22. rész - És, még mindig nem kérte meg a kezét?

Harry Styles 

Ajkai az enyémeken pihentek, ujjai a hajammal játszadoztak, combjai pedig a csípőmet fogták közre. Felmordultam, mikor meghúzta egy tincsem. Egyik kezemet csípőjéről a hajába vezettem, s még jobban magamhoz húztam.

5 éve voltunk együtt, de még mindig ugyanazt, sőt sokkal többet éreztem, amit a legelső csókunknál, mikor rájöttem, hogy menthetetlenül beleestem. Pedig az, az érzés még semmi volt, ahhoz, amit most érzek.

Az emberek napról- napra változnak, úgy ahogyan az érzések. Vagy felerősödnek, vagy épp elhalványulnak, s végül teljesen semmivé lesznek. De, ha huzamosabb ideig élsz együtt valakivel, akit szeretsz, minden egyes nap rájössz, hogy nem tudnál nélküle egy napig se létezni. És, ahogy telt az idő, úgy éreztem egyre jobban, hogy Aurora nélkül lassan a lélegzés is lehetetlen volt.

Nem csak a nőket nyugtatja meg, hogy a szeretett férfi karjai között lehettek. A férfiak, vagyis mi, nem is tudtunk jobbat elképzelni annál, hogy életünk szerelemét ölelhessük.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem, mikor elhúzódott tőlem, hogy levegőhöz jusson. Könnyes szemekkel bólogatott, makacs cseppek folytak végig az arcán, egyetemben fekete szempillafestékével. De, még így is lehetetlenül gyönyörű volt - És, ez már fix? - újabb bólintás volt a válasza, én pedig hitetlenkedve felnevettem - Ha tudnád, mióta várok erre! - az én szemeimet is szúrni kezdték a könnyek - Ezt Sally- éknek azonnal tudniuk kell! Sőt, mindenkinek! Azt akarom, hogy mindenki tudja, én vagyok a világ legeslegboldogabb embere! Szerencsés egy marha vagyok, melletted, remélem tudod. A világon mindennél jobban szeretlek, Aurora Moore! - kiáltottam, s újabb csókba vontam. Erősen markolta a pólómat a derekamnál, szinte ragaszkodóan bújt hozzám - Annyira hihetetlenül, marhára, átkozottul, és reménytelenül szeretlek, hogy az leírhatatlan.

- Mit mondtam a nyálas dumáról? - kuncogott, elrontva a romantikus pillanatot. Megráztam a fejemet, míg jobban magamhoz húztam, és a telefonom után kezdtem kutatni.

- Azt se tudom kit hívjak először - sóhajtottam zavaromban, míg a névjegyzéket görgettem fel - le. Végül megállapodtam a lányom nevénél.

Sally egyébként elragadó 8 éves volt. Hullámos szőke haja, és szinte fekete szemei voltak. Míg három évesen alacsonynak számított, most igenis magas lett. Folyamatosan mosolygott, és a srácok minden faviccén hangosan kacagott. Bárkinek képes volt segíteni, még akkor is, ha nem ismerte az illetőt. Nem érdekelte, hogy nem mehetett egyedül az utcára, a sarkában mindig volt minimum egy biztonsági őr. A srácok családjával különösen jól kijött, főleg a vele egyidős Theo-val.

- Szia, Apa - szólalt meg csilingelő hangján. A háttérből babasírás hallatszott, így biztosra vettem, hogy Niall-éknél van, és Nolan épp akkor kelhetett fel. Niall és a nővérem tavaly házasodtak össze, három hónappal az első gyermekük születése előtt - Miért hívtál? Baj van?

-Nem, dehogy. Csak, umm, mikor tudsz legközelebb hazajönni? - vakartam meg a tarkómat. Gemma és Niall Holmes Chapel-ben éltek, és fogalmam sincs arról, hogy a testvérem, hogyan vette rá a szőkét, hogy oda költözzenek.

- Azt mondta Niall, hogy már csak holnap tudnak hazavinni - hangjából hallatszott a szomorúság - Apa tényleg nincs baj?

- Na, jó - sóhajtottam - Mivel a neten már elég hamar fent lesz, és utánad Gemma-t fogom hívni, így elmondom most. De, kérlek, ne mondd el a keresztanyádnak. Menj tőle minél messzebbre - kértem, mire zavarodottan felnevetett - Szóval, huh, én is most tudtam meg, és 30 percen belül már orvosnál leszünk, de nagyon úgy néz ki, hogy testvéred lesz! - néhány másodpercig néma csend volt, már ellenőriztem, hogy vonalban van - e még, amikor éles sikítás hagyta el a száját.

- Komolyan, Apa?

***

Aurora a kezemet szorongatva ült a magánrendelő várójában, míg az előttünk lévőt vártuk, hogy kijöjjön. A lábam fel - le járt, évek óta nem voltam ilyen helyen. Pontosabban 8 éve, mielőtt Sally megszületett.

- Ugye bírni fogjuk? - fordult felém hirtelen - Nekem még soha nem volt gyerekem - rázta a fejét.

- Hé, Sally már a te lányod is - figyelmeztettem, de tudtam, hogy érti - Persze, hogy bírni fogjuk. És, biztos lehetsz benne, hogy anya az első három hónapra ide költözik, hogy segítsen. Különben is, Sally már szinte felnőtt. Mármint érted, hogy értem - nevetve bólogatott, majd szinte engem is magával rántva felpattant, hogy bemenjünk.

- Jó napot, Dr. Wilson vagyok - mutatkozott be az orvos. Alacsony volt, szőke hajú, és szemüveges. Kedvesen mosolygott ránk, én pedig hirtelen megkönnyebbültem, hogy Aurora női orvost választott - Á, Mr Styles, micsoda megtiszteltetés! - nézett rám - Ó, csak nem bevállal egy második gyereket? - nevetett saját magán.

- De, azt hiszem, igen - makogtam - Ő, a barátnőm, Aurora Moore - húztam magam mellé a lányt, és karoltam át a derekát, míg ő bemutatkozott az orvosnak.

- Hogy - hogy nem vette még el? - rikkantotta meglepetten, míg Aurora-t felsegítette a vizsgáló asztalra, s megkérte, hogy húzza fel a pólóját.

- Nem tartottam szükségesnek - vontam vállat zsebre dugott kézzel. A másikat barátnőm szorongatta már - már görcsösen.

- Jól van, jól van - sóhajtotta - Nézzük mi van itt! - nyomott zselét Aurora hasára, majd a kütyüt mozgatni kezdte ott. Pár percig néma csend volt, egészen addig, amíg szemöldökeit összeráncolva nem kezdett jobban kezdett koncentrálni - Hopp, hopp! - kiáltotta meglepetten. Felnagyította a képet, hogy mi is jobban lássuk. Valami volt benne. Valami más, mint amit Sally-nél láttam - Ketten vannak! - párszor még körzött a kütyüvel, hogy biztos legyen benne, tényleg igazat mondott -e - Igen, gratulálok! - mosolygott ránk - Kérnek képet? - kérdezte, de választ nem igazán kapott. Aurora a szája elé kapta a kezét, némán zokogott. Meg sem vártam, hogy letörölje a trutyit a hasáról, szorosan magamhoz húztam. Férfi léttemre, ma másodjára sírtam el magam.

- Köszönöm, annyira köszönöm! - suttogtam, míg elvettem a kezét, az arcáról, és csókokkal árasztottam el. Dr. Wilson megint feltette a kérdését, hogy kérünk -e képet. Némán, csupán egy bólintással válaszoltam. Aurora szemei félelmet tükröztek, amit nem értettem. Korábban bébiszitter volt, és több, mint 5 éve neveltük közösen Sally-t. Tökéletes anya lesz belőle. Már most az - Tudom, hogy félsz, de kérlek, ne tedd! Csodás vagy. Azért tanultál, hogy gyereket nevelhess, nem? Ez volt a munkád, tőled nem tudnak jobban gyerekekre vigyázni. Igen, Sally nem a vérszerinti lányod, de kit érdekel? Már az első perctől kezdve úgy bántál vele, mint a sajátoddal. Bevallom, talán ez volt az első, és legfontosabb dolog, amiért beléd szerettem. Nem kell félned, hogy nem bírnál az ikrekkel. Itt vagyok én is, mindig itt leszek. Nagyon jól tudod, hogy az életem árán is megvédelek bármitől, és bárkitől. Tudom, hogy ma már sokadjára mondom, de úgy érzem ez nem lehet elég. Elmondhatatlanul szeretlek, és már most imádom a két pocak lakót is, de kérlek, nagyon - nagyon szépen kérlek, hogy ne aggódj! - néztem rá könyörgően. Megrázta a fejét, karjait a nyakam köré tekerve rántott magához, és csókolt meg.

- Már megint a nyálas duma - suttogta, mire elnevettem magam. Kuncogva fúrta a fejét a nyakamba. Nem zavart, hogy az orvos mindezt végig nézi, a legkevésbé sem érdekelt.

