20.rész - Vénember

Harry Styles 

5 évvel később, 2024.
- Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot, Apa! - huppant le az ölembe Sally, míg Aurora a tortámat hozta. Mosolyogva tette le elém az általa készített süteményt, majd felém hajolva apró csókot adott.
- Boldog szülinapot, Hazz - kuncogott, mikor elhúzódott tőlem - Te vénember, már 30 vagy! - ült le mellém, s dőlt az oldalamnak. Megforgattam a szemeimet. Imádta hangoztatni, hogy már rég nem vagyok olyan fiatal, mint mikor megismerkedtünk - De, nyugi. Még így ráncosan is hihetetlenül jó pasi vagy.
- Köszönöm, bébi - nevettem fel - Akkor a te hihetetlenül jó pasid, most felvágja a tortát, utána meg várom az ajándékokat - csaptam össze a tenyereimet, majd a késért nyúltam, hogy tényleg felszeljem a tortát.
Miután mindenki megette a neki megfelelő adagot, életem két legfontosabb nője egy- egy borítékot nyújtott felém. Először a rózsaszín borítékot nyitottam ki, amin Sally kacskaringós, cifrázott betűivel megtaláltam az apa szót. Fülig érő vigyorral bontottam ki. Nem számítottam nagy dologra, igazából kértem is Sally-t, hogy inkább ő csináljon valamit, minthogy bármit is vegyen. A borítékban egy gyűrött lap volt, ahogy szétnyitottam egyből felismertem Sally egyik rajzát, amit még akkor rajzolt, mikor először hívta Sally-t Anyucnak. Mellette egy másik lap is volt, de ezen ugyanazok a kacskaringós betük sorakoztak, amik a boríték elején is.
"Apuc,
De rég hívtalak így! Szerencsére már leszoktam erről. A lényeg, hogy nem vagyok még nagy, sem túl okos, de azt tudom, hogy téged nagyon szeretlek, apa. Anya szerint csak ez a lényeg. Igen, nekem nem számít, hogy megveszel- e bármit, amit csak kiejtek a számon. Nem, csak az a fontos, hogy itt legyél velem, amikor nekem arra szükségem van.
Nagyon szeretlek, Apa!"
- Ó, édes kincsem! - szorítottam magamhoz törékeny testét - Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban - nyomtam egy csókot a homlokára, majd kezembe vettem Aurora ajándékát. Neki egyenesen megmondtam, hogy nem kérek tőle ajándékot, de úgy látszik makacssága ismét nyert. Reméltem, hogy legalább valami kisdolog, ami nem került sok pénzbe, de mikor megláttam a két repjegyet, és a szállodai foglaló papírját Marokkó-ba, elvesztettem a hitem.
- Au... - sóhajtottam - Nem kellett volna, sőt megmondtam, hogy ne vegyél semmit - ráztam a fejemet lemondóan. Sally kikászálódott az ölemből, s felment a szobájába kettesben hagyva minket. Helyét barátnőm foglalta el, aki ma is lenyűgözően nézett ki. Egy szürke felsőt, és egy virágos blézert viselt, lábait pedig egy fekete csőfarmerrel fedte el. Combjai közre fogták az enyémeket, karjait a nyakam körül kulcsolta össze.
- Haragszol, Maci? - bújt közelebb hozzám, s dörgölte az orrát az enyémhez. Mindig ezzel érte el, hogy ne haragudjak rá. Valamint újabban - az előző másfél évben - elkezdett Macinak hívni, mert akkoriban volt rajtam egy kis súlyfelesleg, amit mára már sikeresen leadtam, egy szuper személyi edző segítségével. Na jó, az is Aurora volt. Miután már nem fogadott el pénzt azért, hogy Sally-re vigyáz - oké, belátom, gáz lett volna, ha ezért fizetek a barátnőmnek - eldöntötte, hogy felhagy a bébiszitteléssel, és személyi edzőnek kezdett tanulni.
- Nem, csak - sóhajtottam, mert nem igazán tudtam, hogy mit is mondjak. Haragudni nem haragudtam - Tudod, hogy utálom, ha rám költesz - csúsztattam a tenyeremet a derekára, be a felsője alá.
- Akkor vedd úgy, hogy nem rád, hanem ránk költöttem - simított végig az arcomon, s egyre közelebb hajolt. Hajszálnyira az ajkaimról megállt, s folyamatosan vigyorogva folytatta - Olyan rég voltunk kettesben. Imádom Sally-t, de ő még azt is utálja, ha előtte adok neked puszit - kuncogott, egy apró csókot hagyva számon.
- Nem volt még szerelmes - egészítettem ki. Nem bírtam tovább, így teljesen megszüntetve köztünk minden távolsagot, hosszasan megcsókoltam. Azt hinné az ember, hogy öt év alatt eltűnnek a pillangók, a furcsa bizsergéssel együtt - főleg egy 30 éves férfi esetében - de mindig rájön, hogy téved. Ahogy ajkai újra találkoztak az enyémmel, a forróság ugyanúgy szétáradt bennem, mint eddig mindig. Mikor ujjaival beletúrt, immár sokkal rövidebb fürtjeim közé, halkan felmordultam, s megfordítva a helyzetünket, a kanapé háttámlájába paszíroztam. Jobb kezemmel továbbra is a derekát markoltam, míg a ballal, végig simítottam lábán, s felhúztam a csípőmre. Elszakadt ajkaimtól, és az állkapcsom vonalán végig haladva, elérte a nyakamat. Halkan nyöszörögtem, miközben nedves csókokat hagyott ott, majd egy- két helyen meg is szívta - Sally bármikor lejöhet - motyogtam, ezzel megtörve a varázst. Lihegve elhúzódott tőlem, kimászott az ölemből, és lehuppant mellém a kanapéra.
- Ezért megyünk Marokkóba - szólalt meg pár perc múlva kicsit rekedten. Felnevettem, s feltápászkodtam a kanapéról. Feléhajoltam és egy apró csókot nyomtam a homlokára.
- Menjünk le, sétálni a partra - vetettem fel, mire azonnal rábólintott - Szólok Sally - nek.
Kettessével szedtem a lépcsőfokokat, majd nagy, elnyújtott lépésekkel értem el a lányom szobájáig. Kopogás nélkül nyitottam be, aminek a gyerek nem kifejezetten örült, mert éppen megzavartam egy beszélgetésben, amit az Írországban lévő Theo- val folytatott, webkamerán.
- Oh, szia, Theo - intettem gyorsan a szőke kisfiúnak, aki széles mosollyal az arcán intett vissza.
- Szia, Harry bácsi - megforgattam a szemeimet. Akárhányszor kértem, hogy hívjon Harry-nek, soha nem hagyott fel a bácsizással - Boldog szülinapot!
- Kösz, kishaver - biccentettem felé mosolyogva, majd a lányomra néztem, akinek az arca enyhén piros volt - Hé, Sal, Aurora és én arra gondoltunk, hogy elmegyünk sétálni a partra. Gondoltuk, umm, velünk tartasz, de mint látom programod van, szóval hagylak is, kicsim - nyomtam egy puszit a hajába.
- Na, de apa! - sziszegte pironkodva.
- Légy jó! - csuktam be magam mögött az ajtót.
Hitetlenkedve, szórakozott vigyorral toppantam be ismét a nappaliba, ahol Aurora egy vékony dzsekiben várt rám.
- Téged meg mi lelt? - nevetett fel, ahogy meglátta az arckifejezésemet. Karomat átdobtam a vállán, s magamhoz húztam. Így hagytuk el a lakást.
- Sally Theo-val beszélgetett webkamerán - motyogtam felvont szemöldökkel - És rámszólt, mikor puszit adtam neki - hitetlenkedtem.
- Akkor mégis csak szerelmes a lányod - bölcselkedett továbbra is nevetve.
- Hiszen még csak 8 éves! - háborodtam fel - Az én kicsi lányom nem lehet szerelmes.
- Dehogynem! Maci, ne hülyéskedj már - kuncogott szórakozottan - Hé, figyelj! - torpant meg hirtelen, s fordult szembe velem - Nem lesz semmi baja, ismered Theo-t - próbált meg lenyugtatni.
- Rendben - sóhajtottam egy féloldalas mosoly kíséretében - Na adj egy puszikát - csücsörítettem, mint valami hülye. Nevetve tolta el az arcomat magától, s inkább visszalépett mellém, ujjainkat összekulcsolva indultunk tovább - Most megsértődtem.
- Majd kiengesztellek - vont vállat szórakozottan, mint akit egyáltalán nem is érdekel.
- Nem tudsz.
- Fogadjunk? - állt meg megint, s nem hagyva lehetőséget a válaszadásra rámvetette magát és ajkait az enyémek ellen nyomta. Karjaimat szorosan a dereka köré fontam, míg ő a sajátjait a nyakam köré.
- Oké, ha fogadtunk volna, akkor most nyertél volna - lihegtem, mikor elváltam tőle, hogy levegőhöz jussak. Felnevetett, s még egy puszit nyomott az arcomra, majd újra a saját lábaira állt, tovább folytatva sétánkat.


Kicsit ugrottunk az időben, Sally már 8 éves, míg Aurora 28, Harry pedig 30. 
Mostanában tényleg nem megy úgy az írás, ahogyan én akarom, de igyekszem!:) 
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után.❤💕
Xxx.Lacy.

