6. rész - Nyálas ficsúr

Harry Styles 

Hetekkel később... 

Arra ébredek, hogy Sally az arcomat bökdösi, miközben azt hajtogatja, hogy "Apuci, apuci"
-Apuci, kelj már fel! - erőteljsebb hangon szól rám, mire kinyitom a szemeimet. Mivel háttal ül az ablaknak, így kilátásom van a koromfekete égboltra. Tehát még éjszaka van, szóval baj is van.
- Mi a baj, Hercegnő? Miért nem hagyod aput aludni? - morgom a párnába. Sally kicsit fészkelődik, a fülembe suttog, mintha attól félne, hogy valaki meghall minket.
- Aurora, már nagyon sok ideje sír. Meg-meg én arra keltem, hogy felkiabált - motyogja lebigyesztett ajkakkal, az én szemeim pedig újra kipattannak - Apuci, te vagy itt a hős, menj, mentsd meg! - tol egyet rajtam apró kezeivel, mikor felülök, hogy átmenjek a lányhoz.
- Hercegnő, próbálj meg aludni, jó? - kérdezem, mire bólint és visszabújik a takaró alá. Puszit nyomok a homlokára, majd sietve Aurora szobájába megyek. Mikor belépek, a lány az ágy szélén ül, az arcát tenyereibe temetve sír, sőt zokog. Hirtelen zavarban érzem magam, egyrészt, mert nem tudom mit is kéne csinálnom, másrészt, pedig csak egy trikó és egy bugyi fedi a testét. Felkaromat vakargatva sétálok elé, majd guggolok le, s teszem a tenyeremet a térdére, hogy felvonjam magamra a figyelmét. Rám néz, könnyes, vörös, puffadt szemekkel, nekem pedig megszakad a szívem, akárcsak mikor Sally-t látom sírni.
- Hé, mi a baj? - kérdezem, egy rakoncátlan tincset kisimítva az arcából.
- S-sajnálom, h-hogy felkeltettelek. N-nem akartam- motyogja halkan, lehajtott fejjel. Ujjaimat az álla alá téve emelem fel a fejét, hogy rám nézzen.
- Aurora, nem baj. Csak kérlek, mondd el, hogy mi bánt! - kérlelem halkan, miközben esetlenül magamhoz húzom egy ölelésre. Elég hülyén nézhetünk ki, így a földön ülve, de abban a pillanatban nem érdekel más, csak a karjaimban újra felzokogó lány. Nyugtatóan simogatom a hátát, talán negyedóra elteltével a sírása csillapodik, majd végleg abba marad.
- Menj vissza aludni, Harry! - utasít, de eszem ágában sincs ráhallgatni. Nem hagyhatom itt, mikor így össze van törve, fene tudja miért - Ma koncertezel, fáradt leszel.
- Nem, ma nincs koncert - motyogom - Megint kaptunk egy pár nap szünetet. Mondd el, mi a baj! - kérem halkan, mire felnéz rám. Ajkaiba harap, de mikor vér serken ki belőlük, abbahagyja, inkább mesélni kezd.
- R-rosszat álmodtam. A-a volt barátom, Nick megtalált, é-és ti épp koncerteztetek, Sally meg Lux-al volt, é-én meg egyedül. Megtámadott, m-meg akart e-erő...
- Nem kell kimondanod, értem - vágok közbe, nem akarom hallani, hogy vajon mi történhet még vele - Nyugodj meg! - simítom tenyeremet az arcára, ami már igen közel van az enyémhez - Én, mi megvédünk bármitől. Nem hagyjuk, hogy bajod essen - suttogom elveszve a szemeiben.
- Köszönöm, Harry - szavai közben tekintetem ajkaira vándorol. Akaratlanul hajolok közelebb hozzá, de a végső lépést ő teszi meg, mikor ajkait az enyémek ellen nyomja. Az arcát simogatva húzom, még közelebb magamhoz.

Ajkain érzem a vér fémes ízét, de ez nem tántorít el. A feneke alá nyúlva húzom az ölembe, de a csók megszakad, mikor mindkettőnk levegője elfogyik. Zihálva válik el tőlem, arcát a nyakamba fúrja. Hajába túrva emelem fel a fejét, hogy ismét rám nézzen - Aludjunk - nyomok egy utolsó, elhúzott puszit az ajkaira, majd az ágyra teszem. Készülnék otthagyni őt, hadd aludjon, de a kezem után nyúl, és visszahúz.
- Kérlek, ne hagyj itt.

Bólintok, és hang nélkül mászok be mellé az ágyba. Hátamat az ágy támlának döntöm, ő pedig szinte egyből az ölelésembe bújik, s arcát a mellkasomba fúrja. Érzem, ahogy újra megremeg, így óvatosan végig simítok a hátán és egy apró puszit nyomok a hajába. Dúdolni kezdek, ahogyan Sally-nek is szoktam, mikor rosszat álmodik, s bár nem alszik el a leghamarabb, de legalább megnyugszik. Pont úgy, ahogyan most Auroara is tette. Mikor már egyenletesre váltott a lélegzet vétele megnyugodtam, hogy végre sikerült elaludnia. Nem akartam itt hagyni, hiszen lehet, megint rosszat álmodik.
Barna haja szétterül a mellkasomon, apró tenyerét, pont a szívem fölött pihenteti, ami ennek hatására őrült tempóban dobog. Elbűvölve nézem, a könnyekkel díszített – de még így is – elképesztően gyönyörű arcát, és ahogy ránézek, valamiért elhiszem, hogy nekem is lehet még egyszer, teljes, boldog életem, a lányommal, és egy szerető feleséggel. Egyszer, talán.
**
Reggel, cirka másfél óra alvás után, óvatosan kikászálódom Aurora mellől, s a lányommal közös szobába sietek. Rablókat meghazudtoló módon osonok be és veszek ki nesztelenül a bőröndömből egy melegítő alsót, és egy felsőt.
Elhúzom az erkélyre vezető ajtót, majd kilépek a hideg levegőre, ami szinte egyből megcsapja az arcom. A sarokban lévő székre ülök, próbálom összeszedni a gondolataimat.
Már kétszer aludtam együtt Aurora-val, úgy, hogy nem feküdtünk le, és nem is barátnőm, csupán a lányom bébiszittere. Mindezek ellenére, ma – illetve tegnap – megcsókoltam.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem piszkosul. Mert annak ellenére, hogy érezni kehetett rajta a sós könnyek, és a vér fémes ízét, el kell mondanom, hogy ez volt a valaha elcsattant csókjaim közül a legjobb. Mert akármennyire volt sós, pont annyira volt édes, és mennyeien puha.
Én pedig úgy áradozok, akár egy kislány.
Tetszik nekem a lány, ez kétségen kívüli. Ó, de még mennyire tetszik! A hangja, a mosolya, a szemei, a nevetése, a kedvessége, a stílusa, ahogyan a lányommal bánik. Mindene, nem is beszélve a testéről. Jól tudom, Louis most azt kérdezné tőlem, hogy láttam- e már bikiniben? De, ez több szempontból is hatalmas hülyeség. Egyrészt, miért érdekli őt, hogy láttam-e már, másrészt pedig, min változtatna, ha láttam volna. Csodás teste van, és kész.
Mégsem merek lépni az ügy érdekében. Ügy?! Komolyan? Nincs itt semmi. Csak tetszik egy lány, aki nem mellesleg az alkalmazottam, nincs itt semmi más.
Különben is, nem vagyok tisztában Sally véleményével. Mert, mi van, ha ő nem szeretne új anyukát? Vagyis, egyáltalán nem szeretne még egy nőt az életében? Mert akármennyire is lehetnék szerelmes, de ha a lányomnak, az egyetlen kicsi lányomnak ez nem tetszene, rá sem néznék többet a nőkre. Nekem  Sally az egyetlen.
Na, meg persze az is ott van, hogy erről Aurora-nak mi a véleménye. Mert, mi van, ha csak a gyengesége miatt hagyta, hogy megcsókoljam, és egyáltalán nem is érez irántam semmit?
Mekkora tapló vagyok! Letámadtam, mikor ilyen gyenge volt, mikor egy pasi miatt sírt! Éljen, Harry Styles, ezt is remekül megcsináltad!
Arcomat a tenyerembe rejtem, ezzel próbálom tompítani a feltörő ordításom hangját. Annyira összezavranak a gondolataim, hogy az hihetetlen. Mikor elváltam Harper-től, megfogadtam, hogy soha nem fogok semmilyen érzelmet táplálni nő iránt, Sally-n és a családomon kívül. Hidegen hagytak a nők, egészen addig, amíg meg nem jelent Aurora, aki ezalatt a pár hét alatt szinte elvette az eszemet.