- És, még mindig nem kérte meg a kezét?! - kiáltott fel, mire rákaptam a tekintetem. Széttárt karokkal meredt ránk. Viszont nem tudta leplezni, hogy mennyire meghatódott - Komolyan, térdeljen már le, és nyögje ki, vagy én teszem meg! - fonta keresztbe a karját, majd mindenki elnevette magát.



- De, még gyűrű sincs nálam! - tártam szét a karjaimat tehetetlenül - És nem így terveztem!

- T-te tervezted, hogy megkéred a kezem? - lepődött meg Aurora. Felé fordultam, és zavartan elmosolyodtam. Vele soha nem voltam az a magabiztos srác, akiről annyit pletykáltak.

- Amióta ismerlek - suttogtam. Összeszorítottam a szemeimet, mély levegőt vettem. Gyorsan átgondoltam a dolgokat - Tudod... - sóhajtottam, míg féltérdre ereszkedtem. Azt se tudtam, hogy mondjam - kibaszottul szeretlek! - nyögtem ki, mire felnevetett - Azt se tudom, mit mondjak, basszus! - nyekeregtem - Jó legyen, egyszerűen csak megkérdezem. Nincs nálam gyűrű, nem nézek úgy ki, mint egy kicseszett pingvin, és egy nőgyágyaszati rendelőben vagyunk, és még gyertyák sincsenek, nem mellesleg itt van az orvos, aki segíteni fog az ikreink megszületésében, de ha van tökéletes alkalom, akkor igaza van Dr. Wilson- nak, ez az! Aurora Rosalie Moore, hozzám jössz feleségül? - kezeim közé vettem az övéit, félve felnéztem rá. Mosolygott, talán úgy, mint még sosem.

- Végre nem voltál nyálas! - kacagott. Hitetlenül felnevettem, lehetetlen volt, hogy még most is csak ezen van fennakadva - Nem hiszem el, hogy még kérdés! Persze, hogy hozzád megyek! - nem törődve a hasán lévő zselével, megigazította a pólóját, majd a nyakamba vetette magát.


Nos, hiányoltátok, a gyűrűt, meg a közös gyereket. :DD
Tessék:")
Megjegyzem, hogy én ezt nem így terveztem, az eljegyzés még odébb lett volna, de annyira elkapott a hév. :DD 
Remélem tetszik, én kivételesen nagyon imádom!:)
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után!:) 
xxx.Lacy 

21.rész - A ribanc visszatért

Aurora Moore

-Harry ne így pakolj! Hányszor elmondtam már?

-Most miért? Minden belefér!

-Igen. De a ruháid csak félig vannak összetűrve és még mást is szeretnék belerakni. 

-Jó akkor megcsinálom. -sóhajt és kiborítja a cuccait az ágyra. Felállok, odasétálok hozzá és átölelem hátulról. 

-Összepakoljak neked? Addig elintézhetnéd Sallyt. 

-Miért? Mi van vele?

-Csak mérges egy kicsit mert elmegyünk. 

-Rendben. -nyom puszit a homlokomra. Gyorsan parkolom össze minden holminkat. A repülő egy óra múlva indul így sietnünk kell. Kirakom a börőndjeinket a lépcső tetejére, majd Sally szobájába megyek. 

-Lassan indulnunk kell. 

-Oké. Sal, kérlek legyél jó, fogadj szót!

-Minden este beszélünk. Hiányozni fogsz! -ölelem magamhoz. 

-Te is nekem anyu! És te is apu! -megy át hozzá. Megvárjuk amíg Gemmáék ideérnek, aztán bepakolunk a kocsiba és elindulunk.

•••

Harry vállának döntve a fejem próbálok aludni de nem megy. A repülőút három óra és nem igazán bírok magammal. Nagyon szeretnék már odaérni és csak kettesben lenni Harryvel. Ezek a kis akcióink mindkettőnket hergelnek, de valamikor elszakad az a bizonyos cérna. Ezért is vettem a két repülőjegyet. Már egyikőnk sem nagyon bírta tartani magát. Sietős léptekkel megyek a recepciós lányhoz.

-Szia, foglalás Styles névre. 

-Egy pillanat. -mondja és a gépének monitorja felé fordul és gyorsan üti le a billentyűket. Harry ér mellém és helyezi a kezét a derekamra. 

-Maguké a 258-as szoba, legfelső emelet. -nyújt felém egy kulcsot, amit rögtön el is veszek. 

-Köszönjük. -indulok el a lift felé. 

-Hova sietsz bébi? -vigyorog Hazz, de a választ ő is nagyon jól tudja. 

-Szerintem ez nem kérdés. -csilingelő hang jelzi hogy felértünk, majd kinyílik előttünk az ajtó. Harry kezére kulcsolom az enyém és megkeressük a szobánkat. Miután körülnézünk, egy heves csók csattan el és az ágyban kötünk ki. 

•••

-Bébi ugye hoztál bikinit?

-Igen hoztam. 

-Vedd fel. Megyünk a tetőre. 

-Akkor sietek. -seperc alatt váltok ruhát.

-Ugye tudod, hogy mennyire szeretem ezt a szettet? -néz végig rajtam.

-Tudom, azért vettem fel. De Maci ugye csak mi leszünk ott?

-Igen, miért?

-Nézz rám. -mutatok a mellkasomra, amit Hazz nem is olyan rég elég szépen "elintézett". -Elég egyértelmű. 

-Jól áll. 

-Mindegy. Menjünk. -belemászok a ízbe és elengedem magam. Csak lebegek a víz felszínén. Jó érzés kicsit megszabadulni mindentől. Csobbanás jelzi mellettem, hogy Hazz megérkezett. Odaúszok hozzá, ő pedig magához von. 

-Annyira szeretem a tetkóidat. Nekem is kell egy!

-Tényleg szeretnél?

-Igen.

-Ha hazamegyünk elviszlek oké?

-Aha. Nézd milyen szépek a csillagok!

-Azok bébi.

-Olyan jó nézni őket. 

-Nem fázol? -kérdezi, nekem meg csak most tűnik fel hogy tényleg lehűlt a levegő és hideg van. 

-De. -mondom, így visszamegyünk a szobánkba. 

Lassan nyitom ki a szemeimet. Nem tudom hol vagyok. Megmozdítom a karjaimat mire csörgést hallok, ezért felemelem a fejem. Láncokon lógok. Rángatni kezdem a kezeim, de nem szabadulok, a bilincsek fogva tartanak és a bőrömbe vájnak. Nem tudom miért vagyok itt. A szürke szobában nincs más csak egy ajtó és egy koszos ablakon át szűrődik be egy kevés fény. A kilincs lenyomódik és egy kis alakot látok belépni. 

-Sally?

-Én vagyok. -jön közelebb és áll meg előttem. 

-Hol vagyunk? Hogy kerültem ide? Miért vagyok megbilincselve? -kérdezem, de félek hogy nem tudja a választ. 

-A pincében. Anya azt mondta, hogy azért rakta rád a bilincseket, mert hazudtál nekem. 

-Sally soha nem tettem ilyet! -mondom aztán leesik a teljes mondat. -Anya?

-Igen. Az anyukám. -az ajtó újra kinyílik és most Harper lép be egy babával. 

-Te?! Mit csináltál, hogy bedőljön neked? -kiáltok, de ő csak gúnyosan felnevet.

-Ugyan kérlek. Csak egy szavamba került. 

-Hogyan? Miért?

-Tudod drága -kezdi és egy hajtincsemet kezdi piszkálni mire idegesen elkapom a fejem. 

-Ne. Érj. Hozzám. 

-Csak előálltam egy remek ötlettel és hála a remek színészi képességeimnek már nem is kellett mást tennem. Az enyém volt. -simogatja Sallyt.

-Ha egyszer kiszabadulok innen megkeresem Harryt és visszajövök. De sok jóra ne számíts!

-Ahw szivi kérlek! Harry az én oldalamon áll. És nézd csak milyen gyönyörű kisfiunk van! -csak most nézem meg jobban. A szemei olyan zöldek mint Harryé és tényleg hihetetlenül aranyos. 

-Miért? -akad meg a gombóc a torkomban és könnyek szöknek a szemembe. 

-Mert Sally nem a tiéd. Sosem volt az. És nem is lesz. Harry szintén. Most pedig gyere Sally, mennünk kell. -tereli ki a picúrt. 

-Nem! -üvöltözök folyamatosan, de csak az ajtó csapódását hallom. Továbbra sem hagyom abba a kiáltozást és egyre jobban rángatom a végtagjaimat. 

Sikítva ülök fel az ágyban. 

-Bébi jól vagy? -találom magam szembe Harry aggódó tekintetével. Felzokogok és az ölébe kuporodok. 

-Csak egy álom volt. -csitít. 

-Na-nagyon rossz volt. 

-Elmondod? -bólintok, de még beletelik pár percbe amíg teljesen megnyugszom.

-Ő volt az... visszajött... elvett tőlem... téged és Sallyt -fúrom a fejem a nyakába. -És kikötözött. Meg... volt egy fiatok is. 

-Nem fog megtörténni. Ígérem. -csókol meg. -Én téged szeretlek.