19. rész - Újra látlak

Aurora Moore

A rádióból szóló dalokat énekelve tartunk Harryvel a házam felé, hogy összepakoljuk a cuccaim és így hozzá költözhessek. 

-Itt fordulj jobbra. -szólok. Leparkol a ház előtt. Kiszállok, a kulcsot a zárba rakom, elfordítom és bent is vagyunk. Gyorsan körbevezetem Harryt. 

-Hol kezdjük? 

-A hálóban jó lesz? -nevetek fel.

-Persze. -kap fel és futni kezd felfelé. Benyit a hálóba és az ágyra dob. Mindketten nevetünk. A hajába túrok és lehúzom magamhoz egy hosszú csókra. 

-Sok holmid van?  

-Nem. Leginkább ruhák. 

-Akkor kezdjük. -áll fel és nyitja ki a szekrényem. Kihúzok egy sporttáskát az ágyam alól. 

-Ez tetszik! -fordul felém a szemöldökét húzogatva, egy vörös csipkés melltartóval a kezében. 

-Nekem is. 

-Felveszed nekem? 

-Fel, de majd otthon. Keresd még hogy mi tetszik. -ülök le a földre. Harry adja nekem a ruhákat én pedig összehajtva elrakom őket. A táskát becipzározom és a könyvespolcomhoz lépek. 

-Nagyon sok könyved van bébi.

-És az összeset el is akarom vinni. 

-Akkor majd csinálunk neki helyet. -nyom puszit az arcomra. -Hozok dobozokat. -megy ki. Nem sokkal később kivágódik az ajtóm és megjelenik a szobámban a nővérem. Sikítozva ugrunk egymás nyakába. 

-Annyira örülök hogy itt vagy. 

-Én is. De... honnan tudtad, hogy itt vagyok?  

-Egyszer felhívtalak és Harry vette fel. Ugye együtt vagytok?

-Igen! -ölelem meg újra. 

-De hogy hogy itt van és miért van... -néz a táskára. -Aaaa na ne! Te hozzá költözöl!

-Igen! El sem hiszed mennyire örülök! 

-Látom rajtad. 

-De te is nagyon mosolyogsz. Pasi?

-Van. 

-Komoly? 

-Igen, egy hete járunk. 

-Be kell mutatnod. 

-Be fogom. Mellesleg anya hívott. Azt akarja hogy elmenjünk hozzájuk a hétvégére. 

-Oké. 

-És azt mondta, hogy ha van pasink mindenképp vigyük. 

-Miért?

-Nem tudom, biztosan csak meg akar róla győződni hogy nem maradunk egész életünkre magunkra. 

-Értem. 

-Sally hol van?

-Annéknél pár napig. 

-Pedig úgy megismertem volna. 

-Meg is fogod. -Harry ér fel a dobozokkal, így folytattuk a pakolást. Két óra alatt mindennel végzünk és bepakolunk a kocsi csomagtartójába. Kelly szorosan megölel mindkettőnket és elmegy, majd mi is elindulunk. 

-Harry?

-Igen bébi? -teszi a combomra a kezét.

-Kelly mondta, hogy anyámék látni akarnak hétvégén. 

-Tényleg?

-Igen és azt is mondta hogy téged is kell vigyelek. És a picúrt is szeretném. 

-Rendben bébi, akkor megyünk. 

-Szerencsére nem kell messzire mennünk csak London másik felére. Egy időre elég volt az utazásból. 

-Egyet értek. -parkol le. Behordjuk a dobozokat, majd nekiállok ebédet csinálni. 

•••

Egy pokrócot térítek le a fűbe és ráfekszem. Pár perc múlva Harry csatlakozik hozzám egy üveg borral és két pohárral. Az egyiket a kezembe adja és tölt. Lassan az egész elfogy. Rajta fekszem, ő pedig a hajamat csavargatja.

-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek?

-Tudom bébi. Én is szeretlek.

-Olyan furcsa hogy sokan azt hiszik, hogy a lányok már az első csóknál az esküvőt tervezik.  

-De tervezik nem?

-Igen, de... nem az első csóknál. 

-De ez minden lány álma. Miért ne álmodoznának róla?

-Na azt nem mondtam, hogy nem is teszik. -nevetek fel. -Vagy... csak én nem tartoztam soha közéjük.

-Miért te miről álmodozol?

-Rólad. Sallyről. És arról hogy veletek maradok.

-Velünk maradsz. Nem engedlek el. -mondja mire a nyakába fúrom az arcom. -Sose gondoltál még arra hogy egyszer hozzá mész valakihez? -tér vissza az eredeti témához. 

-Nem igazán. De ha veled vagyok akkor az sem érdekel, hogy nem a feleséged vagyok. 

-Miért?

-Mert úgy bánsz velem mintha az lennék. -csókolom meg lágyan.

•••

-Apuc! Anyuc! Hova megyünk? -nézelődik Sally a kocsi ablakán keresztül. 

-A nagyiékhoz. -szólal meg Harry. 

-De ott most voltunk!

-A másik nagyiékhoz aprótalp.

-Másik nagyiék? De nem csak egy van?

-Nem szívem. Anne az én anyukám. Most Aurora szüleihez megyünk.

-De őket hogy hogy nem láttam eddig?

-Úgy hogy sokáig máshol éltek és most visszaköltöztek ide. -fordulok hátra. 

-És mikor érünk oda?

-Hamarosan. -a szüleim London külvárosában élnek, egy nagy telekkel meg házzal. Mikor odaérünk Kelly és a pasija akkor szállnak ki a kocsiból. A nővérem ahogy meglátja Sallyt azonnal elindul felénk. 

-Sziasztok! Ő a barátom Wyatt. -mutatja be majd rám mutat. -Ő a húgom Aurora, a barátja Harry és Harry lánya Sally. 

-Szia, örülök hogy találkoztunk.

-Én is örülök. 

-Sally! -guggolok le hozzá. -Ő a nővérem Kelly és a barátja. 

-Aurora! Kelly! -hallom meg anya hangját, mire felállok. -Gyertek be! -kiált. Megfogom Harry kezét és elindulunk befelé. 

-Már nagyon vártunk titeket! Úgy hiányoztatok! -ölel magához először engem, majd Kellyt. Aztán megjelenik apa és ő is megismétli a jelenetet. 

-Bemutatnátok kérlek a többieket is? -kéri anya és látom az arcán, hogy csak most veszi észre Sallyt. 

-Apa, anya a barátom Wyatt.

-Az én barátom Harry és a lánya Sally. -mindenkit üdvözölnek, majd a nappaliba ülünk le. Anya kihív azzal az indokkal, hogy segítsek innivalót vinni. 

-Ror, kérlek magyarázd el, hogy mi ez az egész. 

-Micsoda? Az, hogy van egy lánya?

-Azt is. Meg hogy miért Harry Styles, ő híres! És miért van tele a melleiddel az újság?

-Anya! 

-De így van! 

-Jó. A volt felesége átverte és ráhagyta Sallyt. Arról meg nem tehetek, hogy beleszerettem. És azért voltam benne az újságban mert Theo húzta le a felsőm. 

-Jól van. Tudod, hogy nem azért mondom mert ellened vagyok. 

-Tudom anya. Figyelj Sally anyának hív, kérlek ne lepődj meg rajta és foglalkozz vele. 

-Kérned sem kell. -ad nekem egy tálcát ami tele van poharakkal. Visszamegyek és kiosztom az italokat. Egy darabig beszélgetünk aztán kimegyünk a kertbe. Amint meglát minket azonnal csaholva és ugatva fut felénk a kutyánk aki már kiskorunk óta megvan nekünk. Kellyt és engem is összenyalogat.

-Szia Molly. -ezután több kis szőrpamacs kezd szaladgálni körülöttünk. 

-Anyuc! Kiskutyusok! -kiált Sally és már három kutyust egyszerre próbál simogatni. 

-Ugye milyen aranyosak? -leülök Harry mellé és mindketten egy kicsivel játszunk. 

-Apuc, kérlek hadd tartsam meg annyira szeretem! -ül az ölébe Sally. 

-Ha a nagyi megengedi akkor megtarthatod. 

-Tényleg?

-Igen. Na fuss kérdezd meg tőle. -a picúr nagy mosollyal az arcán rohan el. Észre sem vettem, hogy a kutyus akivel játszok közben már a nadrágomat szakítja szét. -Ne már! -tolom el, de visszamászik a combjaimra és újra simogatni kezdem. Harry csak nevet rajtam. 

-Aranyos vagy. -húz magához a derekamnál. 

-Azért mert nem tudok rá haragudni?

-Igen, azért. Tudom hogy nagyon szereted ezt a gatyát. 

-Rád se tudok soha haragudni. Mondjuk még nem is adtál rá okot, de nem tudnék. 

-Most egy kutyához hasonlítottál? 

-Igen. -nevetek fel. 

-Ez gonosz volt. -vág durcis arcot. 

-Naaa. -ülök rá a lábaira. -Most haragszol rám?

-Dehogy. -ölel át és hátradől. Rögtön tappancsokat érzek a hátamon. Végigmászik a hátamon, majd Hazz arcát kezdi nyalogatni. 

-Apuc megtarthatom! -jön oda Sally. -És elneveztem Pötinek. -ül le mellénk és veszi magához. 

-Húha már neve is van?

-Pötinek? Ez miből jött picúr? 

-Anyuc ő kisebb mint a többiek. Olyan kis pöttöm. 

-Mint te. És fiú vagy lány?