Heeeey!:) 
Jól tudom, tegnap azt mondtam,  hogy a héten már nem lesz több rész, de mivel hétfőn vizsgázom, kedden pedig osztálykirándulásra megyek, így gondoltam még ma megleplek titeket! 
Húha, már 22-en vagytok, ami elképesztő!❤ 
A rész, ismét rövid lett, de szerintem annál inkább többet mondó. A második fele mindenképp. 
Jó olvasást, és ne felejtsd el, kommentelni ér!:) 
Ui.: Szurkoljatok nekem a töri vizsgán!

5. rész - Kikészítés

Harry Styles

Harry Styles 

 Nem tudom, mi vezérelt, mikor magamhoz húztam és szorosan megöleltem. Karjaimat karcsú derekára simítottam, bőrétől csak nagy, lenge pólója választott el.
-Köszönöm – suttogom. Kéne, hogy többet mondjak neki, hiszen még mindig nem mondtam el, hogy miért bambultam el a koncert előtt. Óvatosan elhúzódik tőlem, majd megfordul, és jó éjszakát kívánva a szobája felé indul – Rora, várj! – szólok utána halkan, nehogy Sally felkeljen – M-még nem mondtam el, miért voltam olyan… - túrok zavartan a hajamba.
- Harry, nem kell, ha nem akarod. Semmi közöm hozzá – mosolyodik el halványan. Dacosan megrázom a fejem, mindenképp szeretném elmondani neki, hiszen nem tudhatom, mikor áll elő ezzel a kérdéssel Sally.
-Kérlek – sóhajtom – szeretném elmondani.
-Oh, ez esetben – motyogja - Hol szeretnéd elmondani? – kérdezi mosolyogva. Barna haja az arcába lóg, néha zavartan tűri a füle mögé, mogyorószínű szemeivel, óvatosan méreget – Menjünk a szobámba, jó? – szó nélkül bólogatok, az eszem már azon kattog, hogyan kezdek bele.
-Szóval – kezdem, mikor mindketten leülünk az ágyára, egymással szemben, törökülésben – Ugye nem rég meséltem neked, hogy mi is volt Sally anyjával? – nem mond semmit, csupán bólint, így folytatom – És azon gondolkoztam, mit mondok majd a kicsinek, ha kérdezgetni fog az anyjáról? Mármint, látja, hogy mások nem csak az apukájukkal mennek valahova. Vagy kinek ad majd anyák napi ajándékot? Vagy…vagy, ki készíti fel az élet nagy dolgaira? Mert én arra biztos nem leszek képes! – emelem magam elé a kezeimet, mire ő felnevet.
- Hé, nyugi – kuncog, és a térdemre teszi apró tenyerét – Addig még rengeteg idő van, hisz Sally még csak 3 éves múlt! Nyugodj meg, az élet nagy dolgai még odébb vannak – magyaráz mosolyogva, de az arca komolyra vált – Viszont, hogy hogyan mondod el neki ezt az egészet, hát… - gondolkozik el egy pillanatra – Semmi képpen ne hazudj neki, de olyan szavakat se használj, amik talán sérthetik a nőt, mert akármekkora ribanc, mert az, attól még a kicsi anyukája, és lehet rosszul esne neki, hogy ilyet mondasz rá. És,uh. Ezt nem akartam elmondani még egy ideig, de nálam már kérdezősködött – hajtja le a fejét – És, huh, nem tudtam mit mondani neki. Sajnálom, hogy nem mondtam el.
- Hé – nyúlok az álla alá, s úgy emelem fel a fejét, hogy rám nézzen – Nincs baj – mosolygok rá – De, mit kérdezett?
-Ugh, hát, hogy én akkor most az anyukája vagyok –e – hadarja gyorsan, szinte meg sem értem, mit mond, de mikor leesik, egyből pírba borul az arcom, hiszen el tudom képzelni, milyen kínos lehetett ez számára.
-Jesszusom – motyogom – Sajnálom, Rora! É-én elmagyarázom majd neki, ha legközelebb kérdezi, te jó ég, én tényleg nagyon sajnálom – magyarázok össze-vissza.
-Nincs baj, Harry – mosolyog rám kedvesen, és van valami a mosolyában, amitől elhiszem, hogy most én is csak egy átlagos apuka vagyok, aki egyedül próbálta nevelni a lányát – De, lehet egy kicsit indiszkrét kérdésem?
- Ugh, persze. Szeretném, ha mindent elmondanál nekem, és nem lennél szégyenlős, hiszen terveim szerint, rengeteg ideig fogunk együtt dolgozni, és örülnék, ha normális, sőt nagyon jó lenne a viszonyunk, nem csak Sally, de az én kedvemért is .
- Ennek igazán örülök – mosolyodik el halványan – Szóval, neked a válás óta volt más kapcsolatod?
-Nem, nem igazán. Persze voltak egy-két hetes baránőim, de őket soha nem mutattam be Sally-nek. Amíg kicsi volt és turnéztam anyu és a nővérem, Gemma vigyázott rá, így te vagy az első nő, aki úgy van vele, hogy nem családtag, mármint érted, izé nem a testvérem, vagy az anyám.
- Akkor ezért lehetett, hogy azt kérdezte. Mert engem hamar bemutattál neki, ráadásul mindig itt vagyok veletek.
- Lehetséges – vonok vállat, majd az órámra pillantok, és szörnyülködve látom, hogy mennyi már az idő – Ohh, sajnálom, hogy ennyi ideig raboltam a perceidet, már biztosan aludnál – kezdek el lemászni az ágyról, de ő csak megrázza a fejét.
-Nem, egyáltalán nem baj. Örülök, hogy beszélgettünk, azt hiszem egy kicsit jobban megismertelek – dönti oldalra a fejét, és úgy néz rám. Mosolyától megjelennek az apró gödröcskéi, amik hihetetlenül aranyossá teszik őt – És, különben is, én nem vagyok álmos, szívesen meghallgatlak, hogyha van még valami, de persze megértem, ha fáradt vagy, és aludni szeretnél. Holnap megint koncerteztek?
 Megrázom a fejem, és mivel én sem vagyok álmos, úgy döntök még maradok, hogy megismerhessem őt.
-Nem, most lesz két szabadnapunk – vigyorgok, miközben az ágytámlának dőlök, ahogyan Ő is teszi – De,én annyi mindent meséltem már. Most te jössz! Szinte semmit nem tudok rólad, csak annyit, hogy különlegesen jól bánsz Sally-vel.
 **
 Reggel arra kelek, hogy a szobába vezető ajtó halkan nyikorog. Ijedten kapom fel a fejemet a párnáról, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Az ajtónál Sally áll a kilincsbe kapaszkodva, míg másik kezében a majma, Maki úrfi lóg. Persze, a gyerekek minden játéknak nevet adnak. Mellettem is megmozdul egy test, egy percre megfeledkezem a lányomról, és csak a kócos hajú, álmos tekintetű Aurora-ra figyelek. Lustán, fáradtan pislog körbe a szobán, próbálja feldolgozni hol is lehet. Mikor a tekintete rám terelődik a szemei kikerekednek, az arca egyből pírba borul, nekem meg önelégült mosoly terül szét az arcomon, amiért ismét zavarba hoztam a lányt. Sally hangosan felsóhajt, mint mindig, mikor nem figyelek rá. Egyből rákapom a szemeimet, majd amilyen gyorsan csak tudok, kimászok az ágyból, és az ölembe kapom.
-Mi a helyzet, Hercegnőm? – kérdezem, hatalmas mosollyal az arcomon, ő pedig hangosan kuncog.
-Éhes vagyok – motyogja, és a nyakamba fúrja az arcát. Szavaira Aurora egyből kipattan az ágyból, és a fürdőbe siet, hogy mihamarabb felöltözzön. Egy perccel később teljesen felöltözve, kifésült hajjal, ront ki a fürdőből, és vágtat át a konyhába, de utána szólok.
-Rora, hagyd! Inkább segíts felöltözni a kicsinek – mondom, és átadom neki Sally-t, aki szinte egyből felháborodik a megnevezésen.
-Apuciiii, én nem is vagyok kicsi! – duzzog, mire Aurora felkuncog, és puszit nyom, arcára.
-Hát, persze, hogy nem – bólogat – Apu hülyeségeket beszél. Te már kész nagy lány vagy, Sally - néz rá mosolyogva, a lányom pedig nyelvet ölt rám.
-Ti ketten – mutatok rájuk nevetve – kikészítetek!