-Tudom. Én is szeretlek.

-Próbálj visszaaludni. 

-Nem fog menni. Kimegyek pár percre az erkélyre. -takarom ki magam és indulok az ajtó felé. 

-Rendben, de nem maradj sokáig. Nem akarom hogy megfázz.

-Oké. -nyitom ki az üvegajtót és azonnal megcsap a hűvös levegő. Rákönyökölök a korlátra és egy régi dalt kezdek dúdolni. -The bitch came back... 

•••

Hiába mondta Harry hogy ne maradjak sokáig, egyszerűen képtelen voltam szabadulni az álmomtól és attól a gondolattól, hogy ez tényleg megtörténhet. Tudom hogy Harry szeret és nem tenné meg, de félek. Nem tudom miért vannak bennem kétségek, talán Sal miatt. Mert lehet hogy ő az igazi anyukájával szeretne lenni és nem velem. Csak bambulok, az agyam kattog, de nem tudok magammal mit kezdeni. Aludnék, de nem tudok. Kezet érzek a csípőmön, majd az állát támasztja meg a vállamon. 

-Azóta is itt vagy? 

-Igen. -sóhajtok és megfordulok a kezei között. -Nem tudtam visszamenni. 

-Remélem nem fáztál meg. Jobban vagy már?

-Igen, csak nagyon felkavart. 

-Megértem. Ami azzal a nővel kapcsolatos az sose jó. Nem vagy álmos?

-De igen. Mi lenne ha én aludnék te meg elmennél egy masszázsra? Utána meg ketten várostnézünk. 

-Benne vagyok. 

•••

Egy szökőkút szélén ülünk a lábunkat a vízbe lógatva. Harry telefonja csörögi kezd. Felveszi és kihangosítja.

-Szia Sal. Mizujs otthon?

-Szia apa! Képzeld Gem néniék Theot is elhozták! 

-Hű akkor most nagy a boldogság.

-Igen. Milyen Marokkó?

-Nagyon jó szívem. 

-Ugye hoztok nekem valamit?

-Persze hogy viszünk. 

-Hiányoztok. 

-Nekünk is te. Szia Sally örülünk hogy hívtál.

-Sziasztok! -szakad meg a vonal. 

-Sally és Theo... -kezdi Harry, de a szavába vágok. 

-Nyugi. Nem fog történni semmi. -adok puszit az arcára. -Különben is, Sal még csak 8 éves.


Halihó! El se hiszem, már 32.000 fölött járunk a megtekintésekben! Annyira jók vagytok :D várom a véleményeket. xLucus

20.rész - Vénember

Harry Styles 

5 évvel később, 2024.
- Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot, Apa! - huppant le az ölembe Sally, míg Aurora a tortámat hozta. Mosolyogva tette le elém az általa készített süteményt, majd felém hajolva apró csókot adott.
- Boldog szülinapot, Hazz - kuncogott, mikor elhúzódott tőlem - Te vénember, már 30 vagy! - ült le mellém, s dőlt az oldalamnak. Megforgattam a szemeimet. Imádta hangoztatni, hogy már rég nem vagyok olyan fiatal, mint mikor megismerkedtünk - De, nyugi. Még így ráncosan is hihetetlenül jó pasi vagy.
- Köszönöm, bébi - nevettem fel - Akkor a te hihetetlenül jó pasid, most felvágja a tortát, utána meg várom az ajándékokat - csaptam össze a tenyereimet, majd a késért nyúltam, hogy tényleg felszeljem a tortát.
Miután mindenki megette a neki megfelelő adagot, életem két legfontosabb nője egy- egy borítékot nyújtott felém. Először a rózsaszín borítékot nyitottam ki, amin Sally kacskaringós, cifrázott betűivel megtaláltam az apa szót. Fülig érő vigyorral bontottam ki. Nem számítottam nagy dologra, igazából kértem is Sally-t, hogy inkább ő csináljon valamit, minthogy bármit is vegyen. A borítékban egy gyűrött lap volt, ahogy szétnyitottam egyből felismertem Sally egyik rajzát, amit még akkor rajzolt, mikor először hívta Sally-t Anyucnak. Mellette egy másik lap is volt, de ezen ugyanazok a kacskaringós betük sorakoztak, amik a boríték elején is.
"Apuc,
De rég hívtalak így! Szerencsére már leszoktam erről. A lényeg, hogy nem vagyok még nagy, sem túl okos, de azt tudom, hogy téged nagyon szeretlek, apa. Anya szerint csak ez a lényeg. Igen, nekem nem számít, hogy megveszel- e bármit, amit csak kiejtek a számon. Nem, csak az a fontos, hogy itt legyél velem, amikor nekem arra szükségem van.
Nagyon szeretlek, Apa!"
- Ó, édes kincsem! - szorítottam magamhoz törékeny testét - Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban - nyomtam egy csókot a homlokára, majd kezembe vettem Aurora ajándékát. Neki egyenesen megmondtam, hogy nem kérek tőle ajándékot, de úgy látszik makacssága ismét nyert. Reméltem, hogy legalább valami kisdolog, ami nem került sok pénzbe, de mikor megláttam a két repjegyet, és a szállodai foglaló papírját Marokkó-ba, elvesztettem a hitem.
- Au... - sóhajtottam - Nem kellett volna, sőt megmondtam, hogy ne vegyél semmit - ráztam a fejemet lemondóan. Sally kikászálódott az ölemből, s felment a szobájába kettesben hagyva minket. Helyét barátnőm foglalta el, aki ma is lenyűgözően nézett ki. Egy szürke felsőt, és egy virágos blézert viselt, lábait pedig egy fekete csőfarmerrel fedte el. Combjai közre fogták az enyémeket, karjait a nyakam körül kulcsolta össze.
- Haragszol, Maci? - bújt közelebb hozzám, s dörgölte az orrát az enyémhez. Mindig ezzel érte el, hogy ne haragudjak rá. Valamint újabban - az előző másfél évben - elkezdett Macinak hívni, mert akkoriban volt rajtam egy kis súlyfelesleg, amit mára már sikeresen leadtam, egy szuper személyi edző segítségével. Na jó, az is Aurora volt. Miután már nem fogadott el pénzt azért, hogy Sally-re vigyáz - oké, belátom, gáz lett volna, ha ezért fizetek a barátnőmnek - eldöntötte, hogy felhagy a bébiszitteléssel, és személyi edzőnek kezdett tanulni.
- Nem, csak - sóhajtottam, mert nem igazán tudtam, hogy mit is mondjak. Haragudni nem haragudtam - Tudod, hogy utálom, ha rám költesz - csúsztattam a tenyeremet a derekára, be a felsője alá.
- Akkor vedd úgy, hogy nem rád, hanem ránk költöttem - simított végig az arcomon, s egyre közelebb hajolt. Hajszálnyira az ajkaimról megállt, s folyamatosan vigyorogva folytatta - Olyan rég voltunk kettesben. Imádom Sally-t, de ő még azt is utálja, ha előtte adok neked puszit - kuncogott, egy apró csókot hagyva számon.
- Nem volt még szerelmes - egészítettem ki. Nem bírtam tovább, így teljesen megszüntetve köztünk minden távolsagot, hosszasan megcsókoltam. Azt hinné az ember, hogy öt év alatt eltűnnek a pillangók, a furcsa bizsergéssel együtt - főleg egy 30 éves férfi esetében - de mindig rájön, hogy téved. Ahogy ajkai újra találkoztak az enyémmel, a forróság ugyanúgy szétáradt bennem, mint eddig mindig. Mikor ujjaival beletúrt, immár sokkal rövidebb fürtjeim közé, halkan felmordultam, s megfordítva a helyzetünket, a kanapé háttámlájába paszíroztam. Jobb kezemmel továbbra is a derekát markoltam, míg a ballal, végig simítottam lábán, s felhúztam a csípőmre. Elszakadt ajkaimtól, és az állkapcsom vonalán végig haladva, elérte a nyakamat. Halkan nyöszörögtem, miközben nedves csókokat hagyott ott, majd egy- két helyen meg is szívta - Sally bármikor lejöhet - motyogtam, ezzel megtörve a varázst. Lihegve elhúzódott tőlem, kimászott az ölemből, és lehuppant mellém a kanapéra.
- Ezért megyünk Marokkóba - szólalt meg pár perc múlva kicsit rekedten. Felnevettem, s feltápászkodtam a kanapéról. Feléhajoltam és egy apró csókot nyomtam a homlokára.
- Menjünk le, sétálni a partra - vetettem fel, mire azonnal rábólintott - Szólok Sally - nek.
Kettessével szedtem a lépcsőfokokat, majd nagy, elnyújtott lépésekkel értem el a lányom szobájáig. Kopogás nélkül nyitottam be, aminek a gyerek nem kifejezetten örült, mert éppen megzavartam egy beszélgetésben, amit az Írországban lévő Theo- val folytatott, webkamerán.
- Oh, szia, Theo - intettem gyorsan a szőke kisfiúnak, aki széles mosollyal az arcán intett vissza.
- Szia, Harry bácsi - megforgattam a szemeimet. Akárhányszor kértem, hogy hívjon Harry-nek, soha nem hagyott fel a bácsizással - Boldog szülinapot!
- Kösz, kishaver - biccentettem felé mosolyogva, majd a lányomra néztem, akinek az arca enyhén piros volt - Hé, Sal, Aurora és én arra gondoltunk, hogy elmegyünk sétálni a partra. Gondoltuk, umm, velünk tartasz, de mint látom programod van, szóval hagylak is, kicsim - nyomtam egy puszit a hajába.
- Na, de apa! - sziszegte pironkodva.
- Légy jó! - csuktam be magam mögött az ajtót.
Hitetlenkedve, szórakozott vigyorral toppantam be ismét a nappaliba, ahol Aurora egy vékony dzsekiben várt rám.
- Téged meg mi lelt? - nevetett fel, ahogy meglátta az arckifejezésemet. Karomat átdobtam a vállán, s magamhoz húztam. Így hagytuk el a lakást.
- Sally Theo-val beszélgetett webkamerán - motyogtam felvont szemöldökkel - És rámszólt, mikor puszit adtam neki - hitetlenkedtem.
- Akkor mégis csak szerelmes a lányod - bölcselkedett továbbra is nevetve.
- Hiszen még csak 8 éves! - háborodtam fel - Az én kicsi lányom nem lehet szerelmes.
- Dehogynem! Maci, ne hülyéskedj már - kuncogott szórakozottan - Hé, figyelj! - torpant meg hirtelen, s fordult szembe velem - Nem lesz semmi baja, ismered Theo-t - próbált meg lenyugtatni.
- Rendben - sóhajtottam egy féloldalas mosoly kíséretében - Na adj egy puszikát - csücsörítettem, mint valami hülye. Nevetve tolta el az arcomat magától, s inkább visszalépett mellém, ujjainkat összekulcsolva indultunk tovább - Most megsértődtem.
- Majd kiengesztellek - vont vállat szórakozottan, mint akit egyáltalán nem is érdekel.
- Nem tudsz.
- Fogadjunk? - állt meg megint, s nem hagyva lehetőséget a válaszadásra rámvetette magát és ajkait az enyémek ellen nyomta. Karjaimat szorosan a dereka köré fontam, míg ő a sajátjait a nyakam köré.
- Oké, ha fogadtunk volna, akkor most nyertél volna - lihegtem, mikor elváltam tőle, hogy levegőhöz jussak. Felnevetett, s még egy puszit nyomott az arcomra, majd újra a saját lábaira állt, tovább folytatva sétánkat.