-Fiú. De én nem vagyok kicsi. 

-Hát persze hogy nem. 

•••

Kézen fogva megyünk fel az emeletre. Sally már alszik a mellettünk lévő szobában. 

-Elmegyek fürdeni. 

-Jöhetek? -tol a falnak és csókol meg Hazz. 

-Hááát... nem is tudom. 

-Naa kérlek. -csókolgatja a nyakam. 

-Mmm legközelebb. Még át akarok menni Kellyhez. -adok neki egy puszit, majd bemegyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzok és átadom Harrynek a helyet. Felveszem az egyik pólóját boxerét és így megyek át a nővéremékhez. Kopogok és csak utána nyitok be.  

-Szia! Jöttem beszélgetni.

-Szia. Gyere csak. 

-Wyatt?

-Fürdik. Kérdezhetek?

-Igen. 

-Nem furcsa, hogy Sally anyának hív? 

-Nem, nekem nagyon tetszik. Csak azt nem akarom, hogy megtudja, hogy nem én vagyok az igazi anyukája. 

-Nem fog. Harry sem akarja. 

-Tudom. Ti amúgy hogy jöttetek össze? 

-Hát elbűvölt. Szó szerint. 

-Ezt hogy érted? 

-Úgy hogy bűvész. 

-Ne. Na ne. Komoly?

-Teljesen. 

-Tuti megkérem hogy varázsoljon. Lefeküdtetek már?

-Ror! Dehogy! Egy hete járunk.

-Jó bocs csak érdekelt. 

-És ti? 

-Nem. 

-De ha igen elmondod. És azt is milyen volt.

-Mi? Nem. Az személyes. 

-Jó, jó. Régen hogy kibeszélted a gimis pasikat. -röhögött fel. 

-Jó de az a gimi volt basszus! És akkor még te is kidumáltad hogy milyenek az ágyban. 

-Igaz. -Harry nyit be. 

-Bébi, gyere aludni. 

-Repülök! -állok fel az ágyról, odaugrálok hozzá és rácsimpaszkodok. Megtart, becsukja az ajtót és visszavisz a szobánkba. Befekszik velem az ágyba és ránk húzza a takarót. 

-Mindig veled akarok aludni. -csókolom meg és hamar sikerül elaludnom. 

18. rész - 50 első randi

Harry Styles

Harry Styles 

Annyi kedvem volt ehhez a beszélgetéshez, mint egy foghúzáshoz, vagy egy mandula műtéthez. De, amint az ajtó becsukódott mögöttem, rá kellett jönnöm, hogy Aurora- nak igaza van. Nem csinálhatom azt, mint egy három éves kisgyerek, akitől elvettek egy játékot. Gemma a testvérem, míg Niall az egyik legjobb haverom, így joguk van arra, hogy elmondják, miért titkolóztak eddig. Sőt, be kell látnom, hogy az előző eseménykhez - mármint a kiboruláshoz a medencéknél - nekem nem volt jogom. Hiszen, ki vagyok én, hogy megmondjam két felnőtt embernek mit tegyen? Ráadásul mindketten idősebbek. Így, hát egy mosolyt kifacsarva magamból a fotelhez sétáltam, amit szabadon hagytak nekem.
- Sajnálom, hogy kiabáltam - motyogtam, míg leültem velük szembe - Nem kellett volna, csak nagyon rosszul esett, hogy a nővérem és a legjobb barátom titkolózik.
- Ugyan, Harry - sóhajtotta Niall - mi sajnáljuk, hogy nem mondtuk el. De, egyrészt féltünk a reakciódtól, másrészt, nem tudtuk, hogyan érzünk a másik iránt. Most viszont, már tudom, hogy tényleg mindennél jobban szeretem őt. Tudod, a beszélgetésünkig még magamnak se mertem bevallani, konkrétan annyira fostam a saját érzéseimtől, hogy inkább maradtam volna örök életemre egyedül, minthogy be kelljen vallanom Gemma- nak, hogy szeretem. Mert szeretem - halvány mosollyal az arcomon biccentettem Niall felé. Megszólalni nem szólaltam meg, egyrészt, mert nem tudtam mit mondani, másrészt, mert Gemma is beszélni kezdett.
- Öcsi, ismersz - sóhajtott, míg Niall mellől, átfészkelte magát az én oldalamra - Lassan 30 éves leszek, se férjem, se gyerekem. Sőt mostanáig barátom se volt. Mert erre a töketlenre vártam. Mármint, léphettem volna, tudom. De, féltem. A te reakciódtól, a rajongókétól, de legfőképp az övétől - bökött a szőke felé, aki elbűvölve figyelte őt - Igen, tisztában vagyok vele, hogy éveket vesztegettem el. De, mostmár itt van, és nekem csak ez számít.
Ugyanolyan halvány mosollyal az arcomon, szorítottam magamhoz, alacsony termetét, míg arcomat a hajába temettem. Egyszerre sóhajtottunk, s fújtuk ki a levegőt.
- Szeretlek, Gemm. - motyogtam a hajába, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Én is, Harry. Nagyon - válaszolta halkan.
Hirtelen egy harmadik test csapódott nekünk, és passzírozott bele a kanapé háttámlájába.
- Ne, Niall összenyomsz! - kiabáltam, de ő egyre csak az hajtogatta, hogy mennyire nagyon szeret minket.

✖✖✖

3 nappal később.
Derekánál szorítottam magamhoz, míg ölében a lányom aludt, én pedig a feltétlen fontos cuccainkat cipeltem. Amint beléptünk, a hatalmas lakásba, egyből elvettem tőle Sally-t.
- Elviszem a szobájába. Jössz velem? - kérdeztem, míg végig néztem, ahogy megszabadul a cipőjétől. Bólintott egyet, majd a karomba kapaszkodva figyelte minden lépésemet, ami Sally szobájáig vezetett. A szoba főszíne természetesen rózsaszín volt, így mind a fal, mind a játékok és bútorok ebben a színben pompáztak. Letettem Sally-t, puszit nyomtam a homlokára, ahogyan Aurora is. Később, miután kicsodálkoztuk magunkat Sally-ben, kézen fogva hagytuk el a szobát, hogy valamennyire körbevezessem itt.
Az utolsó állomás a hálószobám. Az egész helyiségben sötét van, a sötételőknek köszönhetően, na meg a fekete bútorok is erősen dominálnak. A középső falon, pontosan az ágy felett lévő kép keltette fel Aurora figyelmét.
- Sally 6 hónapos volt, mikor felkértek erre. Az volt, hogy egy boldog családról készítenek képeket. Harper-ről, Sally-ről és rólam. Hihetetlenül boldog voltam akkor, hiszen megszületett a lányom, azt hittem, hogy van egy szerető feleségem. A fotózás előtt egy nappal, költöztettem ki Harper-t, innen. Aztán teljesen átalakítattam a szobákat, a vendégszobából lett a háló. Egyszerűen nem bírtam abban az ágyban aludni, ahol ki tudja hány férfivel hempergett. A fotózásról, egyből a bíróságra, mentem, hihetetlen gyors ügyintézéssel, egy héttel később újra a szinglik táborát erősítettem - elém állt, ajkai mosolyogtak, csak úgy, mint a szemei. Karjait a nyakam köré fonta, lábujjhegyre állt, hogy jobban felérjen hozzám. Ujjaival a tarkómnál lévő hajamat csavargatta.
- Nem érdemelted ezt. De, nem mondhatod azt, hogy minden rossz volt, hiábavaló. Van egy csodálatos lányod, aki mindennél jobban szeret téged - apró, inkább puszinak nevezhető csókot nyomott ajkaimra.
- És, megismertelek téged. Az egészet újra végig csinálnám, ha tudom, hogy te vársz a szenvedések végén - suttogtam, majd ajkaimat az övéi ellen nyomtam, ám igen hamar, kuncogva elvált tőlem.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek, de szépen kérlek, hogy állj le ezzel a nyálas szöveggel. Már a tiéd vagyok, és az is leszek, amíg el nem zavarsz magad mellől - tenyeremet derekára simotottam, majd le egészen a combjaiig. Felkaptam az ölembe, így már felém magasodott.
- Soha nem zavarnálak el magam mellől - vigyorogtam rá.
- Tudom - suttogta, elégedett vigyorral telt ajkain. Azonnal lecsaptam rájuk, s addig csókoltam, amíg egy halk kopogás után, ki nem nyílt az ajtó. Aurora lovagló ülésben ült az ölemben, kezeim a hajában voltak, mikor Sally is felbukkant. Szinte egy másodperc töredéke alatt rebbentünk széjjel, a kócos barna egyből az ölébe kapta a kicsit, majd vele együtt visszaült az ölembe. Felnyögtem a súlyuk alatt, hiszen külön- külön még okésak voltak, de együtt, jobb lett volna, ha mellém ülnek.
- Mi a helyzet, Aprótalp? - simogattam meg az arcát. Aurora puszit nyomott a hajába, míg a kicsi a szemeit nyitogatta. - Nem voltam már álmos - motyogta, megdörzsölve fáradt szemeit - És, éhes is vagyok.
- Akkor mi lenne, ha csinálnék valami finomat? - kérdezte Aurora, és kitette az öléből, s az én karjaimba adta.
- Patahintát kérek! - kiáltotta Sally boldogan. Aurora furcsán nézett rá, nem értette, hogy honnan jött a szó.
- Látta az 50 első randit. Azóta nem etetsz vele palacsintát - vontam meg a vállam vigyorogva, mire ő felnevetett - Megyünk veled mi is - pattantam fel.
- Apa - sóhajtotta Sally - Van lábam - nézett rám jelentősség teljesen. Aurora már hangosan kacarászott, míg én apró talpaira állítottam lányomat - Előveszem a tányéromat! - kiabált ismét a kicsi, majd előre szaladt, hogy előttünk érjen be a konyhába. Boldog mosollyal az arcunkon figyeltük egymást, míg a nappaliból nyíló ajtónál néztük, ahogy Sally pakolászik.
- Tudod, nagyon szeretem őt - sóhajtotta - De, attól félek, hogy egyszer leesik neki, hogy nem én vagyok az anyja. Megutál, és nem engedi, hogy segítsek neki bármiben is. Elzavar innen, és utána veled se lehetek - neki dőlt a vállamnak, így a sajátomat az ő fejére hajtottam.
- Soha, soha nem hagyom, hogy elmenj - suttogtam, míg úgy forgolódtam, hogy szembe legyen velem. Karjaimat újra a dereka köré fontam, úgy öleltem magamhoz, vékony törékeny testét.
- Köszönöm, Harry - válaszolta halkan, majd megcsókolt. Ujjai ismét a hajammal játszottak, az enyémek a csípőjébe martak.
Halkan sóhajtott, mikor elváltam tőle - Valamelyik nap elvisszük Sally-t anyáékhoz, és eltöltünk pár napot kettesben - csókoltam meg újra.