Ps: Egy rövidke résszel érkeztem, remélem elnyeri a tetszéseteket annyira, mint az előzőek. 
El sem tudom, illetve tudjuk mondani, mennyire hálásak vagyunk nektek, a megtekintésekért, a kommentekért, és a feliratkozókért. Köszönjük!:)
Kommentelni továbbra is ér! 
Xxx. Lacy.

4.rész - Vacsi apuéknak

Sally és Harry már rég alszanak, de nekem nem megy. Fogalmam sincs mi lehet az oka, de bárhogyan is próbáltam elaludni, nem jött össze. Hajnali egy van. Lerúgom magamról a takarót, majd elindulok ki a szobánkból. Még jó hogy rövidgatyában és trikóban szoktam aludni, így nem fog hülyének nézni az aki szembejön velem. Mondjuk kétlem, hogy ilyenkor bárki is járna a folyosókon. Meglátom a lépcsőt, mellette egy táblát ami jelzi, hogy a tetőre vezet. Arra veszem az irányt és nemsokára egy nehézkes ajtót kilökve, megérzem a meleg, mégis kellemesen hűs levegőt. Találok egy padon, ami nem tudom miért van itt, de jól jön. Leülök rá és csak nézem a város fényeit. Megnyugtató, pedig nem is vagyok ideges. Nem tudom mennyi ideig ülök kint a padon, de amikor kezdek laposakat pislogni, úgy érzem ideje visszatérni a szobánkba. Hason fekszek el az ágyamon és a takarót már nem tudom felhúzni magamra, mert azonnal álomba merülök.

