1.rész - Mint a szemed fényére

Aurora Rosalie Moore 


Az élet senkinek sem könnyű, de talán csak rajtunk múlik, hogy mennyire tesszük széppé. Én próbálok mindenkinek örömet okozni, akárcsak egy mosollyal is. Persze nem mindig sikerül, de ez nem rajtam múlik, hanem azon aki nem viszonozza. Talán a mindig vidám természetem miatt mondják rám, hogy értek a gyerekekhez, mert nekik is mindig jó kedvük van. Persze ez nem csak ettől függ, hanem attól is, hogy bébiszitterként dolgozom. Persze nem mindig könnyű, de meg kell találni a megoldást az egyes esetekre. Ez leginkább csak akkor műkődik, ha kiismerünk egy-egy gyereket, de ez nekem nem szokott gondot okozni. Eddig csak olyan családokban dolgoztam, ahol a szülőknek nagyon sok pénzük van és folyton mennek ide-oda, de a gyerekeikre semmi idejük nincs, ők pedig örülnek, higy van végre valaki akivel játszhatnak, aki mondd nekik esti mesét és lefoglalja őket. A szülők pedig örülnek, hogy a gyerekük boldog és ezért elég szép összegeket képesek fizetni. Aztán amikor egy nap szabadságot adnak és a gyerekükkel pedig nem bírnak, rögtön engem hibáztatnak és ki is rúgnak. Hát most erre mit mondjak? Már megszoktam. Egy családnál sem voltam fél évnél több ideig. Remélem a következő összejön, mert nem akarom, hogy otthagyjanak a világ másik felén, ugyanis turnéra megyek a világ leghíresebb férfibandájával a One Direction-el és Harry Styles 3 éves kislányára fogok vigyázni. Őszintén megmondom, hogy érdekelne miért pont engem választottak. A gondolatmenetemből egy dudaszó ránt ki, jelezve hogy itt van értem a taxi, ami elvisz a reptérre. Gyorsan kicibálom a nagy bőröndömet az ajtón, a taxis pedig berakja a csomagtartóba. Élesítem a riasztót majd, bezárom az ajtót és bepattanok hátra. A taxis gyújtást ad és elkezdünk száguldani a reptér felé. Szerencsére most nincs dugó London utcáin, így szerencsére 20 perc alatt odaérünk. Kipattanok, kiemelem a bőröndöm, majd fizetek. Elhajt, én pedig bemegyek a nagy épületbe. A B7-es kapuhoz megyek mivel onnan indul a gép. Nem csodálkozom, hogy még a kapu körül is egy csomó biztonságis ember áll. Odamegyek a kapuban álló lányhoz majd neki nyújtom a jegyem. Leellenőrzi majd engedne be, de egy biztosnágis elém áll.
-Mi a neved?
-Aurora Rosalie Moore. Bébiszitternek jöttem. -bólintott, majd elvette a bőröndöm. Egy másik biztonságis pedig felkísért a repülőre, ahol nagy hangzavar fogadott. Körbenéztem. Egy barnahajú fiú egy kislányt csikizett aki hangosan nevetett. A másik négy fiú -a szőke, a göndör, a barnaszemű és a zselézett fekethajú- pedig valamit nagyon tárgyaltak. Egymás szavába vágva beszéltek, nevettek. Egy 45 év körül pasi pedig, a laptopját bújta, közben telefonált. Egyikük sem vette észre hogy itt vagyok, úgyhogy ledobtam magam az első székre -velük szemben volt- és csak néztem őket. Felszálltunk. Szerintem csak a hostessnek tűnt fel, hogy ott vagyok, mivel megkérdezte kérek- e valamit. Mivel nemmel válaszoltam ezért ő el is tűnt. A szemeim megakadtak a kis csöppségen aki még mindig hahotázott, de most már kezdett csillapodni. Igazán édes volt. A társaságon végignézve nem volt nehéz kitalálni kinek is a kislánya ugyanis a göndör fürtök elárulták. Már kb az út felénél jártunk amikor felálltam, hogy kimenjek mosdóba. Elhaladtam melletük és szerintem csak ekkor tűnt fel nekik, hogy ott vagyok. Mikor végeztem és indultam vissza a helyemre már mindegyikük tekintete engem vizslatott.
-Apuci ő ki? -mutatott rám a kislány miközben az apja ölében ülve őt nézte. Ránézett, majd rám. Gondoltam választ vár, így megszólaltam.
-Aurora Rosalie Moore.
-Harry Styles. -mutatkozott be. -Te vagy a bébiszitter igaz?
