz vagy!

-Dehogy vagyok! -lökés hátulról és Kelly mellett landolok. Amikor feljövök a víz alól készülök hogy kérdőre vonjam az illetőt, de Pötit látom magam előtt. Mindenki szakad a röhögéstől. Odaúszok Harryhez megfogom a lábát és berántom a vízbe. 

-Kellynek igaza van. Gonosz vagy. -mondja mire karba tett kézzel durcásan meredek rá. 

-Nem vagyok.

-Na ne durcizz bébi. -húz magához egy csókra. 

-Hoppá! -szól Sophia.

-Mi az? -kérdezi rögtön Liam. 

-Elfolyt a magzatvíz. -a nővérem felé fordulok, de ő már megindult Soph felé. 

-Ror, a telefonom! -kiált rám. 

-Hozom! -szállok ki a vízből. 

-Úgy volt hogy otthon szülök... -mondja Sophia, miközben Kelly már felállította és a ház felé vezeti Liammel. Átnyújtom neki a telefont és a medencénél lévő társasághoz megyek. 

-Anya, ugye nem lesz baj? -kérdezi Sally. 

-Nem lesz szívem Kelly itt van és segít. Ti menjetek be és szárítkozzatok meg. De ne legyetek útban! -lassan mindenki bevonul a nappaliba. Kelly, Sophia és Liam a vendégszobába vonultak el. Pár perc telik el, amikor a nővérem megjelenik.

-Ugye nem baj ha itt születik meg? Nem akar kórházban.

-Nem. -mondjuk egyszerre Hazzal. -Nem gond. 

-Jó. Felhívtam az asszisztensem mindjárt itt lesz. 

-Oké. Harry?

-Igen bébi? 

-El kéne vinnetek a gyerekeket valahova. Nem maradhatnak itt. És nagyon késő lesz már mire megszületik. 

-Rendben. Akkor átviszem Salt Louékhoz. Én maradok. 

-Jó. Na srácok! A kicsiket el kéne vinni ha nem gond. Nem hiszem hogy nagyon szeretnék hallani és aludni sem tudnak majd tőle. -egyetértően bólintanak majd elindulnak. Ha már a kicsiket viszik ők is mennek. Főleg Niallék, mert előttük még hosszú út áll. 

-Louis! Aludhatna nálatok Sally? 

-Persze. 

-Összepakolok neki. 

-Hagyd Ror! Majd én. Te már sokat rohangáltál. 

•••

Hajnali kettő körül Soph hangjai után gyereksírás hallatszik ki a szobából. Tíz perc elteltével Liam lép ki a szobából a karján a picivel. 

-Istenem de aranyos!

-Kislány. -néz fel csillogó szemekkel.

-És mi a neve?

-Chloe Payne.