***

Másnap Harry hangjára ébredek.
-Szia. -köszönök miközben megfordulok és az ágyamon ülő Harryre nézek.
-Szia. Nekünk mennünk kell, de Sally még alszik.
-Oké. Mit csináltok ma?
-Fotózás lesz, a koncert előtt kb 2 órával érünk vissza.
-Rendben.
-Na de megyek is, mert el fogunk késni. Szia.
-Szia. -már csak az ajtó csukódását lehet hallani. Felkelek, majd magamra kapok egy egyszerű szettet és felkeltem Sallyt is. Megreggelizunk, majd sétálni indulunk.
-Sally mit szólnál ahhoz, ha elmennénk venni pár dolgot, hogy főzzünk egy finom vacsit apuéknak?
-Jó! -kiált fel, majd be is megyünk a legközelebbi boltba. Magam előtt tolom a kocsit benne ül Sally és így megyünk végig a sorokon, begyűjtve a kellő alapanyagokat. Befordulok a következő sorba, ami tele van játékokkal. Sallyre nézek aki csillogó szemekkel nézi a sok játékot. Meglát egy nagy plüsspandát, ami nagyobb mint ő és rögtön felém fordul.
-Kaphatok egy olyan pandamacit?
-Nagyon szeretnél?
-Igeeeen!
-Akkor kaphatsz. -mondom, majd leemelem a polcról és odaadom neki. Szorosan öleli magához, pedig szinte át sem éri. Fizetek a pénztárnál, majd az utcán leintek egy taxit. Bemondom a szálloda címét és kifelé kezdek bámulni az ablakon. Az utcákon nagy a rohanás. Mindenki rohan valahova. Haza a családjához, esetleg a gyerekeiért, a munkába, a buszra, bevásárolni, a kórházba, mert az egyik hozzátartozója beteg. Jó lenne, ha egyszer nem kellene rohanni sehova. Lenne elég idő mindenre és senkinek nem lenne semmi gondja. Persze jó is lenne, de tudom, hogy ilyen sosem lesz. Előre nézek és meglátok egy terhes nőt, aki éppen egy taxit próbál leinteni, de nem igazán sikerül neki.
-Álljon meg! -szólok a taxisnak. -Vegyük fel!
-Sajnálom, hölgyem, de nem lehet.
-De őt ismerem! Kérem álljon meg! -ezzel elérem a célom és megáll a nő előtt. Sallyt átteszem a másik oldalra és már ő ül az ablak mellett. Bekötöm, miközben a nő beszáll mellém.
-Nagyon köszönöm, hogy megállt.
-Ne nekem köszönje, hanem a barátnőjének. -mondja, a nő pedig összevont szemöldökkel néz rám én pedig, csak elmosolyodom.
-Mondd be, hogy hova szeretnél menni. Mi ráérünk.
-Köszönöm. -még körülbelül fél órát kocsikázunk, mire visszaérünk a szállodába. Fizetek a taxisnak, majd kiveszem a cuccokat a csomagtartóból és Sallyvel elindulunk felfelé. A szobánkba érve Sally a plüssét az ágyra rakja, majd kipakoljuk a cuccokat amiket vettünk. Spagettit fogunk készíteni, de kicsit másképp, mint ahogy általában szokás. Vagyis másoknak szokás, én meg mindig így szoktam. Igazából csak egy kis extra van benne. Bekapcsolom a rádiót és énekelni kezdek. Sally egy idő után megunja a mesét, ezért elvonul játszani. Én pedig megterítek. Dudorászva készítem el az asztalt és mikor végzek kikapcsolom a rádiót. Fedőt teszek a tésztára és a húsra is, hogy ne hűljön ki a főzőlapot pedig kikapcsolom. Halk puffanást hallok Harryék szobájából így berohanok. Sally fekszik az ágy mellett és sírni kezd. Odamegyek és letérdelek elé.
-Mi a baj? Leestél az ágyról? -csak bólint én pedig magamhoz ölelem. -Hol fáj? -kérdezem, ő pedig felemeli a könyökét. Óvatosan adok rá egy puszit. Kiviszem és leülök vele egy székre. Csitítgatom és már majdnem megnyugodott, amikor Harry lép be.
-Mi történt? -kérdezi rögtön.
-Leesett az ágyról. -mondom, miközben átveszi tőlem. Felállok és átengedem neki a helyem. Kimegyek és szólok a többi fiúnak, akik szinte rohanva mennek át Harryhez. Főleg Niall. Mire én is odaérek, addigra Sally már teljesen megnyugodott és mindenki az asztal körül ül. Niall, már mert is magának. Épp ülnék le én is, de megcsörren a telefonom. Bemegyek érte a szobámba és felveszem, mert látom, hogy a nővérem hív.
-Szia Kelly.
-Szia. Milyen a világ körüli élet?
-Elég jó.
-Azt gondolom. Figyelj, nálam járt Patrick.
-Ugye elküldted a fenébe?
-Igen.
-Akkor jó. Nem tudom, mit akar tőlem állandóan az a gyökér.
-Én sem, de tényleg nem érti meg hogy hagyjon téged békén.
-Már ezerszer megmondam neki, hogy nem akarok vele menni sehova.
-Tudom. De most kicsit kitisztítottam a fejét. -nevetett.
-Mit csináltál?
-Megmondtam, hogy fel fogom jelenteni zaklatásért.
-Komolyan?
-Igen.
-Köszönöm.
-Ugyan nincs mit. De most megyek, még dolgom van.
-Oké, szia.
-Szia. -ledobtam, az ágyra a telefont és kimentem a fiúkhoz. Már mindent megettek és kényelmese hátradőlve a székeikben tunyultak.
-Bocsi, de nagyon éhesek voltunk.
-Nem baj. -Sally jött ki a hatalmas pandával.
-Apuci nézd mit kaptam! -nyújtotta Hazznak a plüsst.
-Hűha. Ez nagyobb, mint te!
-Ha nem baj, én most elmegyek fürdeni. -bevonulok a fürdőbe, amivel csak egy baj van. Mégpedig az, hogy közös szobához a fürdő is közös. Nem mintha baj lenne de azért nem szeretném, ha rám nyitnának. Lezuhanyzom, majd egy törölközőt magamra csavarva indulok ki. Nyitom az ajtót és egy mellkasba ütközöm. Harry áll előttem.
-Csak... szólni akartam, hogy... hamarosan indulunk.
-Öömm... oké. -mondom, majd kikerülöm és besietek a szobámba öltözni.

***

A koncert ismét nagyon jó volt és most Sally is végignézte. Szeretem, hogy a srácok nem csak felmennek és énekelnek, hanem elhülyülik az egészet. Nem csodálom, hogy ennyi rajongójuk van. Megérdemlik és meg is dolgoznak érte. Hazafelé, eleredt az eső és hiába volt az autó és a hotel között pár méter, így is bőrig áztunk. Bementem a szobámba és ledobáltam a vizes cuccaim így fehérneműben kerestem a bőröndömben egy tisztát, amikor Harry nyitott be.
-Uh, bocsi én...
-Nimcs baj csak... -hadartam tiszta vörös fejjel miközben magamra kaptam egy bő felsőt. -Szóval, miért jöttél?
-Csak meg akartalak kérni, hogy altasd el Sallyt légyszi amíg megfürdök.
-Rendben. Menj csak nyugodtan.
-Köszi. -mondta és kiment. Gyorsan átvettem a pizsim és átmentem a másik szobába.
-Sally, ideje aludni. -mondtam és kikapcsoltam a tévét amiben épp mesét nézett.
-De még nem akarok!
-De muszáj. Késő van. -feküdtem mellé. -Mit szeretnél, mesét vagy inkább énekeljek neked?
-Énekelj! -halkan kezdtem énekelni miközben az arcát simogattam. Ma egy kicsit nehezebben sikerült, de elaludt mire Harry végzett. Felálltam és távoztam volna, de Hazz visszahúzott és megölelt. Először furcsálltam, de visszaöleltem.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Ez a dolgom. -mondtam és elmentem volna aludni, ha...

Sziasztok! Köszönjük a sok megtekintést és a kommenteket! Remélem tetszett ez a rész is :) xox Lucus

3. rész - Tanács

Harry Styles 

A koncert helyszínén már rengeteg lány várakozik, amitől Sally kissé megijed, így még jobban bújik hozzám, ami a rajongóknak talán nem tetszik, hiszen így nehezen tudok fényképezkedni, valamint aláírást adni. Gyorsan végig futtatom a tekintetem a tömegen, a testőrökkel körülvett Aurora-n akad meg a tekintetem.