-Igen.
-Liam Payne.
-Niall Horan.
-Zayn Malik.
-Louis Tomlinson. -mutatkoztak be szép sorban. Harry mellett álltam, de most leguggoltam, hogy egy szintbe kerüljek az aprósággal.
-És te kicsi lány?
-Sally vagyok. -mondta félénken. Erre csak rámosolyogtam.
-Nem kell félned tőlem. Én fogok vigyázni rád. -mivel választ nem kaptam ezért indultam volna vissza a helyemre, de megállítottak.
-Nem ülsz ide hozzánk?
-Öhm... de. -Harryvel stembe foglaltam helyet, mellettem Louis ült.
-Te Directioner vagy? -kérdezte Liam. Hát őszintén azt sem tudtam, hogy az micsoda de egyszer vigyáztam egy kislányra akinek a szobájába volt pár poszter róluk, és beszélt nekem bandával kapcsolatos dolgokról, de abból semmit nem fogtam fel.
-Mm... az mi? -kérdeztem.
-A rajongóink. De mindegy, inkább mesélj magadról. -szólt Niall. Ez az egy mondat van a világon amit utálok, azért mert képtelen vagyok magamról beszélni.
-Öö... hát 22 éves vagyok és 3 éve vagyok bébiszitter. De ti is mondjatok valamit magatokról. -lehet ez volt az a mondat amit nem kellett volna, mert egyszerre kezdtek beszélni. Özönlött rám a sok infó, én pedig próbáltam mindent megjegyezni. Már volt benne gyakorlatom. Egyszer csak mind elhallgattak és nagy szemekkel néztek rám.
-Szóval akkor -mutattam Louisra- szeretnéd, ha Lounak hívnálak és a rajongók szerint szereted a répát, de ez nem igaz és folyton hülyülsz. -áttértem Zaynre- Nem akarod, hogy a hajadban turkáljak és hogy elrontsam, és vállalod, hogy elviszel fodrászhoz vagy tetkót csináltatni. -Niall- Rád mindig számíthatok, ha éhes vagy és reméled, hogy nem vagyok vega. Megnyugtatlak nem vagyok az. -Liam- Félsz a kanalaktól, úgyhogy egyet se vigyek a közeletbe és nem iszol alkoholt, mert csakfél veséd van meg. -Harry- Te csak azt akarod, hogy vigyázzak Sallyre úgy mint a szemem fényére.
-Azt a rohadt. Ezt mind hogy jegyezted meg abból, hogy egyszerre beszéltünk? -Louis.
-Van gyakorlatom benne. Csak ennyi.
-Értem.
-Sally te nem mondasz nekem magadról valamit? Mondjuk, hogy mit szeretsz játszani? -csak megrázta a fejét, ezzel jelezve hogy nem.
-Rendben.
-Nem igazán beszédes. Először ül repülőn és jön velünk turnéra. Elég félénk. -szólt Harry.
-Nem gond. -a hostess jött oda hozzánk, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk. Megtettük majd pár percen belül landoltunk és kiszálltunk. Lou lépett mellém.
-Amúgy most hol vagyunk? -kérdeztem.
-Rómában. -bólintottam, együtt indultunk kifelé. A bőröndjeinket utánunk hozták így azzal nem kellett törődnünk. Egy csomó biztonságis vett körül minket. Harry a kezében hozta Sallyt aki félve bújt az apja mellkasához, a kezében szorongatva egy plüssmajmot. Megindultunk. Amit beléptünk a váróterembe az egész teret betöltő sikítozás kezdődött. A bal oldalamon Louis a másikon két biztonságis. Már majdnem kiértünk, amikor olyanokat is kiáltoztak, hogy 'ki ez a ribanc?'. Gondolom rám értették, de nem szóltam vissza, pedig máskor már megtettem volna. Kinyílt előtünk az ajtó és kitömörültünk rajta. Persze a kint is voltak egy csomóan. Lou megfogta a kezem hogy gyorsabban menjek. Csak arra nem gondolt, hogy valakinek ez annyira nem tetszik, hogy kitépi egy marék hajam. Miután elengedett, könnyes szemmel mentem tövább és beszálltam a kocsiba.
-Jól vagy?
-Igen. -mondtam és megdörzsöltem a fejem ott ahonnan távozott egy tincs haj.
-Hadd nézzem. -mondta. Lehajtottam a fejem és megvizsgálta.-Basszus ez tényleg elég sok hajadat kitépte.
-Nem baj. Majd visszanő. -ezzel lezártam a témát és hamarosan meg is érkeztünk egy hotelhez.

Halii, itt is van az első rész. Remélem tetszett :D Kérlek hagyjatok magatok után nyomot.  x Lucus