Kicsit ugrottunk az időben, Sally már 8 éves, míg Aurora 28, Harry pedig 30. 
Mostanában tényleg nem megy úgy az írás, ahogyan én akarom, de igyekszem!:) 
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után.❤💕
Xxx.Lacy.

19. rész - Újra látlak

Aurora Moore

A rádióból szóló dalokat énekelve tartunk Harryvel a házam felé, hogy összepakoljuk a cuccaim és így hozzá költözhessek. 

-Itt fordulj jobbra. -szólok. Leparkol a ház előtt. Kiszállok, a kulcsot a zárba rakom, elfordítom és bent is vagyunk. Gyorsan körbevezetem Harryt. 

-Hol kezdjük? 

-A hálóban jó lesz? -nevetek fel.

-Persze. -kap fel és futni kezd felfelé. Benyit a hálóba és az ágyra dob. Mindketten nevetünk. A hajába túrok és lehúzom magamhoz egy hosszú csókra. 

-Sok holmid van?  

-Nem. Leginkább ruhák. 

-Akkor kezdjük. -áll fel és nyitja ki a szekrényem. Kihúzok egy sporttáskát az ágyam alól. 

-Ez tetszik! -fordul felém a szemöldökét húzogatva, egy vörös csipkés melltartóval a kezében. 

-Nekem is. 

-Felveszed nekem? 

-Fel, de majd otthon. Keresd még hogy mi tetszik. -ülök le a földre. Harry adja nekem a ruhákat én pedig összehajtva elrakom őket. A táskát becipzározom és a könyvespolcomhoz lépek. 

-Nagyon sok könyved van bébi.

-És az összeset el is akarom vinni. 

-Akkor majd csinálunk neki helyet. -nyom puszit az arcomra. -Hozok dobozokat. -megy ki. Nem sokkal később kivágódik az ajtóm és megjelenik a szobámban a nővérem. Sikítozva ugrunk egymás nyakába. 

-Annyira örülök hogy itt vagy. 

-Én is. De... honnan tudtad, hogy itt vagyok?  

-Egyszer felhívtalak és Harry vette fel. Ugye együtt vagytok?

-Igen! -ölelem meg újra. 

-De hogy hogy itt van és miért van... -néz a táskára. -Aaaa na ne! Te hozzá költözöl!

-Igen! El sem hiszed mennyire örülök! 

-Látom rajtad. 

-De te is nagyon mosolyogsz. Pasi?

-Van. 

-Komoly? 

-Igen, egy hete járunk. 

-Be kell mutatnod. 

-Be fogom. Mellesleg anya hívott. Azt akarja hogy elmenjünk hozzájuk a hétvégére. 

-Oké. 

-És azt mondta, hogy ha van pasink mindenképp vigyük. 

-Miért?

-Nem tudom, biztosan csak meg akar róla győződni hogy nem maradunk egész életünkre magunkra. 

-Értem. 

-Sally hol van?

-Annéknél pár napig. 

-Pedig úgy megismertem volna. 

-Meg is fogod. -Harry ér fel a dobozokkal, így folytattuk a pakolást. Két óra alatt mindennel végzünk és bepakolunk a kocsi csomagtartójába. Kelly szorosan megölel mindkettőnket és elmegy, majd mi is elindulunk. 

-Harry?

-Igen bébi? -teszi a combomra a kezét.

-Kelly mondta, hogy anyámék látni akarnak hétvégén. 

-Tényleg?

-Igen és azt is mondta hogy téged is kell vigyelek. És a picúrt is szeretném. 

-Rendben bébi, akkor megyünk. 

-Szerencsére nem kell messzire mennünk csak London másik felére. Egy időre elég volt az utazásból. 

-Egyet értek. -parkol le. Behordjuk a dobozokat, majd nekiállok ebédet csinálni. 

•••

Egy pokrócot térítek le a fűbe és ráfekszem. Pár perc múlva Harry csatlakozik hozzám egy üveg borral és két pohárral. Az egyiket a kezembe adja és tölt. Lassan az egész elfogy. Rajta fekszem, ő pedig a hajamat csavargatja.

-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek?

-Tudom bébi. Én is szeretlek.

-Olyan furcsa hogy sokan azt hiszik, hogy a lányok már az első csóknál az esküvőt tervezik.  

-De tervezik nem?

-Igen, de... nem az első csóknál. 

-De ez minden lány álma. Miért ne álmodoznának róla?

-Na azt nem mondtam, hogy nem is teszik. -nevetek fel. -Vagy... csak én nem tartoztam soha közéjük.

-Miért te miről álmodozol?

-Rólad. Sallyről. És arról hogy veletek maradok.

-Velünk maradsz. Nem engedlek el. -mondja mire a nyakába fúrom az arcom. -Sose gondoltál még arra hogy egyszer hozzá mész valakihez? -tér vissza az eredeti témához. 

-Nem igazán. De ha veled vagyok akkor az sem érdekel, hogy nem a feleséged vagyok. 

-Miért?

-Mert úgy bánsz velem mintha az lennék. -csókolom meg lágyan.

•••

-Apuc! Anyuc! Hova megyünk? -nézelődik Sally a kocsi ablakán keresztül. 

-A nagyiékhoz. -szólal meg Harry. 

-De ott most voltunk!

-A másik nagyiékhoz aprótalp.

-Másik nagyiék? De nem csak egy van?

-Nem szívem. Anne az én anyukám. Most Aurora szüleihez megyünk.

-De őket hogy hogy nem láttam eddig?

-Úgy hogy sokáig máshol éltek és most visszaköltöztek ide. -fordulok hátra. 

-És mikor érünk oda?

-Hamarosan. -a szüleim London külvárosában élnek, egy nagy telekkel meg házzal. Mikor odaérünk Kelly és a pasija akkor szállnak ki a kocsiból. A nővérem ahogy meglátja Sallyt azonnal elindul felénk. 

-Sziasztok! Ő a barátom Wyatt. -mutatja be majd rám mutat. -Ő a húgom Aurora, a barátja Harry és Harry lánya Sally. 

-Szia, örülök hogy találkoztunk.

-Én is örülök. 

-Sally! -guggolok le hozzá. -Ő a nővérem Kelly és a barátja. 

-Aurora! Kelly! -hallom meg anya hangját, mire felállok. -Gyertek be! -kiált. Megfogom Harry kezét és elindulunk befelé. 

-Már nagyon vártunk titeket! Úgy hiányoztatok! -ölel magához először engem, majd Kellyt. Aztán megjelenik apa és ő is megismétli a jelenetet. 