-Seth, hozd ide kérlek Aurora-t! - suttogom a mellettem álló őrnek, akinek az a feladata, hogy rám vigyázzon, így elsőre nem tetszik neki az ötlet, hogy elmenjen mellőlem - Kérlek, vigyáznia kell Sally-re - bólint, majd  a lányhoz megy, aki kíváncsian pillant felé. Seth gyorsan magyaráz neki, miközben karon ragadja, s felénk húzza - Sally, kicsim - emelem meg egy kicsit a lányomat - Aurora, most bevisz téged, ahol csend lesz, rendben? - nagy szemekkel mered rám, amiben könnyek csillognak, nekem pedig a szívem szakad meg. Csókot nyomok a homlokára, ő pedig a pólómba kapaszkodik, egészen addig, amíg a bébiszitter ki nem veszi a kezemből. - Ror! - kiáltok utána, mire hirtelen hátrafordul - Megvan a belépőkártyád? - kérdezem, hiszen őt még nem ismerik itt, így anélkül a vacak nélkül nem engednék be. Felmutatja a laminált papírdarabot, ami igazolja, hogy velem, illetve a lányommal van - Menjetek az öltözőmbe! 5 perc és én is megyek - bólint, majd eltűnik a lányommal együtt, egy nagy ajtó mögött, amin a rajongók biztosan nem tudnak áttörni.

Sietve adok autógrammot a lehető legtöbb lánynak, de kevesebb, mint 5 perc elteltével, Seth karon ragad és bekísér az arénába. Meg sem állok az öltözőmig, ahol Aurora éppen egy videót néz a lányommal, akinek láthatóan már semmi baja nincs, sőt annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy beléptem. Csak akkor figyel fel rám, mikor leülök mellé, és egy puszit nyomok a hajába. Rám kapja csillogó barna szemeit, amit nagy sajnálatomra, az anyjától örökölt, így emlékeztetve engem arra, mekkora barom vagyok, hogy hittem annak a nőnek. Naiv módon, elhittem, hogy a mi szerelmünk töretlen és őszinte, hogy nekem csak ő, és neki csak én létezem. De, amint kiderült már a kapcsolatunk eleje óta más férfiakkal is összefeküdt, majd mikor megszületett a lányunk - a válás után, persze apasági vizsgálatot végeztünk - ugyanúgy folytatta, míg Sally békésen aludt a saját szobájában.

Néha elgondolkozom azon, hogy mi lesz, mikor Sally érdeklődni fog az anyukája iránt? Mit mondok majd neki? Azt, hogy egy büdös ribanc volt, és mikor kiderült, hogy rajtam kívül még minimum 10 pasival összefekszik, nálam hagyta őt?

- Harry, hahó, Harry! - lóbálja meg a kezét szemeim előtt Auora. Megrázom a fejem, halványan rámosolyogok.. Felvont szemöldökkel mered rám, mintha azt kérdezné, hogy minden oké-e.

-Majd elmondom - suttogom - Figyelj, kicsi Sally - veszem az ölembe, ő pedig nagy szemeket mereszt rám - Én most felmegyek majd a színpadra, te meg, ha szeretnél, akkor Aurora-val kiállhattok a színpad mellé. Okés? - bólint egyet, majd feljebb mászik az ölemben, és puszit nyom az arcomra.

- Szerencse puszi, apucinak - kuncog, Aurora, pedig szinte meghatottan nézi végig a jelenetet.

***

A koncert nagyszerű volt, a srácokkal szinte az egészet elhülyültük, aminek persze a rajongók nagyon örültek.

Mikor lejövünk a színpadról, egyből a lányokat kezdem el keresni a szemeimmel, de csak Louis-et látom.

-Hé - lép mellém, és egy ronggyal letörli az arcomról az alapozót, így már teljesen natúrban nyomom - A csinos bébiszitter lány - kezdi felvont szemöldökkel vigyorogva - és Sally bementek az öltözőbe, mert a lányod a koncert felénél már nem bírta - int az öltözőm felé, én pedig hálásan mosolyogva indulok az öltözőm felé. Sietve, a lányom sírására számítva lépek be az öltözőbe, de Aurora abban a pillanatban lepisszeg, és Sally-re mutat, aki békésen alszik a kanapén.

-Most, komolyan? - kérdezem suttogva - Hogy csinálod ezt? Nekem még otthon is órákba telik elaltatni - tárom szét a karjaimat, mire ő felnevet - Azonkívül, hogy nem bírta a koncertet minden rendben volt vele?

- Nem tudom - kuncog fel kislányosan, és egy pillanatra elhiszem, hogy soha nem hallottam ennél édesebb hangot - Egyébként, igen, minden okés volt. Tündéri kislány, eddig még soha nem volt dolgom ilyen kedves kisgyerekkel - áradozik, én pedig csodálkozva hallgatom, ahogyan a kislányomról mesél, pontosabban arról, mit is csináltak ma délelőtt, míg mi fotózáson voltunk - Egyébként - gondolkozik el egy pillanatra - Sally-nek csak a zajjal volt baja, mármint túl hangosak voltak a rajongók. Nem tudsz beszerezni egy füldugót? Akkor biztosan jól bírná, vagyis jobban - hümmögve bólogatok, és már telefonálok is, hogy szerezzenek egyet Sally-nek. Pont akkor teszem le a telefont, mikor Seth toppan be, hogy indulunk a következő állomásra. Aurora lehajol, hogy Ő vigye a kislányomat, ám egyből mellé lépek és el is veszem tőle a kicsit - Hagyd, Ror - mosolygok rá - Majd én viszem - bólint és a táskáját felkapva kinyitja előttem az ajtót. Szégyen, nem szégyen nem bírtam ki, hogy ne mérjem végig hátulról a lány kinzóan tökéletes testét.

***

- Srácok, egy kis figyelmet kérnék! - tapsol kettőt Keith, ezzel magára vonva a figyelmet - Mindenki külön szobát kap, kivéve Harry-t, Sally-t és Aurora-t. Ti egy közös lakosztályt kaptok, két szobával - mindenki megértően bólint és a kiosztott kulcsok számával megegyező szobát kezdi el keresni.

- Figyelj - nézek a lányra, aki éppen akkor teszi le a telefont - Viszem Sally-t, és a saját cuccaimat. Te hoznád a kicsi bőröndjét?

-Persze - mosolyog kedvesen. Hang nélkül megyünk fel a lakosztályunkhoz, hihetetlen, hogy Sally szinte az egész utat végig aludta, s csak akkor kelt fel, mikor leraktam az ágyra.

-Apuci - szólalt meg nyűgösen, s felém nyújtotta apró karjait - mese - bekapcsolom neki a TV-t és leülök mellé.

- Mennyire vagytok éhesek? Én éhen halok - huppan le hozzánk Aurora is.

- Én nagyoooooon - simogatja meg a hasát Sally, mire mindketten felnevetünk.

- Akkor menj a szobába és öltözz át, és már mehetünk is enni. - mosolyog rá a kicsire, aki sűrűn bólogat, majd elviharzik - Min gondolkoztál el, még a koncert előtt? - kérdezi halkan, és gyorsan. - Persze nem az én dolgom, csak nagyon megijesztettél…

- Öhm. Figyelj. Ez egy hosszú történet, mármint nem az. Csak, na. Nem most akarom elmondani, majd, ha este elalszik Sally, jó? Tanácsot is szeretnék majd kérni - makogom zavartan. 