Most, hogy így nézem, na meg, hogy olvastam is, olyan rövidnek tűnik, pedig ugyanolyan hosszú, mint az előzőek. Amit még mondani akartam, az az, hogy mostanába nem tudok nyálas részeket írni. De, igyekszem!:)
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után.❤ 
Xxx. Lacy 

17.rész - Utolsó állomás

Aurora Moore

Karon ragadom Harryt és kihúzom a szobánkból. Nem érdekel az, hogy nem akar beszélni Gemmaval és Niallel. Attól még fog és meg is ígérte. Még nincs egy teljes napja sem hogy összejöttünk, nem fogok vele veszekedni főleg nem erről. Megértem hogy szarul esik neki hogy nem mondták el, de okuk biztosan van rá. Niall szobájának ajtaját nyitom és lököm be rajta, majd becsapom azt. Visszamegyek a szobába ahol Sally már ébredezik. 

-Anyuc!

-Mondjad picúr.

-Hol van apuc?

-Beszélget Niallel meg Gemmaval. Addig elmegyünk reggelizni jó?

-Igen anyuc. Éhes vagyok. 

-Akkor öltözz és megyünk. -elszalad a bőröndjéhez és a ruháit szedi ki belőle, majd felöltözve felém fordul. 

-Anyuc szép vagyok?

-A legszebb. -puszilom meg. Mindketten müzlit eszünk. Csatlakozik közben hozzánk mindenki kivéve Geméket. Louis, Liam és Zayn nem igazán bírnak magukkal. Nekem sem megy nagyon a leállításuk, de szerencsére megérkezik Keith, aki azonnal rájuk szól.

-Bírjatok már magatokkal, három nap és megyünk haza! -erre azonnal rákapják a tekintetüket és elhallgatnak.

-Tényleg? -kérdezem.

-Igen.

-EZ AZ!!! -kiáltanak fel egyszerre és elrohannak. 

-Hova mentek? -szólal meg Anne.

-Gondolom végigkürtölik az egész szállodán is, de Niallhez és Harryhez. 

-Anyuc? Tényleg hazamegyünk?

-Igen picúr, tényleg.

-De jó!!! Elmondjuk apucnak?

-Igen, de előbb fejezd be a reggelid. -gyorsan eszi meg a már amúgy is kevés müzlijét, majd leugrik a székről és a fiúk után fut. 

-Sally várj meg! -kiáltok utána de nem áll meg, így elindulok én is. A hotelben lévők elég hülyének nézhetnek minket, de ez ebben a pillanatban egyikünk ez sem érdekelte. Mindenki csak arra tud gondolni, hogy végre hazamegyünk. Benyitok a szobánkba és szerencsére megtalálom Sallyt, Harryt, Niallt és Gemmát. 

-Apuc! Megyünk haza!

-Ezt hogy érted aprótalp?

-Keith mondta.

-Tényleg?

-Igen.

-Akkor megyünk haza. -nyom puszit Sally arcára, majd lerakja és engem húz magához. 

-Mikor megyünk?

-Három nap múlva. Én már nagyon várom. 

-Nem csak te bébi. 

-Harry, ha hazamegyünk akkor én... hozzád költözök? 

-Aha. 

-Minden rendben Niallékkal?

-Igen. 

-Akkor jó. -csókolom meg. 

-Niall, Harry! Indulás! -ront be Keith. 

-Hova? 

-Dalt írni, a parkba. 

-Ugye jöhet Sally is? Meg Ror? 

-Igen, mindenki jöhet. -a fűben heverészve hallgatjuk a fiúkat, amint alkotnak. A parknak egy eldugott részében vagyunk, hogy a rajongók ne találjanak ránk, bár velünk jött Keith és pár testőr is. Sallyvel labdázok, amikor egy kis kutyus bújik elő a bokrok közül. 

-Anyuc nézd! -mutogat Sally, mire a kutyus felemeli a fejét és Sally felé kezd rohanni. Felugrik rá mire a picúr hátra esik. Megijedek, hogy beverte a fejét, de  csak a nevetését hallom. 

-Anyuc! Ez nagyon csikál! -kiált. Leszedem róla az állatkát.

-Összenyalt? 

-Igen. Anyuc ugye játszhatok vele? 

-Játszhatsz. -mondom majd átvágok a bokrokon és megkeresem Keitht. 

-Bejött egy kutyus, nem tudom honnan és kié. Sally játszik vele, de ha keresné valaki itt van. 

-Oké, köszi hogy szóltál. -a picúr nagyon sokáig játszik a kutyussal mire Keith kíséretében megjelenik egy tizen egy-két éves lány. 

-Szia, tiéd a kutyus? -kérdezem, de ő csak tátott szájjal néz rám. Segítség kérően nézek Keithre, aki csak annyit mond hogy 'Directioner'. 

-Szóval, a tiéd? -kérdezem újra.

-I-igen. 

-Mindjárt viheted, oké? -bólint én meg odamegyek Sallyhez. 

-Figyelj picúr a kutyusnak el kell mennie. 

-Hova? 

-Haza. Itt a gazdia.

-De én nem akarom hogy elmenjen! 

-Megértem, de most engedd el kérlek. -nyúlok a keze felé amiben a kutyust fogja. 

-Nem! -kiált, de addigra már lefejtettem a kezét és a kutya elfutott a lányhoz. -Nem! Anya, nem! -tör ki sírásban, mire felemelem és elindulok Harry felé, mert tudom hogy most haragszik rám és hogy csak nála fog megnyugodni. 

-Harry, bocs. -nézek többiekre.

-Mi történt? -veszi át Sallyt.

-Játszott egy eltévedt kutyussal és most meglett a gazdája. 

-Apuc ugye lehet kutyusom?

-Majd meglátjuk aprótalp, oké? -de nem kap választ. 

•••

A srácok délután interjúra mentek, én meg Louval, Sally és Lux karjára csináltunk csillámtetkót, mert amint Sally meglátta Luxin persze neki is azonnal kellett csinálni. A két kislányt teljes mértékben csillámpor borította, valamint virágos, szívecskés és lepkés minták. 

-Lou, csináljunk anyucnak is!

-Milyet?

-Írjuk rá hogy apuc! -nevet fel. -És szívecskét is rakjuk rá. 

-Rendben. -mosolyog Lou és elkezdi kidekorálni a jobb alkarom. Szépen készül a felirat, amikor üzenetet kapok Louistól.

"Vízibomba csata este a színpadon? Te én és Liam a többiek ellen. Benne vagy?"

"Igen." -írom a választ. 

"Király." 

-Kész vagy. 

-Ez nagyon jó lett, köszönöm. 

-Nincs mit. 

•••

A vízzel teli lufik egy nagy felfújható medencében vannak. Louistól a koncert kezdete óta másra sem tud gondolni csak erre és végig pörög a dalok alatt. Nem mintha a többiek nem ezt tennék, de Lou sokkal jobban. Eléneklik az utolsó dalt is, majd a medence felé veszik az irányt. Harry lejön és felhúz engem és Sallyt a színpadra. Hatalmas sikítozás tör ki. Sally lesz a "főnyeremény" így őt beültetik a a sok lufi közé. Nagyon élvezi hogy alig látszik ki. Az egyik csapat, ahogy Louis is írta Liam, ő és én. A másik Harry, Niall és Zayn. Aki megszerzi Sallyt az nyer. A játék elindul, a bombák röpködnek, egymásra és a közönségbe is. Nem kell egy perc sem mire teljesen vizes leszek. Louis indul a picúrért én meg Harryt kezdem támadni. Egyre közelebb jön hozzám, majd felkap. A derekára kulcsolom a lábaim. 

-Megvagy. Nem engedlek el.

-Ugye soha nem?

-Nem bébi soha. 

-Akkor jó. 

-Mi ez a karodon?