-Bemutatnátok kérlek a többieket is? -kéri anya és látom az arcán, hogy csak most veszi észre Sallyt. 

-Apa, anya a barátom Wyatt.

-Az én barátom Harry és a lánya Sally. -mindenkit üdvözölnek, majd a nappaliba ülünk le. Anya kihív azzal az indokkal, hogy segítsek innivalót vinni. 

-Ror, kérlek magyarázd el, hogy mi ez az egész. 

-Micsoda? Az, hogy van egy lánya?

-Azt is. Meg hogy miért Harry Styles, ő híres! És miért van tele a melleiddel az újság?

-Anya! 

-De így van! 

-Jó. A volt felesége átverte és ráhagyta Sallyt. Arról meg nem tehetek, hogy beleszerettem. És azért voltam benne az újságban mert Theo húzta le a felsőm. 

-Jól van. Tudod, hogy nem azért mondom mert ellened vagyok. 

-Tudom anya. Figyelj Sally anyának hív, kérlek ne lepődj meg rajta és foglalkozz vele. 

-Kérned sem kell. -ad nekem egy tálcát ami tele van poharakkal. Visszamegyek és kiosztom az italokat. Egy darabig beszélgetünk aztán kimegyünk a kertbe. Amint meglát minket azonnal csaholva és ugatva fut felénk a kutyánk aki már kiskorunk óta megvan nekünk. Kellyt és engem is összenyalogat.

-Szia Molly. -ezután több kis szőrpamacs kezd szaladgálni körülöttünk. 

-Anyuc! Kiskutyusok! -kiált Sally és már három kutyust egyszerre próbál simogatni. 

-Ugye milyen aranyosak? -leülök Harry mellé és mindketten egy kicsivel játszunk. 

-Apuc, kérlek hadd tartsam meg annyira szeretem! -ül az ölébe Sally. 

-Ha a nagyi megengedi akkor megtarthatod. 

-Tényleg?

-Igen. Na fuss kérdezd meg tőle. -a picúr nagy mosollyal az arcán rohan el. Észre sem vettem, hogy a kutyus akivel játszok közben már a nadrágomat szakítja szét. -Ne már! -tolom el, de visszamászik a combjaimra és újra simogatni kezdem. Harry csak nevet rajtam. 

-Aranyos vagy. -húz magához a derekamnál. 

-Azért mert nem tudok rá haragudni?

-Igen, azért. Tudom hogy nagyon szereted ezt a gatyát. 

-Rád se tudok soha haragudni. Mondjuk még nem is adtál rá okot, de nem tudnék. 

-Most egy kutyához hasonlítottál? 

-Igen. -nevetek fel. 

-Ez gonosz volt. -vág durcis arcot. 

-Naaa. -ülök rá a lábaira. -Most haragszol rám?

-Dehogy. -ölel át és hátradől. Rögtön tappancsokat érzek a hátamon. Végigmászik a hátamon, majd Hazz arcát kezdi nyalogatni. 

-Apuc megtarthatom! -jön oda Sally. -És elneveztem Pötinek. -ül le mellénk és veszi magához. 

-Húha már neve is van?

-Pötinek? Ez miből jött picúr? 

-Anyuc ő kisebb mint a többiek. Olyan kis pöttöm. 

-Mint te. És fiú vagy lány?

-Fiú. De én nem vagyok kicsi. 

-Hát persze hogy nem. 

•••

Kézen fogva megyünk fel az emeletre. Sally már alszik a mellettünk lévő szobában. 

-Elmegyek fürdeni. 

-Jöhetek? -tol a falnak és csókol meg Hazz. 

-Hááát... nem is tudom. 

-Naa kérlek. -csókolgatja a nyakam. 

-Mmm legközelebb. Még át akarok menni Kellyhez. -adok neki egy puszit, majd bemegyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzok és átadom Harrynek a helyet. Felveszem az egyik pólóját boxerét és így megyek át a nővéremékhez. Kopogok és csak utána nyitok be.  

-Szia! Jöttem beszélgetni.

-Szia. Gyere csak. 

-Wyatt?

-Fürdik. Kérdezhetek?

-Igen. 

-Nem furcsa, hogy Sally anyának hív? 

-Nem, nekem nagyon tetszik. Csak azt nem akarom, hogy megtudja, hogy nem én vagyok az igazi anyukája. 

-Nem fog. Harry sem akarja. 

-Tudom. Ti amúgy hogy jöttetek össze? 

-Hát elbűvölt. Szó szerint. 

-Ezt hogy érted? 

-Úgy hogy bűvész. 

-Ne. Na ne. Komoly?

-Teljesen. 

-Tuti megkérem hogy varázsoljon. Lefeküdtetek már?

-Ror! Dehogy! Egy hete járunk.

-Jó bocs csak érdekelt. 

-És ti? 

-Nem. 

-De ha igen elmondod. És azt is milyen volt.

-Mi? Nem. Az személyes. 

-Jó, jó. Régen hogy kibeszélted a gimis pasikat. -röhögött fel. 

-Jó de az a gimi volt basszus! És akkor még te is kidumáltad hogy milyenek az ágyban. 

-Igaz. -Harry nyit be. 

-Bébi, gyere aludni. 

-Repülök! -állok fel az ágyról, odaugrálok hozzá és rácsimpaszkodok. Megtart, becsukja az ajtót és visszavisz a szobánkba. Befekszik velem az ágyba és ránk húzza a takarót. 

-Mindig veled akarok aludni. -csókolom meg és hamar sikerül elaludnom. 

18. rész - 50 első randi

Harry Styles

Harry Styles 

Annyi kedvem volt ehhez a beszélgetéshez, mint egy foghúzáshoz, vagy egy mandula műtéthez. De, amint az ajtó becsukódott mögöttem, rá kellett jönnöm, hogy Aurora- nak igaza van. Nem csinálhatom azt, mint egy három éves kisgyerek, akitől elvettek egy játékot. Gemma a testvérem, míg Niall az egyik legjobb haverom, így joguk van arra, hogy elmondják, miért titkolóztak eddig. Sőt, be kell látnom, hogy az előző eseménykhez - mármint a kiboruláshoz a medencéknél - nekem nem volt jogom. Hiszen, ki vagyok én, hogy megmondjam két felnőtt embernek mit tegyen? Ráadásul mindketten idősebbek. Így, hát egy mosolyt kifacsarva magamból a fotelhez sétáltam, amit szabadon hagytak nekem.
- Sajnálom, hogy kiabáltam - motyogtam, míg leültem velük szembe - Nem kellett volna, csak nagyon rosszul esett, hogy a nővérem és a legjobb barátom titkolózik.
- Ugyan, Harry - sóhajtotta Niall - mi sajnáljuk, hogy nem mondtuk el. De, egyrészt féltünk a reakciódtól, másrészt, nem tudtuk, hogyan érzünk a másik iránt. Most viszont, már tudom, hogy tényleg mindennél jobban szeretem őt. Tudod, a beszélgetésünkig még magamnak se mertem bevallani, konkrétan annyira fostam a saját érzéseimtől, hogy inkább maradtam volna örök életemre egyedül, minthogy be kelljen vallanom Gemma- nak, hogy szeretem. Mert szeretem - halvány mosollyal az arcomon biccentettem Niall felé. Megszólalni nem szólaltam meg, egyrészt, mert nem tudtam mit mondani, másrészt, mert Gemma is beszélni kezdett.
- Öcsi, ismersz - sóhajtott, míg Niall mellől, átfészkelte magát az én oldalamra - Lassan 30 éves leszek, se férjem, se gyerekem. Sőt mostanáig barátom se volt. Mert erre a töketlenre vártam. Mármint, léphettem volna, tudom. De, féltem. A te reakciódtól, a rajongókétól, de legfőképp az övétől - bökött a szőke felé, aki elbűvölve figyelte őt - Igen, tisztában vagyok vele, hogy éveket vesztegettem el. De, mostmár itt van, és nekem csak ez számít.
Ugyanolyan halvány mosollyal az arcomon, szorítottam magamhoz, alacsony termetét, míg arcomat a hajába temettem. Egyszerre sóhajtottunk, s fújtuk ki a levegőt.
- Szeretlek, Gemm. - motyogtam a hajába, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Én is, Harry. Nagyon - válaszolta halkan.
Hirtelen egy harmadik test csapódott nekünk, és passzírozott bele a kanapé háttámlájába.
- Ne, Niall összenyomsz! - kiabáltam, de ő egyre csak az hajtogatta, hogy mennyire nagyon szeret minket.