Megérkezett a legújabb rész, ezúttal Harry szemszögéből. Remélem tetszik, és nyomot hagytok magatok után. :) 
/ÖNREKLÁM: Cover [H. S. and BB. E.FF] örülnék, ha benéznétek!/ 
Xxx. Lacy 

2.rész - Kismajom

Egy liftben nyomorgunk 8-an. Mindenki várja már, hogy felérjünk a legfelső szintre és kiszállhassunk. Ez szerencsére nemsokára ez meg is történik. Mint megtudtam Paul -a fiúk menedzsere- vezet minket a szobáink felé. Egyszer csak megáll és hátra fordul.
-Na figyeljetek. A szobabeosztás úgy lesz, hogy mindenki egyedül kivéve Niall és Zayn. Ti együtt lesztek.
-De miért? -kérdezik egyszerre.
-Azért mert rosszul lettek lefoglalva a szobák és eggyel kevesebb van, viszont másikat nem tudnak adni mert tele vannak. Amíg itt vagyunk bírjátok ki, a többi állomáson már nem így lesz.
-De nem fogunk elférni az ágyon! Zayn mindig forgolódik! -akad ki Niall.
-Te pedig tele morzsázod!
-Na jól van hagyjátok abba, majd én leszek Zaynnel.
-Biztos? -kérdezi Paul.
-Persze. Nem okoz gondot.
-Rendben. A csomagjaitokat hamarosan felhozzák. Vacsoránál találkozunk.
-Oké. -mindenki elfoglalta a számára kijelölt szobát.
-Miért vállaltad el, hogy alszol velem?
-Mert így nem veszekedtek. És mert nem hiszem, hogy annyira kényelmes 2 pasinak egy ágyban, egy takaró van, amit valószínűleg egymásról rángatnátok le és mindketten horkoltok valószínűleg.
-Igazad van.
-Van barátnőd?
-Van, de miért kérdezed?
-Mert akkor úgy fekszek. -kopogtak. Zayn nyitott ajtót. Meghozták a bőröndjeinket.
-Átmegyek Harryhez. -mondtam, majd kiléptem az ajtón és Harryékszobáját vettem célba. Kopogtam, majd egy 'gyere' után benyitottam. Sally az ágyon feküdt és mesét nézett a tévében, Harry pedig épp a bőröndben turkált.
-Zavarok?
-Nem. Miért jöttél?
-Csak beszélgetni.
-Oké, egy pillanat. -mondta, majd bement a fürdőbe. Odamentem az ágyhoz és leültem. Sally rám kapta a tekintetét, de gyorsan vissza is fordult a tévé felé, nehogy lemaradjon valamiről.
-Itt vagyok.
-Nem mehetnénk el ketten beszélni? -kérdeztem, ő pedig értette a célzást.
-Sally, kicsim gyere. Átviszlek Niallhez.
-De megnézhetem a mesét?
-Niallnél is van mese, ha megkéred biztosan megkeresi neked. -erre csak bólintott, Harry kikapcsolta a tévét, majd Sally kezét fogva átmentünk Niallhez. Otthagytuk Sallyt és lementünk a hotel bárjába. Nem ittunk semmit csak leültünk egy boxba.
-Sallyről akartam beszélni veled. Tudod, eddig csak gazdag családoknál dolgoztam és ott teljesen más a helyzet. Nem akarok csalódást okozni sem neked, sem neki.
-Én bízom benned. Remélem Sally hamar megszeret téged, mint a fiúkat. Nagyon csendes és félénk, de szerintem ezt észrevetted.
-Igen. De biztosan van oka.
-Öhm...igen.
-Figyelj. Ha olyan téma, amihez semmi közöm, akkor ne mondd el. Nem vagyok köteles tudni.
-Jobb, ha tudod. A volt feleségem elhitette velem, hogy szeret, majd megcsalt, elváltunk, Sallyt pedig rámhagyta. Azt mondta neki nem kell egy baba. -csak pár szóban mondta el mi is történt, de még így is durván hangzott. Nem szóltam semmit csak megöleltem. Úgy éreztem szüksége van rá. Visszaölelt és éreztem, hogy jól esik neki. Egyszer az életben mindenki szeretne egy gyereket. De azt nem tudtam elképzelni, hogy egy anyuka a saját gyerekét odaadja a férjének -vagy bárki másnak- mondván, hogy neki nem kell. Pedig sajnos ez történik azokkal is akik árvaházba kerülnek. Csak mert a szüleiknek nem kellenek. De ök nem gondolnak abba bele, hogy egy gyereknek milyen úgy felnőni, hogy tudja, hogy nem kellett a saját szüleinek. A legtöbbjükben az a tudat alakul ki, hogy akkor másnak sem fog kelleni így depresszióba esik meg stb. Sajnáltam Harryt. Azért egy férfinak mégis nehezebb egy babával mint egy nőnek. Lassan elengedtük egymást.
-Allergiás valamire? -tettem fel a kérdést, csak hogy tereljem a témát.
-Nem.
-Rendben. A többit úgy is nekem kell megoldanom. -bólintott. Liam lépett oda hozzánk.
-Gyertek, vacsi van. -átmentünk az éttermi részbe. Már mindenki ott volt. Sally odafutott Harryhez és odahúzta az asztalhoz, gogy mindenképp mellé üljön. Én Harry és Niall közé kerültem. A vacsi csendben telt. Nem igazán beszélgettünk. A végén Paul ismertette a holnapi tervet.
-Délelőtt csak stúdiózás van, délután egy interjú, este koncert. Aludjátok ki magatokat. -ezzel otthagyott minket.
-Akkor én is megyek. -mondtam, majd felmentem a szobánkba. Lefürödtem, addigra Zayn is visszaért a szobánkba. Most ő foglalta el a fürdőt. Ledobtam magam az ágyra és a tévét kezdtem kapcsolgatni. Egy kis idő után meguntam, úgyhogy átmentem Harryékhez. Bekopogtam, majd benyitottam. Sally az ágyban feküdt és Harry próbálta elaltatni. Nem igazán sikerült neki. Odamentem és leültem az ágyra.
-Sally, mi lenne ha mesélnék neked esti mesét, amígy apa megfürdik? Szeretnéd? -bólintott.
-Köszi. -mondta Harry majd távozott.
-Na Sally, milyen mesét szeretnél?
-Olyat amiben van majom.
-Rendben. -a kezem a fejére tettem és a haját kezdtem simogatni- Egy nagy dzsungelben élt egy lány. Nagyon szeretett az állatokról gondoskodni és egész nap kint volt a szabadban, csak este tért haza pihenni. Egyszer amikor kiment az erdőbe talált egy sérült kismajmot. Megesett rajta a szíve és hazavitte magával, hogy meggyógyítsa. Szépen bekötözte a kismajom sebét, ami hamar meg is gyógyult. A majmocska pedig innentől kezdve mindehova vele tartott. -mire a végére értem szerencsére Sally is álomba szenderült. Még simogattam a buksiját, amikor Harry lépett ki a fürdőből.
-Mennyi idődbe telt?
-Nem volt túl sok.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyem gyorsan menni fog.
-Nem hiába vagyok bébiszitter.
-Tudom.
-Hát...akkor jó éjt. Aludj jól.
-Köszi. Jó éjt. -elhagytam a szobát és visszatértem a sajátomba. Zayn már az igazak álmát aludta. Befeküdtem mellé és én is álomba merültem.