-Apuc. És Sallynek meg Luxnak csináltunk és miattuk lett nekem is. -nem törődik a tömeggel és a csatával, semmivel csak vadul megcsókol. A tüdőm összeszorul. A testem minden porcikája remeg és levegőért könyörög, de én nem akarom megadni neki. Semmiért nem válnék el tőle. Soha. Mivel én nem teszem meg, ezért Harry tol el magától. Mindketten zihálunk.

-Megfulladsz.
-Nem érdekel. -csókolom meg újra.
-Mohó vagy.
-Csak szerelmes. Az teljesen más. -mosolygok rá. 

•••

A koncert után repülőre szállunk és elindulunk az utolsó állomás felé. Gem velünk maradt, Anne pedig hazautazik. Harry vállának döntve próbáltam aludni, de nem tudtam. Mivel mindenki alszik ezért odamegyek hozzá. 

-Láttam ám. -húzogatja a szemöldökét. A mosoly ráragad az arcomra, de érzem hogy pirulok. -Na, ne legyél zavarban. 

-Ahhjjj. -temetem a kezeimbe az arcom. -Igazából, ő hozza ki belőlem.
-Ti tényleg teljesen egymásba estetek. -vigyorog. -Tudod... már az első pillanattól fogva láttam rajta, hogy jobban szeret téged, mit Harpert valaha is szerette. Csak a nő behálózta és elvakította annyira, hogy senkire nem hallgatott. De örülök nektek. Tudom, hogy te vagy neki az akit keresett és hogy nem fogsz neki csalódást okozni. 

-Honnan tudod? Mármint tényleg nem szándékozom csak... honnan tudod?

-Ror, bébiszitter vagy. Szereted őt és Sallyt. Ez bőven elég, ahhoz hogy tudjam. -válaszolnék rá, de nem tudok. Csak mosolygok, mint valami őrült. 

Mindig szerettem volna úgy igazán szerelmes lenni. Mindig szerettem volna tudni milyen érzés is az. Hogy milyen az amikor valakire számíthatsz. Aki mindig ott van melletted. Nem csak egy darabig kellesz neki. Pótléknak. Szexre. Hogy felvágjon vele a többiek előtt. Hogy elérjen vele valamit. Hanem tényleg beleszeretni úgy valakibe, hogy bármit tesz veled nem tudsz neki nem megbocsájtani. Hogyha bármit is csinál elfogadod úgy ahogy van. És amikor ő viszonozza is ezt. És most már tudom. A legjobb érzés. Bárki bármit mond, szerintem ennél nincs jobb. A szerelem olyan dolog amit szavakkal nem lehet megmagyarázni. Ez csak pár átlag dolog amit mindenki tud. Hogy ilyen. De amikor érzed is, akkor rájössz hogy ha megkérdeznének és el kéne mondanod, saját szavakkal, nem tudnád megtenni. Senki sem tudja. De lehet, hogy nem is kell.

16. rész - Becsúszott gyerek

Harry Styles 

- Nagyon virulsz - lépett mellém Niall vigyorogva, mikor Aurora-t, Sally-t és Gemma-t figyeltem, akik még mindig a csúzdánál játszottak. Felé fordítottam a fejem, s szélesen rávigyorogtam. Talán azért nem jártam öröm táncot, mert nyilván mindenki hülyének nézett volna, másrészt, mert még fel sem fogtam, hogy Aurora csak az enyém - Haver, ez ijesztő - nevetett fel hangosan, mégis ijedten - Ne, nézz így! - kérlelt.
- Jajj, de Niall, olyan boldog vagyok - ugrottam rá, és össze- vissza ölelgettem a megszeppent szőkét.
- Na, jó, Harry - sóhajtott, miközben lelökött magáról, így hangos csobbanással értem a vízbe - Mit műveltél? - tette csípőre kezeit, s próbált szigorúan nézni rám, de szemében ott villogott a szórakozottság is. Na, meg hogyan lehetne szigorú Niall Horan?
- Én? Semmit! - védekeztem egyből - Látod, ott azt a lányt? - mutattam a lányok irányába.
- Aurora-t? Haver, mi van veled? Agyrázkódás, vagy mi?
- Neeeem, na. Ő az én barátnőm. Vágod? - ugráltam, mint egy kislány, míg Niall hangosan felnevetett, s gratulált.
- Tudtam én, hogy csak idő kérdése és együtt lesztek.
- Annyira  szeretem őt, Niall - sóhajtottam, és abbahagytam az ugrálást.
- Megérdelmed, haver - veregette meg a vállam - Tudod, miután elváltál Harper-től, és egyedül maradtál, azt hittük, hogy kilépsz a bandából. De, nem tetted, hanem felálltál, és mosolyogva csináltad végig a koncerteket, nem ittad le magad minden nap, ahogy más tette volna. Igen, megérdelmed, hogy boldog légy egy olyan lánnyal, mint Aurora.
- Kösz, tesó, tényleg - öleltem meg szorosan - Mi a helyzet veled? Semmi egyéjszakás kaland, eltitkolt, becsúszott gyerek?
- Vicces vagy - morogta - Amúgy most van egy lány. Ummm. Aimee-nak hívják, és színésznő.
- Húha, és komoly a dolog? Mikor ismerhetjük meg? Hol találkoztatok?
- Itt él Amerikában, szóval nem lesz komoly. Nem akarok távkapcsolatot, de amíg itt vagyunk, addig miért ne?!  - vont vállat, de valami volt a tekintetében, ami elárulta, hogy nem csak a távkapcsolatról van szó.
- Van egy másik lány is - nem kérdeztem, kijelentettem. Ha lassan 9 éve ismered az embert, minden nap vele vagy, az ilyen apró dolgok hamar feltűnnek.
- Honnan veszed? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.
- Ismerlek - vontam vállat vigyorogva - Na, meg Aimee Carrero-ról van szó, nem? - bólintott, így folytattam - Lássuk be, állati jó csaj, ki ne akarna komoly kapcsolatot? - tártam szét a karjaimat, ugyanúgy mosolyogva.
- Ugye tudod, hogy barátnőd van?
- Persze. De, az én barátnőm lélegzet elállítóan szexi. Azért a kettőt ne hasonlítsuk össze - fontam keresztbe a karjaimat, a mellkasom előtt - Szóval, ki a másik?
- Ne akadj ki - nézett rám kérlelve. Hülyeség, ha az embertől azt kérik ne csináljon valamit, mert úgy is azt fogja tenni, ha kérik, ha nem - Gemma az - elkerekedett szemekkel, kissé dühösen meredtem rá - Fi-figyelj haver, na-nagyon régóta ismerem őt is, és tudom, hogy tudod, de csodálatos lány. Okos, kedves, lenyűgöző személyiségű, humoros, és eszméletlen gyönyörű - magyarázkodott.
- Mióta? Mikor? Miért nem szóltál? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Csalódott voltam. Nem, nem azért, mert szereti a testvérem, hiszen ezt nem akadályozhatom meg, csak azért, mert nem mondta el, bármennyi ideje is tartson.
- 2-3 éve, egy buliban csak mi nem ittunk sokat, és mi vigyáztunk a többiekre, közben beszélgettünk. É- és nem tudom, hogy de az ágyban kötöttünk ki. Tudom, hogy örülnél, ha azt mondanám, bánom, de a fenébe is, élveztem, nagyon is! Utána sokszor beszélgettünk éjszakákon át, és, bummm, már azt vettem észre, hogy csak rá gondolok. Kérlek, Harry, ne haragudj! - nem szólaltam meg, csupán meredtem magam elé, míg a hallottakat próbáltam feldolgozni. Azonban, még az elején, egy mondatnál, teljesen leragadtam.
- TE MEGFEKTETTED A TESTVÉREMET? - kiáltottam el magam, mire a medence térben lévő emberek, mind felénk néztek.
- Elmondtad neki? - sipította Gemma, míg Sally-vel és Aurora-val az oldalán felénk közeledtek - Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki!
- Szóval, te még titkoltad is volna előlem? - meredtem nővéremre, dühösen. Csalódott, s egyben dühös is voltam. A legjobb barátom a hátam mögött kufircolt a testvéremmel, ki tudja mikor, hányszor, és nem mondták el.
- Harry - sóhajtotta Aurora, miközben kicsit felpipiskedett hozzám, így elérve, hogy a figyelmem nagy részét rá fordítsam - Gyere, hagyjuk őket, beszéljék meg. Ez most nem a te dolgod - simított végig az arcomon.
- De...
- Nem, semmi de.
✖✖✖
Arcomat a nyakába fúrva, karjaimat erősen tartva szorítottam magamhoz. Ujjai a tarkómnál lévő hajjal játszadoztak, apró csókokat hagyott az arcom minden pontján. Ujjaim erősen csípőjébe martak, ahogy meghallottam ír barátom különleges akcentusát, majd nevetését. Felmordultam, mikor a szállodai szobánk ajtaján kopogtak, nem szándékoztam elengedni barátnőmet.
- Majd elmennek - motyogtam, mikor Aurora próbált elhúzódni tőlem. Egy határozott mozdulattal rántottam vissza magamhoz, s nyomtam ajkai ellen az enyémeket - Fenébe már, nem értik, hogy nem érdekel? - morogtam. A kopogások egyre sűrűbbek lettek, ráadásul már a telefonom is csörögni kezdett.
- Hé - simította tenyerét az arcomra, halvány mosollyal az arcán - Gemma a testvéred, Niall pedig a barátod, ne haragudj rájuk, biztos van valami okuk, amiért nem mondták el. Csak hallgasd meg őket, oké? - nyomott egy csókot az arcomra. Elégedetlenül dünnyögtem, mire halkan felkuncogott.
- Meg akarom, nagyon is. De, jelenleg úgy érzem, hogy két szó után leszedném Niall fejét - sóhajtottam - Különben is, alig egy- két órája tudhatlak a barátnőmnek, most nem fogok a testvérem kapcsolatával foglalkozni. Menjünk el valahova - kértem, míg most én simogattam az ő arcát. Mosolya kiszélesedett, gödröcskéi megmutatkoztak.
- Mi lesz Sally- vel?
- Jön velünk, esetleg elmehetnénk moziba, vagy vidámparkba, itt mindig van valami - ötleteltem.
- Holnap beszélsz Gemma- val? - lépett el tőlem, s tette csípőre kezeit. Felvont szemöldökkel, nyertes mosollyal nézett rám. Felsóhajtottam, majd bólintottam - Nem hallom - nézett rám tettett szigorral, amit a szeme környékén fellépő nevető ráncok fedtek fel.
- Holnap beszélek Gemma-val - mormoltam enyhe gúnnyal a hangomban, mire az előttem álló lány felnevetett, majd engem kikerülve elindult öltözni.
✖✖✖
Sally- t nem sikerült kikönyörögni Lux és Lou szobájából, így Aurora-val ketten indultunk el, felfedezni Seattle-t. Napszemüveggel takarva szemeinket, némileg elfedve a személyéjünket. Ujjainkat összekulcsolva lökdöstük egymást a járdán sétálva. Aurora hangosan kacagott, miközben az egyik pocsoja felett elkaptam, és pörögni kezdtem vele.
- Tegyél le! - visította hangosan, ezzel felhívta a figyelmet ránk. Hiába volt a napszemüveg, az eltökélt szemfüles rajongók, akik már végeztek az iskolában hamar kiszúrtak és oda jöttek hozzánk. Nem akartam elengedni Aurora-t, sem egyedül hagyni, így nem akartam, hogy a lányok most megzavarjanak. Lépteimet meggyorsítva, a lányt magam után húzva siettem a közeli kávézó felé, amikor Aurora megtorpant, és nem jött tovább. Ijedten fordultam hátra, félve, hogy a rajongók megtámadták, de csak makacsan meredt rám - Menj oda hozzájuk!
- De, nem akarlak itt hagyni - öleltem át a derekánál, míg a válla fölött átnézve láttam, ahogy a rajongók egyre közelebb érnek - Bébi, én veled akarok lenni - néztem rá kölyök kutya szemekkel, és egyre közelebb húztam magamhoz.
- Harry, én mindig itt leszek - nevetett fel - De, ők egész életükben egyszer láthatnak. Menj, és tedd szebbé a napjukat, az én kedvemért - nyomott egy csókot az ajkaimra. Elmosolyodtam, és ujjaimmal végig szántottam a haján.
- Annyira szeretlek - suttogtam, míg ajkaimat a homlokára nyomtam - Gyere velem!
- Nem, dehogy - rázta a fejét, s kibújt az ölelésemből. Lebiggyesztett ajkakkal néztem rá, míg közelebb lépdeltem hozzá.
- Csak akkor megyek oda, ha te velem jössz. Aurora, a barátnőm vagy, hozzám tartozol, veled együtt kell elfogadniuk engem.
- Rosszabb vagy, mint egy gyerek - sóhajtotta, majd a minket bámuló lányokhoz indult.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, míg fél karral átöleltem Aurora-t - Hogy vagytok? - érdeklődtem, miközben aláírtam a lapokat, telefonokat, pólókat, esetleg karokat - Bébi, csinálsz képeket? - fordultam Aurora felé, aki egyesével vette el a lányoktól a telefonokat, hogy elkészíthesse a fotókat.
- Ti együtt vagytok? Mármint, ő a barátnőd? - kérdezte egy alacsony, vörös hajú, szeplős lány.
Széles vigyorral, fogaimat mutogatva bólogattam, s büszkén meredtem a fejét rázó barátnőmre - Végre! - kiáltotta - Erre vártam már azóta, hogy Aurora Sally bébiszittere - nevetett - Örülök nektek! - bújt hozzám újra, majd amint elkészült a kép, a lányhoz lépett.
- Mikor jöttetek össze? Várj, hogy kért meg, hogy a barátnője legyél? - zúdította Aurora-ra a kérdéseket, aki hangosan felnevetett, majd széles, boldog mosollyal kereste a tekintetem.
- Szeretlek - tátogta, mielőtt válaszolt volna a lánynak.