✖✖✖

3 nappal később.
Derekánál szorítottam magamhoz, míg ölében a lányom aludt, én pedig a feltétlen fontos cuccainkat cipeltem. Amint beléptünk, a hatalmas lakásba, egyből elvettem tőle Sally-t.
- Elviszem a szobájába. Jössz velem? - kérdeztem, míg végig néztem, ahogy megszabadul a cipőjétől. Bólintott egyet, majd a karomba kapaszkodva figyelte minden lépésemet, ami Sally szobájáig vezetett. A szoba főszíne természetesen rózsaszín volt, így mind a fal, mind a játékok és bútorok ebben a színben pompáztak. Letettem Sally-t, puszit nyomtam a homlokára, ahogyan Aurora is. Később, miután kicsodálkoztuk magunkat Sally-ben, kézen fogva hagytuk el a szobát, hogy valamennyire körbevezessem itt.
Az utolsó állomás a hálószobám. Az egész helyiségben sötét van, a sötételőknek köszönhetően, na meg a fekete bútorok is erősen dominálnak. A középső falon, pontosan az ágy felett lévő kép keltette fel Aurora figyelmét.
- Sally 6 hónapos volt, mikor felkértek erre. Az volt, hogy egy boldog családról készítenek képeket. Harper-ről, Sally-ről és rólam. Hihetetlenül boldog voltam akkor, hiszen megszületett a lányom, azt hittem, hogy van egy szerető feleségem. A fotózás előtt egy nappal, költöztettem ki Harper-t, innen. Aztán teljesen átalakítattam a szobákat, a vendégszobából lett a háló. Egyszerűen nem bírtam abban az ágyban aludni, ahol ki tudja hány férfivel hempergett. A fotózásról, egyből a bíróságra, mentem, hihetetlen gyors ügyintézéssel, egy héttel később újra a szinglik táborát erősítettem - elém állt, ajkai mosolyogtak, csak úgy, mint a szemei. Karjait a nyakam köré fonta, lábujjhegyre állt, hogy jobban felérjen hozzám. Ujjaival a tarkómnál lévő hajamat csavargatta.
- Nem érdemelted ezt. De, nem mondhatod azt, hogy minden rossz volt, hiábavaló. Van egy csodálatos lányod, aki mindennél jobban szeret téged - apró, inkább puszinak nevezhető csókot nyomott ajkaimra.
- És, megismertelek téged. Az egészet újra végig csinálnám, ha tudom, hogy te vársz a szenvedések végén - suttogtam, majd ajkaimat az övéi ellen nyomtam, ám igen hamar, kuncogva elvált tőlem.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek, de szépen kérlek, hogy állj le ezzel a nyálas szöveggel. Már a tiéd vagyok, és az is leszek, amíg el nem zavarsz magad mellől - tenyeremet derekára simotottam, majd le egészen a combjaiig. Felkaptam az ölembe, így már felém magasodott.
- Soha nem zavarnálak el magam mellől - vigyorogtam rá.
- Tudom - suttogta, elégedett vigyorral telt ajkain. Azonnal lecsaptam rájuk, s addig csókoltam, amíg egy halk kopogás után, ki nem nyílt az ajtó. Aurora lovagló ülésben ült az ölemben, kezeim a hajában voltak, mikor Sally is felbukkant. Szinte egy másodperc töredéke alatt rebbentünk széjjel, a kócos barna egyből az ölébe kapta a kicsit, majd vele együtt visszaült az ölembe. Felnyögtem a súlyuk alatt, hiszen külön- külön még okésak voltak, de együtt, jobb lett volna, ha mellém ülnek.
- Mi a helyzet, Aprótalp? - simogattam meg az arcát. Aurora puszit nyomott a hajába, míg a kicsi a szemeit nyitogatta. - Nem voltam már álmos - motyogta, megdörzsölve fáradt szemeit - És, éhes is vagyok.
- Akkor mi lenne, ha csinálnék valami finomat? - kérdezte Aurora, és kitette az öléből, s az én karjaimba adta.
- Patahintát kérek! - kiáltotta Sally boldogan. Aurora furcsán nézett rá, nem értette, hogy honnan jött a szó.
- Látta az 50 első randit. Azóta nem etetsz vele palacsintát - vontam meg a vállam vigyorogva, mire ő felnevetett - Megyünk veled mi is - pattantam fel.
- Apa - sóhajtotta Sally - Van lábam - nézett rám jelentősség teljesen. Aurora már hangosan kacarászott, míg én apró talpaira állítottam lányomat - Előveszem a tányéromat! - kiabált ismét a kicsi, majd előre szaladt, hogy előttünk érjen be a konyhába. Boldog mosollyal az arcunkon figyeltük egymást, míg a nappaliból nyíló ajtónál néztük, ahogy Sally pakolászik.
- Tudod, nagyon szeretem őt - sóhajtotta - De, attól félek, hogy egyszer leesik neki, hogy nem én vagyok az anyja. Megutál, és nem engedi, hogy segítsek neki bármiben is. Elzavar innen, és utána veled se lehetek - neki dőlt a vállamnak, így a sajátomat az ő fejére hajtottam.
- Soha, soha nem hagyom, hogy elmenj - suttogtam, míg úgy forgolódtam, hogy szembe legyen velem. Karjaimat újra a dereka köré fontam, úgy öleltem magamhoz, vékony törékeny testét.
- Köszönöm, Harry - válaszolta halkan, majd megcsókolt. Ujjai ismét a hajammal játszottak, az enyémek a csípőjébe martak.
Halkan sóhajtott, mikor elváltam tőle - Valamelyik nap elvisszük Sally-t anyáékhoz, és eltöltünk pár napot kettesben - csókoltam meg újra.

Most, hogy így nézem, na meg, hogy olvastam is, olyan rövidnek tűnik, pedig ugyanolyan hosszú, mint az előzőek. Amit még mondani akartam, az az, hogy mostanába nem tudok nyálas részeket írni. De, igyekszem!:)
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után.❤ 
Xxx. Lacy 

17.rész - Utolsó állomás

Aurora Moore

Karon ragadom Harryt és kihúzom a szobánkból. Nem érdekel az, hogy nem akar beszélni Gemmaval és Niallel. Attól még fog és meg is ígérte. Még nincs egy teljes napja sem hogy összejöttünk, nem fogok vele veszekedni főleg nem erről. Megértem hogy szarul esik neki hogy nem mondták el, de okuk biztosan van rá. Niall szobájának ajtaját nyitom és lököm be rajta, majd becsapom azt. Visszamegyek a szobába ahol Sally már ébredezik. 

-Anyuc!

-Mondjad picúr.

-Hol van apuc?

-Beszélget Niallel meg Gemmaval. Addig elmegyünk reggelizni jó?

-Igen anyuc. Éhes vagyok. 

-Akkor öltözz és megyünk. -elszalad a bőröndjéhez és a ruháit szedi ki belőle, majd felöltözve felém fordul. 

-Anyuc szép vagyok?

-A legszebb. -puszilom meg. Mindketten müzlit eszünk. Csatlakozik közben hozzánk mindenki kivéve Geméket. Louis, Liam és Zayn nem igazán bírnak magukkal. Nekem sem megy nagyon a leállításuk, de szerencsére megérkezik Keith, aki azonnal rájuk szól.

-Bírjatok már magatokkal, három nap és megyünk haza! -erre azonnal rákapják a tekintetüket és elhallgatnak.

-Tényleg? -kérdezem.

-Igen.

-EZ AZ!!! -kiáltanak fel egyszerre és elrohannak. 

-Hova mentek? -szólal meg Anne.

-Gondolom végigkürtölik az egész szállodán is, de Niallhez és Harryhez. 

-Anyuc? Tényleg hazamegyünk?

-Igen picúr, tényleg.

-De jó!!! Elmondjuk apucnak?

-Igen, de előbb fejezd be a reggelid. -gyorsan eszi meg a már amúgy is kevés müzlijét, majd leugrik a székről és a fiúk után fut. 

-Sally várj meg! -kiáltok utána de nem áll meg, így elindulok én is. A hotelben lévők elég hülyének nézhetnek minket, de ez ebben a pillanatban egyikünk ez sem érdekelte. Mindenki csak arra tud gondolni, hogy végre hazamegyünk. Benyitok a szobánkba és szerencsére megtalálom Sallyt, Harryt, Niallt és Gemmát. 

-Apuc! Megyünk haza!

-Ezt hogy érted aprótalp?

-Keith mondta.

-Tényleg?

-Igen.

-Akkor megyünk haza. -nyom puszit Sally arcára, majd lerakja és engem húz magához. 

-Mikor megyünk?

-Három nap múlva. Én már nagyon várom. 

-Nem csak te bébi. 

-Harry, ha hazamegyünk akkor én... hozzád költözök? 

-Aha. 

-Minden rendben Niallékkal?

-Igen. 

-Akkor jó. -csókolom meg. 

-Niall, Harry! Indulás! -ront be Keith. 

-Hova? 

-Dalt írni, a parkba. 

-Ugye jöhet Sally is? Meg Ror? 

-Igen, mindenki jöhet. -a fűben heverészve hallgatjuk a fiúkat, amint alkotnak. A parknak egy eldugott részében vagyunk, hogy a rajongók ne találjanak ránk, bár velünk jött Keith és pár testőr is. Sallyvel labdázok, amikor egy kis kutyus bújik elő a bokrok közül. 

-Anyuc nézd! -mutogat Sally, mire a kutyus felemeli a fejét és Sally felé kezd rohanni. Felugrik rá mire a picúr hátra esik. Megijedek, hogy beverte a fejét, de  csak a nevetését hallom. 