***

Reggel Zayn ébresztett, mondván, hogy reggeli idő van és utána ők már mennek is. Gyorsan elkészültem, majd lementünk enni.
-Sally mit szólnál, ha a mai napot Aurorával töltenéd, amíg én elintézem a fiúkkal a dolgainkat? Szeretnéd? -Sally csak bólintott. -Igen vagy nem?
-Igen.
-Rendben.
-Aurora! -szólt Lou.
-Igen?
-Hívhatlak Rorának?
-Igen.
-Én is? -kérdezték egyszerre a többiek.
-Persze. -mosolyogtam rájuk. Reggeli után a fiúk elmentek stúdiózni.
-Sally mit szeretnél csinálni? Elmenjünk medencézni?
-Igen.
-Akkor gyerünk. -átöltöztem és Sallyt is átöltöztettem fürdőruhába, majd megkerestük wellness részleget. Egész nap a medencéknél voltunk. Sally nem egyszer lecsúszott a kiscsúszdán és ahogy láttam nagyon élvezte. Ezért jó bébiszitternek lenni. Látni, hogy valaki -egy gyerek- miattad vidám. Szeretném, hogy amíg Sally mellett vagyok, addig minden nap boldoggá tudjam tenni. Az nekem is nagy öröm lenne. Remélem sikerülni is fog. Harry hívott, hogy a koncert előtt még visszajönnek, így ha akarunk a koncertre velük mehetünk. Amikor Sallyt kérdeztem, hogy szeretne-e menni a választ természetesen igen volt. Ennek én is örültem, mert a fiúknak egy számát sem ismerem és ez pont jó alkalom arra, hogy meghallgassak párat. Egy törölközőbe csavartam Sally vizes kis testét, majd az enyémet is és így vittem vissza a szobákhoz, ahova a fiúk is akkor értek oda.
-Sziasztok!
-Sziasztok!
-Apa! -kiáltott Sally és már nyújtózott is Harry felé aki mosolyogva vette át a kislányt.
-Milyen napotok volt? -kérdeztem.
-Eddig annyira nem vészes. És a tiétek?
-Apa képzeld! Voltunk medencézni! -mondta Sally majd a nap minden egyes kis részletébe beavatta a srácokat, akik érdeklődve hallgatták. Csodálkoztak azon, hogy Sally nem annyira csendes mint eddig gondolták. Persze ez nem egy pillanat alatt változik meg. Meg kell nyílnia. Én csak segítek neki ebben.




Önreklám Lacy-től, reméljük, Lu nem nyír ki xxx. 
Megköszönném, ha lennétek oly' drágák és benéznétek az én saját blogomba is, ami szintén egy Harry Styles FF. :) 
Cover [H. S. and BB. E. FF]