Unalmas, lapos, olyan fúj. Ez csak egy időhúzó, kitöltő rész, remélem lesz jobb is!:) 
Köszönjük a 60(!) feliratkozót, és a 20000+ megtekintést.❤💕 
Jó olvasást, hagyj nyomot magad után:) 
Xxx. Lacy. 

15. rész - Ő a barátnőm.

Harry Styles 

Gemma az alacsony, 160 centijével rohant nekem, mint a távolugró a homokos gödörnek. Széles mosollyal az arcomon tártam ki a karjaimat, s felkészültem arra, hogy elkaphassam. Szinte sikított, míg végig rohant a forgalmas, luxus hotel, emberekkel teli előcsarnokán. Ahogyan elétrt hozzám, a nyakamnál fogva ölelt magához, míg lábait a derekam köré fonta, s úgy lógott rajtam, mint egy majom. Hangosan, s alig érthetően visongott a fülembe, arról, mennyire hiányoztam neki és, hogy milyen régen látott. Miután lecsillapodott, abbahagyta a sikítást, lekászálódott rólam, és átadta a helyét anyának, aki már egy fokkal normálisabban közelített meg; könnyes szemekkel, és remegő kezekkel szorított magához.
- Annyira hiányoztál, kicsim! - suttogta, míg meghatódva végig simított az arcomon. Sóhajtva hajtottam bele fejemet, tenyerébe.
- Te is, anyu - nyomtam egy puszit az arcára - Nos, azt hiszem ideje, hogy bemutassak nektek valakit - húztam magam mellé Aurora-t, aki zavartan mosolygott életem másik két nőjére - Anyu, Gemm, Ő itt Aurora, Sally bébiszittere, és Sally ummm, azt hiszem most Denise-ékkel van - vakartam meg a tarkómat - Aurora, ő itt az egyetlen, és imádnivaló nővérem, a totál dilis, Gemma - testvérem a vállamba bokszolt, majd egy csontropogtató ölelésre húzta a megszeppent lányt - És, ő az én nagyszerű anyukám, aki felnevelt egy olyan legendát, mint én - húztam ki magam nevetve, mire csak három lesújtó pillantást kaptam. Anya ugyanúgy megölelte, mint Gemma, Aurora, pedig meglepetésében még mozogni is alig tudott.
- Várjunk csak! - töprengett Gemma hangosan, mikor már a szobánk kanapéján ültünk. Mivel nem akartunk külön szobát kérni nekik, így anya és Gemma alszanak, Aurora eddigi helyén, míg  a lány átjön mellém, Sally-nek pedig felhozattunk egy kiságyat - Téged már láttalak valahol... - mutatott Aurora-ra, aki csak zavartan próbált a hátam mögé rejtőzni - Igen! Megvan! A tegnapi újságban, mikor Theo lehúzta a felsőd!
- Ne már! - nyafogott, a fejét fogva - Azt komolyan belerakták az újságba? - szörnyedt el, majd az órájára nézett, s hirtelen felpattant - El kell mennünk Sally-ért - nézett rám, én pedig elnézést kérve anyáéktól követtem őt a folyosóra.