-Anyuc! Ez nagyon csikál! -kiált. Leszedem róla az állatkát.

-Összenyalt? 

-Igen. Anyuc ugye játszhatok vele? 

-Játszhatsz. -mondom majd átvágok a bokrokon és megkeresem Keitht. 

-Bejött egy kutyus, nem tudom honnan és kié. Sally játszik vele, de ha keresné valaki itt van. 

-Oké, köszi hogy szóltál. -a picúr nagyon sokáig játszik a kutyussal mire Keith kíséretében megjelenik egy tizen egy-két éves lány. 

-Szia, tiéd a kutyus? -kérdezem, de ő csak tátott szájjal néz rám. Segítség kérően nézek Keithre, aki csak annyit mond hogy 'Directioner'. 

-Szóval, a tiéd? -kérdezem újra.

-I-igen. 

-Mindjárt viheted, oké? -bólint én meg odamegyek Sallyhez. 

-Figyelj picúr a kutyusnak el kell mennie. 

-Hova? 

-Haza. Itt a gazdia.

-De én nem akarom hogy elmenjen! 

-Megértem, de most engedd el kérlek. -nyúlok a keze felé amiben a kutyust fogja. 

-Nem! -kiált, de addigra már lefejtettem a kezét és a kutya elfutott a lányhoz. -Nem! Anya, nem! -tör ki sírásban, mire felemelem és elindulok Harry felé, mert tudom hogy most haragszik rám és hogy csak nála fog megnyugodni. 

-Harry, bocs. -nézek többiekre.

-Mi történt? -veszi át Sallyt.

-Játszott egy eltévedt kutyussal és most meglett a gazdája. 

-Apuc ugye lehet kutyusom?

-Majd meglátjuk aprótalp, oké? -de nem kap választ. 

•••

A srácok délután interjúra mentek, én meg Louval, Sally és Lux karjára csináltunk csillámtetkót, mert amint Sally meglátta Luxin persze neki is azonnal kellett csinálni. A két kislányt teljes mértékben csillámpor borította, valamint virágos, szívecskés és lepkés minták. 

-Lou, csináljunk anyucnak is!

-Milyet?

-Írjuk rá hogy apuc! -nevet fel. -És szívecskét is rakjuk rá. 

-Rendben. -mosolyog Lou és elkezdi kidekorálni a jobb alkarom. Szépen készül a felirat, amikor üzenetet kapok Louistól.

"Vízibomba csata este a színpadon? Te én és Liam a többiek ellen. Benne vagy?"

"Igen." -írom a választ. 

"Király." 

-Kész vagy. 

-Ez nagyon jó lett, köszönöm. 

-Nincs mit. 

•••

A vízzel teli lufik egy nagy felfújható medencében vannak. Louistól a koncert kezdete óta másra sem tud gondolni csak erre és végig pörög a dalok alatt. Nem mintha a többiek nem ezt tennék, de Lou sokkal jobban. Eléneklik az utolsó dalt is, majd a medence felé veszik az irányt. Harry lejön és felhúz engem és Sallyt a színpadra. Hatalmas sikítozás tör ki. Sally lesz a "főnyeremény" így őt beültetik a a sok lufi közé. Nagyon élvezi hogy alig látszik ki. Az egyik csapat, ahogy Louis is írta Liam, ő és én. A másik Harry, Niall és Zayn. Aki megszerzi Sallyt az nyer. A játék elindul, a bombák röpködnek, egymásra és a közönségbe is. Nem kell egy perc sem mire teljesen vizes leszek. Louis indul a picúrért én meg Harryt kezdem támadni. Egyre közelebb jön hozzám, majd felkap. A derekára kulcsolom a lábaim. 

-Megvagy. Nem engedlek el.

-Ugye soha nem?

-Nem bébi soha. 

-Akkor jó. 

-Mi ez a karodon?

-Apuc. És Sallynek meg Luxnak csináltunk és miattuk lett nekem is. -nem törődik a tömeggel és a csatával, semmivel csak vadul megcsókol. A tüdőm összeszorul. A testem minden porcikája remeg és levegőért könyörög, de én nem akarom megadni neki. Semmiért nem válnék el tőle. Soha. Mivel én nem teszem meg, ezért Harry tol el magától. Mindketten zihálunk.

-Megfulladsz.
-Nem érdekel. -csókolom meg újra.
-Mohó vagy.
-Csak szerelmes. Az teljesen más. -mosolygok rá. 

•••

A koncert után repülőre szállunk és elindulunk az utolsó állomás felé. Gem velünk maradt, Anne pedig hazautazik. Harry vállának döntve próbáltam aludni, de nem tudtam. Mivel mindenki alszik ezért odamegyek hozzá. 

-Láttam ám. -húzogatja a szemöldökét. A mosoly ráragad az arcomra, de érzem hogy pirulok. -Na, ne legyél zavarban. 

-Ahhjjj. -temetem a kezeimbe az arcom. -Igazából, ő hozza ki belőlem.
-Ti tényleg teljesen egymásba estetek. -vigyorog. -Tudod... már az első pillanattól fogva láttam rajta, hogy jobban szeret téged, mit Harpert valaha is szerette. Csak a nő behálózta és elvakította annyira, hogy senkire nem hallgatott. De örülök nektek. Tudom, hogy te vagy neki az akit keresett és hogy nem fogsz neki csalódást okozni. 

-Honnan tudod? Mármint tényleg nem szándékozom csak... honnan tudod?

-Ror, bébiszitter vagy. Szereted őt és Sallyt. Ez bőven elég, ahhoz hogy tudjam. -válaszolnék rá, de nem tudok. Csak mosolygok, mint valami őrült. 

Mindig szerettem volna úgy igazán szerelmes lenni. Mindig szerettem volna tudni milyen érzés is az. Hogy milyen az amikor valakire számíthatsz. Aki mindig ott van melletted. Nem csak egy darabig kellesz neki. Pótléknak. Szexre. Hogy felvágjon vele a többiek előtt. Hogy elérjen vele valamit. Hanem tényleg beleszeretni úgy valakibe, hogy bármit tesz veled nem tudsz neki nem megbocsájtani. Hogyha bármit is csinál elfogadod úgy ahogy van. És amikor ő viszonozza is ezt. És most már tudom. A legjobb érzés. Bárki bármit mond, szerintem ennél nincs jobb. A szerelem olyan dolog amit szavakkal nem lehet megmagyarázni. Ez csak pár átlag dolog amit mindenki tud. Hogy ilyen. De amikor érzed is, akkor rájössz hogy ha megkérdeznének és el kéne mondanod, saját szavakkal, nem tudnád megtenni. Senki sem tudja. De lehet, hogy nem is kell.