1.rész - Mint a szemed fényére

Aurora Rosalie Moore 


Az élet senkinek sem könnyű, de talán csak rajtunk múlik, hogy mennyire tesszük széppé. Én próbálok mindenkinek örömet okozni, akárcsak egy mosollyal is. Persze nem mindig sikerül, de ez nem rajtam múlik, hanem azon aki nem viszonozza. Talán a mindig vidám természetem miatt mondják rám, hogy értek a gyerekekhez, mert nekik is mindig jó kedvük van. Persze ez nem csak ettől függ, hanem attól is, hogy bébiszitterként dolgozom. Persze nem mindig könnyű, de meg kell találni a megoldást az egyes esetekre. Ez leginkább csak akkor műkődik, ha kiismerünk egy-egy gyereket, de ez nekem nem szokott gondot okozni. Eddig csak olyan családokban dolgoztam, ahol a szülőknek nagyon sok pénzük van és folyton mennek ide-oda, de a gyerekeikre semmi idejük nincs, ők pedig örülnek, higy van végre valaki akivel játszhatnak, aki mondd nekik esti mesét és lefoglalja őket. A szülők pedig örülnek, hogy a gyerekük boldog és ezért elég szép összegeket képesek fizetni. Aztán amikor egy nap szabadságot adnak és a gyerekükkel pedig nem bírnak, rögtön engem hibáztatnak és ki is rúgnak. Hát most erre mit mondjak? Már megszoktam. Egy családnál sem voltam fél évnél több ideig. Remélem a következő összejön, mert nem akarom, hogy otthagyjanak a világ másik felén, ugyanis turnéra megyek a világ leghíresebb férfibandájával a One Direction-el és Harry Styles 3 éves kislányára fogok vigyázni. Őszintén megmondom, hogy érdekelne miért pont engem választottak. A gondolatmenetemből egy dudaszó ránt ki, jelezve hogy itt van értem a taxi, ami elvisz a reptérre. Gyorsan kicibálom a nagy bőröndömet az ajtón, a taxis pedig berakja a csomagtartóba. Élesítem a riasztót majd, bezárom az ajtót és bepattanok hátra. A taxis gyújtást ad és elkezdünk száguldani a reptér felé. Szerencsére most nincs dugó London utcáin, így szerencsére 20 perc alatt odaérünk. Kipattanok, kiemelem a bőröndöm, majd fizetek. Elhajt, én pedig bemegyek a nagy épületbe. A B7-es kapuhoz megyek mivel onnan indul a gép. Nem csodálkozom, hogy még a kapu körül is egy csomó biztonságis ember áll. Odamegyek a kapuban álló lányhoz majd neki nyújtom a jegyem. Leellenőrzi majd engedne be, de egy biztosnágis elém áll.
-Mi a neved?
-Aurora Rosalie Moore. Bébiszitternek jöttem. -bólintott, majd elvette a bőröndöm. Egy másik biztonságis pedig felkísért a repülőre, ahol nagy hangzavar fogadott. Körbenéztem. Egy barnahajú fiú egy kislányt csikizett aki hangosan nevetett. A másik négy fiú -a szőke, a göndör, a barnaszemű és a zselézett fekethajú- pedig valamit nagyon tárgyaltak. Egymás szavába vágva beszéltek, nevettek. Egy 45 év körül pasi pedig, a laptopját bújta, közben telefonált. Egyikük sem vette észre hogy itt vagyok, úgyhogy ledobtam magam az első székre -velük szemben volt- és csak néztem őket. Felszálltunk. Szerintem csak a hostessnek tűnt fel, hogy ott vagyok, mivel megkérdezte kérek- e valamit. Mivel nemmel válaszoltam ezért ő el is tűnt. A szemeim megakadtak a kis csöppségen aki még mindig hahotázott, de most már kezdett csillapodni. Igazán édes volt. A társaságon végignézve nem volt nehéz kitalálni kinek is a kislánya ugyanis a göndör fürtök elárulták. Már kb az út felénél jártunk amikor felálltam, hogy kimenjek mosdóba. Elhaladtam melletük és szerintem csak ekkor tűnt fel nekik, hogy ott vagyok. Mikor végeztem és indultam vissza a helyemre már mindegyikük tekintete engem vizslatott.
-Apuci ő ki? -mutatott rám a kislány miközben az apja ölében ülve őt nézte. Ránézett, majd rám. Gondoltam választ vár, így megszólaltam.
-Aurora Rosalie Moore.
-Harry Styles. -mutatkozott be. -Te vagy a bébiszitter igaz?
-Igen.
-Liam Payne.
-Niall Horan.
-Zayn Malik.
-Louis Tomlinson. -mutatkoztak be szép sorban. Harry mellett álltam, de most leguggoltam, hogy egy szintbe kerüljek az aprósággal.
-És te kicsi lány?
-Sally vagyok. -mondta félénken. Erre csak rámosolyogtam.
-Nem kell félned tőlem. Én fogok vigyázni rád. -mivel választ nem kaptam ezért indultam volna vissza a helyemre, de megállítottak.
-Nem ülsz ide hozzánk?
-Öhm... de. -Harryvel stembe foglaltam helyet, mellettem Louis ült.
-Te Directioner vagy? -kérdezte Liam. Hát őszintén azt sem tudtam, hogy az micsoda de egyszer vigyáztam egy kislányra akinek a szobájába volt pár poszter róluk, és beszélt nekem bandával kapcsolatos dolgokról, de abból semmit nem fogtam fel.
-Mm... az mi? -kérdeztem.
-A rajongóink. De mindegy, inkább mesélj magadról. -szólt Niall. Ez az egy mondat van a világon amit utálok, azért mert képtelen vagyok magamról beszélni.
-Öö... hát 22 éves vagyok és 3 éve vagyok bébiszitter. De ti is mondjatok valamit magatokról. -lehet ez volt az a mondat amit nem kellett volna, mert egyszerre kezdtek beszélni. Özönlött rám a sok infó, én pedig próbáltam mindent megjegyezni. Már volt benne gyakorlatom. Egyszer csak mind elhallgattak és nagy szemekkel néztek rám.
-Szóval akkor -mutattam Louisra- szeretnéd, ha Lounak hívnálak és a rajongók szerint szereted a répát, de ez nem igaz és folyton hülyülsz. -áttértem Zaynre- Nem akarod, hogy a hajadban turkáljak és hogy elrontsam, és vállalod, hogy elviszel fodrászhoz vagy tetkót csináltatni. -Niall- Rád mindig számíthatok, ha éhes vagy és reméled, hogy nem vagyok vega. Megnyugtatlak nem vagyok az. -Liam- Félsz a kanalaktól, úgyhogy egyet se vigyek a közeletbe és nem iszol alkoholt, mert csakfél veséd van meg. -Harry- Te csak azt akarod, hogy vigyázzak Sallyre úgy mint a szemem fényére.
-Azt a rohadt. Ezt mind hogy jegyezted meg abból, hogy egyszerre beszéltünk? -Louis.
-Van gyakorlatom benne. Csak ennyi.
-Értem.
-Sally te nem mondasz nekem magadról valamit? Mondjuk, hogy mit szeretsz játszani? -csak megrázta a fejét, ezzel jelezve hogy nem.
-Rendben.
-Nem igazán beszédes. Először ül repülőn és jön velünk turnéra. Elég félénk. -szólt Harry.
-Nem gond. -a hostess jött oda hozzánk, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk. Megtettük majd pár percen belül landoltunk és kiszálltunk. Lou lépett mellém.
-Amúgy most hol vagyunk? -kérdeztem.
-Rómában. -bólintottam, együtt indultunk kifelé. A bőröndjeinket utánunk hozták így azzal nem kellett törődnünk. Egy csomó biztonságis vett körül minket. Harry a kezében hozta Sallyt aki félve bújt az apja mellkasához, a kezében szorongatva egy plüssmajmot. Megindultunk. Amit beléptünk a váróterembe az egész teret betöltő sikítozás kezdődött. A bal oldalamon Louis a másikon két biztonságis. Már majdnem kiértünk, amikor olyanokat is kiáltoztak, hogy 'ki ez a ribanc?'. Gondolom rám értették, de nem szóltam vissza, pedig máskor már megtettem volna. Kinyílt előtünk az ajtó és kitömörültünk rajta. Persze a kint is voltak egy csomóan. Lou megfogta a kezem hogy gyorsabban menjek. Csak arra nem gondolt, hogy valakinek ez annyira nem tetszik, hogy kitépi egy marék hajam. Miután elengedett, könnyes szemmel mentem tövább és beszálltam a kocsiba.
-Jól vagy?
-Igen. -mondtam és megdörzsöltem a fejem ott ahonnan távozott egy tincs haj.
-Hadd nézzem. -mondta. Lehajtottam a fejem és megvizsgálta.-Basszus ez tényleg elég sok hajadat kitépte.
-Nem baj. Majd visszanő. -ezzel lezártam a témát és hamarosan meg is érkeztünk egy hotelhez.

Halii, itt is van az első rész. Remélem tetszett :D Kérlek hagyjatok magatok után nyomot.  x Lucus

Prológus - Idegesítő poronty

Hazudunk. Mindenki, mindig, mindenhol hazudik. Hazudunk, mikor felkelünk, hazudunk, mikor lefekszünk, egész álló nap csak hazudunk. És, hogy miért jó ez nekünk? Véd minket attól, hogy esetleg bántsanak, hogy sérüljünk. Mikor saját magunkat védjük észre sem vesszük, hogy olykor másokat sebzünk meg. A legkegyetlenebb hazugság, pedig, elhitetni valakivel, hogy szereted. Mert a szeretet, és a szerelem okozza a legnagyobb fájdalmat, amit ember csak elszenvedhet.
Harper is pontosan ugyanezt tette. Elhitette velem, hogy szeret, én pedig bedőltem neki, és a barátaim, rajongóim, s családom figyelmeztetései ellenére, a tenyeremen hordoztam a nőt.
Talán, ha akkor, márciusban nem érek haza hamarabb a turnéról, hogy meglepjem a feleségem és lányomat, még együtt lennénk.
Ilyen szempontból viszont hálás vagyok neki, amiért hazudott. Rájöttem, hogy igazából, mennyire gyűlölöm ezt a nőt, s talán a pillanatnyi vakságom hitette el velem, hogy ő az igazi.
Ha, akkor nem nyitok rá, őrá és egy másik férfira, talán most együtt utaznánk a turnéra, kezünkben a lányunkkal.
De, persze ebben a hazugságokkal teli világban, minden máshogy alakul, mint ahogyan elterveztük.
Harper és én elváltunk, a lányunkat Sally-t, pedig rámhagyta, mondván: " Nekem nincs szükségem egy idegesítő porontyra"





Ps: Meg is érkezett a történet első fejezete, avagy a prológus. Reméljük, tetszeni fog, és nyomot hagytok magatok után xxx. Lacy