- Nagyiiiii - Sally olyan erővel rontott be a lakosztályba, hogy szinte vitte magával az ajtót is. Anya leguggolt elé, s kitárta karjait, várta, hogy az unokája az ölelésébe férkőzzön - Nagyon hiányoztál - nyomott egy puszit az arcára, majd nővéremhez ment. Egyből a nyakába csimpaszkodott, és kiskutya szemekkel kérlelte Gemma-t, hogy menjenek le a medencékhez.
- Hazz, levihetem? - fordult felém Gemma, továbbra is az ölében tartva Sally-t. Némán bólintottam, lányom pedig boldogan tapsolni kezdett, és kiugrott Gemma öléből, hogy felvehesse a fürdőruháját.
- Anyuc, segítesz? - lépett Aurora elé. Anya és nővérem furcsán meredtek rá, hiszen ők még nem hallották, hogy a kicsi így szólítja a bébiszittert. Aurora látszólag nyugodtan igazította meg a kicsi vállán a pántokat, de szemein látszott, hogy igen kényelmetlenül érzi magát, a család tagjaim pillantásai alatt.
- Erm, fiam, beszélhetnénk négyszemközt? - anya fejével az erkély felé bökött jelezve, hogy menjünk ki oda.
- Persze - motyogtam - Menjetek le, megyünk mi is nemsokára - néztem a többiekre. Bólintottak és elmentek, hogy ők is felöltözzenek. Anya várakozóan nézett rám az erkély ajtónál, én pedig fülem, farkam behúzva slisszantam ki mellette, és ültem le az egyik székre.
- Mióta hívja, anyucnak? - anya sosem volt olyan ember, aki nagy feneket kerített a dolognak, nem tartott nagy bevezető beszédeket, nem kertelt, csak rátért a lényegre - Egyáltalán, miért hívja így?
- Nem tudom, lassan már két hónapja - sóhajtottam - Aurora rengeteget van vele, nagyon szeretik egymást, talán azért, mert senki nem volt vele ennyi ideig. Mármint úgy, hogy nem te, vagy Gemma. Vagyis, erm. Anya, ugye érted mit akarok mondani? - makogtam, mire anya kissé feszült arcára mosoly kúszott.
- Persze, hogy értem - bólogatott - De, nem lehet, hogy ő, így 3 évesen észrevette azt, amit te közel 25 évesen nem?
- Miről beszélsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Anya hangosan felnevetett, majd előre dőlve válaszolt.
- Odavagy azért a lányért. Soha nem láttalak még ilyennek, szinte sugárzol, Harry. Nem vagyok itt régóta, de újságot olvasni én is tudok. Nem tudom, mikor nézted utoljára, de a cikkek negyede mindig rólad és Aurora- ról szól. Temérdeknyi olyan kép van, amikor a testőrökkel együtt védet őt, ezt úgy értem, hogy úgy öleled őt magadhoz, mint Hapert soha.  Emlékszem, mikor először bemutattad nekem azt a nőt, nem húztad magadhoz , csak ráböktél, hogy "Ő, a barátnőm". Viszont Aurora-t szorosan ölelted egészen, addig, amíg Gemma, ki nem rángatta a karjaidból. Rémlik, hogy mikor készültél elvenni Harper-t, ugyanígy beszélgettünk, csak akkor nem támogattalak azzal a nővel kapcsolatban, nagyon össze is vesztünk, mert az a nő teljesen elvakított téged. Tudom, hogy Aurora, és te nem vagytok együtt, de kérlek most hallgass rám. Ez a lány boldoggá tehet téged, mivel a lányodat már azzá tette, valamint annyi szeretettel néz rád, hogy csodálom, nem veszed észre. Ennyire bamba lennél fiam? - nem is hagyta, hogy megvédjem magam, tovább folytatta - Ő az a lány, aki annyira, sőt még jobban szerethet téged, mint kell. Akivel Sally megbékél, elfogadja, pontosan úgy, mint az anyukáját. Szerezd meg ezt a lányt, és soha, de soha ne engedd el. Tudom, hogy te valami végtelenül romantikus, és hányinger keltő dologra gondoltál, amivel elnyerhetnéd a szívéd, de fiam, ezt már rég megtetted, most csak arra van szükség, hogy ha lemegyünk hozzájuk a medencékhez, akkor odamész hozzá, és elmondod neki, hogy szereted. El sem hinnéd, de hatásosabb, mint holmi flancos vacsorát szervezni, vagy egy puccos étterembe elvinni. Ha viszont szeret, akkor egy szálloda medencéjénél is meg lehet oldani - halvány mosollyal állt fel a székből, s tárta ki a karjait egy ölelésre. Szorosan húztam magamhoz, hagytam, hogy összeborzolja a hajam. Néha, nagyon hiányzik. Sőt, mindig. Hiányoznak a jó tanácsai, az anyai szeretete. A rajongóktól is rengeteg szeretet kapunk, de az nem ugyanaz, amit a szüleink, a családunk biztosít - Na, menjük le hozzájuk, és hódítsd meg azt a lányt! - lökött rajtam egyet nevetve.

Remegő végtagokkal léptem be a szálloda wellnes részlegére, ahol már rendesen hallatszottak lányom hangos kacajai. Lassan, idegesen közelítettem meg a medencéket, ám mikor oda értem a lábaim földbe gyökereztek. Nem hittem el, hogy tényleg ezt akarom csinálni, s hogy nem kell-e egy gyertyafényes vacsora, vagy valami. Különben is, mi van, ha anya tévedett, és Aurora nem is szeret, vagy nem érez irántam semmit?  Mi van akkor, ha a vallomásom után képen röhög és otthagy?
- Ne idegeskedj már, fiam! - suttogta anya közelebb hajolva - Mióta beléptél ide, le se vette rólad a szemét. Szóval, mész magadtól, vagy lökjelek én? -  kérdezte, s tenyerét a hátamra nyomva, felkészülve a lökésre.
- Adj egy percet, míg összeszedem a gondolataim - motyogtam, oldalra fordítva a fejem, hogy lássam az arcát. Bólintott egyet, s hátrált egy lépésnyit, még mindig felkészülve arra, hogy belelökjön a vízbe.
Hey, Aurora. Csak annyit akarok mondani, hogy bejössz nekem, ja. - mintha, egy hülye tini lennék. Komolyabbnak kellene lennem.
Anya egy perccel később újra mellém lépett, pont mikor kidolgoztam egy tökéletes szerelmi vallomást.
- Megyek én magamtól is - morogtam, és hangos csobbanással a vízbe ugrottam.
Sally, Aurora segítségével úszott hozzám, én pedig vigyorogva tártam ki karjaimat - Na, mi a helyzet, aprótalp? - kérdeztem kisimítva egy tincset az arcából.
- Megengeded, hogy Gemma-val lecsússzak a csúzdán?
- Persze - nyomtam egy puszit az arcára, s átadtam a nővéremnek. Aurora is elindult velük a játék felé, de utána szóltam. Még bátornak éreztem magam - Hé, Aurora, maradj! - kértem, míg közelebb sétáltam hozzá. Időközben anya is elment, vagy csak elbújt, de nem láttam sehol. Visszafordult hozzám, barna, csillogó szemeit az enyémekbe fúrta. Ahogy egyre közelebb értem hozzá, úgy éreztem, magam egyre biztosabbnak. Ám, amikor pontosan előttem állt, centikre attól, hogy teljesen összesimúljunk, lefagytam. Nem voltak szavak, nem volt semmi. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam rá. Hiába írtam rengeteg szerelmes dalt, hiába hisznek nagyszájúnak, szívtiprónak, ha nem tudok megszólalni, mikor egy ilyen lány áll előttem, csupán egy bikiniben.
- Mit szeretnél, Harry? - kérdezte, oly' közel hozzám. Lehellete megcsapta az arcomat, mély levegőt vettem.
- Csak.... - kezdtem, de a szavak a torkomon akadtak, a lány pedig egyre furcsábban meredt rám - A francba is! - morogtam, miután megelégeltem, hogy nem tudok neki mondani semmit. Elkaptam a derekát, tenyeremet az arcára simítottam, ajkaimat pedig az övéire nyomtam. Próbáltam a lehető legtöbbet belesűríteni, ebbe az egy csókba, de persze, ez lehetetlen volt. Csak egy szó kellett, egyetlen kilenc betűs, sokat jelentő szó, ami mégis mindent elmond - Szeretlek, Aurora. Igen, nagyon szeretlek. Menthetetlenül, reménytelenül és undorítóan nyálas módon beléd estem. Nem akarom, hogy mással légy, hogy más öleljen, csókoljon. Én akarok lenni az a szerencsés ember, aki mindig melletted ébred, az egyetlen, aki megcsókolhat, megvédhet bármitől, és bárkitől - suttogtam ajkaira, immáron teljesen felbátorodva. Ujjaimmal fedetlen derekát simogattam, tekintetemmel az arcát fürkésztem. Halkan zihált, arca kipirult, vizes, barna tincsei arcába lógtak, de így is tökéletesen láttam könnyes szemeit.
- Harry - suttogta, hangja elcsuklott, míg kinyögte ezt az egy szót - É- én...
- Te, nem érzel így - vágtam közbe. Nem kérdeztem, kijelentettem. Valahol, mélyen tudtam, hogy ez lesz, már csak az hiányozna, hogy ki is nevessen - Sajnálom, hiba volt - motyogtam, s elhúzódtam tőle, és a part felé indultam.
- Állj már meg, Harry - sietett utánam, már amennyire a vízben lehetséges volt. Furcsállva, reménykedve néztem, amikor szinte rám vetette magát, lábait a derekam köré fonta, karjaival a nyakamba kapaszkodott - Egy szóval sem mondtam, hogy nem érzek így - korholt, szemeiben szórakozottságot, és félelmet láttam egyszerre - De, te hogy reagálnál, ha életed szerelme, azt mondaná, hogy ő is szerelmes beléd? Basszus, azóta oda meg vissza vagyok érted, mióta először megcsókoltál! - nevetett fel zavartan. El sem hittem, hogy ezt mondta. Talán azt hittem, hogy nem szerethetném jobban. Hatalmasat tévedtem.
Igen, halálosan szerelmes vagyok, Aurora Moore-ba. 


Igen, ide is elérkeztünk. Jaj, olyan jó, hogy már együtt vannak:') 
Gondolom feltűnt nektek, hogy Anne - Harry anyukája - 25 évesnek mondta a fiát. Nos, igen a kis részlet kimaradt. A történet 2019 környékén játszódik, így Hazz 22 volt, mikor Sally született. Megértéseteket köszönöm.!:) Hat, tetszett kommentelj, iratkozz fel, csatlakozz a csoporthoz! 