16. rész - Becsúszott gyerek

Harry Styles 

- Nagyon virulsz - lépett mellém Niall vigyorogva, mikor Aurora-t, Sally-t és Gemma-t figyeltem, akik még mindig a csúzdánál játszottak. Felé fordítottam a fejem, s szélesen rávigyorogtam. Talán azért nem jártam öröm táncot, mert nyilván mindenki hülyének nézett volna, másrészt, mert még fel sem fogtam, hogy Aurora csak az enyém - Haver, ez ijesztő - nevetett fel hangosan, mégis ijedten - Ne, nézz így! - kérlelt.
- Jajj, de Niall, olyan boldog vagyok - ugrottam rá, és össze- vissza ölelgettem a megszeppent szőkét.
- Na, jó, Harry - sóhajtott, miközben lelökött magáról, így hangos csobbanással értem a vízbe - Mit műveltél? - tette csípőre kezeit, s próbált szigorúan nézni rám, de szemében ott villogott a szórakozottság is. Na, meg hogyan lehetne szigorú Niall Horan?
- Én? Semmit! - védekeztem egyből - Látod, ott azt a lányt? - mutattam a lányok irányába.
- Aurora-t? Haver, mi van veled? Agyrázkódás, vagy mi?
- Neeeem, na. Ő az én barátnőm. Vágod? - ugráltam, mint egy kislány, míg Niall hangosan felnevetett, s gratulált.
- Tudtam én, hogy csak idő kérdése és együtt lesztek.
- Annyira  szeretem őt, Niall - sóhajtottam, és abbahagytam az ugrálást.
- Megérdelmed, haver - veregette meg a vállam - Tudod, miután elváltál Harper-től, és egyedül maradtál, azt hittük, hogy kilépsz a bandából. De, nem tetted, hanem felálltál, és mosolyogva csináltad végig a koncerteket, nem ittad le magad minden nap, ahogy más tette volna. Igen, megérdelmed, hogy boldog légy egy olyan lánnyal, mint Aurora.
- Kösz, tesó, tényleg - öleltem meg szorosan - Mi a helyzet veled? Semmi egyéjszakás kaland, eltitkolt, becsúszott gyerek?
- Vicces vagy - morogta - Amúgy most van egy lány. Ummm. Aimee-nak hívják, és színésznő.
- Húha, és komoly a dolog? Mikor ismerhetjük meg? Hol találkoztatok?
- Itt él Amerikában, szóval nem lesz komoly. Nem akarok távkapcsolatot, de amíg itt vagyunk, addig miért ne?!  - vont vállat, de valami volt a tekintetében, ami elárulta, hogy nem csak a távkapcsolatról van szó.
- Van egy másik lány is - nem kérdeztem, kijelentettem. Ha lassan 9 éve ismered az embert, minden nap vele vagy, az ilyen apró dolgok hamar feltűnnek.
- Honnan veszed? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.
- Ismerlek - vontam vállat vigyorogva - Na, meg Aimee Carrero-ról van szó, nem? - bólintott, így folytattam - Lássuk be, állati jó csaj, ki ne akarna komoly kapcsolatot? - tártam szét a karjaimat, ugyanúgy mosolyogva.
- Ugye tudod, hogy barátnőd van?
- Persze. De, az én barátnőm lélegzet elállítóan szexi. Azért a kettőt ne hasonlítsuk össze - fontam keresztbe a karjaimat, a mellkasom előtt - Szóval, ki a másik?
- Ne akadj ki - nézett rám kérlelve. Hülyeség, ha az embertől azt kérik ne csináljon valamit, mert úgy is azt fogja tenni, ha kérik, ha nem - Gemma az - elkerekedett szemekkel, kissé dühösen meredtem rá - Fi-figyelj haver, na-nagyon régóta ismerem őt is, és tudom, hogy tudod, de csodálatos lány. Okos, kedves, lenyűgöző személyiségű, humoros, és eszméletlen gyönyörű - magyarázkodott.
- Mióta? Mikor? Miért nem szóltál? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Csalódott voltam. Nem, nem azért, mert szereti a testvérem, hiszen ezt nem akadályozhatom meg, csak azért, mert nem mondta el, bármennyi ideje is tartson.
- 2-3 éve, egy buliban csak mi nem ittunk sokat, és mi vigyáztunk a többiekre, közben beszélgettünk. É- és nem tudom, hogy de az ágyban kötöttünk ki. Tudom, hogy örülnél, ha azt mondanám, bánom, de a fenébe is, élveztem, nagyon is! Utána sokszor beszélgettünk éjszakákon át, és, bummm, már azt vettem észre, hogy csak rá gondolok. Kérlek, Harry, ne haragudj! - nem szólaltam meg, csupán meredtem magam elé, míg a hallottakat próbáltam feldolgozni. Azonban, még az elején, egy mondatnál, teljesen leragadtam.
- TE MEGFEKTETTED A TESTVÉREMET? - kiáltottam el magam, mire a medence térben lévő emberek, mind felénk néztek.
- Elmondtad neki? - sipította Gemma, míg Sally-vel és Aurora-val az oldalán felénk közeledtek - Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki!
- Szóval, te még titkoltad is volna előlem? - meredtem nővéremre, dühösen. Csalódott, s egyben dühös is voltam. A legjobb barátom a hátam mögött kufircolt a testvéremmel, ki tudja mikor, hányszor, és nem mondták el.
- Harry - sóhajtotta Aurora, miközben kicsit felpipiskedett hozzám, így elérve, hogy a figyelmem nagy részét rá fordítsam - Gyere, hagyjuk őket, beszéljék meg. Ez most nem a te dolgod - simított végig az arcomon.
- De...
- Nem, semmi de.
✖✖✖
Arcomat a nyakába fúrva, karjaimat erősen tartva szorítottam magamhoz. Ujjai a tarkómnál lévő hajjal játszadoztak, apró csókokat hagyott az arcom minden pontján. Ujjaim erősen csípőjébe martak, ahogy meghallottam ír barátom különleges akcentusát, majd nevetését. Felmordultam, mikor a szállodai szobánk ajtaján kopogtak, nem szándékoztam elengedni barátnőmet.
- Majd elmennek - motyogtam, mikor Aurora próbált elhúzódni tőlem. Egy határozott mozdulattal rántottam vissza magamhoz, s nyomtam ajkai ellen az enyémeket - Fenébe már, nem értik, hogy nem érdekel? - morogtam. A kopogások egyre sűrűbbek lettek, ráadásul már a telefonom is csörögni kezdett.
- Hé - simította tenyerét az arcomra, halvány mosollyal az arcán - Gemma a testvéred, Niall pedig a barátod, ne haragudj rájuk, biztos van valami okuk, amiért nem mondták el. Csak hallgasd meg őket, oké? - nyomott egy csókot az arcomra. Elégedetlenül dünnyögtem, mire halkan felkuncogott.
- Meg akarom, nagyon is. De, jelenleg úgy érzem, hogy két szó után leszedném Niall fejét - sóhajtottam - Különben is, alig egy- két órája tudhatlak a barátnőmnek, most nem fogok a testvérem kapcsolatával foglalkozni. Menjünk el valahova - kértem, míg most én simogattam az ő arcát. Mosolya kiszélesedett, gödröcskéi megmutatkoztak.
- Mi lesz Sally- vel?
- Jön velünk, esetleg elmehetnénk moziba, vagy vidámparkba, itt mindig van valami - ötleteltem.
- Holnap beszélsz Gemma- val? - lépett el tőlem, s tette csípőre kezeit. Felvont szemöldökkel, nyertes mosollyal nézett rám. Felsóhajtottam, majd bólintottam - Nem hallom - nézett rám tettett szigorral, amit a szeme környékén fellépő nevető ráncok fedtek fel.
- Holnap beszélek Gemma-val - mormoltam enyhe gúnnyal a hangomban, mire az előttem álló lány felnevetett, majd engem kikerülve elindult öltözni.
✖✖✖
Sally- t nem sikerült kikönyörögni Lux és Lou szobájából, így Aurora-val ketten indultunk el, felfedezni Seattle-t. Napszemüveggel takarva szemeinket, némileg elfedve a személyéjünket. Ujjainkat összekulcsolva lökdöstük egymást a járdán sétálva. Aurora hangosan kacagott, miközben az egyik pocsoja felett elkaptam, és pörögni kezdtem vele.
- Tegyél le! - visította hangosan, ezzel felhívta a figyelmet ránk. Hiába volt a napszemüveg, az eltökélt szemfüles rajongók, akik már végeztek az iskolában hamar kiszúrtak és oda jöttek hozzánk. Nem akartam elengedni Aurora-t, sem egyedül hagyni, így nem akartam, hogy a lányok most megzavarjanak. Lépteimet meggyorsítva, a lányt magam után húzva siettem a közeli kávézó felé, amikor Aurora megtorpant, és nem jött tovább. Ijedten fordultam hátra, félve, hogy a rajongók megtámadták, de csak makacsan meredt rám - Menj oda hozzájuk!
- De, nem akarlak itt hagyni - öleltem át a derekánál, míg a válla fölött átnézve láttam, ahogy a rajongók egyre közelebb érnek - Bébi, én veled akarok lenni - néztem rá kölyök kutya szemekkel, és egyre közelebb húztam magamhoz.
- Harry, én mindig itt leszek - nevetett fel - De, ők egész életükben egyszer láthatnak. Menj, és tedd szebbé a napjukat, az én kedvemért - nyomott egy csókot az ajkaimra. Elmosolyodtam, és ujjaimmal végig szántottam a haján.
- Annyira szeretlek - suttogtam, míg ajkaimat a homlokára nyomtam - Gyere velem!
- Nem, dehogy - rázta a fejét, s kibújt az ölelésemből. Lebiggyesztett ajkakkal néztem rá, míg közelebb lépdeltem hozzá.
- Csak akkor megyek oda, ha te velem jössz. Aurora, a barátnőm vagy, hozzám tartozol, veled együtt kell elfogadniuk engem.
- Rosszabb vagy, mint egy gyerek - sóhajtotta, majd a minket bámuló lányokhoz indult.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, míg fél karral átöleltem Aurora-t - Hogy vagytok? - érdeklődtem, miközben aláírtam a lapokat, telefonokat, pólókat, esetleg karokat - Bébi, csinálsz képeket? - fordultam Aurora felé, aki egyesével vette el a lányoktól a telefonokat, hogy elkészíthesse a fotókat.
- Ti együtt vagytok? Mármint, ő a barátnőd? - kérdezte egy alacsony, vörös hajú, szeplős lány.
Széles vigyorral, fogaimat mutogatva bólogattam, s büszkén meredtem a fejét rázó barátnőmre - Végre! - kiáltotta - Erre vártam már azóta, hogy Aurora Sally bébiszittere - nevetett - Örülök nektek! - bújt hozzám újra, majd amint elkészült a kép, a lányhoz lépett.
- Mikor jöttetek össze? Várj, hogy kért meg, hogy a barátnője legyél? - zúdította Aurora-ra a kérdéseket, aki hangosan felnevetett, majd széles, boldog mosollyal kereste a tekintetem.
- Szeretlek - tátogta, mielőtt válaszolt volna a lánynak.

Unalmas, lapos, olyan fúj. Ez csak egy időhúzó, kitöltő rész, remélem lesz jobb is!:) 
Köszönjük a 60(!) feliratkozót, és a 20000+ megtekintést.❤💕 
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után:) 
Xxx. Lacy.