14.rész - Kínzás

Aurora Moore

Bátor és vad. Ez az ami én nem vagyok. Az voltam, de Harry előtt még attól is zavarba jövök hogy csak egy top van rajtam. Pedig sohasem voltam szégyenlős sem. Néha elgondolkozom azon, hogy miért van ez, de sosem akadok értelmes válaszra. De azt tudom, hogy a jelenléte megváltoztat. Ez biztos. Régen még az apám tanított verekedni. Én szerettem, anya utálta hogy apa erre tanít és nem arra hogy hogyan rázzam le magamról a fiúkat. De hát mit csináljon egy olyan apával aki mindig is fiút akart, Kelly meg nem volt vehető az ilyenekre. Meg persze állandóan jártam edzésekre is. Bennem volt, mégis mintha ő ezt eltűntetné belőlem. Gondolkodtam azon amíg Londonban voltam, hogy újra elkezdhetnék csinálni valamit, mert láttam a régi barátaim és azt, hogy ők továbbra is folytatják. Én abbahagytam, mert akkor a munkám fontosabb volt. Megbántam, de most már nem mehetek vissza. A cuccaim azóta is a garázsban vannak egy zsákban és nem szándékozom kidobni (mert nem is tudnám) és eladni sem akarom. Az enyém és mindig is az lesz. A tánc a csajokkal mindig egy szabadabb érzést kelt bennem.

-Gyerünk srácok öltözzetek! –ront be Keith. Mindenki a mi szobánkba jött át, mert egyedül unatkoztak, de itt se csinálnak sokkal többet.
-Miért? Hova megyünk? –kérdezik.
-Edzeni, mert elpuhultok. –jelenti ki, mire mindegyikük felpattan és elindul átöltözni.
-Ömm… Keith?
-Igen?
-Én is mehetek?
-Persze, Perrie is jön.
-De Sally…? –kezdeném, de közbe vág.
-Niall bátyja mindjárt itt lesz Theoval, majd ő addig vigyáz rá.
-Köszönöm. –mosolygok rá, majd átöltözök én is. Elhatároztam magam. Csak azért is rövid és feszülős ruhákat veszek fel. A fiúk már a szobaajtónk előtt várakoznak és nagyon várják már hogy menjünk. Ez nemsokára meg is történik, amikor megérkezik a személyi edzőjük Damien. A csapatból csak én nem találkoztam még vele így nekem külön bemutatkozik, majd elindulunk a lift felé.
-Csak azt ne mondjátok, hogy itt még konditerem is van.
-De, van.
-Az ilyen hotelekben minden van?
-Igen. De ez miért meglepő?
-Nem az, csak nem vagyok hozzászokva. –Dam kinyitja az ajtót és mind bemegyünk a helyiségbe.
-Melegítsetek. –szól, mi pedig elkezdjük, Dam pedig súlyokat kezdi pakolászni. -Fiúk csináljatok pár húzódzkodást, addig beszélek a lányokkal. -jön oda hozzánk. -Perrie, mit szeretnél csinálni?
-Lábazni meg hasazni.
-Rendben. Ror, te mit sportoltál?
-Triatlonoztam.
-Oké. Mit szeretnél csinálni?
-Maradnék a fiúkkal.
-Biztos? Meghajtom ma őket rendesen.
-Nem baj, rám fér.
-Oké. Fiúk fekvenyomó pad! -kiált. -Csinálj párat te is bemelegítésképp. -int a fejével a bordásfal felé. -Perrie neked guggolás, vádli, kitörés. Ezeket súllyal aztán felülés elforgással, hasprés. Ezeken menj végig sorba mindegyikből 20 ezt ötször, ha végeztél szólj. -bólintunk. Louis fekszik be először a 40 kilós rúd alá, a többiek pedig őt nézik. Dam a fejük mögött áll, hogy ha esetleg történne valami segíteni tudjon. Felmászok a bordásfalra és rámarkolok a vasra, majd a lábaimmal elengedem a bordákat, így már lógok. Kifújom a levegőt, majd felhúzom magam. Nem csinálok sokat, de ez is jó érzést vált ki belőlem. Leugrok és odasétálok a srácok mellé. Épp Harry nyomja én pedig nem bírom ki és a karjaira tapad a tekintetem. Minden egyes izma kirajzolódik, ahogy hajlítja a karját majd nyújtja ki újra. Bejön. Nem is kicsit. Fel sem tűnik, hogy a légzésem is felgyorsult, csak amikor a rudat nagy zajjal rakja le, majd felül és átadja a helyet Zaynnek. El se hiszem hogy ennyire oda meg vissza vagyok tőle. De ha akarnám se tudom titkolni hogy mennyire tetszik, mert Lou egy 'mindent tudok' mosollyal néz rám és kacsint. Mikor végzett Liam és Niall is, Dam levesz 10 kilót és én fekszek fel a padra.

•••

Fáradtan esünk be a a szobánkba. Dam tényleg elég rendesen megdolgoztatott minket. Bemegyek a fürdőbe és engedni kezdem bele a meleg vizet. Ebben hotelben a fürdő baromi szép, két kád van benne a faluk közös és a két ember egymással szemben tud feküdni. Kimegyek és összeszedem a pizsim. Mire visszaérek Harry is a fürdőben van, a másik kádba engedi a vizet.
-Ugye nem bánod?
-Nem, dehogy. -lerakom a ruháim, majd elzárom a vizet és belerakom a habot.
-Neked is kell?
-Aha. -veszi el tőlem a flakont.
-Apuc! Anyuc! -kiált Sally.

-Picúr! Gyere ide! –tárom ki a karjaim ő pedig boldogan fut felém. Átölelem, majd egy nagy puszit nyomok az arcára. –Na mit csináltatok?

-Játszottunk Theoval! Olyan aranyos! Ugye nekem is lehet kistesóm anyuc? –a kérdése igazán meglep.

-Ööhm… erről jobb ha aput kérdezed, de biztos vagyok benne, hogy lehet. Fürdesz velünk?

-Igen! -odaszalad Harryhez. Amíg beszélnek hozok Harrynek egy boxert Sallynek meg a pizsiét. Mire visszaérek Harry már a kádban ül és Sallyt emeli be maga mellé.

-Ne nézz! –szólok Harryre, majd elfordulva leveszem a felsőm. Hátranézek mert érzem magamon a tekintetét.

-Sally, takard el apu szemét jó?

-Nem!

-Mi? –fordulok vissza. Harry arcán egy baromi nagy mosoly terül szét.

-Nem. -mondja újra.

-Harry kérlek.

-Jó, jó. –fordul nekem háttal. Gyorsan vetkőzök le és rejtem a testem a habok alá.

-Megvagyok. –mondom mire megfordul, de  ugyanúgy mosolyog.

•••

-Picúr indulunk!

-Jövök anyuc! –fut ki a szobából és fogja meg a szabad kezem, ugyanis a másikkal Theot tartom. Elindulunk sétálni.

-Anyuc, eszünk fagyit? –néz rám Sally miközben az előttünk lévő fagyizóra mutogat.

-Igen. –mondom és elengedve a kezét kinyitom az ajtót és beterelem a két kicsit magam előtt. A pult elé megyünk és felemelem hogy lássa a fagyikat.

-Milyet kérsz?

-Az milyen? –mutat a rózsaszínre.

-Erdeigyümis. Olyat szeretnél?

-Igen.

-Oké. –mondom, majd felemelem Theot.

-Te milyet kérsz?

-Csokiii!

-Rendben.

-Sziasztok. Segíthetek? –kérdezi egy húsz év körüli srác.

-Szia, igen. Egy csokisat meg egy erdeigyümiset kérünk.

-Máris adom. –vesz a kezébe két tölcsért, majd megkapjuk a két fagyit. Sally kezébe adom mindkettőt amíg fizetek. Nyújtom át a pénz amikor Theo –akit még mindig tartogatok- fogja a pólóm és meghúzza lefelé, a fagyis srác meg nagyra nyílt szemekkel néz. Gyorsan húzom vissza a felsőm. A srác csak megrázza a fejét és elrakja a pénzt majd adja a visszajárót. Leülünk egy asztalhoz.

-Theo ezt még egyszer ne csináld. –szólok rá, de ő csak eszi a fagyiját.

-Anyuc te nem kérsz? –nyújtja felém az övét Sally.

-Nem picúr.

-De anyuc tegnap se ettél.

-Nem vagyok éhes.

•••

-Apuc! –rohan Sally Harry felé.

-El ne ess! –kiáltok utána.

-Képzeld apuc kaptam fagyit!

-Jó kislány voltál?

-Én mindig az vagyok! És nem vagyok kicsi!!

-Persze, persze. –odaérek hoozzájuk.

-Niall mindjárt jön Theoért.

-Rendben. –Theo újra lerántja a felsőm, mire én csak megforgatom a szemem, mert a fagyizás óta folyton ezt csinálja, de Harry tekintete rajtam marad. Kiszedem a kis tenyérből a ruhám anyagát és visszahúzom az eredeti helyére. Harry nagyot nyelve néz újra szemembe. A csend köztünk kezd zavaró lenni. Niall ér oda mellénk és veszi el tőlem Theot.

-Jó volt? –kérdezi.

-Há… ne csodálkozz, ha holnap címlapon leszünk.

-Miért?

-Egész végig azt játszotta, hogy lehuzogatja a pólóm, ezzel mindenkinek megmutatva, hogy milyen melltartó van rajtam.

-Az tuti címlapra megy. Főleg hogy a tegnapi képek után azt hiszik, hogy Harry barátnője vagy.

-De nem vagyok az.
-Ezt a rajongókkal már nem tudod elhitetni. –mondja majd közelebb hajol és a fülembe súgja. –És mi is tudjuk, hogy bejöttök egymásnak. 


És igeeen, újabb rész érkezett :D Imádás van xLucus